Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-01-07 / 1. szám

XXI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10 — K Fél évre . 5 — K negyedévre 250 K Egyes 5Z. ára 0 20 K Nyilttér soronkint I kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSutca 58. szám. Keszthely, 1917. március 1. KESZTHELY, HÉYIZ S AZ EGÉSZ BALATONKORNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. 10. szám. Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbizata'Sokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhí ataii Interurbán : 15. Az uj év hajnalán. Lezajlottak a koronázás történelmi jelentőségű eseményei. Egy szép álomnak tűnik fel az egész, melyből szinte nehéz a felébredés s mely messze, az ország határain tul veti káprázatos fényét. E káprázatos fényből az „Uj Magyarország" körvonalai kezdenek kibontakozni. Ha a lelkes fogadtatást nézzük, melyben az ifjú királyi párnak Budapesten, az ország szivében része volt, azt is mondhatnánk, hogy bevonulásukkor a magyar nemzet szivébe vonultak be, egyéni szeretetreméltóságuk glóriájával fejük körül. Jöttek, hogy fogadják népük hódolatát s hogy elfogadják tőle a koronát, a földi hatalomnak szimbólumát. A bevonulás ünnepi disze a reménység ködében élő magyar udvartartás fényét idézte szemünk elé. Ez a boldog reménykedés azonban ugy tets'ik, már :s több a reményífe!. Az uj királyt régi ismerősként üdvözölte az ország népe. Ama hosszú idő alatt, mely a háború kitörése óta eltelt, a nemzet sorsa szinte összeforrt Károly trónörökösnek s most már királynak sorsával. A nagy ellenséges áradat egyaránt veszélyeztette mindkettőjük jövőjét s hogy most vér és halál hekatombáin keresztül napfényes dicsösséggé kovácsolták egymás iránt meg nem rendült bizalmukat : a koronázás e rettentő küzdelem gyönyörű apoteozisául tűnik elénk, mely azt reverálja a világnak, hogy a régi fényéi életre keltett Budavárban Európa történetének egy része zajlott le. A bizakodó reménység és érzések egész tömegével vagyunk eltelve az uj király jövendő politikája iránt. Azok után az események után, amelyek a legutóbbi napokban a monarchia másik felében lezajlottak, mind tisztábban áll előttünk az a tény, hogy Károly király a tettek és nagy elhatározások embere. A kapcsot, mely eddig felséges személyét a magyar nemzethez fűzte, remélhetőleg még szorosabbra vonta a koronázás szépséges hangulata. Hisszük és reméljük, hogy meg fogja érezni a magyar nemzet legtitkosabb óhajtását és hogy valóra fogja váltani belőle azt, aminek teljesülése a király és nemzet közös érdeke. Ez a vágv ve

vette Masjvarországot, amikor feltétlen hódolatát a megkoronázott király trónjának lépcsőjére helyezte. H

IRDETÉSEKET FELVE5Z -- A KIADÓHIVATAL: Nagymama. . . . Künn kigyuladnak az ócska petróleum lámpák és gyér világosságot terjesztenek a zimankós, téli estébe. A szél búgva, sóhajtva rohan végig a vén nyárfák alatt és megremegteti a csodás, jégvirágos ablaktáblákat. Benn, a melegen, barátságosan duruzsoló kályha és a lámpa csillogó fénye s vidám beszélgetés mellett gyorsan múlnak az órák, a percek. És olyan csodásan szép egy-egy téii este ! Az apa újságok közé temetkezve ül a nagy, fehér teritővel boritott ebédlő-asztal meilett, miközben óriási füstfelhőket bocsát maga körül. Az anya, a holnapi ebéd programmját tárgyalja a legnagyobb' leánnyal, Máriával, aki azonban csak néha felelget és szórakozottan, a hozzá intézett kérdésekre. Mélyen lilő, sötét szemeivel, a lámpa világába bámul s a lelke messze száll oda, ahol valaki az -ágyú Jiideg csövén irja a kuszált sorú, rózsaszínű lapokat. A fiu Gyuszi, verseket farag; egy ötlete van megénekelve minden versében': — Csak menni, menni, messze. Katonáékhoz huz a gyermek szive ! — A lelke csupa tüz, perzselő melegség. Kár, hogy még a gyermek-szoba lakója. A vén fotelben nagymama ül. Ezüstös haján megcsillan a kályha csillogó lángja és fényes glóriát von á kedves fő köré. Lábainál, az apró zsámolyon Iluska ül, a kék szemű, álmodó gyermek, alig tizenötéves ; szőke fejét a nagymama puha ölébe hajtva, mesél valami nagy, édes titkot. — Látnád csak nagymamikám, milyen nagyon szép ! Az arca csupa láng és a szemei ! ? Nagy, meleg, beszédes — és kék ! Imádom a kék szemeket. Apának is és neked is ilyen van nagymamikám ! És mikor beszél, mikor az ő verseit szavalja, még szebb, ezerszerte szebb ! Olyan . . . mint . . . Nem is tudok hozzá hasonlót ! — Nagyon szereted ? És meg is mondtad már neki, gyermekem ? ! — Óh p agymami, azt nem lehet ! Mert ő biztosan elmondaná a barátainak ! De én nagyon szeretem. Csak neked merem megmondani nagymamika, mert te olyan aranyos, drága, jó nagymama vagy ! — Bohó vagy gyermek ! — És mikor' tudod ő kérdi, hogy én őt . . . hogy én őt . . . hiszen úgyis tudod nagymamika, hogy mit ?! És én nem szólok semmit, akkor azt mondja, hogy ismerem-e Arany »Tetemre hivásáU. Mert hogyha nem, akkor ő ugy tesz ! De ugye nagymami, azt nem teszi meg ? Mert akkor én is . . én is . . meg . . ha . . lok. — Né légy csacsi gyermek ! Azt ugy sem teszi meg ! De miről szoktok beszélni, ha csak ketten vagytok ? Kérdi továbbá a nagymama és becézve simogatja csacsogó unokája arcocskáját. — Oh nagymamikám, azt meséli, hogy ő majd végez az iskoláival A balatoni villamos müvek. Mult számunkban ismertettük Horváth István tollából a balatonparti villamos müvek jelenlegi helyzetét. Pár nappal később Kelémen Béla foglalkozott a Somogyi Hirlap hasábjain a nagyszabású s a Balatonkullusz fejlesztése szempontjából oly nagyfontosságú ügygyei. Ugy az ügynek, mint olvasóinknak szolgálatot vélünk tenni, ha a terjedelmes s a villamos müvek eddigi történetét kimerítően ismertető cikkből átvesszük a következőket : Éppen egy éve, hogy a közmüvek sorsa kedvezőtlen helyzetbe került, de a kormány elhatározása megmentette. A honvédelmi minisztérium felügyelete alá jutott a telep tartozékaival együtt és a miniszter utasította a Balatoni Szövetséget, hogy az üzemet a fontos közérdekre való tekintettel, továbbra is fenntartsa. Ezzel a közmüvek sorsa végérvényesen biztosíttatott. Hogy pedig véglegesen rendezést nyerhessen, eziránt a szövetség mult év augusztus 27-én Balatonalmádiban tartott közgyűlése akként határozott hogy igyekezik másfélmillió alaptőkével részvénytársaságot szervezni. a részvenyaláirási ivek kibocsátásának dolga azonban különböző hátráltató körümények miatt annyira eltolódott, hogy a részvényaláirásra csak három heti idő maradt. Ez alatt az idő alatt több, mint egy millió koronát jegyeztek, sajnos, azonban az egész másfélmillió korona jegyzésre nem került s igy a részvénytársaság meg sem volt alakitható. E helyett ujabb alapitói értekezlet volt, amely az ujabb részvényaláirási határidőt 1917. évi január hó 31-ben állapította meg. A részvénytársaság megállapítása és lesz egy szürke négyes fogata és eljön. És elviszi a babát. Igen. Így szokja mondani mindig, ha jó kedve van :— Baba! És soksok szobánk lesz és virágunk, galambunk. És mindig elmegyünk messze ki az erdőbe ketten. Ugye nagymamika neked is volt, ilyen ilyen valakid . . és ő is mesélt neked sokat sokat . . . — Régen volt ez már gyermekem. . . Akkor még nekem is nyíltak a virágok, nekem is dalolt a madár, kacagott a naprugár, dal. Annyi idős voltam, mint te. Ő már nem járt iskolába. Szép, magas fekete fiu volt. Mesélt halkan a nagymama, ráncos öreg kezével megsimítva homlokát, mintha összeakarná szedni minden gondolatát. — És irt ő is verseket ?_ — Nem gyermekem ! Ö komoly fiu volt. Nem igért sok szobát, csak két kicsi zugot, nem igért virágot, ábrándot, négyes fogatot, feltárta előttem az élet szürkeségét, az utat, melyen haladnunk kell, mely tüskékkel van tele és göröngyökkel, melyek gyötörnek, sebeznek. — És te elmentél volna vele ? — Igen gyermekem ! Mert szerettem és ő is nagyon-nagyon szeretett ! És aztán ? Mi lett tovább nagy- ' mami ? És akkor, mondja tovább a nagymama könnybe boruló szemekkel — aztán jött egy nagy vihar, egy isteni küzdelem : 1848. — Amikor Petőfi . . , — Igen ! Amikor Petőfi is kezében a