Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-30 / 5. szám
1916. január 30. BALATONVIDÉK 3. tartó öntudat szabályozza és kormányozza. Mint élő, érző, mozgo organizmus büntetlenül nem távolodhatik éltető alanyától, a társadalomtól. Valamint a színpadról nem mondhatni, hogy életrevaló, ha nem simul hozzá, ha nincs rajta az élet lüktető vénáján ; azonképp a sajtó megtagadja származását, idegenné válik nevelő anyja iránt, ha akár lazul kapcsolata a közélettel és köztudattal akár föléje kerekedik és elnyomással fenyegeti a köztudatot. (Vége következik.) | Eckhard Viktor. | Egyszer már elsirattuk, egyszer már összefacsarodott a lelkünk fájdalmában, amikor mély megilletődéssel vettük a szomorú, lesújtó hírt, hogy hősi halált halt, hogy hazájáért hevülő nemes szivét átjárta egy buta orosz golyó és kioltotta szép reményekre jogosított, ifjú életét. Egyszer már eltemettük, messze idegenben, ellenséges földön, távol hazájától, melyért életét áldozá, melyért dicső vértanúhalált szenvedett, távol övéitől, akiket imádott és barátaitól akiket annyira szeretett. És most, mikor ez a szép, daliás, pirospozsgás, szelidarcú, életvidor ifjú itt feküdt j előttünk, némán, mozdulatlanul, halálsápad- j tan, abban a hideg érckoporsóban, az édes hazai földben vájt sírgödör szélén, ismét ! elszorult a szivünk, ismét köny tolult sze- j műnkbe és néma fájdalommal kérdeztük i tőle : szegény jó Viktorunk, miért kell igy i találkoznunk veled ? Halála örök gyászba borította a fáj- [ dalomtól lesújtott övéit s a részvét és bánat nemes érzését váltotta ki belőlünk. De ha igaz, hogy a mások részvéte ; enyhíti a hozzátartozók fájdalmát, akkor némi nyugvássá! és reménységgel tekinthetünk a , lesujtolt szülők felé, mert a részvétnek oly megnyilatkozását láttuk a mult hétfőn végbe- í ment gyászszertartás és temetés alkalmával, amelyhez foghatót nem tapasztaltunk a bol- ; dog emlékű hercegprímás temetése óta. Már a kora délutáni órákban ezrével'! vonult ki a közönség a temetőbe, a temetői i kápolna köré, hol az ifjú hős holtteteme fel j volt ravatalozva. Temetésén megjelentek bajtársai közül j többen s a helybeli tartalék kórház sebesült- j jei is. j A gyászszertartás végével Körmendy j Zsigmond gazd. akad. hallgató, az elhunyt i kollégája és egyik legjobb barátja a következő gyászbeszédet mondotta sírjánál : Kedves Barátom! Tavasz volt, mikor itt hagytál bennünket. .. Virágillat, csattogó madárdal kisért utadon. Tavasz volt... Szivedben a hazaszeretet vérpiros rózsája nyillott, melyet a csaták vihara utáni lelkesedésed melengetett. »Visszajövök hozzátok U — Mondád, mikor búcsút vettél tőlünk. Visszajövök, — s a viszontlátás örömeit fokozni fogja az, hogy részese voltam nemzeti dicsőségünk, becsületünk s régi nevünkön ejtett folt letörlésében. Tavasz volt, mikor elmentél, ébredt a természet dermedt álmából, viruló élet volt mindenütt. Virultál s éltél te is. Beváltád ígéretedet, visszajöttél, de a viszontlátás örömei helyett szivrepesztő bánat, kimondhatatlan" fájdalom mardossa lelkünket. Hiába kérdezzük tőled, hol jártál? gondoltál-e ránk néha néha? találkoztál-e velünk álmaidban? Hiába kérdezünk, te nem felelsz, hallgatsz, mint egy glória fénytől körülvett s örök élet számára felállított szobor. Te hallgatsz I de beszélsz hozzánk, szinte halljuk vigasztaló szavad : Ne sírjatok. Hisz halálom nem közönséges, haza iránti kötelességem miatt lettem hideg, édes hazám kívánta tőlem, szülöttjétől életemet, melyet szent kötelességem voit odaadni. Tehát ne sirassátok végzetét annak, ki életét a házéért adta. Oh te megdicsőült drága barátom 1 Miért kellett itt hagyni bennünket, mikor közötttünk társaid között megjelenésed mindig olyan kedves volt, hogy lehetetlen volt téged nem szeretni. Tudjuk, érezzük, hogy igazad van, de mi gyarlók vagyunk, mint Te,ki átmentél a vésznek, viharnak szivet s lelket erősítő tüzén s a küzdő helyet nem hagytad el, mint gyáva harcos, kiálltad tűrhetetlenül a szenvedés nagy próbáját, a Mindenható megelégelé fáradalmidat s leküldte érted angyalát. Megpróbáljuk letörölni könnyűinket, bár záporként hullanak hideg koporsódra. Vigasztalást talál bánatos szivünk halhatatlanságod reményében, abban a reményben, hogy nekünk nem szűntél meg végleg élni, mert tiszta lelked s neved élni fog közöttünk örökké a többi hősök neveivel, melyek vérbetükkel lesznek a történelem lapjaiban, minden magyar szívbe vésve. — Mielőtt eltávoznánk drága halottunk tőled, azzal a kéréssel fordulunk hozzád, kérd a Mindenható Istent, hogy érted gyötrődő szeretteidnek s igaz barátaidnak küldje el a béke angyalát, hogy a megnyugvás balzsam irját csepegtesse lelkünkbe. Kérd Istenedet, hogy terjessze ki védőkarjait bajtársaid fölött, kik a költők által oly sokszor megénekelt s Isten után a legszentebbért, a hazáért küzdenek. Isten veled! Isten áldja meg emlékedet ! 1 Az elhunyt hős ravatalát sok szép ko szoru borította melyeknek szalagjaina következő feliratokat olvastuk: Felejthetelen Vikicánknak —- szerető szüleid és testvéreid. Kis hősünknek — a Himffy család. Kfs hősünknek — Rábold család. Szeretett Viktorunknak — Vilmos bácsiék. Szeretett Vikicánknak Vili és Pali. Kis hős öcsémnek — Rudolf. Szeretett kis hősünk, emléked velünk marad — Katzer család. Felejthetetlen öcsémnek egy utosó üdvözlet —JLajostól. Keszthely város. Kedves és hős tagjának — Ének és Zenekedvelők Egyesülete. Most már hazai földben nyugszik a hős ifjú és édes dalokat suttog neki a balatoni szeliő — a magyar fegyverek dicsőségéről, magyar szabadságról, melyért életét áldozá. Legyen neki könnyű a föld, legyen édes az álma és soha nem muló szeretetünk és hálánk virágai illatozzanak sirja fölött! H I 1 5 E K— Berkes Ottó felolvasása. Berkes Ottó főgimnáziumi igazgató a mult pénteken d. u. ismét felolvasott az Urania színházban. Felolvasásának tárgya ez alkalommal Albánia volt, melynek történetét ismertette a legrégibb kortól a mai napig vetített mozgó és illó képek kíséretében. Az érdekes felolvasást nagyszámú közönség hallgattta végig. — Köszönet. A helybeli vör. ker. fiókegylet által jan. 7-én tartott felolvasás alkalmából főméltóságu herceg Festetics Tassiló 20. K- és Erdélyi Mór 5*80 K--át voltak szívesek felülfizetni. — A főgymn. V.-ik osztályú tanulói szeretett osztályfőnökük dr. Lakatos Vince névnapja alkalmából 16-20 K-át adományoztak a helybeli vöröskereszt fiók egylet céljaira, — Fogadják a szives adakozók az elnökség hálás köszönetét. — Katonai kilüntes. László Ferencz cserszegtomai szakaszvezetőt, Bocskai József keszthelyi szállodás sógorát, az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásáért a ll-od osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki s őrmesterré léptették elő. yUBiBUJJJ — MHÍ1.BIWM M— H Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik felejthetetlen VIKTOR fiunk temetése alkalmával részvétnyilvánitósukkal, a temetésen való megjelenésükkel, illetve közremüködésökkel és koszorúk küldésével a nagy veszteség feletti fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, — hálás köszönetet mond az Eckhardt család. 6/916. mb. Q keszthelyi l^ir. közjegyzőtől. r Árverési hirdetmény. Alulírott kir. közjegyző ezennel közhírré teszi, hogy özv MENCZEL JÁNOSNÉ, szül. NAGY ANNA volt keszthelyi, ezidöszerint budapesti (I. Zsigmond-utca 26.) lakós tulajdunát képező és a keszthelyi 2931. sz. tjkvben levő Af H2|a. 1. hrsz. házbelsöség (Kossuth Lajos-utca adóhivatali közben) folyó évi február hó 13-án cl. e. 9 órakor Keszthelyen, hivatal os helyiségemben meg& ^ tartandó nyilvános árverésen % % eladatni fog. Kesztheiyen, 1916. január hó 26-án. Dr. Berzsenyi Gerö kir. közjegyző.
