Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-12 / 46. szám

2 BALAT0NV1PEK 1916 november 12. csukát és Szibériát adott neki. Lengyelország felszabadítása az orosz járom alól egyszersmind tájékoztató is a kis nemzeteknek arra nézve, vájjon az entente--, vagy a központihatalmakban bizhatnak-e inkább ? — De intő példa a megtévelyedett népeknek, különösen Szerbiának, Montenegrónak és Romániának arra nézve, mi sors" vár arra a kis nemzetre, amelyik a központi-hatalmak igazságos ügyeinek védelmére kel, vagy legalább is annak nem kerékkötője. Példaadás arra, hogy akik velünk éreznek: felemelkednek, akik pedig ellenünk vannak, elbuknak, mint elbukott Szerbia s amint a lejtőn bukik lefelé, feltartóztathatatlanul Románia. Soha az igazság örök törvénye nem villámlott át oly láthatóan az emberi dolgok felett, mint Romániának lealázása. Szövetségeseitől megvetve, a porban fetreng már és halálra váltan, reszketve várja jövendő sorsát, melynek villáma Mackensen és Falkenhayn kezében van. Lengyelország egén pedig egy szebb, boldogabb jövő hajnalpirja dereng. . . A ruhacikkek maximálása. Az ipari cikkek maximálásának kérdése egyre sürgősebben követeli a napirendre tűzést. A folytonos drágulás állami beavatkozást követel és nem csupán a fogyasztók, de maguk az iparosok is követelni kezdik immár, hogy az állam szabályozólag lépjen közbe. Az Országos Iparegyesület végrahajtóbizottsága a napokban ülést tartott az iparcikkek maximálása kérdésében. A tanácskozás eredményeképpen memorandumot terjesztettek föl a kereskedelemügyi miniszterhez, melyben az országos szabályozás mellett foglal állást. A ruházati cikkek maximálása — igy szól a beadvány — különösen most, a tél küszöbén elkerülhetetlen. Az érdekelt ipari csoportok bevonásával az egész ország területére kiterjedő ármegáilapitó bizottságokat kellene szervezni, melyek döntése kötelező lenne az árkérdésben. Az Országos Iparegyesület fölajánlja a legszélesebb közreműködését és ugy az általános elvek megállapításában, mint a részletes kivitelben teljes erővel hajlandó az ügy megoldását elősegíteni. Az Országos Iparegyesület memoranduma — mint hivatatos helyről értesültünk — már a legközelebbi napokban komoly tárgyalás alá kerül. A kereskedelemügyi minisztériumban ankétet fognak összehívni, mely a memorandum kapcsán egyúttal hatósági cipőtalpaló helyek és hatósági ruhaelárusitó helyek fölállításának kérdésével is foglalkozni fog. Mi lesz hát? Mi van a cukorral, a pertróleummal, a zsirral, a szappannal, az 5000 darab hizott sertéssel és több efélével ? Pár héttel ezelőtt megyei laptársaink, de különösen az egerszegiek, alig gzőzték dicsérni a vármegyét, hogv a megyebeli ellátatlan lakosság szükségletének fedezésére nagymennyiségű cukrot, petróleumot, kávét, zsirt, szappant és még egy egész sereg más cikket szerzett be, mindezt Egerszegen nagy raktárakban helyezték el s igy most már Zalamegye közönsége bátran nézhet a tél elé, még a kutyánk se lesz sánta. Ha a földrajzi tudományunk nem csal, Keszthely is Zalamegyében \an s a tél még itt sincs és Keszthelyen az üzletekben ez idő szerint nincs petróleum, nincs cukor, nincs só, nincs zsir és nincs még egy csomó olyan cikk, ami az élethez szükséges s ami a vármegye egerszegi raktárában állítólag oly nagy mennyiségben van. Keszthely ma egy csomó fontos élelmi és szükségleti cikk nélkül áll, mert a kereskedőknél — állítólag — nincs, ők sem tudnak kapni, a közönség pedig a vármegyétől várja, miként valaha a pusztában éhező hitsorsosok az égből hullott mannát. leányra, mint a Balaton^széizavarta, fodrosbodros hullámait. De nemcsak a népfia, hanem a műdalok költője is hozzá fűzi láncolatát, örömét egyaránt a tóhoz. Mindakét érzés kapcsolására láthatunk példát. Néha keserűen panaszkodik a szerelmes a Balatonra és számon kéri tőle kedvesét : Elrabolta a Balaton A kedvesem tőlem, Éjjel-nappal hívogatom, Jaj, mi lesz belőlem. Kérdezgetem a haboktól : Merre nyugszik ? hol van ? Egy se tudja, csak azt mondja, Ott nyugszik a csendes Balatonban Máskor meg a boldog szerelmes karjainak ölelését hasonlítja össze a költő a Tihanyt ölelő Balaton vizével (Fráter-nóta ; szövegét dr. Fekete Pál irta) : Tihany partját csókolja a Balaton, Átkarolja, mint én téged galambom. Minden hullám azt csobogja szüntelen, Nem leszek én soha hozzád hütelen. Ha kérdezem a tihanyi visszhangot, Sokszorosan veri vissza a hangot. Tőlem kérdezd : szeretlek-e holtomig ? Az én szivem ezerszer is visszhangzik. * Végül, hogy átcsapjunk a költészet birodalmából az unalmas prózába, mint érdekességet följegyezhetjük Anonymus krónikájának tévedését Ugyanis a névtelen jegyző a Balatont folyónak nevezi (f 1 u vi us B o1 o t u n), bár fekvését ismeri, amint szavaiból is kitűnik : Beszprémtől délre a Bolotun folyónál van Tihany (Thyon). Egy másik tévedés a legmagyarabb és leglelkesebb történészünké, kit a lelkesedés heve a délibábos nyelvészkedés útvesztőjébe ragadott. Horváth István azok közé tartozott, kik a jövevény, idegen szavakat is magyar eredetüeknek tartották. Levelezései között a Balaton szónak érdekes fejtegetését találjuk : „Balaton magyar eredetű összekötött szó, Balaéston (tó) igazi magyar szavakból vagyon összeszerkesztve. Igazi neve nem Balaton, hanem B a 1 a t ó. Bal a vár Sz. István idejében és későbben is, mint a régi oklevelek bizonyítják, partján feküdt a mai híres tónak. A B a 1 a szóhoz akkori szokás szerént elha gyatván a mai „i" betű, (Balai) hozzájárult a tó szavacska, melyet akkor tounak írtak mindenütt és lett Balatou, magyarán Balai tó. E két régi szokásokat ismét oklevelekből megbizonyítom. Neki jött a tudatlanság és az „u" betűt hasonlatosságból ,,n" betűnek olvasta. Ilyes példákat ismét nemcsak a régiekből, hanem Szirmai ur uj munkáiból is fogok előadni. Igy lett a t o uból korcsosittatott t o n szó. Esztelennek kell lenni annak, ki értekezésemet olvasta után A közönség zúgolódik, ostromolja és káromolja a kereskedőket, a vármegye pedig mélységesen hallgat. Mi, mint a közönség érdekeinek szócsöve, a vármegyéhez fordulunk és oda >á t re s z á 1 j u k< alázatos kérdésünket, hogy : mi van a cukorral, mi a petróleummal, a sóval, a kávéval, a zsirral, az 5000 darab hizott sertéssel és több efélével ? Mi lesz hát? A pannonhalmi szent Benedek-rend névtára az iqió — i7=ik tanévre. Most hagyta el a sajtót a pannonhalmi Szent Benedek Rend 1916—17. évi névtára. A névtár lényegében a tavalyi beosztást követi s a következő adatokat közli : Rendfőnök : dr. Hajdú Tibor, Pannonhalmának és a magyar szent korona alá tartozó Szent Benedek-rendü összes apátságoknak főapátja és örökös elnöke, a Szent Márton hitvalló püspökről nevezett pannonhalmi főapátsági egyházterületnek főpásztora, a főrendiház tagja, a Ferenc József-rend nagykeresztese és a Vöröskereszt hadiékitményes tiszti jelvényének tulajdonosa, stb., Született Pakodon, 'Zalamegyében, 1858. okt. 22. Főapáttá kineveztetett 1910. január 11. Az első apát volt Anasztáz (996 —1006-ig). Dr Hajdú Tibor az apátok, illetve 1500. óta főapátok sorában a 77-ik. Az ezeréves pannonhalmi Szent Benedek-rend összes személyzetének száma jelenleg 250, ezek közül egy főapát : dr. Hajdú Tibor, 4 apát és pedig : Francsics Norbert bakonybé.i, Halbik Ciprián tihanyi. Hollós Rupert dömölki, Kroller Miksa zalavári apát. 169 áldozópap, 27 egszerii fogadalmas, 33 növendék minden fogadalom nélkül, 1 5 novicius. A rend vezetése alatt áll 1 főiskola (a pannonhalmi főapátsági főiskola hittumányi és középiskola tanárképző karral), benne 74 tanuló ; 6 főgimnázium : az esztergomi 370, a győri 531, a komáromi 335, a kőszegi 345, a pápai 326, a soproni 302, összesen: 2209 tanulóval; 25 plébánia, 45,123 hívővel, 110 fiókközséggel és egyébb csatolt részzel, 44 templommal és kápolnával. A rend kegyurasága alá 35 község tartozik. annak magyar eredetéről többé kételkedik. Ne engedjük barátom ! a B 1 a t a (sár) tót szóból származtatni azt, ami valóságos sajátunk. Sok századoktól fejünkön ült ezen vélekedés és igy vélekedtenek eddig minden hazai tudósok". Bármily lelkesedés mnodatja is ezl Horváth Istvánnal, véleményét nem fogadhat juk el. Magyarázata ma már csak érdekes, de nem igaz, mert tudjuk egész biztosan, hogy e szónak eredete szláv. íme néhány érdekesség, egy-két apróság, mely tán itt-ott elszórva nem kelt figyelmet az emberben, de igy célzatosan összeállítva, a Balatonra irányítja figyelmünket; a Balatonra, melyet amúgy is élénk figyelemmel és jóakarattal kellene minden igaz magyar léleknek kisérni nemcsak a háboralatt, mikor Ostende fényes fürdőjében szanaszét uszó hullák lubickolnak és a Riviéra narancsligeteiben emberevő afrikai törzsek ütik fel „dicső szövetségeseként tanyájukat. Vajha a béke napjaival eljönne a Balaton-kultusz fénylő napja is ! Közli: N. B.