Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-29 / 44. szám

XX. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 10'— K Fél évre . 5-— K Negyedévre 2'50 K Egyes sz. ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSutca 58. szám. Keszthely, 1916. december 24. KESZTHELY. HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. szám. 52. Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15. ElőFizstési felhívás ! Felkérjük mindazokat a tisztelt előfizetőinket és állandó hirdetőinket, akiknek előfizetési és hirdetési dijja folyó év junius hó 3Q-án lejárt, hogy azt megújítani és a dijjakat lapunk felelős szerkesztője és kiadója dr. Csák Árpád kezéhez (Kossuth bajos-utca 52. sz.) postautalványon mielőbb megküldeni szíveskedjenek, hogy a lap megjelenése fennakadást ne szenvedjen. Ezekben a rendkívüli időkben az előfizetési és hirdetési dijjak pontos befizetése méltányos kívánság. Halottak napján. Gyertyacsillagok rezegnek a novemberi ködben : emlékek gyászszalagia simul a sirra : halottak napja van, háború dübörgésében, golyók vijjogása, ágyuk orgonaszava között harmadik érkezését érjük meg a nagy álmot álmodó emberek napjának. Ó, mennyi mámoros tavasz-virág fagyon el, mennyi .'ziv zenéje lett fátyolos, mennyi öröm feküdt ravatalon, hány lélek dőlt össze, mennyi hit roskadt magába és hány sziv lett csendes temetöföld, olyan, mint halottak napján ködbenuszó, gyertyavilágitott, kápolnás sirország. És ha szétnézünk a csendesek birodalmában : látjuk, mennyi-mennyi hősi halottat takar a hatláb mély föld, mennyi rajongás dermedt csontokba, mennyi szépség porladozik el. És ők a büszke haloitak. Akik, becsületesen és őszintén, megalkuvás nélkül és kemény akarattal, igaz magyari érzéssel, dalolva mentek a harc mezejére, akik daloltak akkor is, mikor szivenütötte őket az ellenség golyólya. . . Édes anyaföldben, hideg idegenben mennyi drága halott, akiket gyászolunk kemény magyar gyászban, könnyezzük és siratjuk, de büszkén viseljük érte a fájdalmat : a hazáért halt meg. Az ö vérük öntözte a szabadság bokrát, melyből babért téptünk a kedves halottnak, halottak napjára. Ma még hamvadó bánatok zsarátnokos üszkén uj szenvenések tüze fellobban nagynéha, még néhány ősz minden szürkeségét, fehér krizantémját, sokszoros fájdalmát szivünkre borítjuk halotti szemfedöként és gyászolva gyászoljuk a messre elköltözöttet, azután megnyugodunk és megpihenünk és a legdrágább emléknek örök emléket emelünk : Magyarország hőse volt, kire büszkék vagyunk. Háború utáni halottak napja virággal pompázza sírját a hősöknek, akiket ma gyászolunk, de akkor ünnepelünk. Hadiárváinkért. Amióta a világháború könyörtelen kegyetlenségeivel reánk tört, azóta most már harmadszor, de százszoros gyásszal közelit hozzánk a halottak napja, ez a fájdalomtel• jes nap Akkor, amikor a megélhetési viszonyok lépten, nyomon nehezebbek lesznek, amikor a drágaság untalan nagyobb mérveket ölt, amikor a puszta létért a legtöbben nehéz tusát vívnak, akkor azoknak, akiknek ebben a küzdelemben minden gyász és fájdalom mellett mégis csak meg van a mindennapi kenyér, ruha, cipő és meleg szoba, azoknak különösen most, a tél közeledtével nem szabad megfeledkezniök elesett katonáink árváiról, akik segítségért rimánkodnak és akik anélkül, valóban a nyomor és Ínség áldozatai lennének. Tagadhatatlan, hogy a Keszthelyi Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet kebelében létesült s a hadi özvegyek és árvák védelmére alakult gazdasági és jogsegélyző bizottságnak alig 5 hónapos gyűjtése sokkal fényesebb eredményt mutat fel, sem hogy abból megállapítható nem volna, hogy városunk közönsége ennek az akciónak igazán szent intencióit átérezte. Bizonyítja ezt az is, hogy a mai napig közadakozásból összesen 15589 K 65 fillér folyt be A hitelszövetkezet ebből az összegből most már 39 anya 120 gyermekét segélyezi. A táplálás 120, 'illetve 240 gramm liszt és termény (burgonya, bab) nyújtás által történik. Ezen a címen kiadott a hitelszövetkezet a mai napig 2081 K 83 fillért és igy a folytatólagos segély nyújtásra maradt 13507 K 82 fillér. Ezenkívül ugyancsak ebből a? öszszegből fog