Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-05 / 10. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. március 5. 10. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — í Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Nyilttér soronkinl 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében'. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ Kéziratokat a szerkesztőség cirnére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. P OL Szerkesztőségi és kiadóI I lí A I 1 I ETILAP. Wv«t«li Interurbán: 51. ___ A kereskedelem reálizmusa. A kereskedelemnek az a célja, hogy a terményeket és javakat a termelőtől a fogyasztóig eljuttassa. Vagyis törekszik a iavak legtökéletesebb forgalmára. A közgazdasági élet minden ágának szüksége van a kereskedő munkájára. Mert ha kereskedelem nem volna, a termelésnek legföljebb helyi jelentősége volna. Különösen a városi lakosság el volna zárva köznapi szükségleteinek födözésétöl. Azonban, dacára a kereskedelem közhasznú tevékenységének, csaknem nap-napután panaszokat hallunk ellene, hogv majd a termelöket, majd a fogyasztókat, legtöbbször pedig mindkettőt megkárosítja az által, hogy a maga számára meg nem engedett hasznot biztosit. Igaz, hogy a terménynek csak ~aVktrr 4esz igazán értéke, ha kereskedelmi forgalom tárgya lett. Igaz az is, hogy a kereskedelmi tökének a normális jövedelemre kell törekednie. A termények szállítása és forgalomba hozatala költséggel is jár. Mégis az üzleti nyereség tulhajtása káros £ nyerészkedéssé fajul, ha meg nem engedett haszon megszerzésére törekszik. Ezen tételnél nagy szerepe és jelentősége van a kereskedő lelkiismeretességének és becsületességének. Sajnos, ezen a téren napjainkban, normális életviszonyok között is, sok panasza van a közönségnek. Nagyon sok lelkiismeretlen kereskedő van, akik a közönség kenyszerii helyzetének kihasználásával meg nem engedett hasznot vágnak zsebre és kizsákmányolják a termelöt, fogyasztót egyaránt. A meg nem engedett haszon szerzése, a kereskedői lelkiismeretlenségnek szisztémája már oly nagv mértékűvé vált, hogy szinte megrendíti az egész kereskedelmi rendszer iránt táplált bizalmat. Termelök és fogyasztók kezdenek azon gondolkozni, hogy ezeket a veszedelmesen hátrányos túlkapásokat nem orvosolhalnák-e valami utonmódon. Törvényes intézkedéssel kell gondoskodni arról, hogy a termeléssel, fogyasztással és közvetítő kereskedelemmel nyert haszon arányosabban osztassék föl a termelő, fogyasztó és kereskedő között. De, hogy a kereskedő, mint valami önkény ur disponálja az értékeket, mint ez napjainkban, sajnos, lépten-nyomon előfordul, azt az uj közgazdasági irányzatnak nem szabad egy tapodtat sem megengednie. Mert ez a rendszer az ország javainak kizsákmányolására vezetett már eddig is. Ha valaki nem nézi bekötött szemmel az előttünk lejátszódó eseményeket, akkor látnia kell, hogy például főuraink, dacára sokszor óriási terjedelmű birtokaiknak, tökeszegények. A pénz, a töke nem az ö zsebükben van, hanem a bankár kereskedőében, aki jobban tudja értékesíteni terményeiket, mint a termelök maguk. A bankár még ha földbirtokot szerez is, nem azért teszi, hogv az 7 ö; neki fő jövedelmi ágát képezze. Mert tudja ö a gyakorlatból igen jól, hogy a legszerényebb kereskedelmi üzlet lebonyolítása is többet jövedelmez, mint hazánk legdúsabban termő földdarabja. A közgazdasági szaktekintélyek ugyan azt állítják, hogy a kereskedelem