Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-16 / 3. szám
9 BALATONVEDEK 191 6. január 10 . amit hasonló intézményekben és alkalmakban : színházakban, népünnepélyekben, mozikban, meetingekben, stb.-ben csak nagyobb költséggel és kétes tisztaságban lehetett volna megtalálni t. j. a nép szellemét. Mert ezt kerestem, ezt leltem is föl a néptárlatokon, a nép szellemét rövidített, tömöritett, átszellemitettés áttekinthető kiadásban; nem a társadalmi érintkezés színes és nagyon gyakran hazug formáiban, hanem az illető népnek cselekvésben kiformálódott múltját és jelenét typikus jellegzetességében. Ez uton nyertem személyes meggyőződéstarról, hogy a néptárlatok az emiitett okoknál fogva a népművelést szolgáló első-rangú kulturai intézmények. Csak az eredeti célnak megfelelően kell őket fölépíteni és a nép érdekeivel szoros, benső kapcsolatban tovafejleszteni, hogy valóban csin-és Ízlésfejlesztő, a nemzeti tudatot, a mult hagyományai iránt tiszteletet és nagyrabecsülést fejlesztő és ápoló közintézetek lehessenek. Néhány, tapasztalataimból kikapott példával akarom demonstrálni, mit értek én a fent említett népies formák alatt. Minden jófajta, magasabb fejlettségi fokon álló néptárlaton nekem efső sorban szemembe tünt az illető helynek nagyméretű, szines-domboru-müvü, távlatos térképe, mely az illető hely és vidékről tájképi, ugy, mint kulturai vonatkozású áttekintést nyújtott ; közvetlen ott volt föllelhető az illető vidék illusztrált bővebb és kivonatosabb leírása, melyből minden látogató tetszésa szerint egy vagy töb példányt magával vihetett. Továbbá látható volt a muzeum falain annak a vidéknek (körnek, járásnak vagy városnak ipari és mezőgazdasági (régibb és ujabbkori) állapotát föltüntető, közlekedési, valamint szellemi és művelődési viszonyait tárgyaló jelképes térképe a statisztikai áttekintéssel együtt. Néhány figyelmes pillantás és némi fogalmat alkottam magamnak annak a bizonyos kikerekített kis földfelületi egységnek műveltségi állapotáról. A hol a hely bőven futja, tág tért juttatnak a népviselet és népszokás életnagyságú és csoportos hü ábrázolásának, ugy az illető hely- és vidék szellemi vezetőinek művészi kivitelű olajfestményei számára, mellékelve alaposan és tárgyilagosan megirt életrajzaikat. Növény- és állatföldrajzi tekintetben önálló typust alkotó vidéknek meg kell, hogy legyen sztereoszkópikus kivitelű életeleven képe, hasonlóképen ott, ahol a földrétegek színházba menni, halotti-toron az elmúlást kacagni 1 A bánat az öröm küszöbe ma. Oh hány arcot eltakaró fekete, gyászifátyol rezzen meg naponta a nevetés hullámaitól 1 Hogy sietünk a napirendretérés köpenyével eltakarni a bánattól megtépett életrongyokat! Bármily keservesen sirunk, egy utolsó mély sóhajjal kiröppen belőlünk a fájdalom. A busulás nem embernek való! Talán a könnyek csak azért vannak, hogy öntözzék az arcon a nevetőráncokat! Talán csak azért van szomorúság, hogy mint korgó gyomornak az evés, jobban essék a borút elöntő derű. Csak nevetni! És akkor nincs mult, nincs jövő, nincs kötelesség, nincs gond, csak egy van; egy felséges önfeledtség, egy megelemezhetetlen érzés, az egyetlen, amiért érdemes a világra jönni! Ez az, ami az embereknek az élethez kedvet, a jövőhöz reményt, a munkához birást, a művészethez szint, az egyeseknek hangulatot, a társaságnak együttérzést, a lelkeknek őszinteséget ád. Ez adja meg a lehetőséget a csapások elviseléséhez és ez vezeti be minden kellemetlenség