beszereztetni 60 pár gyermekcipő is. November 1. Csendes, szomorú nap. Az ólómszürke felhők közül csak néha tör elő a napnak egy-egy gyenge sugara. A fák már jórészt lehullatták leveleiket, csak néhány rozsdavörös, vagy sárgásbarna levél csüng szomorúan az ágakon, mint a haldokló természet egy-egy e,késett utasa. A távoli hegyeket sürü ködtátyol borítja. Valami csüggedt, melankolikus hangulat borult a természetre és ez oly jól illik az emberek fáradt, bánatos tekintetéhez, kik az elmúlt évekre való szomorú visszaemlékezés mellett cipelik a sok drága koszorút szeretetteik sírjára Az ő fájdalmuk azonban eltörpül azokéhoz képest, kiknek hozzátartozói a lávol idegenben telten sírban aluszszák örök álmukat. Gondulatuk messze kalandoz letaposott sírok fölött, honnét az ellenség ágyúja ép e percben is százfelé küldi a haláít. Vájjon ki fog majd az Isten ítélőszéke előtt megjelenni azért a lelketölő fájdalomért, mely a vigasztalhatatlan anyát, és özvegyet sújtja — , vájjon ki fogja a felelősséget magára vállalni a sok-sok ezer árva könnyeiért, melyeket nincs aki letörüljön ! ? De hagyjuk e kérdéseket s keressük tel a halottak birodalmát, a csendes, virágos temetőt. Már égnek a fehérfényü pislogó gyertyák, már zsúfolásig a temető. A nagy emberáradattal szomorúan vánszorog egy halvány, beesett arcú leányka ; meglátszik rajta, hogy nem sok jóban lehetett része életében. S mintha maga is ezen tűnődne, arcán koronkint ideges rángás észlelhető s szemei nedvesek a kitörni akaró könnyektől. Útját a temető legelhagyottabb része felé irányozza. Végre egy kis sirnál megáll, elhelyezgeti és meggyújtja rajta a magával hozott pár szál gyérgyát és csendesen imádkozik A mellette levő sirnál egy anyóka rakosgat, de időnkint megpihen tekintete kis szomszédnője végtelen szomorú arcán. Maid kíváncsiságának engedve, beszédbe ereszkedik vele. — Mondja csak kicsikém rokona fekszik itt ? S a leányka a hang hallatára mintegy fölrezzenve tekint az anyóka felé s valami kimondhatatlan szelídséggel és fájdalommal a hangjában mondja : >az anyám«. — Ne vegye kedvesem' tolakodásnak érdeklődésemet, de higyje meg, az első pillanattól fogva a legmelegebb rokonszenvvel viseltetem magácska iránt, mert azonnal észrevettem, hogy valami nagy bánat nyomja s ivecskéjét és nincs akivel megossza azt. — Valóban jól sejtette kedves nénikém, nincs senkim, akivel pár bizalmas szót válthatnék. Atyám már oly régen meghalt, hogy emléke is csak homályosan él lelkemben. Anyám pedig ... na igen, mit is titkolózzam Ön előtt, hisz látom, hogy megért engemet, — ő szegény már egy' éve elmúlt, hogy meghalt nagy nyomorúságban. Szegény kis nyugdijunk még a háború előtt is szűkösen beosztva volt elég s most ebben a nagy drágaságban a sok-sok nélkülözés és anyagi gond teljesen aláásta amúgy is megrongált egészségét és egy csúnya, esős szeptemberi napon örökre itthagyott engem. Szava itt zokogásba fult, majd folytatá : A néhány úgynevezett »jóbarát«, kik anyám életében jók voltak hozzánk, egytől egyig szétfutottak, akárcsak a hajó sülyedésénéí a patkányok. Bizonyára attól féltek, hogy valamiben hozzájuk fogok fordulni. S azóta idegen emberek szolgálatában állok, én, akit valamikor még a szellőtől is óvtak. S amikor szivem már csordultig van keserűséggel, amikor az emberek kemény szive és méltatlan bánásmódja miatt elvesztem életkedvemet, mikor látom a sok piperkőc, dédelgetett leányt, kik anyjuk társaságában vígan fejtenek és hozzájuk nem illő cselekedetnek vélik észrevenni a velük nem tartható egyszerűbb leányokat, akkor lelkemen örökösen e gondolat rágódik : mit véthettem én Isten ellen, hogy egyedüli támaszomat, az én édes jó anyámat is elvette tőlem. Higyje meg édes nénikém, csak most tudom igazán, hogy mit jelent ez a szó ^anya*. Óh Istenem csak legalább már közel volna a vég, akkor megnyugvással viselném az élet súlyos keresztjét! & Az anyóka, ki részvéttel, könnyezve hallgatta a leányka panaszát, hirtelen egy gondolattól megkapva, szeretettel emelte fel a fájdalmasan lecsüngő kis fejet. — Valóban szomorú helyzetben van kedves leánykám s ha magácska is ugy akarja, szívesen segitek sorsán. Igaz, talán