Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-10-14 / 41. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10 — K Fél évre 5'- K Megyéd évre 2 50 K Egyes 5*- ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSntca 58. szám. Keszthely, 1917. szeptember 14. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ T ÁRSADALMI H E TILA P. 39. szám. Kéziratokat a szerkesztőség cimére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán 2 15. Mikor lesz már vége ? Minden nap kérdezgetjük magunktól és másoktól : mikor lesz már vé^e az istenverésnek, mikor fejezzük be a vezekélst, amivel bűnös könnyelműségünk sujt már negyedik esztendeje. Mindennap kérdezzük, de a válasz még messze van, valahol a füst- és lángtengerek között, melyek a harctereken uj erővel csapnak fel, mintha az örületet, mely elfogta az emberiséget, sohasem váltaná fel a józanság, a pusztulás romjai felett soha fészket nem verhetnének már szelid és csendes emberi érzések. Harcolunk tovább rendületlen kitartással, hiszen jövendőnk, sorsunk, boldogulásunk van most a sors tragikus kockáján. Áldozatokat viszünk szüntelenül a nagy oltárhoz, melynek tüzeit frázisok csengésével, részegítő érzések hamis forróságával gyújtottak lángra. Áldozunk, szenvedünk, mert tudjuk, hogy ügyünk igazságos, célunk jogos és emberséges. A remény — egyetlen utravalónk a'bánat végtelen országútján — anynyiszor biztatott, annyiszor megcsalt már. Egyszer kinyújtottuk kezünket az ellenség felé és nyilt szívvel kínáltuk neki a békét. Aztán az izmos munkáskarok fogtak össze, hogy visszaadják nyugalmunkat, majd a római aranytrónus félőt hallottuk a legemberibb beszédet, mely szelíden akarja visszavezetni igaz útjára a megtévedt embert. Mindig bíztunk és mindig csalódtunk Nem értették meg őszinte békeakaratunkat, a munkáskarok lehanyatlottak az irigység és rosszakarat súlyától, most még egyetlen bizalmunk a római beszéd, mely emberi szívből lön és -emberi szívhez kér utat. Ki tudná, lesz-e eredménye a szónak, mely el akarja hallgattatni az ágyuzengést, el akarja oltani az égig érő lánggal lobogó tüzet, elsimítani a szenvedélyt, lelohasztani a szilaj indulatot ? Az egész világ azt óhajtja, hogy értsék meg mindenütt a nagy szót, melv varázslatos erejű lesz, ha megtalálja útját a szivekhez. A varázslat ereje azonban a népek akaratából sarjad és ha egyszer milliók dörgik a néhány lelketlen vezető szavára a vétőt, akkor eljön a béke napja a földre. Nál unk készen van erre minden; uralkodó és népe, ragyogó harmóniában várja az uj időket De odaát, ahol még hódító álmok, népeket leigázó akaratok parancsai vezetik a tömegeket, mikor lesz majd feltámadása az eltemetett emberi érzéseknek ? Gondoljunk a mezítlábasokra. A mezítlábas gyermekek segitesére soha sem volt nagyobb szükség, mint az idén. A hosszura nyúlt háború egyre több kenyérkeresőt szólit el polgári foglalkozásától s a támasz nélkül maradt családtagok a legrettenetesebb harcot folytatják a mindennapi kenyérért s a lelketlen uzsorások által horribilis magas árra felszöktetett ruházatért. Ily körülmények között igen sok család van városunkban, amely gyermekeinek ruházatáról, de különösen lábbelivel való ellátásáról nem képes gondosKodni. Minden pillanatban beköszönthet a nyirkos időjárás és 100 és 100 gyermeket rongyos cipőjén keresztül fog megtámadni a halálos kór, amely ijesztő mérvben fogja szedni majd áldozatait s amig a harctereken patakokban ömlik a 20 as honvédek és 48-as bakák vére, addig itthon satnvul, pusztul a jövő nemzedék. Azt hisszük, mindenki, akiben becsületes magyar sziv és magyar érzés lakik, érzi, hogy gálát kell vetni a gyermekhalandóságnak, mely ezen a réven fenyeget bennünket és amennyire lehetséges, óvni kell a jövő generáció egészségét és életét. A legelső, ho.gy a mezítlábas gyermekeknek lábbelit adjunk. Ehhez kérjük a közönség áldozatkészségét, hivatkozva a könyörületesség, humanizmus és hazaszeretet gyönyörű igéire. Különösen számítunk az itthon levő ama polgárok megfelelő kötelességteljesité sere, akik a háború alatt szerencsés körülményeik folytán nemcsak fokozottabb keresetre, hanem nagy vagyonra tettek szert. A jótékonysági egyesületek, melyeknek ezt a fontos ügyet kezükbe kell venni, minden adományt a helyi hírlapokban is nyugtázzanak, hogy módunkban álljon azok neveit megtudni, akik a legszentebb és legnemesebb háborús jótékonyság teljesítése alul vagy teljesen, vagy vagyoni helyzetükkel aránvban nem álló összeg adományozásával magukat kivonni akarják. 