Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-16 / 16. szám

2. 1916. április 16 Ferencné, Dickl Rezsőné, Kapelláró Qottlieb és Eckhardt Antal. „Cavatina" énekli Dickl Rezsőné. >Aria et Coro'.« énekli özv. Ley Ferencné és a K. É.-és Z. E. Lamentáció énekli a K. É.- és Z. E. Nagypénteken délelőtt 9 órakor csonka mise Passióval, melyet a K- É.- és Z. E. énekel. „Pupule meus", „Vexilla regis" és .Ecce quomodo" Eckhardt Antaltól énekli a K- É.- és Z. E. Mise után szentbeszéd. Délután 6 órakor szentségeitétel és Lamentációk. I. Lamentáció é< di Kapelláró Qottlieb, utána litánia. II. Laim 1ció énekli Cziklin Zsigmondné. „Quatour" (Quando corpus) Rossinitől, éneklik özv. Ley Ferencné, Dickl Rezsőné Kapelláró Qottlieb és Eckhardt Antal. „Aria et Coro" énekli özv. Ley Ferencné és a KÉ.- és Z. E. III. Lamentáció énekli Dickl Rezsőné. Nagyszombaton reggel 6 órakor szentségkitétel* 8 órakor tüz-és vizszentelés, mely után istentisztelet ünnepélyes Glóriával. Délután 6 órakor föltámadási körmenet és ünnepélyes „Te Deum", mely alatt a K- É.- és Z. E. Eckhardt-féle „Tantum ergot" és „Regina Coelit" énekli. Húsvét első napján reggel 6 órakor husszentelés, 9 órakor ünnepélyes istentisztelet, mely alatt a K- É-- és Z' E. Eckhardt Antal missa polemnis és ,.Haec dies"-ét énekli, mely misét húsvét másodnapján 11 órakor megismétli. A zalai főispán a balatoni kormánybiztos. A Balaton áradása immár a legsürgősebb beavatkozást igényeli, mert a viz nemhogy apadna, hanem a legutóbbi hetekben cirka 90 centimétert áradt s most már a Balaton és Sió mentén közel húszezer holdra becsülik azt a gazdasági müvelés alatt álló területet, amely a Balaton áradása következtében viz alatt tesped. Hogy a siómenti pusztulás ne fokozódják, a csatorna zsilipjeit újból elzárták. A kormány immár tisztában van azzal, hogy a legsürgősebb beavatkozásra van szükség. A Balaton végleges rendezésére — amint már emiitettük — kormánybiztost küldenek ki. Most a legbeavatottabb forrásból jelenthetjük, hogy a Balaton kormánybiztosává sipeki Bálás Béla dr. zalai főispánt nevezik ki s a kinevezést a legközelebbi napokban már hivatalosan is publikálják. A zalai főispán erélye, vasakarata garancia arra, hogy a balatoni kérdés mielőbb az összes érdekelteket kielégítő megoldást nyer. Itt emiitjük meg azt is, hogy Qrünhut Henrik indítványa alapján a kormány a legkomolyabban foglalkozik a Balaton—Mura— Dráva csatorna létesítésének kérdésével. Ke vesen tudják, hogy a Balatou—Mura— Dráva csatorna kérdése a zseniális ll-ik József császárt is élénken foglalkoztatta. Ennek kézzelfogható dokumentumai vannak a bécsi udvari levéltárban, \mikor ugyanis a császár az országot bejárta, édesanyjához, Mária Teréziához intézett levelében a legnagyobb elragadtatással irt a Balaton természeti szépségeiről s kijelentette, hogy a Balaton—Mura—Dráva csatorna létesítése a Balatonkörnyék hihetetten gazdasági fellendülését fogja magával hozni. Azóta számtalanszor elevenedett meg a kérdés. Az uj csatorna tervei teljesen készen állanak s csak a költségvetést kellene a mai viszonyokhoz mérten átdolgozni. Qrünhut Henriknek a csatorna létesítésére vonatkozó indítványát a balatoni szövetség közgyűlése egyhangú lelkesedéssel tette magáévá. Azonban szakkörökben is meggyőződtek arról, hogy a Sió-csatorna óriási áldozatokkal járó átalakítása után sem lesz alkalmas a Balaton vizfölöslegének lecsapolására. Különben a Duna túlságos megterheltetését se tartják kívánatosnak a szakemberek. Egyetlen helyes megoldás tehát a Balaton—Mura—Dráva csatorna megépítése lesz, amelyet információnk szerint a kormány is oly sürgősnek tart, hogy a régi, megpenészesedett terveket már elő is vétette s a döntést első föladattá tette. A Balaton—Mura—Dráva csatorna ügye Bálás főispán kormánybiztosi kinevezésével kétségtelenül sokat nyert. A kormány egyébként erélyes kézzel iparkodik a Balaton pusztításainak gátat vetni. Az uj földesurak. Földre fáj a hadseregszállitások révén meggazdagodottak foga. Uj földesurakká akarnak átvedleni a háború után. Jól teszi tehát a magyar gazdatársadalom, hogv már a háború befejezése előtt résen van és tanácskozás tárgyává teszi a kérdéseket, melyektől a magyar földnek, a magyar mezőgazdaságnak jövendője, fejlődése függ. A magyar nemzeti érdek és demokratikus földbirtokpolitika megoldását régóta sürgetik azok, akiknek a háború kitörése eiőtt is az volt a meggyőződésük, hogy a haza lakosainak boldogulása hozzá van csatolva a magyar földhöz, a mezőgazdaság fejlődéséhez. Mennyivel inkább megerősödött, kijegecesedett ez a meggyőződés most, a háborúnak nagy tanításai közt és főleg majd a dicsőségesen bevégzett önvédelmi harc után. S ha a várakozó háború hizlalta földéheseknek