Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-12 / 46. szám

XX. évfolyám. Keszthely, 1916. november 12. szám. 46. DALAI UN VIULA —KESZTHELY, HÉYIZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK , Kéziratokat nem Szerkesztőség és kiadóhi- ERDEKEIT ELOMOZDITÓ adunk vi

5sza. v^tal KOSSUTH LAJOS— POLITIKAI HETILAP. STSSi"r5: ElőFízstési felhivás ! Felkérjük mindazokat a tisztelt előfizetőinket és állandó hirdetőinket, akiknek előfizetési és hirdetési dijja folyó év junius hó 3Q-án lejárt, hogy azt megújítani és a dijjakat lapunk felelős szerkesztője és kiadója dr. Csák Árpád kezéhez (Kossuth Lajos-utca 5S. sz.) postautalványon mielőbb megküldeni szíveskedjenek, hogy a lap megjelenése fennakadást ne szenvedjen. Ezekben a rendkívüli időkben az előfizetési és hirdetési dijjak pontos befizetése méltányos kívánság. Az uj lengyel királyság. Lublinban és Varsóban Ferenc József király és Vilmos császár nagylelkű elhatározásából kikiáltották az uj lengyel királyságot A lengyel királyságnak a két uralkodó részéről történt proklamá'ása a világháború egyik legnagyobb jelentőségű ténye. A közponli hatalmak, melyek másfél évszázaddal ezelőtt segítségére voltak az orosz despotizmusnak Lengyelország felosztásában, most részben jóvátették a multat, vérrel és vassal visszaszerezték, visszaadták a napfényt, az életet, az alkotmányt a lengyel nemzetnek. Nekünk, Magyaroknak, akiknek sor^a sokban hasonlít a szerencsétlen, sorsüldözött és sokat szenvedett lengyel nemzetéhez, akik éppen azért a legnagyobb rokonszenvvel viseltetünk a lengyelek iránt, kétszeres az örömünk ez örvendetes* esemény fölött. Királyunk nemes és nagy elhatározásával a magyar nemzet legbensőbb érzésének adott e tettel kifejezést, mikor a mult idők egyik legnagyobb vétkét, a jelen egyik legnagyobb elhatározásával igyekezett jóvátenni. Korszakalkotó események kergetik egymást már két év óta és e rettenetes háború vérözöne felégetett falvakon és városokon, letaposott mezőkön és emberhullák piramisaink keresztül most hozta meg az első örvendetes eredményt. Lengyelország rabláncai lehullottak, áldás fakadt fegyvereink nyomán és a lengyel nemzet 144. évi szolgasága után újból rálépett a világtörténelem színpadára. Az entente, amely a kis nemzetek védelmének ürügyével kezdte ellenünk hódító hadjáratát, azzal az ürügygyei, hogy szabadságukért és függetlenségükért fog küzdeni, — sorra kényszerítene bket a saját maga szolgálatára s olyan helyzetbe juttatta őket, hogy mi önvédelemből s hogy egy örökös halálba kényszeritett nemzetnek visszaadjuk életét s visszaszerezzük történelmi jogait, kénytelenek voltunk végigtaposni rajtuk. Itt volna már az ideje, ha az entente-hatalmak belátnák, hogy a jog és -igazság a mi oldalunkon van. Németország és a magyar-osztrák monarchia tettel bizonyitotta be, hogy a kis nemzetek függetlenségének védelmezői. Anglia és társai hangoztatták a kis államok függetlenségének tiszteletben tartását és lábbal tiporják Görögország államiságát. Az entente hatalmi szomja zsoldba szegődtette a kis nemzeteket. Szerbia, Belgium, Románia és Portugália a négyes szövetségért véréznek és a központi-hatalmak uralkodói a védelmi háborúban a vérrel hódított földön kivirágoztatják egy eltemetett nemzet szabadságának fáját. Ez a gesztus, amellyel a központihatalmak Lengyelországnak visszaadták elrabolt alkotmányát, meggyőzheti a semleges külföldet, hogy a központihatalmiak nem hódítani akarnak. A függeten Lengyelország proklamálása közelebb visz a békéhez, mert hisszük és reméljük, hogy az újjászületett ország teljes erejével ama hatalmakhoz áll, amelyeknek