Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-12-23 / 51. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Ejész évre IO-— K évre" . 5 - K Negyedévre 2 50 K Ggyes sz. ára 0 20 K tyilttér soronkint I kor. Szerkesztőség és kiadóbt»»tal KOSSUTH LAJOS nta 58. .nim. Keszthely, igi?. cecemher 23 KESZTHELY, HEYIZ S AZ EGÉSZ BALATON KÖRNYÉK ERDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI HETILAP. 51. szám. Kéziratokat a sze«keSitőség címére pe.i^;,utalványokat, hii i •• megbizatá50*2. i reklamáciőkat a kiadóhivatalba kérünk Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15 A békevágy Karácsonya iria : Prohászka Ottokár. Sohasem viszhangzott még eddig a karácsonyi szózat, az, hogy «Dicsőség Istennek, békesség embernek* végig a világon ugy, mint, most ; sohasem váltott ki lelkünkből oly izzó, győzni s érvánvesülni akaró vagyat a béke után, mint most, a. világháború negyedik karácsonyán E vágy kitör elfojtott érzéseink, szegény szenvedő lelkünk mélységéből s nagv öntuüaiossággal hirdeti, hogy ahol beke nincs, olt kultu^a sincs. De hát most dereng a kegyetlenség s szenvedés hosszú éjjele után a jobb világ hajnala s a karácsonyi énekből valóság készül : világbeke, társadalmi béke, egy jobb világ. Ezen a világDéken s a benne ki

: alakuló jobb világon sok tényező dolgozhatik ; dolgoznak véres munkában a hadseregek, dolgozik a diplomácia, dolgozik a pápaság is és az orosz forradalom ; de ha ezek meg is hozzák nekünk a békét, nem bízunk a béke tatósságában s marandóságában mindaddig, mig a világ lelke nem lesz karácsonyi, míg a nemzetek érzülete nem lesz krisztusi, mig az országok el nem változnak belső alkatukban s mig törvényeikben s gazdasági berendezésükben meg nem testesitik az evangelium szellemét : a több gazságosságot s az igazi testvériségei, Kriszus szeretetét. Ezt a karácsonyi szeretetet nem csak hirdetni kell szóval, hanem testet kell neki adni tettben, törvényekben s gazdasági berendekedésekben. Ennek a karácsonyi szeretetnek fel kell, világosítani az emberiséget s rá kell segitani azt arra a belátásra, hogy a háború nem az Isten akarata, hanem hogy az ellenkezőleg, förtelem és vadság és bűn. Akkor foglal tért Krisztus országa köztünk, ha majd nem lesz háború, ha majd annyira fejlett a világ, hogy a háborút mint poklot gyűlöli s utálja. Hol tartunk még ettől ? S mily kevés értelme van meg ez idő szerint az angyali éneknek, hogy 'békesség a földön a jóakaiatu embereknek'? ! Hát hol, merre van az igazi jóakarat ? Az a jóakarat, melynek melegétől s erejétől ei változnék a világ? ! Az csak az isteni emberben lehet, aki hajdan karácsonykor közénk jött s aki azzal lépett fel, hogy legyünk hozzá hasonlók s teremtsünk azután világot ami képünkre s hasonlatosságunkra. Nagy szeretetlenségböl jött, <rosz és bűnös nemzedékbe*, de meg akarta javítani : világba jött, melyről tudta, hogy gyűlöli öt, de szeretetével meg akarta a gyűlölködőt téríteni ; egy kapzsi s önző világba jött, de megmutatta, hogy a pénz iiein boldogít s hogy az arany csengésénél s a bankók suttogásánál szebb zene is van ; azután pedig feláldozta magát s meghalt értünk, azaz hogy helyettünk, hogy megváltson a bűntől, az önzéstől s a gyűlölködéstől s elzárja a poklot, mely halált okád s megnyissa a menynyet, mely életet ad. Mikor fogjuk mindezt megérteni, mikor szállja meg szivünket a világot megváltó s a békét adó szeretetnek j szent érzete és varázsa ? 