Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-12-02 / 48. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évr* 10 — K Fél évre . 5 — K negyedévre 2 50 K Egyes sz.ára 0 20 K Nyilttér soronkint I kor. Sverkesztőség és kiadóhi­vatal KOSSUTH LAJOS­utca 58. szám. Keszthely, 1917. szeptember 187. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI HETILAP. 39. szám. Kéziratokat a szer­kesztőség c i m ét e pénzesutalványokat, hirdetési megbízatá­sokat és reklamáció­kat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivatali Interurbán • 15. A jövő embere. A régi világ romjain, amelyet rö­vid pár esztendő hosszú, borzalmas szenvedései választanak el a ,,má"-tól, — egy uj világ körvonalai bontakoz­nak ki s nekünk, kiknek osztályrészül jutott élni az ,,ó" világban, átélni a tilágfelfordulást és megérni az uj érát, — boldog megelégedés ülheti meg lelkünket t utódainknak egy oly életet hagyunk örökül, amely annyira elüt a miénktől és amely mérhetetlenül szebb, igazabb és boldogabb annál, amelyet minékünk kellett idáig végig élnünk. Az éles szemlélőt nem szabad, hogy félrevezesse a mai, háborús élet, amely igen sok tekintetben szomorúbb képet mutat a korábbinál, meit a há­ború élösdiei, kiszopolyozói — mint valamely vizárkon partra vetett szenny és piszok — az áradás elmultával el­tűnnek a felszínről és az uj generáció, valamint"a háborút végigszenvedett és ezen szenvedések tüzétől lelkileg meg­tisztul! emberiség egy uj életet fog te­remteni, amely élet alapköve az egy­más iránti megértés és szeretet lesz. A szociális eszmék, melyek ma­glikba;, rejtik az ember legmagaszto­sabb hU aljait, a testvériséget és önfel­áldozást, nagyobb lökést sohasem ér­hettek volna, mint ép e háború által. És látjuk átalakulni a világ minden nagyobb államát uj, szociális alapon, előtérbe jutnak az uj alakulások kör­vona.a;, és megelégedéssel látjuk, hogy az evolúció ha néha visszaesést idéz is elő, mint a még forró Oroszország­ban, de addig meg nem szűnik e tisz­tító folyamat, mig minden salakot ki nem dob magából. És a mai kor igazi gyermeke nem a hadlúiiiiiofiiosok rétegeiben keresen­dő," h-m em a háború szenvedéseit akár a fiontpn, akár itthon valóban átélők milliói, vagy elesettek árvái. Ez a né­hány esztendő gyermekekből férfit, egy­szciu, tanulatlan, falujából soha ki nem került parasztfiukból világlátott, komoly, a szociális eszméket megértő embert teremtett. A szervezettség nagyfokú fej­lesztését látjuk nemcsak a munkások, de a hábor uta legérzékenyebben érző tisztviselők körében is. A háború közelebb hozta az em­bereket egymáshoz, a munka értéke rohamosan emelkedik és ezzel szem­ben a pénz, a töke tekintélye tetemesen sülyed. Az ,,ó" világban az adta meg az ember értékét, amennyi pénzt tudóit összeharácsolni, az uj világ az embert valódi értéke, tudása elsősorban mun­kája után böcsüli meg. A régi társa­dalmi élet válaszfalai lehullanak és a nagy kontrasztok a gazdagság és a szegénység között elenyésznek. Ma még kitombolja magát a töke, és mindaz az égbekiáltó gyalázat, amely a töke uralmát a háború negyedik esztende­jében a maga me lelenségében tárja elénk, csak még inkább meggyőz ben­nünket, hogy az igazi emberi élet nem lehet olyan, mint az eddigi, hogy szük­sége volt az emberiségnek erre a nagy földrengésre, mely a régi Sodomát maga alá temetvén, helyébe uj életet teremt. És ez uj szociális állam berende­zőinek magasztos feladata lészen a mai embert kiemelni eddigi nyomorult hely­zetéből és miiiden embernek lehetővé tenni, hogy gondtalan, nyugodt és bol­dog életet élhessen e földön. A szoci­ális eszmék magukban reitik mindazon eszközöket, melyek