Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-02-18 / 7. szám

2 BALATONVIDÉK 1917 február 18. •a.-—.u. A jótékonyságnak és tudományoknak rendvületlen istápolója volt az elhunyt bí­boros. Jótékonyságával nem volt hivalkodó s miként a nyilvános szerepléstől sok tekin­tetben visszavonultságban élt, ugy rejtett jó­tékonyságával több jót tett, több könnyet szárított fel, mint amiről hivatalos adataink vannak. Alábbi kimutatásunk az 1913. évig ter­jedő időről szól. Azóta azonban mindegyik tétel szép összeggel gyarapodott. Az adományok összegei : Plébánosok s tanítók segélyezésére 783.099 K A veszprémi Károly-templomra, amely saját magának, szüleinek s testvéreinek is temetkezési helye- - — - - - 287.108 K Farkasgyepüi uj templomra — 55.581 K Lajoskomáromi templomra— — 37.239 K A pátronátusságba nem tartozó, de egyházmegyebeli templomokra 183.808 K Egyházmegyén kivüli temlomokra s kápolnákra — — — — 57.541 K Iskolák építésére és javítására — 529 563 K A veszprémi kegyr. főgimn.-nak 28.000 I\ A pápai bencés főgimnáziumnak 5.000 K A veszpr. Angolkisasszonyoknak 37.680 K Az egyházmegyei irg nővéreknek 171.180 K Elemi iskolai tanitók s szegény családok gyermekeinek neve­lésére- _____ 282.992 K Betegség vagy csapás által súj­tott szegény papok segélyezése 271.109 K Szt. Domonkosról nevezett papi nyugdíj-intézetnek — — — 40.000 K A kongrua törvényelőtt lelkészek és segédlelkészek fizetéskiegé­... 1 C 1 1 -1 1/ szitesere — — — — — Kath. sajtóra — — — — 240.000 K Tudományos és művészi célokra 401.915 K Egyeseknek, községeknek, kórhá­zaknak, árváknak, özvegyeknek, tüzkárosultaknak — — — 779.060 K A halálozás napján a székesegyházi káptalan kiküldöttei jelenlétében a kir. járás­bíróságon felbontották a végrendeletet, amely a személyes vonatkozásokon kívül a követ­kező adatokat tartalmazza : Vagyonának általános örökösévé az egyházmegyei pénztárt tette. Hagyományozott ezen kivül l) székesegyháznak 50 ezer; 2) a papneveldének 100 ezer ; 3) a Domonkos egyházmegyei papi nyugdíjalapnak 50 ezer ; 4) a betegség, vagy sorscsapástól sújtott egyházmegyei papok segélyezésére alapul 50 ezer ; 5) a farkasgyepüi templom fenntartási költségei alapjára 25 ezer ; 6) az egyház­megye területén jelenleg működő mindennemű irgalmas nővérek házainak fenntartási költ­ségeire alapul 100 ezer ; 8) a veszrémi szt. Vince egyletnek 3 ezer ; 9) a bold. Szűz tiszteletét célzó mozgalom céljaira a vesz­prémi angolkisasszonyok kezelésében 5 ezer; 10) a veszprémi u. nevezett Károly-kápolna fenntartási költségeire 30 ezer; II) a püs­pökségi gazda- és erdészeti tisztek nyugdij­alapja javára 50 ezer koronát ; 12) a püs­pöki székházban található műtárgyakat a veszprémi muzeum örökölte. A szén és kenyér harca. A szénnel rakott gályák karavánját Anglia péncélos hajóinak hatalma kisérte Herkules oszlopai elé. A gályák az éltető meleget, a gépeket hajtó, kohókat fűtő ener­giát vitték Itália felé s a tenger mélyéből előtörnek a germán viziszörnyek s egy dilu­viális őserdő melege, tüze, ereje már lenn pihen a polipos, korálos tengerfenekén. így kezdődik az apokaliptikus harc a békéért. Ök elakarták venni a kenyeret tő­lünk, mi elvesszük a tüzet tőlük. A tüz, a modern ember iszonyatos tüze, melyet a szén őrzött meg nekünk az őserdőkre sugárzó nap hevébőt, ma világo­kat hajtó energia, több mint