Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-17 / 51. szám

2 BALATONVIDÉK 1916 december 17. nóta felé s kemény német ritmusok szállnak a puha olasz melódiák nyomán. Igy meg lehet csinálni, hogy a világ divatja legyen a balatoni pihenés, vagy szórakozás. Igy ránk köszönthet az az idő, amikor a Balatonnál kell találkozót adni a legmagasabb tízezrek urainak. Csak el ne fújja valamilyen vihar, szél, vagy szellő ezeket az erős, magyar álmokat ! Olyan nagy távlata van ennek a nagyszabású tervnek, hogy szinte szédülve nézünk reá. De az az egy bizonyos, hogy eljövendő időkben csak ilyen módon lehetne még magunkhoz csalogatni az idegeneket. Mi, akik messzi kivül állunk, akik csak félszemmel kandikálhátunk a forró tervek izzó kohójába, egyelőre üdvözletet küldünk az élő Balaton szivén keresztül a vállalkozók felé. Tudván tudjuk azt is, hogy lapunk minden olvasója, barátja, ujjongó örömmel várja : mikor lesz már az egész világé a mi Balatonunk s mikor lesz igy az egész világ rokonszenvéből és pénzéből egy kevés a miénk is? GYÖKÖSSY ENDRE Dr. A főispánné a sebesült katonákért. A jószivüségáről és jétékonyságéról általánosan ismert dr. sipeki Bálás Béláné urnő (főispánunk neje) a következő gyönyörű és magasszárnyalásu buzdító szózatot intézte Zalavármegye közönségéhez : Lázban ég az egész ország. Bukarest elesett. Alig negyedfél hónapja, hogy a gaz rablók ránk törtek és most a büszke Bukarest porban hever lábaink előtt. A jóságos Isten segedelmén kivül a mi rettenthetetlen hőseinknek köszönhetjük ezt. Az ő érdemük, hogy szemben állva egy egész ellenséges világgal: nemcsak meg nem semmisültünk, nemcsak feltartóztatjuk ellenfeleinket, nemcsak megvédtük hazánk határait, hanem súlyosan zuhanó csapásokat mérünk ádáz, gaz orvtámadóinkra. Hol volnánk, ha a mi hős katonáink nem állnának őrt határainkon ? Ott vannak ők karsztok kopár szikláin, a bércek szakadékaiban. Végtelen síkságok közepén állnak őrt, utakat vájnak a föld alatt, felszállnak a felhők közé. Nem pihennek, lemondanak az alvásról, nem törődnek az éhséggel, a szomjúsággal, ezerszer szembenéznek a halállal., mindezt értünk, a mi kényelmünkért, a jövő nemzedék boldogságáért, mindnyájunkért, a mi drága honunkért. Dobbanjon meg szivünk azokért, akik értünk mindenüket kockára teszik és juttassunk nekik cserébe a szeretet estéjén egy kis szeretetet. Varázsoljunk lelkükbe egy kis melegséget a karácsony isteni bűbájából, juttassuk eszükbe a kedves otthont, amelyet nélkülözni kénytelenek ! Hosszú hónapok óta értünk szenvednek. Megérdemlik, hogy legalább egyetlen estére derűt, melegséget" árasszunk szivükbe. . . . A sebesült és beteg hősöknek szánt bárminő adományt (pénzt, természetbeni ajándékot) kegyeskedjenek a nemeslelkü adakozók a Vöröskereszt Egylet kisegítő kórházába (főgimnázium-épület) küldeni. A zalaegerszegi Vöröskereszt-kórház nevében : Dr. SIPEKI BÁLÁS BÉLÁNÉ Reméljük, hogy a lelkes felhívásnak meg lesz a kívánt eredménye. Gyász, ünnep és kötelesség. A világtörténelmi események kellős közepén állunk. A nemzet lelkét még komoly gyász vonja be fekete fátyolával, de másrészről dicső ünnepre készülünk : A rohanó események könyörtelen logikája — bánatotés örömet összevegyitve — lelkünk mélyét rázza meg és valahogyan világító lángként lebegteti előttünk azt a kíméletlen igazságot, hogy az élet célja nem önmagunkban, — hanem fiainkban, a jövőben, — sőt nem is az egyesek, hanem az egész nemzet jövőjében van. Mi elmulhatunk, de az ország maradjon meg, a nemzet éljen és virágozzék! Ennek a célnak a szolgálatában kell állítanunk minden erőnket, különösen most, ezekben a nagyszerű időkben. Sem örömünkben, sem bánatunkban ma egy pillanatig sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy titáni küzdelmet folytatunk az igazság és becsület szent nevében és arról sem, hogy ebben a küzdelemben mindenkinek nagy kötelességei vannakk a hazával szemben. A hadsereg ércfala gyászfátyolt se ölt, hanem felesküdve az uj királyra, ép oly szilárdan áll majd ellent minden támadásnak, mint ezelőtt, — mert ez az élet és ez a háború. Mi pedig, kik itthon maradtunk, minden gyászunk és ünnepünk mellett se feledkezünk meg kötelességeinkről, amelyek abban állanak, hogy a győzelmet minden eszközzel elősegítsük. Most a hadikölcsön a foglalata minden erőnek, amit mi adhatunk az állam kezébe a dicsősséges és győzelmes béke kivívásához. A hadikölcsön ügyét diadalra vinni mindnyájunk legszentebb kötelessége legyen. Ezzel ép ugy áldozunk elhunyt királyunk dicső emlékének, aki a lekitünőbb példa gyanánt, kevéssel, halála előtt 10 millió koronát jegyzett a magyar hadikölcsönre, — mint amily mértékben hódolunk uj királyunk előtt, bemutatván neki áldozatkész erőink nagyságát és törhetetlen, hűséges hazaszeretetünket. , A legnagyobb sikert, mindnyájunk hő álmát és vágyát hozzuk közelebb a megvalósuláshoz, ha minél több anyagi erőt tudunk összegyűjteni. Gyászunk és ünnepünk között a legújabb álnok ellenségünket a porba sújtva, diadalról diadalra visszük a zászlót. Fogjunk hát össze emberfeletti erővel és alapozzuk meg a nemzet jövendő boldogságát, hazánk nagyságát ! A szégyentábla. Hajdanában a városok és falvak piacán szégyenpadot és szégyenoszlopot állítottak s azokra az olyan nőket állították s illetve kötötték ki, akik a tiszta erkölcs ellen vétettek. Most pedig — mint értesülünk — szégyentáblát állítanak azok részére, akik meghúzódnak pénzes-zsákjaik fedezéke mögött s onnan böjtölik ki az ötödik magyar hadikölcsönt is. Ezt a pompás ötletet Nagyvárad közéletének vezetősége vetette föl és maga a főispán vállalkozott annak megvalósítására. Nagyvárad példáját, — mint halljuk — más városok is követik. A nyilvánosságra és napfényre kerül tehát sok olyan név, melyek viselője eddig csak dicsérő cikkek keretében szeretett sütkérezni a lapok hasábjain. Sokan vannak, akik dúsgazdagok lettek a háborús konjunktúrák folytán, akiknek tekintélyes vagyont juttatott a háború és most egészen csöndes és névtelen emberek lettek, amint arról van szó, hogy a busás jövödelemnek csak egy kis hányadával teljesítsék hazafias kötelességüket. Amig csak hiúságról, olcsó dicsősségről volt szó, addig nagyon kedves dolognak tartották nevük portáTását s a közélet terén szerzett »hallhatatlanc érdemeiket szívesen szellőztették. Ezek a derék urak most nagyon távol szeretik tartani magukat a publicitástól, a hadikölcsönt jegyzők névsorában pedig — távollétükkel tündökölnek. Nos tehát, szerepelni jognak ismét ! Akarva-nemakarva foglalkozni fognak velük a lapok. Egy külön rovatot, abban is egy fekete táblát, szégyentáblát készítenek a számukra és szépen elolvasható betűkkel lesznek kinyomatva, hogy kik azok, akik a véráldozatok két és negyed esztendeje alatt dúskáltak a jólétben, akik aranyban fürödtek, míg mások az életüket áldozták érettük. A közönség erkölcsi Ítélőszéke elé állítják azokat, akik bezárkóznak Wertheim-szekrényükbe és semmiféle hazafias felhívás és nemzeti kötelességtudás nem tudja kicsalni őket onnan. Hadd olvassa és hadd tudja az egész ország, hogy kik azok, akik a háború révén mindent szereztek, de akik a nemzetnek semmitsem adtak ! HIRE K. — Hadikölcsön jegyzés. Festetics Tassilo őhercegsége az ötödik magyar hadikölcsönre a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál 500.000 koronát jegyzett s ezzel az összes eddigi jegyzéseinek összege három és tél millió koronát tesz ki. — Jótékonyság. Berzencéről vettük a következő hirt : Festetics Tassilo herceg ur ő főméltósága berzencei tartózkodása alatt a berzencei zárdában ápolt sebesült katonák karácsonyfájára 100 koronát volt kegyes ajándékozni. — Főúri vadászat. A berzencei uradalmi erdőben másodízben tartott hajtővadászat alkalmával, a két és fél napi vadászat alatt közel ezer vad került teritékre. E vadászaton a tulajdonos főúr herceg Festetics Tassilo ur ő főméltóságán kivül,, mint meghívott vendégek részt vettek: Festetics Vilmos gróf, Inkey József báró, Dunszt Ferenc dr. apát és Hochreiter Kornél dr. — Előléptetés. Meizler Károly hadapród-jelöltet a m. kir. 20. honv. gy. ezred pótzászlóaljparancsnoksága öt havi harctéri szolgálata és az ellenség előtti megatartása alapján december 14-én tart. zászlóssá nevezte ki. — Keszthely és a koronázási domb. A koronázási dombot, amelyen IV. Károly király kardjával a világ négy tája felé fog vágni annak jeléül, hogy az országot bárhonnan jövő támadás és veszedelem ellen megfogja védelmezni,— tudvalevőleg az ország valamennyi vármegyéjének földjéből halmozzák össze. Természetesen minden vármegyéből és törvényhatósági joggal felruházott városból olyan földet igyekeznek küldeni, melyhez ezredéves multunk valami dicső emléke fűződik. Árvay Lajos alispán táviratilag azt a felhívást intézte a keszthelyi járási főszolgabirósághoz, hogy a legsürgősebben juttasson hozzá olyan földet Keszthelyről, mely valamikor Festetics György gróf, a »Georkicon< halhatatlan emlékű alapitója által rendezett ^Helikoni ünnepélyek* egy részének színhelye volt. Mint értesültünk, a főszolgabiróság az alispán rendeletének már eleget tett s egy láda földet szállított Zalaegerszegre, a Ganz-féte villamos gyár mellől, ahol több, mint száz évvel ezelőtt, a helikoni ünnepélyekre összesereglett nagyjaink : nevezetesen Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Dudái Takács Judit és mások egy-egy emlékfát ültettek. — Nagykanizsa város a régi törökvárból, Somogy vármegye pedig Szigetvárról és Somogyvárról, Kupa vezér tartózkodási helyéről küld földet a koronázási dombhoz.