ezen társadalmi át­alakuláshoz szükségeltetnek. Egy uj, szebb, boldogabb kor képe bontakozik ki a ködfátyolból, melyeta mai kor ágyúinak füstje szőtt, és az utódaink kétszeres hálával tartoznak nekünk, hogy a nagy háborút, amely az eddigi igaztalan, beteg éleinek te­metője, végigküzdöttük érettük. Vájjon meddig még ? Hoznak-e vájjon döntő változást az o­laszországi események ? Sorsfordulatot jelent- e az olaszok példátlan veresége ? Hiszen a központi hatalmak országaiban ezt várják tőle. Mert a hitszegő ellenségen való diadal öröme nem ér föl azzal a hizonvos hittpl hogy a nagy megpróbáltatásnak i.iiinár a vé­gén vagyunk, bárha az ellens-.-r kit—>r^:-;.ísa a monarkiábói még hálával tölt el bennün­ket a gondviselés és katonáink hősiessége iránt. Az olaszok veresége, most- is, amikor részletesebb hirek előrehalaüasunK reioi nem érkeznek, pusztán a már eddig kivívott óriási eredmények alapján is, azt a kérdést vetteti föl velünk újra meg újra : vájjon meddig még ? Lehetséges-e, hogy minden nép, fölidézve magára a végzetet, a végső pusztulásig, Európa teljes nyomoruságáig folytassa a há­borút ? Nem ! Bíznunk kell abban, hogy az olasz események reparálhatatlan rést szakítottak az ántánt ércgyürüjén ! Az olasz vereség halomra döntötte az angol-amerikai spekuláció gőgös terveit. Amerika elveszítette az időt. Nincs többé lehetőség arra, hogy l^ssu szorítással meg lesessen törni a középeurópai hatal­mak ellentálló erejét. Igazolódott az egész világ előtt Közép-Európa katonai erejének fölénye s megindult két évi rettentő sánchar­cok után az olasz harctéren is a mozgó há­ború. Amerika és Anglia lassú készülődésé­nek vége, Most hamarosan keresniők kell nekik is a döntést, mert egymásután hnllanak ki ime az ántánt legértékesebbnek hitt had­seregei s Anglia az Unió nélkül egyedül ma­radhat a harctereken. Csakugyan elkészülhetünk a világtörté­nelem soha nem képzelt eseményeire, kiszá­míthatatlan gyorsütemű változataira. Ma már bizonyos, hogy nem teljesedhet többé az an­gol állam, nem lehet rákényszeríteni a világra a megalázás, a büntetés békéjét. Jönnie kell a megegyezéses becsületes békének. Az egész világon hamarosan felül fog kerekedni a józan­ság, mihelyt kiderül, hogy az angol diplomá­cia halálosan elszámította magát. Hogy kell kikérni a kímélendő katonákat ? A király tudvalevően elrendelte a több gyermekes családapák és a megmaradt utol­só fiuk kímélését. Az arra vonatkozó kérvé­nyezés módját azomban sokan még nem is­merik. Azok a hozzátartozók, akik a megma­radt utolsó fiuk kímélését kérik, folyamodvá­nyukat az elsőfokú közigazgatási hatóságnál (a főszolgabiróságokhoz) adják be. A folya­modványban a kímélésre jogosult személy beosztását (csapattest, póttesti intézet) és a­mennyiben az illető a hadrakelt sereghez tar­tozik, a tábori posta számát is pontosan meg kell jelölni. A folyamodványhoz Családi értesítőt, vagy ha ennek beszerzése lehetetlen, más hiteles bizonyítványokat kell csatolni. Az első­fokú közigatási hatóság köteles a folyamod­ványt mielőbb közvetlenül az abban megjelölt parancsnoksághoz továbbítani. Több gyerme­kes családapáknak, akik a kímélésre jogosul­tak, a kedvezmény megadását zászlóaljkíhal­gatáson kell kérniők ; ők a kedvezmény meg­adásáról igazolványt kapnak. Ennek ellenére a menetszázadba beoszt­hatok, de a menetszázadból való kivételük idiglenes kedvezménynek tekintendő. Az illetők azomban, ha a hadrakelt se­reghez való érkezésük után igazolványukat ott felmutatják, olyan beosztást fognak kap­ni, ahol az ellenség állandó tiizhatásától fel­tétlenül mentesek maradnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom