Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-13 / 7. szám

2. BALATONVIDEK 1916. február 13 A vidéki sajtó jövője. Irta : Posch Zsigmond. III. A vidéki szellemi élet petyhüdtsége elválaszthatatlanul összefügg a vidéki sajtó szervezetlenségével. És én nem próbálkozom meg föltétlen szükségességét bizonyítani, mert ez annyit jelentene, mint kimutatni a vidéki hatalmás szellemi erő és anyagi tehetség fennállását. De mind ez elásott kincs marad mindaddig mig vidéki közönségünk nem ébred annak világos tudatára, hogy a vidéki sajtót életre kell hivni, az ólomlábon járó bábba életet kell ömleszteni, a benne szunnyadó erőket hosszú, dermesztő tél után varázsszóval föl kell ismét éleszteni. E varázsszó pedig nem más, mint szervezés. Áz organizált vidéki sajtó egyedül fogja létrehozni a vidéki közönség és társadalom szellemi organizátióját. És ne áltassuk magunkat azzal, hogy ezt az organizátiót, melyre a magyar állam bekövetkező reorganizáló müveleteknél föltétlen szükség lesz, létrehozza majd a fővárosi sajtó egyedül és a maga erejéből. A ki ezt hiszi, óriási tévedésbe esik. A fővárosi sajtó organizmusa nagy gyomrával, hosszú karjaival, ezer árgus szemével bármily kifejlett és decontralizált volna is, nem vállalhatja ama feladat teljesítését, mert erejét fölülhaladja, mert ideálizmusa nem nagyobb, mint önzése, mert egy gyönge vidéki sajtó élteti a fővárosi molochját. Minélelőbb, halasztást nem tűrő gyorsasággal, hirdesse akármelyik vidéki sajtó-organum az egyesülés föltétlen szükségességét egy sajtóügyi vidéki szellemi központ megteremtését és evégből egy — mondjuk Keszthelyen megtartandó előértekezlet összehívását. A vidéki sajtónak eddigi elszigeteltségéből ki kell lépnie ! Köznépünknek, derék földműves népünknek erkölcsi és szellemi erőit nem engedhetjük tovább parlagon heverni. Lassan, de céltudatosan föl kell emelni a közös feladatok megoldásához szükséges színvonalra. A velük va'.ó közvetlen és becsületes lélekkel fölfogott szellemi érintkezés meg ,fogja teremteni részükről a befogadó készséget és a haladás iránti fogékonyságot. A vidéki sajtó egy központi orgánuma létesítendő és ennek beválasztott leghivatottabb képviselői propagálják azon vezéreszméket, melyeknek helyes értelmezésétől és alkalmazásától függ társadalmunk szellemi és erkölcsi megújhodása. Meg kell adni a vidéki sajtónak a föllendüléshez, megerősödéshez szükséges talajt, ami mindenekelőtt az egyesülésben, közös célok kitűzésében, halaszthatatlan kérdések m^vitatásában és az irányító eszmék folyt> os szem előtt tartásában határozódik mc

o A vidéki sajtó mai helyzetében, az erők mostani szétforgácsolódása mellett lehetetlen várni a vidéki szellemi és erkölcsi erők egy közös célra való egyesítését! Vaijon egv erős és egészséges vidéki közszellem megteremtését kitől várjuk ? Mindent az országos központtól? Hisz a központi erőknek akiv szellemben való mozgósítása és harcvonalba állítása mit használ, mit végezhet, ha a legjobb szándék a vidék konzervatív ellenállásán megtörik ? Valóban a vidéki sajtó erélyes és hathatós részvétele nélkül én a magam szerény véleményével nem tudom a szellemi élet reorganizálását elképzelni. Az erők számbeli megfogyatkozásáért kárpótlást egyedül az erők egyesítésében és benső szervezésében kell keresni. Késedelemre pedig nincs idő, nehogy nálunknál is kisebb nemzetek bennünket túlszárnyaljanak. A mostani háborn óriási erőpróbái nemzetünk szellemi és erkölcsi qualitásait, kápráztató fényben ragyogtatják. És mégis a békében való erőkifejtések és munkamennyiségek netán meghazudtolják a hozzánk fűzött várakozásokat ? Nem, az nem lehet! Talán túlzok, talán rémlátomásaim vannak ? Talán thevretikai álláspontom, következtetéseim elragadnak a vidéki sajtó jövendő szereplésének túlbecsülésére ? Bármint gondolkozzanak erről mások, én a vidéki sajtó eddigi szereplését árnyszereplésnek, Don Qnichot-féle vergődésnek látom. Szerepe legalább benső szükségességének és hivatásának meg nem felelt. Elhagyatottságában, korszerűtlenségében -képzelt tekintély szelétől fölfujva csapkodta az üres levegőt, harcolt szélmalmok ellen, nem talált oda, hová vágott, barátokat látott, hol ellenségei voltak és szép szavaknak csak üres viszhangja maradt minden nemes fölbuzdulás, nemes fölgerjedésben, melyekkel ideális célokért síkra szállott. Nincs dicső múltja, önálló, élő trádiciója, azért nincs hatalma, nincs tekintélye, mig pedig ez nincs és ez nem minden kritikán felül álló érinthetetlen tisztaságban, addig hivatását nem teljesítheti és értéke legalább is problematikus. Legyen a helyes társadalmi fölfogás, a közélet tisztaságán féltékenyen őrködő közvélemény és köztudat előharcosa. E magas szereplést egyedül csak tekintélye és hatalma szerezheti meg és biztosithatja számára. Miért uem foglalta el az őt megillető helyét, miért érte be hamupipőke szerepével, miért nem emelkedett föl a múltban a hatalom, a tekintély megfelelő polcára ? — Mert beérte azzal, hogy a fővárosi sajtónak árnyékában járjon, annak uszályhordozója legyen, mert nem állott a maga talpára szólván : én a színmagyar vidéknek vagyok szülöttje, ép és erős színmagyar kulturáért akarok lándzsát törni és a színmagyar népet akarom fölemelni önálló, tudatos nemzeti célokért, hát kérek tudomást venni arról, hogy vagyok és élek !! Ide pedig, hogy legyen a vidéki sajtó azzá, amivé lennie kell, csak egy varázsige segiti, mely maga a tett: viribus unitis! A vidéki sajtó száz orgánumának egységes szervezése közös nagy célok megoldására, a nemzeti reorganizáció elengedhetetlen föltételeinek egyike. (Vége.) A háború és a női divat. Sok mindenféle eszmetársulást szült a világháború. Olvasunk cikkeket a háborúról és a gazdaságról, a háborúról és a nevelésről, a háborúról és az irodalomról stb. Jóformán ahány szakma csak van a világon, mind összefügg a háborúval és szinte lehetetlen az embernek az élet különféle alakulásait és vonatkozásait nem a hábruval való kapcsolatban tekinteni. Hogyan maradhatna el tehát'az általános kapcsolatból a divat, persze elsősorban és szinte kizárólagosan a legváltozékonyabb, a legdivatosabb divat: a női divat ? nóról szokás tartani. . . Csalódtam Cimmer-es ! Azok a legények, akik ama helyet tisztogatják, — melyet épen a tisztogatás pillanatában rajzolt meg Garav Ákos festőművész pár év előtt a Kakás Mártonban „Mit rákentek a századok. . ," aláírással — mondom, ezeket a legényeket hivják : ócska címereseknek. Egy izben az udvaron valami rendetlenség volt. Bekiált a Zugsführer űr az ajtón t — Kik máma a címeresek az „udvaron"? Talán a negyedik, vagy ötödik órán puskával a kezében jelenik meg a Zugsführer űr. Százharminc embernek — amint ott ülnek illedelmesen, kiki a saját katonaládáján — megcsíllanik a szeme. A puska I A fegyver ! A „Gevér" ! Ez a katona legjobb pajtása. Nappal a vállán lóg, éjjel a falon, a feje felett, a harctéren vele lövi agyon a kutya muszkát, ott igazán elválhatatlanok, együtt dolgoznak, együtt pihennek és ha űgy fordul: hát együtt hallgatnak el valahol messze, idegen földön, távol az édes hazától. . . Katona fegyver nélkül, fegyver katona nélkül, — egyik a másik nélkül semmit sem ér. Természetes tehát, hogy mindenekelőtt illik tudni, hogy hogyan hivják a fegyvert, mert hát nevén kell nevezni a gyermeket, de viszont a katona fegyverének nem olyan könnyen „kiköphető" neve van, mint otthol például a Kovács Márié, vagy a Szabó Nacáé. A fegyvernek az ő becsületes és teljes neve: „Manlikker Gevér Repetér Muster Fünunnájncig." Hűnyja be a szemét tanár úr, el tudná-e hamarjában mondani ? És lám, a Zuesführernak csak ugy pörög a nyelve. Pedig ez még mind semmi ! Mert ez a fikciós nevű fegyver nem egy darabból van kifaragva, mint a kanász • botja. Sok részből áll ez, még pedig nyolcból, és ezeket is mind tudni kell. Én itt — minthogy nem a „Firer ur" előtt állok — csak egyiket-másikat mondom el, amelyik épen nekem tetszik. Ilyen „zum bájspil" a Verschluss (a závár), melynek a kiejtésére vonatkozólag megkell jól jegyezni, hogy a hangsúly az első szótagra fekszik rá minden súlyával. (Kezdek tamáskodni volt német tanáraim német tudásában). Egy másik része a fegyvernek a „kaszni mit cúpringer" (Kasten mit Zubringer), mely utóbbi szót a cselédszerző asszonyokra gondolva, sikerült könyebben a memóriámba vésni. Része továbbá a fegyvernek a „Saft (Schaft) mint óbersaft." Sic ! Itt a „mit" rag csodálatos módon állandóan mint-té bővül, holott az előbbi fegyver-rész elnevezésével még csak : mit. Eme mit szócska egy harmadik változatban a fegvver következő részénél magyar alteregojával együtt jelentkezik : „Bajonét mit Sajdével" (Bajonett mit Scheide) (Vájjon micsoda szabályt rónának le Szinnyei Józsefék ebből a három példából ?) Zugsführer úr Fartig, mint a felekezeti béke ápolója: — Mindenkinek az istenét békében kő hagyni. Nem szabad tehát azt mondani: „Te büdös zsidó I", vagy hogy : „Te ronda krovót !". . . Ha zsidó, ha horvát, ha keresztény katólikus, az katonáéknál alezánc! Ilyen és ehez hasonló előadásokat tartott a Firer ur az ő regrutáinak, akik, mint hallom, már be vannak osztva a Marschba. Ezen kivül itt huncutkodik a tollam végén néhány egyébb érdekes „kiszóllás", de ezeket majd talán csak valamikor Móricz Zsigmond-koromban merem nyomdafesték alá irni. Ezek már nagyon is magyarul hangzanak. Befejezésül valami egész frisset: A napokban kijött Pilsenből ide az üdülőtelepre az Óbersnapszarc (Oberstaabsartz), volt nagy ijedelem. Nohát ilyeneket hall itt a zembör, melyhő hasonló lyókat kívánok — mondaná Göre Gábor, vagy talán még fogja is mondani, ha nem múlt még el 55 esztendős. Rege kékfestő gyár fest minden 11 Cll AFOTAI

1 szövetet, bármily szinre. ö^

1 Feketét 24 óra alatt.