Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-01-28 / 4. szám

XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. március 4. 10. szám. Előfizetési ár: lg &R H Bfi • BJ M HAH 111 If a szeris BALATON VIDÉK hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba Nyüttér soronkiati kor. KESZTHELY, HÉYIZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK n

k „ • Kéziratokat nem Szerkesztőség és kiadóhi- ERDEKEIT ELOMOZDITO adunk vissza. vatal KOSSUTH LAJOS ,„.».u. POLITIKAI HETILAP. STSUÍÍ A hősök emléke 6S Si Balatoni Mnzenm. A belügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé a most dűlő háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökitéséröl. A javaslat a következőket tartalmazza : Mindazok, akik a most duló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében hiven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemessé. Őrizze meg tehát a késő utókor hálás kegyelettel azok emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község (város) anyagi erejének megfelelő méltó emléken örökítse meg mindazok nevét, akik lakói közül a most duló világháborúban a hazáért életüket áldozták. A részletes szabályokat a belügyminiszter rendelettel állapítja meg. Az indokolásban annak az óhajának ad kifejezést a miniszier, hogy minden község (város) a saját területén létesítsen olyan emlékmüvet, amelyben a haza védelmében elesett hős fiaínak nevét maradandóan bevésse. Vagyonos községeknek monumentális műemléken, a szegényeknek pedig szerény táblán, de mindenesetre méltó módon és minden egyszerűsége mellett is nemes, művészi kivitelben kell megörökítenie hős fiainak nevét és emlékezetét. A háborúban legsúlyosabb áldozatot azok hozták, akik hazájuk védelmében életükkel adóztak. Ezeknek a hősöknek áldott emlékezete teszi kötelességünkké, hogy névszerint örökítsük meg mindazoknak az emlékét, akik életüket áldozták fel a hazáért és mindnyájunkért. Örömmel tölti el lelkemet e törvényjavaslat, mert azt látom, hogy intencióm a kormány intenciójával találkozott. Még a háború kezdetén elhatároztam ugyanis, hogy a Balatoni Muzeummal kapcsolatban, a most fo• lyó világháború történetét és hadi eszközeit magába foglaló hadimuzeumnak vetem meg alapját. E hadimuzeum egyik osztálya az ereklyegyüjtemény lesz, mely a háborúban hősi halált halt keszthelyi katonák arcképeit és használati tárgyait foglalja magába. A muzeum udvarán, vagy a város valamely alkalmas helyén pedig egy oszlopot emelünk, melyre a hősi halált halt keszthelyi hősök nevét vésetjük, hogy megörökítsük emléküket. A "hadimuzeum tárgyai naprólnapra örvendetes módon gyarapodnak s a háború végével már olyan menynyiségü értékes anyag áll rendelkezésünkre, mely méltó módon sorakozhatik a muzeum egyéb osztályainak anyaggyüjteményéhez. Az emlékoszlop javára néhány hadidélutánt rendeztem, melynek tiszta bevétele gyümölcsözöleg van elhelyezve egyik helybeli pénzintézetnél. Nem nagy ugyan az összeg, de reményem van ahhoz, hogy a háború után, a jobb időkben, majd ha már élvezhetjük a béke áldásait, mérsékelt belépő dijjak mellett rendezendő felolvasások és koncertek jövedelmeivel szaporíthatjuk ezt az alapot és rövid idő alatt felállíthatjuk azt az oszlopot, melyre hőseink nevét fogjuk arany betűkkel felvésni az utókor számára. Fentebb vázolt szép tervünk minél hamarabb leendő és minél sikeresebb megvalósithatása'- céljából avval a kérelemmel fordulók városunk közönségéhez, hogy az eszmét magáévá tenni s azt tőle tellhetömódon előmozdítani sziveskediék Különösen felkérem azokat, akikj nek valamelyik hozzátartozójuk hősi j halált halt, hogy annak nevét, elhalálozásának helyét és idejét velem közölni, arcképét és használati tárgyait hozzám megküldeni sziveskedjenek, hogy arcképüket annak idején azereklye-muzeum részére megfestethessük, használati tárgyait pedig az ereklyemuaeumban elhelyezhessük s illetve közszemlére kitehessük. Hőseink hozzátartozói idővel elhalnak, hőseink sirjai fölött a virágok elhervadnak a sírdomb elvásik,arcképeik, emléktárgyaik elkallódnak s emlékük j fölé lassankint a feledés fátyola borul. Ennek akarom elejét venni, ezt akarom megakadályozni az emlékoszlop s a hadimuzeum ereklye-gyűjteményének felállításával. Dr. CSÁK ÁRPÁD. Közigazgatás és közélelmezés. A háborús bajok között egyike a legjelentékenyebbnek, hogy a közigazgatási hatóságokat igen sok dologban olya.i hatalommal ruházták fel, amellyel csak akkor tudnának helyesen élni, ha a magyar közigazgatás funkcionáriusaiban meg volna a kellő szociális és közgazdasági érzés, a gazdasági tudás. Sajnos : a legmagasabb forumon szereplőktől le a községi közigazgatás vezetőjéig hiányzanak közülök azok a rátermett emberek, akik olyan súlyos problémákat, mint amilyen a közélelmezés is, helyesen, gyakorlatiasan meg tudnának oldani. A baj egyik forrása az a sajátságos rendszer, amely szerint a közigazgatási tisztviselők legnagyobb része maga sem tudja, kitől függ tulajdonképen ? Más fórum választja, más adja a kenyeret neki és ismét más parancsol. A fegyelmi hóhér-pallósa más kezekben villog és ismét más kéz osztja a kenyeret. Igy azután a magyar közigazgatás egy örökösen zavaros fogalom, amelytől nagy problémák megoldását ne várjuk. Nem ért a közigazgatás a termelés szervezéséhez, képtelen arra, hogy a szántóvető nép munkáját irányítsa, képtelen arra, hogy a termést számbavegye, hogy a gazdasági szükségleteket helyesen állapítsa meg. Ha ebben az irányban tesz is valamit, előirt sablonok szerint dolgozik. Ennek pedig nemcsak egyesek, hanem a közérdek vallja kárát. A gazdasági érzék hiánya okozza azt, hogy a közellátás terén a legnagyobb viszszaelések fordulhatnak elő, a spekuláció és hamisítás minden fajtája vigan burjánzik, mert a magyar közigazgatás szeméről hiányzik a szociális pápaszem, amelyen át azokat a bajokat meg lehetne látni. Még ott is, ahol intézményesen szervezték a közellátást, rendszerint valami ferde dolgot produkáltak, ha valamely község, vagy város saját kezelésbe vett valami üzemet, ha lisztet osztott ki, ha kenyérgyárat létesített, hamarosan kitűnt, hogy csak nyerészkedés céljából csinálta, saját polgárai keserves pénzén 'karja pótokv - másutt könnyelműen elpazarolt százezreket. A rekvirálás tengernyi bajairól, a közigazgatási élet minden ágában felbukkanó protekcióról, amely átterjed a közélelmezési térre is, talán fölösleges beszélni. Még csak annyit emiitünk meg, hogy nálunk mindig az utolsó percben fognak hozzá valami üdvös gondolat megvalósításához, egyszóval akkor akarják a házat biztosítani, amikor már kigyulladt. Mindezeken a dolgokon most már nagyon nehéz segíteni. A magyar közigazgatást a háború tartama alatt nagyon nehéz átrostálni. Ez a béke munkája lesz. A felfüggesztett jegyzők, főszolgabirák, alispánok legfeljebb tanúságként maradnak meg a jövőre intő példaként, hogy sürgős szükség volna közigazgatásunk nagyarányú reformjára. Ennek a reformnak alapelve pedig az lenne, hogy a közigazgatásnak még a legalantasabb tisztviselőjétől is meg kell követelni a szociális érzéket és gazdasági tudást. Ha lesz a magyar közigazgatásban szociális érzék, akkor minden tisztviselő törekedni fog a nép javát előmozdítani, ha lesz közigazgatási tudás, akkor érteni fognak a termelés szervezéséhez, a termelés fejlesztéséhez, a gazdasági élet irányításához. Akkor nem maradnak parlagon földek, nem lesz eltitkolt árukészlet, hanem általános polgári jólét lesz, amelynek megteremtéséhez a magyar földben meg van az őserő, csak elő kell hivni és céltudatosan fel kell használni. — A rézmelegitők maximális ára és pótlása. A kormány tudvalevőleg hadicélokra lefoglalta a takaréktüzhelyekbe szolgáltatott vörösrézmelegitőket és az üstnyilás rézfedőit. A hivatalos lap legutóbbi számában közölt rendelet megállapítja, ugyanis a lefoglalt tárgyak pótlására szolgáló vasüstök és vasfedők maximális árát. A vasmelegitő ára fedővel együtt nagybani eladásnál kg.kint 4 50 K, kicsinyben kg.-kint 6 K, csak a fedőlap, amely a tüzhelylaphoz erősíthető, nagyban való eladásnál kg.-ként 1-50 K, kicsinyben kg.-ként 2 korona.