a kenyér, mert a kenyér csak embereket táplál, de a szén a gyárakat, országok hadi gépezetét élelmezi. A szén termi az ágyukat, a fegyvereket, a gépeket, röpiti a hajókat, fűti ellenségeink világát. És a szén nem tud odajutni ellensége­ink kohóiba, mert a tengeralattjárók vissza­sülyesztik az életünk ellen támadó tüzet a vizek mélységeibe. Anglia azt hitte, hogy a gályák százait páncélos hajói őrizete alatt küldi, a buvárhajók nem jutnak hozzá s íme az első uton a nagy szállitóhajók ötödrésze megérkezett a tenger fenekére. Csak a tüzet kell elvenni tőlük, csak a meleget ne engedjük hozzájuk s ha kihűlnek kazánjaik, ha megállanak gépeik, hideg kan­dalóik előtt kialszik szivükben a gyűlölet tüze és elindulunk a béke országa felé. A kenyér és a szén harca lesz a világ­háború döntő nagy csatája, de mig a mi kenyerünket megtermi a mi göröngyünk, az ő szenüket a tenger rémei várják. A szén a háború és béke kérdése lett. És a fekete gyémántok árári szerzik meg az emberiség nyugalmát. A hó vili art meg nem állithatjuk, a háborút meg nem szüntethetjük, a fiainkat haza nem hozhatjuk a meleg tűzhely mellé. De mégis fáj látnunk, hogy az itthoni emberek oly keveset emle­getik a harctéri tél szenvedéseit, oly igen önzők a maguk kis, vagy nagynak tartott bajaik viselésében s minden gondolatuk a megélhetésé, vagy a háborús meggazdago­, dásé. Általános a panasj, hogy az itthoni emberek a háború alatt, kivált a jómódúak, önzőbbek és fukarabbak, szívtelenebbek let­tek, mint valaha. Hát legalább az érzéseik­kel ne fukarkodnának. Legalább a részvét és sajnálkozás forró szavait küldenék el a zordon frontokra, hol testvéreik kékülő ajak­kal gondolnak hazafelé, rájuk, akiknek bir­tokait, házait és tűzhelyeit védelmezik. Az itthoniaknak ércnél maradandóbb betűkkel szivükben kellene irniok frontbeli testvéreik téli szenvedését s ezt soha nem volna szabad elfelejteniük. Majd a béke el­jövetele után is komor tisztelettel és hódo­lattal kellene nézni rájuk, minden teljesíthető vágyukat panasz és szemrehányás nélkül tel­jesiteniök, mert ők voltak azok, akik a há­ború kálváriáját mondhatatlan szenvedések közt végigjárták. Hordja a szél a havat, mindenki födél alá menekül s gyermekeink milliói ebben a hóviharban szabad ég alatt töltik az éjsza­kákat. Gondoljatok rájuk, minden emberek és küldjétek el hozzájuk lelketek forró hálá­ját, meleg köszönetét s tegyetek nagy elha­tározásokat arra az időre, ha majd hazajön­nek a meleg tűzhely köré. Majd nagyon szeressétek őket ! — Országos állatösszeirás. A föld­művelési miniszter leiratban megkereste Zala­megye alispánját s elrendelte, hogy az ösz­szes magántulajdonban levő állatok, neveze­tesen szarvasmarha, juh, kecske, ló, szamár és öszvér folyó év március 15-ig összeiras­sanak. Az összeírás a gazdaközönség érde­kében történik, hogy az alapon az apaálla­tok beszerzése, a közös legelők javítása, gyarapítása, szóval az állattenyésztés inten­zivebbé tétele minél inkább eléressék, amely csakis pontos és biztos adatok alapján ér­hető el legcélszerűbben. H 1 K K K. — A megyéspüspök temetése. Folyó hó 13-án délelőtt temették el Hornig Károly báró bíboros püspököt Veszprémben. Reggel 8 órakor futott be a veszprémi állo­másra az a vonat, a mely IV. Károly király képviselőjének, Frigyes királyi hercegnek szalonkocsiját hozta. Az állomáson