Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-07-29 / 30. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10 K Fél évre 5'— K fi egyed évre 2'50 K Egyes 5z. ára 0 20 K Syilttér soronkint I kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSlitca 58. szám. Keszthely, 1917. augusztus 12. KESZTHELY. HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ T Á R S A D A L M I H E T I L A P. 115. szám. Kéziratokat a szerkesztőség cimére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15. Mé<> csak az keli! Minden magyarnak fel kell háborodnia olv törekvés ellen, mely a hadseregszállitások körüli csalásukat, vagy bármely kereskedelmi tisztességtelen üzelmeket védeni, azokkal szemben a büntető eljárást enyhíteni, vagy pláne a már elitélteknek amnesztiát kijárni akarna. ' Velünk kell, hogy tiltakozzék minden hazafi, aki felháborodással és elkeseredéssel gondol arra, hogy hány ezer hős katonának fagyott el a lába a papiroscsizma miatt, hányan pusztultak el a rossz posztó miatt, hánynak egészségét tette tönkre az élelmezési vállalkozók lelkiismeretlen kapzsisága. Nem néhány havi, vagy évi elzárást, hanem akasztófát érdemelnek mindazok, kik rut kapzsiságból azon hősök élete és egészsége ellen vétettek, kik vérükkel védték meg őket és összehao rácsolt vagyonukat. Tiltakozni kell ily bűnpártoló törekvés ellen minden tisztességes kereskedőnek. Mert kívánnia kell, hogy a Kereskedelem nálunk is oly köztiszteletben részesüljön, mint az előrehalladt nyugati országokban. De ily háborús hiénák bűnei az egész kereskedői osztály hírnevének ártanak. A kereskedelem csak tisztességes versenyben fejlődhetik. Csalárd üzelmek árán gazdagodhatnak egyesek, de magán a kereskedelmen azok súlyos sebeket ejtenek és a becsületes kereskedőt ekzisztenciáiában veszélyeztetik Azért hangsúlyozzuk ezeket, mert egyrészt már a gyorsított eljárásnak tervezett korlátozása, vagy pláne megszüntetése is bizonyos aggodalmakat kelt. Mi kívánjuk ugyan, hogy senki igazságtalanul el ne ítéltessék. Aki ártatlanul lett megvádolva, annak módjában álljon, hogy ártatlanságát bebizonvjthassa. De másrészt a közérdek, de sőt az ártatlan vádlottnak érdeke is gyors eljárást követel, hogy a gazemberek garázdálkodásának minél hamarább vége vétessék és az igazság büntető pallosa másokat idején elriasszon a bűnös útról. De még inkább kelthet aggodalmat Pollák Illés, udvari tanácsos óhaja; ez az ügyvédi rabulisztika művészi fogásaival védelmére kel az elitélt hadiszállítóknak és propagandát csinál annak, hogy azok is amnesztiát kapjanak. Ismerjük a hangulatkeltésnek e fogásait. Majd egy politikai, majd egy szaklapban elhelyeznek ilyen cikket; és mikor a közönség már némileg preparálva van, akkor gyűlésekkel és deputációkkal csikarják ki a kormánytól a kivánt intézkedést. A tisztességes sajtónak ily kísérletek ellen idején kell felemelnie óvó és tiltakozó szavát. Ilv amnesztia forrongó felháborodást keltene országszerte. Minthogy úgyis ökölbe szorul százezreknek keze, mert a legnagyobb nélkülözések közt élik át e nehéz időket és amellett utcaszerte látjuk az uj milliomosok pöffeszkedését. Nem a bűnösök amnesztiája kell, hanem vizsgálat az uj nagy vagyonok eredetéről s ahol tisztességtelennek konstatálják a száz milliókat, foglalja le az állam rokkant hőseinek segélyezésére . A Vöröskereszt hangversenye. A Vöröskereszt, a b a 1 a t o n-p a r t i katonai üdülőtelepek és a keszthelyi vöröskereszt íiókegylet javára f. hó 23-án tartotta Keszthelyen, az Uránia-szinházban nagyszabású hangversenyét. A gazdag műsort, — melyről a mult számunkban emlékeztünk meg — egytől-egyig általánosan ismert, kiforrott művészek játszották le Palotav Árpád, Budanovits Mária, a m. kir. Opera tagjai, tov ábbá gróf Forgách Béla, zeneköltő, Márkus Lily és Kurucz János zongoraművészek és végül Gedeon Ildikó, a fiatal, bájos kis gordonka művésznő fellépte már előre biztosította a hangverseny erkölcsi sikerét. Palotay Árpád hatalmas, gyönyörű Hulló csillagok. i. NAGY FERENC pilóta-hadnagy. Maidnem kéthetes külszolgálatomról hazatérve, Íróasztalomon egy gyászjelentést találtam. Mélységes szomorúsággal olvastam a kevés szavú s mégis oly sokat beszélő sorokat s arra gondoltam, hogy a kedves, jó íiu váratlau halála és e soraim irása között már annyi idő mult el, hogy talán a mármár hegedni kezdő sebeket nem is volna szabad erőtlen, vigasztaló beszéddel érintenem s még sem tudom megállani, hogy gondolatban s ebben a levélben el ne menjek innen, az égbenyúló havasok aljáról a szeliJ Balaton-partján mélységes gvaszba merült szegény szülőkhöz s a csendes alkonyatban szomorúan, némán mélységes részvéttel meg ne szorítsam a kezüket, mondván : sA szó haiavány, a szív gyenge, az ember gyarló ahhoz, hogy vigaszt adjon azoknak, akik életük örömét, büszkeségét, reménységét, egyetlen jó fiukat, élete tavaszán elvesztettek ; azonban az Isten hatamas, az Isten irgalmas s az ő jósága enyhítse ezt a mérhetetlen fájdalmat s szolgáljon nektek vigaszul az a felemelő tudat, hogy azt adtátok oda a hazának, ami nektek a legdrágább volt. Gyermeketek ha el is tünt testi szemetek elől, örökké élni fog az Orökkévalóságban, a nemzet hálájában, a bajtársai kegyeletes emlékezetében s mindnyájunk szeretettel reágondoló szivéb n*. . . Az ő halála megdicsőülés Volt ; a hazáért omlott ki drága vére. Hős volt már akkor, mikor büszke magyar Turulként fenn hasította a kék azúrt, hős volt, mikor a légi ütközetben megfeledkezett rólatok, önmagáról, a fiatalságáról, az életről s csak egyet tartott szemelőtt : a kötelességet s a Hazát! Hős volt, mikor mint sebzett szárnyú sas visszaiért a földre, melyből alkottatott. . . Oly szépen irja Hangay Sándor poétánk >Égy pilóta halálárac cimü versében : Feküdt a réten . . . Tavaszi virágok Ringatták.— A sárnak adatott, mi sár volt. t De ineresz lelke ragyogón kilángolt. Szárnyai nőttek ! Csillogó szárnyak, S mint -valami álom, elrepült az égbe . . . Igen, ugy repüit el, mint valami álom, valami ragyogó, fényes, gyönyörűséges álom, mint egy meteor, mely végighasitja az eget s utánna sötétebb az ég, mint előbb s ha elszáll tőlünk egy ragyogó álom, könnyező szemmel nézünk utánna s ha lehull egy csillag, halkan megborzadunk, eszünkbejut az elmúlás. S az elmúlás mindig szomorú. Csak egy halál van, mely megbékíthet az elmúlás szomorú gondolatával : a hősi halál, az életnek, a hazáért, a közért, egy boldogabb jövőért való odaadása ; mert ez nem is halál, ez krisztusi megváltás, ez íelmagasztosulás. ez megdicsőülés ! Édes szülők 1 Ti mindig jó magyarok voltatok s a jó magyarnak ebben a rettenetes megpróbáltatások idejében a hazaszeretetnél csak a büszkesége nagyobb, a büszkesége, hogy magyar s ezért odaadja mindenét, ha kéri a haza . . . Ti is odaadtátok fiatokat s ha a végtelen jóságú Istennek igy tetszett határozni, hogy bevezeti öt a megdicsőült hősök Pantheonjába, legyetek rá büszkék, viseljétek a fájdalmatokat, mint egy nehéz, de mindennél a földön drágább ékszert, mely a sziveteket, a lelketeket örökké tiszteletregerjesztően fogja ékesíteni s adjon nektek az Ur az ő akaratában való csendes megnyugvást ! Dr. R1BÓ ZOLTÁN. II. FARKAS KÁLMÁN tartalékos hadnagy. Kálmán barátom, miért szomoritottál meg annyira, hogy már te is, barátaim közül immár a harmadik itt hagytad a küzdőteret s itt hagytál engem. Virágos jó kedvedet, örömteljes kacajodat nem tudom feledni soha. Mély meghatottság, kimondhatatlan fájdalom vesz rajtam erőt, ha lelki szemeimmel látlak, amint te -- szavalataidat annyira jellemző páthosszal — adod elő »A hős«-t,. te aki immár magad is hős vagy! . . Szívből, vérből magyar voltál. Mennyi, nemeset beszéltél a jövőről. Alkotni, teremteni akartál. Láttad fajod gyöngeségeit s fogadtad, hogy erődhöz mérten javítani fogsz rajta. líju álmok hová lettetek ? ! . . Kérdvekérdem e szűnni nem akaró vérzözönben, a sírodnál is, vájjon egy élet hosszú, küzdel-