Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-11-25 / 47. szám

1917 december 2. BALATONVIDÉK 2 legényegyesületeinkre nagy munka vár a há­ború után, mert hivatva lésznek a kapcsot egyház és iparos osztály között nemcsak fenn­tartani, hanem tovább fejleszteni és megerő­síteni. Különös érdeklődéssel fogom kisérni a keszthelyi kath. Legényegylet működését, mely­re Isten áldását kívánom. A felajánlott fővé­dői tisztet szívesen elfogadom. Fogadja Nagy­ságos Elnök Ur nagyrabecsülésem őszinte kifejezését, mellyel vagyok szerető főpásztora Dr. Rott Nándor. " Adja Isten, hogy a háború nehéz viszo­nyai közt is szépen virágzó keszthelyi kath. Legényegylet mindenkor, de különösen most és a háború után, a politikai és gazdasági élet kiszámíthatatlan, forrongó átalakulásában, a destruktív elemeknek a keresztény és ma­gyar nemzeti erők ellen való folyton erősödő harcában iszmosodjék s hagyományaihoz híven ápolhassa és mindig szorosabbra fűzhesse a kapcsot, mely a tisztes ipar művelőit az Egy­házhoz köti a vallásosság és becsületesség elszakíthatatlan kötelékeivel. Rovás. A fémrekvirálási bejelentő ív egyszerű­en szakértőnek képzeli a közönséget s ezt abból következtetjük, hogy félévi lecsukással büntetik mag azt, aki hamis bevallást csinál. Be kell vallani pediglen : sárga-, vörösrezet, ónt, ezeknek öntvényeit, nikkelt, ujezüstöt, ezeknek keverékeit. Az öntvényekhez tehát értenünk kell, külömben nem tudja az ember kiállítani a fémbejelentési ivet. Ha pedig rosszul állitia ki, például az ujezüstöt régi ezüstnek gondolja és nem jelenti be, akkor lecsukják. A magyar középosztály tehát minden kímélet nélkül halálra van ítélve. Nincs pardon a számára. Ott áll a Taygetos szikláján készen arra, hogy haragvó ellenei bármely percben a halálba lökhessék onnan . . . Hát az igaz, a halál manapság a leg­olcsóbb portéka a világon. Nagy bőséggel, szinte ingyen osztogatják a harctereken. Az is bizonyos, hogy a harcbanálló nemzetek kivétel nélkül az óriási vérveszteségtől meg­rokkanva s meggyengülve fognak a csatatér­ről hazatérni s hogy a jövőben újra mege­rősödhessenek, a szerencsésen megmaradt erők mindegyikére szükségünk leszen. De hogy éppen most, mikor e nagy érdekek szempont­jából „még annak a gyilkosnak is meg kell bocsájtani", most adják ki a veszedelmes jelszót, hogy „pusztuljon a középosztály !" — Ez megdöbbentő. Éppen ellenkezőleg Uraim ! Inkább ar­ról kellene gondoskodni s minden erőnkkel rajta lenni, hogy a magyar középosztály el ne pusztuljon, hanem hovatovább erősödjék s testben lélekben gyarapodjék. Ki gondolt valaha széles ez országban erre ? Senki. És vajon ki az oka mindannak a sok bajnak és hibának : gerinctelenségnek, és gyöngeségnek, amit most olyan könnyű bőkezűséggel eiicnc felpanaszolnak ? Azok, akik a magyar középosztályt mindig szívesen megterhelték az idegeket és lelketölő munkák sokadalmával, akik minden módon és minden helyzetben fel tudták használni ennek az osz­tálynak nagy teherbírását, de arra már so­hasem volt érkezésük, hogy ezt a munkát és teherbírást illendően meg is fizessék s a középosztály testi és lelki jólétéről annak rendje és módja szerint gondoskodjanak. Hogy csak egy két példát említsek : a magyar városok mindig szívesen építettek kaszárnyákat, hogy katonaságot kaphassanak és mindig szívesen építettek bérházakat, hogy azokban állami intézmények nyerhessenek el­helyezést. Jól tették. Ám hánynak 'jutott e­szébe közülük, hogy a saját területén a kö­zéposztály számára egészséges és olcsó laká­sokat építtessen, ahol a szülők jól érezhessék magukat s gyermekeik egészségesen fej­lődhessenek ? A paraszti 22—24 éves legény a maga Panniját vagy Julcsáiát könnyen elveheti. Van, miből és van mire. D^- ki segiti meg a kö­zéposztály embersorba álló gyermekét s ki ad neki annyi fizetést, hogy fiatalon megnő­sülhessen s nyugodt lelkiismerettel, becsüle­tesen családot alapíthasson ? Készséges szív­vel megcselekedné, de megriad a rá varó sok nyomorusgtól s a legtöbbször keserves szívvel szívvel alkuszik meg az egyedül való örömtelen