feledését. Ha a most egymással szembenálló és harcoló tömegek egy csoportja nem tud majd nevetni többé: az lesz a vesztes. Talán csak azért van ma háború, hpgy a megmaradtaktanulságos elhelyezkedése és fölépítése geológiai és morfológiai tekintetben önálló egyediségre utal, ennek kereszt- és hosszmetszeti szelvényei nagy kivitelben elkészítendők és bemutatandók. Megkapó érdekességet nyújtanak valamely a természet által különös kedvezésben részesült vidéknek jellegzetes tájairól készített perspectivikus és profilikus metszett, vagy Színezett fölvételei. Ilyen sajátlagos, egész mivoltában typikus vidéki, egyszersmind tájképi tekintetben is a föld egyik legmegkapóbb része a Balaton vidéke. Konzerválása és természetvédelmi szempontból megérdemli ugv a szakkörök, mint a kormány teljes figyelmét. Mert tájképi jellegzetességéből a vasút és a csákány hatása alatt mindinkább fog veszíteni, minél fokozottabb igényekkel áll elő a kultura. A lápok és mocsarak eltűnésével egyúttal meg fog szűnni florisztikai és faunisztikai tekintetben érdekes typus lenni, még mielőtt e veszendőben lévő értékekért a kultura valamelyes egyenértékű kárpótlást nyújthatna. Elsősorban a tájképi jelleget kiegészítő történelmi emlékei részesitendők a védelem és megóvás tekintetében nagy figyelemben. A kultura igen tág szférájában egyaránt meghúzódik a magán- és' a közérdek, az anyagi és a szellemi érdek, az ipari és a tudományos haszon. Hol kezdődik az egyik, hol végződik a a másik, igen nehéz megmondani. Mégis a közérdek, a valóságos haladás megkívánja a kellő szoros körülhatárolását. Ma, mikor a Balaton tudományos tanulmányozása, éghajlati, csapadékviszonyai, geológiai, geofizikai, növényfenológiai stb. tekintetben — hatalmas bibliográfiát eredményezett, nem szabad a természetvédelmi szempont felett sem napirendre térni. Még csak távolról kecsegtet, de el fog jönni az az idő, mikor Keszthely városa egy Balaton-Muzeum diszes palotájával fog díszeleghetni, mikor a hely bőségében minden a maga helyén, kellő megvilágításban és csoportosításban, a Balaton egész környezetével és hü másolataival, az ország egyik megkapó szenzációként vonzza majd az utast messze földről; mikor már — tán nem későn — a gyűjtők és vadászok barbár szenvedélyeit megkötő törvényes' intézkedések védelemben részesitendik a Balaton konzerválásra érdemes eredeti világát; mikor á belatoni múzeum nak a nyugodt nevethetést örökre, vagy legalább is hosszú időre biztosithassák. Az úgynevezett élet a nevetés kincsén kivül még sok minden mással kedveskedik a halandói,ak, de ez az, amiből sohasem elég, ami mindig kell, amire szívesen visszatérünk s ismétlődése sohasem sok, amit folyton keresünk. A bánatból, szenvedésből, fájdalomból sokkal több porció jár ki egy emberöltő alatt, mint a jókedvből, melyből minden máshoz képest csak parányi rész jut. Hisz az élet színházának fala jobbadán nehéz, fekete bánatkövekből épül, de csak azért, hogy a benne végig harsanó kacajnak jobb legyen az akusztikája! Miért rejtjük el a könnyeket és visszük mosolygó arcunkat az emberek közé ? Miért csak a vigságban vannak, kik osztoznak velünk ? És miért nem igaz a részvét más fájdalmában ? Miért csak a vidámság tart és hoz össze kompániát ? Miért keres a festő ecsetje, a szobrász vésője, az iró tolla egy huncut kis, nevető női fejet? Miért ölünk mindig ugy a fényképész előtt, mintha csak örömünk lenne ? Miért mosolyog a nő, ha hódítani akar és a férfi, ha