'M4tet ? Hét t rcw^oi^rn, Hogv akkor, mikor a nagy Krisztus vérontásának jelentőségét hozza öntudatunkra s kifakad lelkünkből a szenvedélyes érzés, hogv léhetlenség az, hogy egymást öljük s pusztítsuk, hogy egymást nyomorítsuk és zsaroljuk, hogy egymást kínozzuk és gyötörjük, mikor egy örök szeretet toboroz körülöttünk s hív és biztosit, hogv boldogok s test vérek lehetünk s a földön is boldogul élhetünk s mindezétt meg is halt s a legszentebb áldozat, békesség, testvériség I Ezeket hoztam 1 Ezek intéznék sorsotokat s építsék fel világotokat. Ó szent karácsony, nagy hatalom és édes álom ! Hatalom, mert belemarkolsz szivünkbe s édes álom, mert még mindig inkább kép és programm vagy mint élet és valóság ! A piros, véres, helyettesítő szeretet most veti vörös fényét a harcterekről a karácsonyi jászolra s m;igy;irázza's kommentálja az ősi isteni szereietet. Mintha csak alágyujlana önző, rideg sz eretel le nségü 11 knek s egymást zsaroló's szipolyozó kapitalista berendezkedésünknek. Fogjon tüzet tőle a rossz, szenvedő világ, hogy elégjen s elhamvadjon s fogjon tüzet tőle a lelkünk is, hogy a karácsonyi programmot, a világbékét, egy jobb s igazságosabb társadalmi s gazdasági rend létesítése által megteremthessük. Ez lesz a mi feladatunk most a közel jövőben s igy remélhetjük, hogy idővel igazán békességük lesz a jóakaratú embereknek I Az önző lelkekhez. Leszakadni parancsszóra azoknak kebléről, akiknek szivével szived össze forradott; itt hagyni asszony-, gyermekmosolvt, a jövő reménységeit; elmenni, kitudja merre . . . í gondolni arra, hogy visszatérés aligha lesz : , aludni először nyirkos földön szabad ég alatt; eljutni oda, ahol az imára szóló kürt hazulról magaddal vitt bus melódiájái a fülből fegyverropogás üzi ki ; megérezni először a körülötted csapkodó gránátok szelét s menni tovább zizegő golyók záporában ; látni amint pajtásaid, kikkel együtt csak pár órával elöbj> még hitvesről, gyermekről, az otthon boldogságáról álmodoztál, ajkukon, mellükön hirtelen fakadt vérpiros rózsával jobbról-balra porba hullanak ; megállás nélkül vinni tovább magaddal utolsó pillantásuk kialvó lángját, utolsó hördülésük búcsúszavát, hogy pár pillanat múlva sorsukban talán te is osztozzál s ha megóvott egyszer-kétszer az Isten, nyugodt percben is minden csata után egy-egy elmaradt testvéred otthon hagyott hitvesére, ...d\J;c gar.J' kvi, 1 ••ii-ín moiv^wr--* várják vissza még mindig azokat, akik viszsza nem jöhetnek . . . s aztán is, ha lecsendesült a vihar, heteken-hónapokon át a bujkáló halál árnyékában lakni föld alatt s szenvedni tovább, tovább, ki tudja meddig ? . . . Tudják-e azok, kiknek nem adatott, hogv sorsuk ez legyen, tudják-e, hogy mit jeleni ez ? Tudják-e különösen azok, kik itthon a^ alatt, mig a nemzet milliói kálváriát jártak és járnak ma is, a meleg otthon selymes kényelmében, jómódban éltek, szinte páholyoói nézték a nagy tragédiát, melyben minden az elbukó hős, a halál, a vér, a könny, — mind, de mind valódi és nein játék volt é* nem az ma sem ? Atérezték-e csak egy percre, megsejtették-e csak a sejtelem ködén keresztül is, mit jelent mindez ? Mi az a szerep, mit a nemzet élethalai küzdelmének nagyszerű, de iszonyatos drámájában küzdő testvéreinknek játszani kell ? Könnyezve olvasnák ezt, akik oda künn a vérmező dicsőség virágait marokkal tépik bős halottak sírjára, élo hősök homlokára . . . . Megdöbbenve, magokba száliva olvassák, akik még nem adtak, de adhatnak. Higyjük, hogy adnak is, nehogy lelkiismeretük megreszkessen rre az izenetre : Csak egy éjszakára küldték ide őket ! Azokhoz és azokról, szólunk, akiknek a háború hasznot hajlott. Amíg a fronton és front mögött milliók véreztek és szenvedtek, százezrek pedig életüket áldozták, csakhogy a haza szorongatott helyzetén segítsenek, addig ők a háborúból semmi egyébbel nem ismerkedtek meg, mint annak a hasznával, melyet a véres konjunktúrák számukra hihe-