élettel, melyre a maga hibáján kí­vül a mostoha körülmények kényszeritették. És ha mégis megnősül ? És ha gyer­mekei születnek ? Ki gpndol vele méltóképen ? Ki nyul a hóna alá kötelességszerűig, mikor a család gondjai a feje fölött megterhesülnek ? Ha pedig már arról van szó hogy e rettenetes időkben kiadott és áldozott többet n hazának és hazáért,- akkor a magyar kö­zéposztály büszke öntudattal állhat a nemzet elé, mert a hazáért harcolók s a hazáért meghalt hősök fényes lisztájára az ő vézna és pusztulásra itélt gyermekei is készségesen nagj számmal odaírták a nevüket. És ha van gyász és könny a magyar családokban a ret­tenetes csatában elesett gyermekekért : ennek a gyásznak és könnynek nem csekély terhét viseli a magyar középosztály is. Mindennek tetejében kikre nehezül a háborúnak front mögötti sok terhe és nyo­morúsága a legfőképen ? Megint csak a ma­gyar középosztályra. Más osztályok milliókat szereznek s a nincstelenségből soha nem sejtett gazdagság puha párnáira jutottak máról holnapra a há­borúban. A magyar középosztály nyögi a nagy drágaságot, adósságba veri magát, nél­külözi a legszükségessebbet, lerongyolódik, és egy helyett háromnak végzi a munkáját minden különösebb rekompenzáció és zugo­dás nélkül, mert a haza ugy kívánja. Kit indít nagyobb gondoskodásra és bőkezűségre annak meggongolása, hogy hiszen magyar középosztály rosszul fizetett, magára hagyatott családjaiban is a nemzeti erőnek gazdagon buggyanó forrásait kell látnunk és segítenünk ? A harctérről hazahozzák a harcok béna sebesüljeit. Gondozzák, ápolják, — hasznos emberekké, munkás polgárokká akarják vál­toztatni megint. Egyikre sem mondják, hogy — pusztuljon. Hát ne mondjuk a magyar középosz­tályra sem. Tiszteljük és becsüljük, mint a nemzeti élet egyik értékes elemét s közös erővel s a legkomolyabb kötelesség tudatos erejével tegyünk róla, hogy anyagiakban é s erkölcsiekben gazdagítva emberhez méltó a hazának hasznos életet élhessen. Kis Jézusunk, a hősök frontja vár ! Irta : dávodi Bakó Adám. Kis Bethlehemnek égi Gyermeke, Eléd borulva kérünk Tégedet : Ne engedd, hogy könnyel legyen tele Negyedszer is első, szent éjjeled. Ne nyelje el az ágyuk vad zaja Az angyalok halk bűbájos dalát. Legyen megint, mint egykoron vala, Boldog, vidám, karácsony éjszakád ! Kis Bethlehemnek égi Gyermeke, A hősök frontja négy éx óta vár I Aranyszárnyon repülj el messze Te, Repülj hozzájuk, mint gyors kis madár ! Piros kis ajkad egyetlen szava Némitsa el a zugó harcteret! . . . Legyen megint, mint egykoron vala, Békés, vidám, karácsony-éjjeled! Kis Bethlehemnek égi Gyermeke, Lásson mosolyt is szent éjszakád. Hozd vissza zord, sötét egünkre Te, — A béke fénylő, bolygó csillagát ! És hozd a vérző hősökkel haza A sok bus foglyot : ifjút s ősz apát! . . S majd boldog lesz, mind egykoron vala, Hótól fehér karácsony-éjszakád I . . . 1 • • •• • Hírek. • • •• • — Felkérjük az igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy ugy a mult évi hátra lékaikat, mint a már esedékes ez évi elő fizetési dijaikat is a következő cimen ad ják postára : dr. Esák Árpád szerkezstő és kiadó Keszthely. — A püspök Sümegen. Rott Nán­dor dr. megyés püspökünk a mult vasárnap délután Sümegre érkezett. Farkas Kálmán főszolgabíró egy küldöttség élén a bazalt bányáig elébe utazott s a járás nevében üd­vözölte. A sümegi állomáson pedig Kiss Antal városbíró a város közönsége nevében üdvö­zölte a püspököt. — Felolvasás a kath. Legényegy­letben. A kath legényegylet által jótékony célra rendezett felolvasások vasárnap este */a 9 órakor kezdődnek. Nagy Sándor prem. tanár olvas fel „az olasz háború földrajza" címmel. Felolvasás után tombola. Belépőjegy 50 fillér. Tombolajegy 20 fillér. A következő felolvasás dec. 2-án lesz. Jakab Lajos prem. tanár a háború gazdasági következményeiről tart előadást. — Értesítés. Az ipartestület elöljáró­sága értesiti mindazon iparosokat, kik néhai Unterber Ferencz hagyatékának évenkint ki­kiosztásra kerülő kamataiból való részesedésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom