Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-11-25 / 47. szám

1917 december 2. BALATONVIDÉK 2 legényegyesületeinkre nagy munka vár a háború után, mert hivatva lésznek a kapcsot egyház és iparos osztály között nemcsak fenntartani, hanem tovább fejleszteni és megerősíteni. Különös érdeklődéssel fogom kisérni a keszthelyi kath. Legényegylet működését, melyre Isten áldását kívánom. A felajánlott fővédői tisztet szívesen elfogadom. Fogadja Nagyságos Elnök Ur nagyrabecsülésem őszinte kifejezését, mellyel vagyok szerető főpásztora Dr. Rott Nándor. " Adja Isten, hogy a háború nehéz viszonyai közt is szépen virágzó keszthelyi kath. Legényegylet mindenkor, de különösen most és a háború után, a politikai és gazdasági élet kiszámíthatatlan, forrongó átalakulásában, a destruktív elemeknek a keresztény és magyar nemzeti erők ellen való folyton erősödő harcában iszmosodjék s hagyományaihoz híven ápolhassa és mindig szorosabbra fűzhesse a kapcsot, mely a tisztes ipar művelőit az Egyházhoz köti a vallásosság és becsületesség elszakíthatatlan kötelékeivel. Rovás. A fémrekvirálási bejelentő ív egyszerűen szakértőnek képzeli a közönséget s ezt abból következtetjük, hogy félévi lecsukással büntetik mag azt, aki hamis bevallást csinál. Be kell vallani pediglen : sárga-, vörösrezet, ónt, ezeknek öntvényeit, nikkelt, ujezüstöt, ezeknek keverékeit. Az öntvényekhez tehát értenünk kell, külömben nem tudja az ember kiállítani a fémbejelentési ivet. Ha pedig rosszul állitia ki, például az ujezüstöt régi ezüstnek gondolja és nem jelenti be, akkor lecsukják. A magyar középosztály tehát minden kímélet nélkül halálra van ítélve. Nincs pardon a számára. Ott áll a Taygetos szikláján készen arra, hogy haragvó ellenei bármely percben a halálba lökhessék onnan . . . Hát az igaz, a halál manapság a legolcsóbb portéka a világon. Nagy bőséggel, szinte ingyen osztogatják a harctereken. Az is bizonyos, hogy a harcbanálló nemzetek kivétel nélkül az óriási vérveszteségtől megrokkanva s meggyengülve fognak a csatatérről hazatérni s hogy a jövőben újra megerősödhessenek, a szerencsésen megmaradt erők mindegyikére szükségünk leszen. De hogy éppen most, mikor e nagy érdekek szempontjából „még annak a gyilkosnak is meg kell bocsájtani", most adják ki a veszedelmes jelszót, hogy „pusztuljon a középosztály !" — Ez megdöbbentő. Éppen ellenkezőleg Uraim ! Inkább arról kellene gondoskodni s minden erőnkkel rajta lenni, hogy a magyar középosztály el ne pusztuljon, hanem hovatovább erősödjék s testben lélekben gyarapodjék. Ki gondolt valaha széles ez országban erre ? Senki. És vajon ki az oka mindannak a sok bajnak és hibának : gerinctelenségnek, és gyöngeségnek, amit most olyan könnyű bőkezűséggel eiicnc felpanaszolnak ? Azok, akik a magyar középosztályt mindig szívesen megterhelték az idegeket és lelketölő munkák sokadalmával, akik minden módon és minden helyzetben fel tudták használni ennek az osztálynak nagy teherbírását, de arra már sohasem volt érkezésük, hogy ezt a munkát és teherbírást illendően meg is fizessék s a középosztály testi és lelki jólétéről annak rendje és módja szerint gondoskodjanak. Hogy csak egy két példát említsek : a magyar városok mindig szívesen építettek kaszárnyákat, hogy katonaságot kaphassanak és mindig szívesen építettek bérházakat, hogy azokban állami intézmények nyerhessenek elhelyezést. Jól tették. Ám hánynak 'jutott eszébe közülük, hogy a saját területén a középosztály számára egészséges és olcsó lakásokat építtessen, ahol a szülők jól érezhessék magukat s gyermekeik egészségesen fejlődhessenek ? A paraszti 22—24 éves legény a maga Panniját vagy Julcsáiát könnyen elveheti. Van, miből és van mire. D^- ki segiti meg a középosztály embersorba álló gyermekét s ki ad neki annyi fizetést, hogy fiatalon megnősülhessen s nyugodt lelkiismerettel, becsületesen családot alapíthasson ? Készséges szívvel megcselekedné, de megriad a rá varó sok nyomorusgtól s a legtöbbször keserves szívvel szívvel alkuszik meg az egyedül való örömtelen élettel, melyre a maga hibáján kívül a mostoha körülmények kényszeritették. És ha mégis megnősül ? És ha gyermekei születnek ? Ki gpndol vele méltóképen ? Ki nyul a hóna alá kötelességszerűig, mikor a család gondjai a feje fölött megterhesülnek ? Ha pedig már arról van szó hogy e rettenetes időkben kiadott és áldozott többet n hazának és hazáért,- akkor a magyar középosztály büszke öntudattal állhat a nemzet elé, mert a hazáért harcolók s a hazáért meghalt hősök fényes lisztájára az ő vézna és pusztulásra itélt gyermekei is készségesen nagj számmal odaírták a nevüket. És ha van gyász és könny a magyar családokban a rettenetes csatában elesett gyermekekért : ennek a gyásznak és könnynek nem csekély terhét viseli a magyar középosztály is. Mindennek tetejében kikre nehezül a háborúnak front mögötti sok terhe és nyomorúsága a legfőképen ? Megint csak a magyar középosztályra. Más osztályok milliókat szereznek s a nincstelenségből soha nem sejtett gazdagság puha párnáira jutottak máról holnapra a háborúban. A magyar középosztály nyögi a nagy drágaságot, adósságba veri magát, nélkülözi a legszükségessebbet, lerongyolódik, és egy helyett háromnak végzi a munkáját minden különösebb rekompenzáció és zugodás nélkül, mert a haza ugy kívánja. Kit indít nagyobb gondoskodásra és bőkezűségre annak meggongolása, hogy hiszen magyar középosztály rosszul fizetett, magára hagyatott családjaiban is a nemzeti erőnek gazdagon buggyanó forrásait kell látnunk és segítenünk ? A harctérről hazahozzák a harcok béna sebesüljeit. Gondozzák, ápolják, — hasznos emberekké, munkás polgárokká akarják változtatni megint. Egyikre sem mondják, hogy — pusztuljon. Hát ne mondjuk a magyar középosztályra sem. Tiszteljük és becsüljük, mint a nemzeti élet egyik értékes elemét s közös erővel s a legkomolyabb kötelesség tudatos erejével tegyünk róla, hogy anyagiakban é

s erkölcsiekben gazdagítva emberhez méltó a hazának hasznos életet élhessen. Kis Jézusunk, a hősök frontja vár ! Irta : dávodi Bakó Adám. Kis Bethlehemnek égi Gyermeke, Eléd borulva kérünk Tégedet : Ne engedd, hogy könnyel legyen tele Negyedszer is első, szent éjjeled. Ne nyelje el az ágyuk vad zaja Az angyalok halk bűbájos dalát. Legyen megint, mint egykoron vala, Boldog, vidám, karácsony éjszakád ! Kis Bethlehemnek égi Gyermeke, A hősök frontja négy éx óta vár I Aranyszárnyon repülj el messze Te, Repülj hozzájuk, mint gyors kis madár ! Piros kis ajkad egyetlen szava Némitsa el a zugó harcteret! . . . Legyen megint, mint egykoron vala, Békés, vidám, karácsony-éjjeled! Kis Bethlehemnek égi Gyermeke, Lásson mosolyt is szent éjszakád. Hozd vissza zord, sötét egünkre Te, — A béke fénylő, bolygó csillagát ! És hozd a vérző hősökkel haza A sok bus foglyot : ifjút s ősz apát! . . S majd boldog lesz, mind egykoron vala, Hótól fehér karácsony-éjszakád I . . . 1 • • •• • Hírek. • • •• • — Felkérjük az igen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy ugy a mult évi hátra lékaikat, mint a már esedékes ez évi elő fizetési dijaikat is a következő cimen ad ják postára : dr. Esák Árpád szerkezstő és kiadó Keszthely. — A püspök Sümegen. Rott Nándor dr. megyés püspökünk a mult vasárnap délután Sümegre érkezett. Farkas Kálmán főszolgabíró egy küldöttség élén a bazalt bányáig elébe utazott s a járás nevében üdvözölte. A sümegi állomáson pedig Kiss Antal városbíró a város közönsége nevében üdvözölte a püspököt. — Felolvasás a kath. Legényegyletben. A kath legényegylet által jótékony célra rendezett felolvasások vasárnap este */a 9 órakor kezdődnek. Nagy Sándor prem. tanár olvas fel „az olasz háború földrajza" címmel. Felolvasás után tombola. Belépőjegy 50 fillér. Tombolajegy 20 fillér. A következő felolvasás dec. 2-án lesz. Jakab Lajos prem. tanár a háború gazdasági következményeiről tart előadást. — Értesítés. Az ipartestület elöljárósága értesiti mindazon iparosokat, kik néhai Unterber Ferencz hagyatékának évenkint kikiosztásra kerülő kamataiból való részesedésre