sikerülne kezeik közé kaparintani a magyar földnek tekintélyes részét : bizony nem kisebb csapás lenne az országra, mint a vesztes csata, a szomorúan végződő háború. Nemzetünknek létkérdése annak a tételnek gyakorlatban való megoldása, hogy a mezőgazdaság csak akkor lesz a nemzet egyetemességére ömlő áldások forrása, ha a mezőgazdaságnak fejlődését elsősorban a nép, a földművelő fogja előmozdítani. Ennek a földművelő osztálynak van tehát szüksége önzetlen vezetőkre és a föld mivelő népnek kellenek okos, gyakorlati törvények, célravezető társadalmi és törvényhozási intézkedésekkel a birtokában levő szántó földön oly várat építeni, amelynek védelme alatt meg tudjon felelni nemcsak gazdasági, hanem immár bátran mondhatjuk: történeti hivatásának is. A szántóföld a legnagyobb erőssége az országnak. Sajnos azonban ez az erősség épen olyan szabad forgalom tárgya volt, mint valami bolti áru-cikk. A rossz törvények, sőt még inkább az egymásra torlódó és a legtöbbször logikai összefüggésben álló törvényhozási intézkedéseknek halmaza szinte hihetetlen gyorsasággal forgatta ki a magyar földművelőt otthonából, vonta el a tulajdonképen való hivatásától. Ezeken a bajokon kell tehát segíteni a háború utánra s legelső sorban azt kell biztosítani, hogy a magyar föld, maradjon magyar kézen, maradjon azok kezén, akikben megvan a testi és ielki készség arra, hogy kezelésük alatt a magyar szántóföld jövőben is meg tud felelni nagy gazdasági és történelmi hivatásának. Levélpapír nagy választékban Sujánszkynál kapható A húsvéti kufárok. A húsvéti ünnepek közeledtével üzérek járják be a falvakat, összevásárolják a tojástermést, hogy azt azután drága áron bocsássák a piacra. Annyira mennek ezek az üzérek, hogy előre megvásárolják az egész várható tojásmennyiséget, úgynevezett reménybeli vásárt csinálnak vele. Ezeknek a manipulációknak hatását már érezni lehet a piacon, ahol a tojás ára nap-nap után emelkedik. Ilyen üzelmek láttára önként az ember ajakára tolul az a kérdés, vájjon európailag adminisztrált országban élünk-e? Van-e még a számitó, a közönséget kiszipolyozó üzérkedésnek olyan neme, amely itt nem találná meg a maga számára a legkedvezőbb életfeltételeket ? A tőrvényszéki rovatok hemzsegnek a hadseregszállítók bünügyeinek tárgyalásától. Az élelmiszerek hamisítói, elsikkasztói, a mesterséges árfelhajtások ravasz és fondorlatos emberei, kartelleknek és ringeknek a fogyasztó közönség zsebe és gyomra ellen intézett merényletei már oly gyakoriak, hogy a közönség az ellenök való védekezésbe belefáradt. Fásultan tür, nélkülöz és zuhan az anyagi romlás mélységébe. Annyiszor hallottuk illetékes helyről azt a kijelentést, hogy a háborús viszonyokat senkinek sem szabad fölhasználni a meggazdagodásra. Törvénytelen hasznot húzni a háborúból hazafiatlanság és súlyos bün az országos közérdek ellen, melyeknek megsértése ilyen nehéz időben kiszámíthatatlan károkat okozhat, sőt a háború célját is veszélyezteti. Hát-ha igy van, miért nem akadályozzák meg ? Hazafiságra, becsületre, tisztességre appelláini: hiábavaló. Két év alatt ezt már beláthatták volna. A lelketlen kufároknak az ilyen beszéd ép oly értelmetlen, mint az analfabétáknak a betűvetés művészete. Egy órával nyújtják meg a napot Némethonban. • . Korábban kezdik meg a robotot egy ólával, korábban térnek nyugvóra. Előbbre viszik egy órával a mutatót s e kis erőkifejtéssel megváltoztatják milliók életrendjét, mert igy kívánja a nemzetgazdasági érdek, mert ezáltal csak világításban százmillió márkát takarítanak meg. A német elme találékonyságán már nem csodálkozunk, de csodálkozni lehet az erélyen, a gyors elhatározáson, amivel egy ilyen, megrögzött szokásokat, életrendeket felforgató eszmét végrehajtanak s csodálkozhatunk a német nemzet belátóképességén, vezéreiben vetett bizalmán és a megnyugvásán, amivel fogadta ez igazán világraszóló ujitást. Mi magyarok, sajnos, egészen más természetűek vagyunk. Fegyelmet nemismerő, nagyjaink ellen lázongó, tulgerincesek s ha maid a mi parlamentünkben vetődik fel ez a kérdés, nem az ország nemzetgazdasági előnyének tndatával fogjuk bizonyára fogadni, hanem ezer meg ezer önérdek szálai fognak belefutni a tárgyalásokba s ugy összebogozzák, hogy ember legyen aki megoldani tudja. Pedig tagadhatatlanul, felfrissítő hatással volna ránk ez az újítás. Nyolc óra helyett, hétkor kezdenénk élni s egy óra helyett tizenkettőkor feküdnénk. Világításban, pénzben, egészségben mily horribilis summát tudnánk megtakarítani s főleg éjjel elpazarolt órákból hány nappal, évekkel toldódnék meg életünk. Összes harcteri térképek l; Beszerezhetők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF könyv- és papirkereskeflésében Keszthelyen; Kossn'h Lajos-utca