önmagában neveli az értéket azon cselekménye által, hogy oda szállítja a terményeket, ahol azokra A BALATOhMDEK TÁRCAJA £il^jdrás. Hova jár a lelkem, Ha leszáll az este ? Szibéria földjén Elkalandoz messze. Szibéria szélét Japán tenger mossa, Ott van az én vérem, Könnyeit hulldossa. Szibéria földje Sürii könnyét issza — Sóhaja szivböl jön: „Eljutok-e vissza ? Fölvidiú-e ismét Kicsi kis családom, Szabad-e remélnem, Hogy újra meglátom ? \ — Vissza-visszatérek, De csak pillanatra, Ha a hideg éjjel Szárnyát rám borítja Az ö lelke itt jár, | Az enyém meg nála: j 1 Nem tiir messzeséget A lélek világa. NAGY BARNA. A fokosharc. Ez az a legújabb bravúros harcmodor, amelyet a magyar honvédek Bukovinában honosítottak meg, s amelyről nem csak szövetségeseink, de — nagy keserűséggel — az oroszok is beszélnek. A hires harc, - - egy résztvevő leírása alapján, — a következőleg történt: A bessarábiai fronton —• mondotta, kitűnő kémrendszerünk van. Ennek köszönhetjük, hogy az oroszok minden szándékáról jóelőre értesülünk és pontosan vagyunk tájékozódva állandóan, hogy a muszkák mit terveznek. December közepe táján már jelentették kémeink, hogy az ellenség óriási haderőt csoportosít messze a front mögött, a besszarábiai határ területén. December 24-én sürgős értesítés érkezett, hogy az orosz támadás megkezdése már csak rövid napok kérdése. Hadvezetőségünk természetesen azonnal nagyarányú ellenintézkedéseket foganatosított. A szabadságolásokat már néhány héttel előbb beszüntették, azután egymás után jöttek a vonatok friss tartalékokkal. Én akkor századparancsnok voltam. December 21-én több tiszttársammal kimentünk az első rajvonalba és messzelátóval figyeltünk az ellenség felé. Napok óta a legteljesebb csend volt a fronton. Égv lövés zaja sem zavarta meg a siri nyugalmat, amelyet sehogyan sem véltünk a vihar előtti szélcsendnek felismerni. Vitatkoztunk is egymás között, hogy kár volt ennyi embert ide csődíteni, nem lesznek itt harcok, hallgat a „csuesz." Huszohatodika is még a legnagyobb csendben telt el. Ellenséget az egész fronton nem lehetett észrevenni. Huszonhatodikán pontban éjfélkor aztán megkezdődött vagy félezer ágyú pokoli muzsikája. A tarackok, mozsarak, tábori ágyuk zúdították a granátokat és shrapnelleket. Nagy sokára megkezdődött az ellenséges roham. Tiz-tizenötös tagolású rohamoszlopban vonultak fel az oroszok ezen állásaink ellen. Itt láttam csak igazán tombolni a magyar virtust, a haláltmegvető hősiesség virtuozitásában. Honvédeink félrelökték a puskát és magukhoz vették az előre elkészített fokosokat. I\ét méter hosszú keményfából készült nyélen volt a vas, meg az acél fokos. Ezekkel felnyúltak a lövészárok szélén mutatkozó muszkákhoz : meglóbbálták a fokost, a fejébe verték a muszkának és mindjárt húzták is le vele a lövészárokba. Ahogy egyikkel végeztek, már ott volt a másik, aki szintén nem kerülhette el sorsát. Az „uj fegyver" használati módját még nem ismerték, védekezni se igen tudtak ellene. A támadás visszaverése után volt munka megtisztogatni a sok jajgató, véres oroszoktól. A történelem lesz csak hivatva megállapítani, hogy a régi magyar virtus és a régi magyar fegyver, mire volt képes ebben a modern háborúban, amikor a tömegek titáni harcát a technika léleknélkül való szörny csodáival akarták irányítani. Összes harcteri térképek !!Beszerezhetők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen, Kossuth Lajos-utca.