Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-06 / 6. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. február 4. H. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — í Fél évre . . . 5 K — í Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Nvilttér soronkint ! korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében.. BALATONVIDÉK KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ P OLITIKAI HETILAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. A drágaság és a szövetkezeti eszme. A szövetkezeti mozgalmat, fogyasztási, hitel és egyéb más szövetkezetek alakítását béke időben is úgy állították oda a magyar közvélemény elé, mint a drágaság legjobb ellenszerét. A fogyasztási, hitel és egyéb szövetkezetek fejlődése leginkább bizonyítja, Hogy ezek a szervezetek valóban beváltak a drágaság orvosszereiül. Az a kérdés, vájjon a háború folyamán is hivatásuk magaslatán maradtak-e ezek a szervezetek, hozzájárultak-e a mindinkább elviselhetetlen drágaságnak a csökkentéséhez. Az elért eredmények azt bizonyítják, hogv igen. Elég rámutatni a két legnagyobb szövetkezeti szervezetnek : az országos Központi Hitelszövetkezetnek és a Hangyának múlt évi eredményeire. Mindkét szövetkezeti központ forgalma az első éviekhez képest tetemesen emelkedett. De nemcsak a központok forgalma nőtt meg szinte hihetetlen mértékben, hanem a hozzájuk csatlakozó vidéki szövetkezeteké is. S vájjon miért? Egyszerűen azért, mert a fogyasztó közönség a pénz és az árucikkek rohamos emelkedése után iparkodott a legnagyobb buzgalommal keresni azokat a forrásokat, amelyek mégis olcsóbbak, mint azok, amelyeknéla természetes árdrágulást az illető forráskezelök a saját önző céljaikra használták ki. Azt hihette volna mindenki, hogy a szövetkezeti intézmények a háború szülte gazdasági zavarok nyomán el fognak pusztulni. Az ugyanis teljesen érthető dolog, hogy egy füszerkereskedö a legkétségbeesettebb erőfeszítéssel iparkodik a saját üzletét fentartani, mert hiszen ez adia meg neki a megélhetés lehetőségét. De arra igazán nem gondolt senki, hogy fogyasztási, vagy hitelszövetkezet, amelyek a helybeli plébános, jegyző, tanitó, vagy gazdatiszt stb. adminisztrációja alatt állnak, akiknek a háború amúgy is tulon-tul megsokszorosította a munkáját, nemcsak hogy gyöngülni nem fognak, hanem erősödni. Az említettek jóformán ingyenmunkát végeznek a szövetkezetben és ezt az ingyenmunkát szívesen végezték, mert minél inkább sulyosodtak az idők, annál inkább tapasztalhatták, hogy a szövetkezet határozottari tetemes gazdasági hasznot jelent .minden egyes tagjára nézve. A drágaság egyik "-előidézője volt a nagy áruhiány is. ff tekintetben a szövetkezetek mindenki 'között a legjobb helyzetben voltak. Központjaik bár szintén küzködtek ük árubeszerzés hihetetlen nehézségeivel, de azért mégis le tudták azokat győzni. A drágaságot nagy mértékben előmozdította a vasúti szállításnak ezer akadálya is. Ezt is le tudta győzni a legtöbb szövetkezet. Erre nézve elég arra utalnunk, hogy mikor a vasúti forgalom teljesen megbénult, akadtak szövetkezetek, amelyek száz, kétszáz, sőt háromszáz kilométer távolságról kocsifuvarral hozatták el bevásárló központjaiktól az árucikket s az eredmény az volt, hogy mig a versenyző szatócsboltokban árut nem lehetett kapni, addig a szövetkezet mindig kitudta szolgálni a vevőit. Nagy erőssége volt a szövetkezeteknek az is, hogy hitviük már régen meg van alapozva. A szövetkezetek már régóta készpénzen szerzik be az árut. Az a dolog tehát, hogy hitelmegszoritás következett be, őket nem érintette. A szolid kereskedelem alapelveinek szem előtt tartása volt tehát az a tényező, ami a szövetkezeteket a háborúban megerősítette s ami azokat a drágaság orvosszereivé avatta. A-.,.