kedves kíván lenni ? Miért nem gondolkodunk és miért nevetünk egész nap, mikor csak sírásra volna okunk ? Miért ? . . . az állam és magánosok bőkezű támogatása mellett élvezetendi virágzása korát, népe pedig büszkeséggel hirdetendi: íme a magyar kultura egyik fenséges temploma, hová eljárhat a nemzet apraja-nagyja okulást és hazafias törekvéseihez ösztönt meríteni. E sorok írójának pedig, mint a balatoni múzeum dolgaiban laikus embernek az igen tisztelt vezetőség meg fog bocsátani, ha ezúttal az eddiginél nagyobb érdeklődéssel hivta föl a nagyközönség figyelmét ez elsőrangú kultúrintézményünkre ! — A vöröskereszt helybeli fiókja javára folyó hó 21-én, pénteken délután 5 órakor, az Urániában ismét felolvas Berkes Ottó főgimnáziumi igazgató. A felolvasás tárgya: ,.Uj Törökország" számos vetített és moz= gókép kíséretében. Az élelmiszer uzsorások ellen. A keszthelyi főszolgabiróság az élelmiszer uzsorások ellen a következő hirdetményt bocsátotta ki. 198. sz. 1916. A magas kormány és a hatóságok gondoskodtak a legfontosabb közszükségleti és élelmezési cikkek árainak megállapításáról. Mindennek dacára gyakori az eset, hogy egyesek önös érdekekből a maximális árakon felül adják portékáikat s ezzel a háború által teremtett bonyolultabb helyzetet a fogyasztó közönség indokolatlan kizsákmányolásával, jogosulatlan előnyök kiaknázására használják fel, minek következtében a szükségletek kielégítését megnehezítik és a közönség megélhetésének egyébként is nehéz terheit ok nélkül fokozzák. Az ilyen helyzet előállását és fennmaradását minden erővel meg kell akadályozni. A hatóság azoijban megapadt munkaerejével képtelen arra, hogy minden egves esetet közegeivel kinyomozzon s 'ez irányban bármilyen törekvése és erőfeszítése a kivánt célt teljes mértékben el nem érheti, hacsak a vásárló közönség részéről folytonos támogatásban nem részesül. A hatóság úgyis igyekszik minden tudomására jutott esetet kellő szigorral megtorolni, mindennek dacára számtalan kihágási eset kisiklik a törvény keze alól, mert nem jut a hatóság tudomására. Mindezeknél fogva figyelmeztetem és kérem a közönséget, hogy mindazokat a hazafiatlan elemeket, akik a mostani történelmi időkben sem átalják, önös érdekeiket a közcélok fölébe tenni, akik a maximális árakat túllépik, vagy olyán cikkeknél, melyek árai megállapitra nincsenek, indokolatlan magas árakkal zsarolják a vevőközönséget, hozzám kíméletlenül jelentsék fel. — Nem árulkodás az (ami a magyarnak nem természete) hanem amellett, hogy vele saját érdekeit is szolgálja, hazafias kötelessége a mai időkben. Ne féljen a publikum attól, hogy feljelentései következtében bizonyos áruk nem kerülnek a piacra, mert ha ideig-óráig a kérdéses árukat lelketlen birtokosaik vissza is tartják, végre is kénytelenek cikkeiket piacra vinni, nem is szólva arról, hogy komoly szükség esetén a kormány és a hatóság tudja a módjái annak, hogy az üzérkedés által visszatartott készletek a közfogyasztás alól el ne vonassanak. Mindezekre annál is komolyabban figyelmeztetem a közönséget, mert a hatósági árnál magasabb árak, illetőleg nem maximált áruknál aránytalan magas árak követelése esetén, nemcsak az eladók, de a vevők is a törvény rendelkezése szerint nemcsak pénzbüntetéssel, de elzárással is büntetve lesznek Keszthely, 1916. január 11. Karácsony Kálmán főszolgabíró. Összes harctéri térkepek; !^mak-así* k! ! • •wpvív konpv-, és papirkereskedésébeu Keszthelyen Kossuth Lajos-utca.