22 kor. egy orsó cérna! (A főszolgabíró ur s a keszthelyi ke= reskedők társulatának figyelmébe.) Uri hölgyek, tisztviselők nejei és leányai maidnem sírva panaszkodtak nekünk, hogy 22 koronát kell fizetniük egy orsó kökönséges fehér cérnáért, melynek béke idején 20 - 40 fillér, ezelőtt néhány héttel pedig még 5 6 korona volt az ára. Panaszukra azt válaszoltuk, hogy forduljanak a főszolgabirósághoz, mert — sajnos mi nem vagyunk rendőrhatóság és nincs büntető hatalmunk, hogy érdeme szerint elbánhatnánk azokkal a lelketlen árdrágítókkal. Mert, hogy ez már a legszemérmetlenebb árdrágítás s a megszorult fogyasztó közönség leglelketlenebb kiuzsorázása, abban azt hisszük, mindenki igazat ad nekünk. Súlyosító körülmény ebben az esetben az, hogy az illető kereskedők ép a legszegényebb néposztályt zsarolják, azt a néposztályt, melynek nem áll garmadában >ruhatárában* a ruha, hanem amely a háború immár 3 évnél is több, hosszú és keserves ideje óta uj ruhát nem vásárolhat, hanem a régit, a kopottat, a szakadozottat kell toldozni-foltozni, hogy ugy-ahogy összetákolja és vele testét valahogy betakarhassa,— mely osztálynak tehát aránytalanul nagyobb mértékben van szüksé~° cérnára, mint a jómóduaknak, akik még mindig a háború előtti gazdag berendezésű és felszerelésű ruhatárukból ruházkodnak, vagy akiknek meg se kottyan 5—600 koronát egy öltözet uj ruháért, vagy 1 — 2 ezer koronát egy télikabátért kiadni Felhívjuk tehát ugy a főszolgabíró ur, mint a keszthelyi kereskedők társulatának figyelmét erre az esetre, azzal a kijelentéssel, hogy ugy az illető kereskedő, mint a megzsarolt vevők nevét szíves készséggel rendelkezésükre bocsátjuk, hogy a főszolgabíró urnák módjában álljon törvényadta büntető hatalmával élni, a keszthelyi kereskedők társulatának pedig az illetőt érdeme szerint megbélyegezni, ha az esetben árdrágítást és a konjunktúrának meg nem engedett módon való tulhajtását laíj«k. Ebből az esetből kifolyólag s avval kapcsolatosan, még arra is kérjük a főszolgabíró urat és a keszthelyi kereskedők társulatának elöljáróit: legyenek szívesek akár külön, akár együttesen (s ez a mód jobb volna) utánna nézni, vájjon egyéb divatcikekért minő árban bocsájtatnak áruba, mert véleményünk szerint az az ár, melyet egyes kereskedők a ruházkodási és divatcikkekként követelnek, már jóval felülmúlja s illetve túllépi a tisztességes haszon és tisztességes kereskedelem mértékét Állításunk igazolására s ugy a főszolgabíró ur, mint a szegény fogyasztó közönség tájékoztatása végett alább közlünk Zvvíeback József és Fia régi tisztességes bécsi cég (VI. Mariahilúrstrasse 111.) legutolsó árjegyzékéből egy kis szemelvényt, a Zwieback-cég s a keszthelyi árak közötti óriási különbség feltüntetésére. 1731. Női szövött séta- és sportkabát, boihos pamutból 29 K 75 fillér. 1736. Női lélekmelegítő, szürke pamutból, kötött, nagyság szerint 7 K 95—9 K 45 fillér. 1878. 6 pár fekete szövött férfiharisnya, bojhos pamutból —9 K 25 fillér. 1675. 6 pár fekete női szövött pamutharisnya 23 K 75 fillér. i672. Női téli trikó alsónadrág nagyság szerint 6 K 25-7 K 45 fillérig. 1003. Szép női pongyola, divatos barchetből, a legdivatosabb fazon szerint, egyszínű mosó kelme — 39 K 75 fillér. Nálunk ennek a barchetnek 25 K meterje. Az 1003. számú pongyolához kell 6 méter, tehát csak a pongyola barchet anyaga 150 koronába kerülne, Keszthelyen, holott Zwiebacknál a teljesen kész pongyola csak 39 K 75 fillér. 1122. Női Príncesskötény, fekete clothból, selyem hímzéssel diszitve, 19 K 85 fiiiLegalább 3 méter anyag kell bele. Nálunk az év elején már 20 K volt a fekete clothnak meterje. Tehát az 1122. számú köténynek csak az anyaga 60 koronába kerülne Keszthelyen ; hát a szabás és varrás hol van ? 1042. Női Príncesskötény divatos mosó kartonból, bordűrrel diszitve,— 13 K 85 f. Legkevesebb 3 meter anyag van benne. Nálunk egy meter 20 K ; tehát csak a kelméje 60 koronába kerülne. 1113. Női gazdasági kötény, mosó kartonból, lerakott fodorral — 10 K 95 fillér.