dr. Rada István prelátus-kanonok üdvözölte a királyi herceget. Reggel 9 órakor Rédey nagypré­post beszentelte a halottat ; ugyanekkor a székesegyházban Csernoch János bibornok­primás gyászmisét mondott, a melyen Fri­gyes főhercegen kivül jelen volt : Jankovich Béla kultuszminiszter, Várady L. Árpád ka locsai érsek, Prohászka Ottokár székesfehér­vári, gróf Mikes János szombathelyi, Festser Antal győri megyéspüspök és gróf Klebers­berg Kunó államtitkár. A temetési szertartást Rédey Gyula, káptalan helynök végezte. A szertartás végeztével a kriptába helyezték el a koporsót, föléje pedig az elhunyt kardiná­lis bíbornoki kalapját tették. Keszthelyről dr. Dunszt Ferenc apát. Berkes Ottó főgimn. igazgató és Pap László tanár vettek részt a temetésen. — Gyászmise. Elhunyt megyéspüs­pökünk lelkiüdvéért a helybeli plébánia­templomban folyó hó 15-én d. e. 9 órakor gyászistentisztelet volt, melyen a helyi ható­ságok és testületek kiküldöttei s az összes iskolák növendékei is résztvettek. A gyász­misét dr. Dunszt Ferenc apátplébános gyen­gélkedése miatt Berkes Ottó főgimn. igazgató mondotta fényes segédlettel. — Köszönet. A keszthelyi takarék­pénztár részvénytársaság 100 koronát, a helybeli elemi iskola tanitótestülete pedig a gyermekelőadás jövödelméből szintén 100 K volt szives a vöröskereszt egyletnek ajándé­kozni, mely szives adományokért ez uton is hálás köszönetét nyilvánítja a vöröskereszt egylet helybeli fiókjának elnöksége. — A hadimuzeum gyarapodása. Dr. Bernáth Béla ügyvéd hősi halált halt fi­ának : Bernáth Géza hadnagynak arcképét és néhány használati tárgyát, Lang József helybeli szobafestő, jelenleg 20 népfelkelő szakaszvezető két cetinjei hírlapot volt szi­ves a helybeli hadimuzeumnak ajándékozni. A szives adományokért fogadják hálás kö­szönetemet. Dr. Csák Árpád, a hadimuzeum gyűjtője és kezelője. A Balatoni Muzeum könyv­tárának gyarapodása. Thurv Ákosállo­inásfőnök ur több kötet régi könyvet aján­dékozott a Balatoni Múzeumnak. A szives adományért ez uton is köszönetét fejezi ki a muzeum vezetősége. — Hadi délután lesz az irgalmas nő­vérek intézetében f. hó 18-án a következő műsorral: I) Tisztelet a hősöknek, allegori­kus kép, irta Tordai Grail Erzsi. 2) Madarak hangversenye, tréfás daljáték. Engelhart F.­től. 3) A két szakácsnő, tréfás duett Tieck O -tól. — Kezdete d. u. 5 órakor. — A Keszthelyvidéki Takarék­pénztár részvénytársaság február 10-én délután tartotta huszonharmadik évi rendes közgyűlését, mely alkalommal Imrik János elnök részletesen ismertette az intézet állo­mányait Rámutatott arra, hogy a tőkék meg­felelő gyümölcsöztetésével a nyereség túlha­ladta a mult évi nvereséget. Az osztalék — mint tavaly — most is 20 korona lesz rész­vényenkint, mert a jövőbeli háborús eshető­ségekre való tekintetből, a szokottnál jóval nagyobb összeget vitetett át az 1917-ik évre. Miként minden évben, ugy az elmúlt évben is szép jelét adta az intézet jótékonyságának, amennviben évközben 2138 koronát, közgyű­lés után pedig 800 koronát fizetett ki jótó­konycélra, mely összeg legnagyobb részben helyben használtatott fel. A gyűlés bezárása előtt dr. Neumark Béla mondott a szép szám­ban megjelent részvényesek nevében köszö­netet Imrik János elnöknek s a tisztviselők­nek az intézet vezetése körül kifejtett fára­dozásukért

Next

/
Oldalképek
Tartalom