Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-27 / 9. szám
XX. évfolyam. Keszthely. 1916. február 27. 9. szám Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — Fél évre . . . 5 K — Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára K 20 f Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ I* O I . I rr I K A I H FG T I I , A. I*. Kéziratokat a szerkesztőség cirr.ére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. A hadisegéiyezés mizériái. A világháború forgatagában alig jelent meg szebb, humánusabb, igazságosabb és szükségesebb kormányrendelet a hadisegélyezés tárgyában kibocsátott rendeletnél. Akkor, amikor a megélhetés különben is nehéz s ennek dacára a különféle uzsorások s lelketlen spekulánsok egész légiói vesznek körül bennünket és szipolyozzák vérünket, mi sem szükségesebb mint az, hogy azok, akiknek kenyérkeresöjük a harctéren szenved és teljesiti a haza iránti kötelességét, legalább ne éhezzenek. De a legüdvösebb kormánvrendelet is célját tévesztett lesz és illuzóriussá válik, ha a közegek nem hajtják azt végre a kellő szakértelemmel, szeretettel, ügybuzgősággal és • kötelesség-tudással. így vagyunk a hadisegélyezés dolgában is. o Sajnos, országszerte sok a panasz, hogy a iiadisegélvre jogosultak összeírását végző egyes községi elöljáróságok, — tisztelet a kivételeknek, — nem járnak el olyan lelkiismeretességgel, mint azt az ügy fontossága megkívánná; sót olyan sajnos esetek is fordultak elö nem egyszer, amikor a községi elöljáróság í\ hadisegélv iránti kérelmek vizsgálatánál nen jogosultság, vagy jogosulatlanság k dését tette birálat tárgyává, hanem — eléggé el nem itéihetö módon — c> o érzelmi momentumokra, a személves ! J ; rokon, vagy ellenszenvre alapította véleményét s így aztán megtörténik, hogy a kedvezőbb anyagi viszonyok közt levők hadisegélyt élveznek, a 1 náluk sokkal kedvezőtlenebb helyzetben levők pedig nélkülözik azt, elesének jogos igényeiktől és a hadban levő kenyérkereső hiányában a nyomorral küzdenek. Ezen sajnálatos esetek míg egy részről méltó felháborodást keltenek és elkeseredést szülnek a jogaikban sértettek táborában nem csak az intézmény végrehajtó közegei, hanem maga iránt az intézmény iránt is; — más részről a kormány szép és nemes célját és intencióját teszik illuzóriussá. Ugy látszik, hogy ettől a bajtól Somogy vármegye sem maradt teljesen mentes. De Somogy vármegye törvényhatósága csakhamar fölismerte a bajt s az abból származható veszedelmeket és sietett a bai orvoslására a szükséges intézkedéseket megtenni. Ez az óvszer pedig abból áll, hogy legutóbb tartott közgyűlésén meghagyta az alispánnak, hogy a hadisegélyre igényt tartók összeirási nkálatait végző községi elöljáróságát körrendeletileg utasítsa, hogy a hadisegély iránti kérelmek tárgyában a vélemény megadásánál minden egyes esetben hallgassák meg a községV bizottságok tagjait s az iratokat csakis annak megtörténte után terjesszék be a járási föszolgabirákhoz. Somogy vármegyének ezen üdvös határozata folytán Kacskovics Lajos alispán a következő rendeletet intézte a föbirákhoz : Somogy vármegyÉ törvényhatósági bizottságának folyó évi február hó 7-én tartott közgyűlésén 8/2667. sz. a. hozott határozata alapján, a hadisegélyek megállapítása ügyében felmerült panaszok orvoslása s egyöntetű eliárás céljából ezennel elrendelem, hogy a segélyezendők összeirási munkálatait végző községi elöljáróságok a hadisegély iránti kérelmek tárgyában a vélemény megadásánál minden esetben hallgassák 'meg a községi bizottságok tagjait s az iratokat csakis ennek megtörténte után terjesszék fel a járási főszolgabíró urakhoz. A nagyközönség hirdetményileg figyelmeztetendő arra, hogy a segélyre igényt tartók ezitánti kérelmüket, esetleg ez ügyre vonatkozó panaszaikat a gazdasági bizottság bármely tagjánál előa dhatjá k, akinek kívánságára a községi elöljáróság áz ügyet tárgyalni köteles. E célból a gazdasági" bizottságok tagjainak névsora a községekben közzéteendő s a községházánál kifüggesztendő. Felhívom Uraságtokat, hogy ezeknek a legszélesebb körben leendő közzététele iránt intézkedjenek s a községi elöljáróságokat az elrendeltek szigorú betartására utasítsák. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Levelek Csehországból. Lakatos Vince dr. tanár urnák írogatja : Beér Gyula bakaönkéntes. Kedves jó Tanár Ur! Hamarjában nem jut eszembe semmi különös megirnivaló, hát kiszakítok pár lapot a naplómból : Pilsen, 915. dec. 24. Ma kéne jönni a Jézuskának. Más években ugyanis mindig eljött ezen az estén és mindig hozott valamit. Mikor még kicsi fiu voltam, hozott kardot, meg puskát, amelynek a végén dugó volt, vagy hintalovat, később meséskönyvet, vagy türelemiátékot.. , de sohasem repült át a házunk felett üres kézzel. Hát most mért nem jön el, hát most mért nam hoz semmit? Talán otthon keres, mert máskor ilyenkor mindig otthon szokott találni ? Talán nem tudja, hogy most én is katona vagyok messze, nagyon messze, valahol Csehországban ? ... .. . Este van és este kell hogy legyen most odahaza is. Az anyám meg a húgom talán épen asztalhoz készülnek ülni, — hét óra felé jár — első pillanatban azonban nem is nyúlnak az ételhez : valaki még nincs ott. Hát merre van ? Hol késik ? .... Észbekapnak. Szótlanul látnék a vacsorához, — mákosmetélt bizonyára, polgári családok obligát tésztája a szentestén... Csak ritkán szólalnak meg, mikor a nagy csendben talán már idegessé teszi őket a villa csörömpölése a tányéron. . . A kis karácsonyfa furcsa tüskés árnyékot dob a falra.. . A szobalány moziba kéretőzik... . A kályhából édes meleg úszik szerteszét, mégis, — mégis az anyám mintha fáznék ; összerázkódik, vállán a sált összébbvonja. .. Sóhajt egyet. Nagyot, mélyről jövőt, melyről azt szokás mondani : ez valahová a messzibe szállt... Odakünn csendesen hull a hó, vagy — mit tudom! talán épen a szél sivít... Kilenc óra felé csendesen le fog feküdni. Talán egy darabig sirni is fog, aztán majd csak elalszik. Aztán reggel lesz holnap megint. .. Reggel, világos, józan reggel, — holnap már könnyeb lesz neki is, nekem is. Máma olyan furcsa itt. Egy iskolateremben 35 önkéntes, legtöbbnek a nevét sem tudom — nem érdekel. Sétálnak, beszélgetnek, vagy a szalmazsákokon heverésznek. Egyik fütyüli a „Mennyből az angyalt," kettő összefogódzik és járja rá a csárdást. Van aki levelet ir a térdén, vagy a fegyverét tisztogatja... A folyosón lárma, ajtócsapkodás. Az imént benn voltam a szomszéd teremben. Valamivel vigabb kép : egy kis karácsonyfa állt az asztalon. A szoba minden lakója vett rá «gy pici gyertyát. Lobogott, lóbálózott a sok apró gyertya lángja, — mintha mindegyikben a gazdája hazaszálló lelke táncolna... Egyikről rágyújtottam egy cigarettára. .. Egy fiu hegedült, a többi énekelt. Hol magyar nótákat, hol buta kis kuplékat, aztán a „Wacht am Rheint", utánna meg, hogy: ,, Kossuth Lajos azt izente..." A falon arany keretben egy kép függött. Egy fiatal, szőke, szakállas férfi, tábornoki ruhában, tele a melle ordókkal : I. Ferenc József császár és király. .. Néztem az arcát : vájjon mit szól a nótához? Nem rándult meg egy arcizma sem, a kék szemei csak mosolyogtak, hogy : Kossuth Lajos azt izente. . . Pilsen, 916. jan, 11. Egy nagy park, valahol egy nagy város végén. Fakó gyepágyak. Kopasz fák. . . Sötétedik. Valahonnét felltiről leereszkedik az este. Lassan, óvatosan, mintha félne, hogy észre veszik. . . Szétmázolja a fák kontúrjait, nesztelen feléd suhan a kanyargó utakról, hogy nem tudod, öt lépéssel utóbb, hogy merre is fogsz menni. . . Messziről a morajló város küldi üzenetét : távoli villanylámpák lihegő, halovány fénye ugy látszik a ködön át, mintha nedves szürke alapra sárga festékkel sok apró pontot pöttyentettek volna. A magános parkban egy lány, meg egy fiu — a fiún katonaruha — sétálnak.