- ' í_ ' • rr * vidéki sajtó jövője. Irta : Posch Zsigmond. II. Bár mint teljes nagykorúságát elért, érett és kifejlett organizmus áll ma előttünk a sajtó, mégis önállósága sohasem terjed odáig, hogy fittyet hányhatna szülőjének és fenntartójának és azt mondhatná: megélek én egyedül a magam emberségéből is. Hozzá van kötve a kor és kulturai haladás nyikorgó szekeréhez, hozzá elszakíthatatlan láncokkal. Ha valami vajúdik az idők méhében, a sajtó finom érző csápjai megsegítik és kitapogatják és hopp ! — egy — két lépéssel mindjárt előbbre volna, de a kor szekere visszarántja, emberek és emberi viszonyok parancsolják : mi is vagyunk, hé, lassabban az agarakkal! Senki sem mondhatja magáról, amig cselekvőleg részt vesz a társadalmi élet alakulásában, hogy egészen független a közvéleménytől. Nem mondhatja magát tőle függetlennek még akkor sem, ha tagadólag viseltetik vele szemben ; mert győzelemre segítheti a közvéleményt azzal, amit elmulaszt csak ugy, mint amit tesz. Ezzel nincs mondva, hogy a közvélemény az egyéni szabadságot és annak ideális parancsait békóba verje, csak az, hogy a közvélemény helyes alakulásában mindenki tartozik részt venni. A közvéleményben és ennek helyes értelmezésében sarkallik a sajtó aktív szereplésének lényege. A fővárosi sajtó a maga egységes szervezetével, hatalmas személyiség jellegével mély és általános befolyást gyakorol az országos közvélemény kialakulásában. Mégis nem becsüli-e tul befolyását, nem él-e vissza hatalmi eszközeivel, ha a kor avagy a nemzeti érzelmek spontán megnyilatkozásaival ellenében egyedül a maga erejére támaszkodva, meg akarja teremteni a közvéleményt. E háború alakulatai folyamán fiktiv maximális jó, maximális siker reményében agitált és a föllételezett szerencsés fejlemények reményében sikerült a közhangulatot csillapitaui és a nép akaratának feszitő energiáját fölcsigázni. De jaj a sajtó presztízsének, tekintélyének, ha balsikerek, katasztrófa esetében a a közélemény józan részével szemben találja magát! A közvéleménnyel szembe helyezkedni, hogy közvéleményt maga teremtsen, sokszor merész és kockázatos játék. A közvéleménnyel szemben kettős szerep jut a sajtónak : szükség szerint majd ösztökélni, sarkalni, buzdítani, majd csillapítani. De a középutat megtalálni! — az ám a nehéz feladat. Mit kiván az egyéni, személyi érdek, a sajtó presztízse; mit a hatalom érdeke, mit az általános érdek?? Az anyagi és erkölcsi érdekek egymást keresztező útvesztőjében hol a kijáró ? Mi tanítja bölcs mérsékletre ama nevezett két ellentétes irái.y közöt a sajtó emembereit ? Az általános, a közjó, a nép jól fölfogott érdeke. Nincs könnyebb, mint a nép szunnyadó erőit, indulatait és szenvedélyeit tekintet nélkül mely célra fölzaklatni és kizsákmányolni, de egyúttal nincs nehezebb, mint azokat csak meghatározott célra, megengedhető fokozatban és kellő időkre lekötve tartani. Hol a varázsszó, mely megtanítja a mesterségében még kontárkodó inast a fölidézett, de időközben elhatalmasodott szellemek megfékezésére? A háborút követő nagy korszakban ama kettős irányit általános föladat köti majd le a sajtó lelkiismeretét: népünk természetes konzervatív erőit nagy és fokozott tevékenységre ösztökélni, másrészről a sietve-rohanva haladás kulturellenes elemeit az erők szétforgácsolásától visszatartani. Ami a fővárosi sajtó ereje,-a cél folytonos szemmeltartása, jól körvonalazott feladatok, ezek megvalósítására szolgáló elegendő anyagi és szellemi eszközök és harcrakész erők, egyszóval a szervezettség, ennek hiánya a vidéki sajtó gyengéje. Tátongó ellentétet hozott kettőjük közé a vidéki sajtó teljes szervezetlensége. Innen van az, hogy a fővárosi sajtó a vidékit ugykékfestő gyár fest minden P11 cnprorpír Evetet, bármily színre. VllOpvIgV/I Feketét 24 óra alatt.