függetlenségét köszönheti. Uj szövetségesünkkel együtt hozzáfoghatunk az orosz háború utolsó felvonásához. A céltalan vérontást Oroszország sem fogja akarni és Lengyelország újjászületésében a béke első sugarát üdvözölhetjük. És Lengyelország, amelyet dicső múltja hozzánk füz, újból hatalmas lesz. A központi-hatalmak oldalán Lengyelország visszanyeri régi fényét és megfogja bosszulni az orosz igát, amely 144 éven keresztül elzárta a szabad levegőt tőle és szabadság helyett kanApróságok a Balatonról. Ha könyveket lapozok, néha akaratlanul is meg kell állnom itt-ott, hol nekem ismerős, sőt kedves dolgokról olvashatok. Ilyenkor nem átaliok tollat ragadni s lejegyzem magamnak a kedves vonatkozásokat. így vagyok mindig, ha a Balatonról, a mi tündéri szép tavunkról olvasok. Azt hiszem, nem érdektelen ezeknek maradandóbb megrögzítése sem, mert hiába, mindenkiben van egy kis önzés, hogy azt, ami neki kedves, szívesen hallja, szívesen hirdeti . . . * A költészet birodalmában már régen bevonult a Balaton. Még könyvet is irtak a Balaton költészetéről, sőt egész kötet költemény is hirdeti szépségeit. Ahogy az Alföldnek, Erdélynek, a Kárpátoknak megvan a maguk költője, meg van a Balatonnak is. Nem a régiekre célzok, hisz azok is szép számmal vannak, csak a legújabbakra. S o ó s Lajos Balatoni partok alól c. kötete hirdetni fogja olvasóinak a magyar tenger szépségeit. De éppen igy az egyes költemények is, melyek leginkább Dunántul fiaitól erednek. Harsányi Lajos egyik verskötetében (U j vizeken) olvashatjuk A Balaton háborgása c. költeményt, mely elmondja, hogyan sülyed a viharos tóba a csónak, melyen a tihanyi Kolostorból az utolsó kenettel egy szegény haldokló halászhoz igyekszik a pap. Nem az értéke, hanem csak a tárgya miatt emlitem e költeményt. Szepessy László, aki ép ugy, mint az előbbi költő a Dunántulról való, szintén megemlékezik tavunkról Balaton cimen (Hit és Haza). E huszonegy strófás költemény Kisfaludy Sándor regéit juttatja eszünkbe. László lantos meghódítja a szép és gazdag Urnát, sőt meglágyítja a leány gőgös apját is. De a sors áthúzza tervüket. Lászlónak háborúba kell mennie s hosszú éveken át távol van mennyasszonyától. Eközben Árva kastély árva lánya Várva várni nem tudott, Uj lovagja tüzcsókjára Ajka böjtje szomjazott. Lobogózták újra a várt Eljegyzésre izibe, Csipkefelhő öltözékbe Fehéredik llmike . . . Fehéredett Lászlónak is Arca künn a harcmezőn ; Kilőtt szemét siratgatta A félszeme könnyezőn . . . Véres keblén ezredese Fényes érme csillogott, De mit ér, ha éj takart egy Legdrágábbik csillagot . . . Még a szegény lantos nem tudja a valót, sőt dermedező tagjaiba csak a boldog viszontlátás reménye tartja a pislogó élettüzet. Végre eléri volt menyasszonya kastélyát s csalódásának szomorú tudatára ébred. Mégsem átkozza meg a hűtlent, bár a fájdalom torkába fojtja a gyászos hattyúdalt, a lant földre zörren, a hur s a sziv megszakad. De meghallja fönn az Isten S megszánja a hü vitézt, Mint egy felhő fölé dőlve Őrző szeme földre néz. Látja, látja : ily szép tündért Mint Lászlónak kedvese, Hej, de, hej, de ily csalfát se, Nem teremtett soha se ! — S szent szeméből öreg könnycsepp Hull a földre gazdagon, Temeti a hűtlen kastélyt Isten könnye : Balaton. Tehát Isten könnyéből lett a szép tó. * A katonanótákban is föl-fölhangzik a Balaton neve. Az Almádi körül gyakorlatozó 3l-es honvédbakák ajkáról jegyezték föl a következő sorokat : Játszik a szél, játszik a szél a B a 1 at o n vizével, Játszik a lány, játszik a lány honvédbaka ölében . . . Szinte nem is találhatnánk szebb, találóbb és kedvesebb hasonlatot a baka ölében játszó