Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-22 / 43. szám

2 BALATONVIDEK 1916 október 15. Majd Lehrmann Ferenc pénztárnok tett jelentést az évi bevételekről, kiadásokról s a pénztári vagyonról. A számadásvLsgáló-bizottság jelentése alapján a közgyűlés neki a szokásos {elmentvényt megadta. A folyó évi költségvetés megállapítása után az indítványok során Reisch Imre mondott köszönetet a tisztikarnak önzetlen működéséért, mellyel a nehéz idők és viszonyok között is ily szép eredményt tudott felmutatni. Yédelmezzük a gyermekeket ! Rettenes számok beszélnek a magyar gyermekek halandóságáról és még leverőbb adatok kórusa zeng gyászdalt azokról a magyar gyermekekről, kik meg sem születnek. A most bezárult törvényhozási viták folyamán először az erdélyi püspök mutatott rá a kórságra, mely nemzetünknek csiráját öli el, aztán Apponyi foglalkozott bánatos elborulással a csecsemőkérdéssel, a záróülésen pedig a belügyminiszter tett vallomást róla, hogy ezen a ponton nagyobb a veszteségünk, mint valamennyi harctéren. Ezt a veszteséget, mondotta a belügyminiszter, csak valami általános és lelkes felbuzdulás pótolhatja. Sok, nagyon sok magyar gyermek hal meg egyéves kora előtt, derengő mécseskéje kialszik, mielőtt igazán lángra gyulladt volna. Ezt a pislákoló kis világot elfújja a butaság szele, kioltja a műveletlenség és a közönbösség. Most, mikor rakásra hullanak a magyar tölgyek, eszmélünk rá sajgó szivvel, hogy a mi vetéseink egyszerre két végen pusztulnak. Pusztul nálunk a palánta is, mely egykor a helyébe nőtt volna az erdőnek, ahol most a vész dühöng. Két éve már a születések száma is lecsökkent és milliónyi magvar ember az, aki a jövő harcainkban hiányozni fog, mert soha meg sem született. h\\ lenne velünk, ha mindnyájunknak lelkünkbe nem vágna a kötelesség szava, hogy védjük a magyar gyermeket és gondosságunknak, okosságunknak és szeretetünknek palástját borítsuk rá gyenge testére, nehogy megölje a vihar, mely a házunk fedelét tépi. Miért álljuk a harcot, a felnőttek, a férjek és miért véreznek el, ha nem támad uj nemzedék, mely az ő fájdalmas müvük gyümölcsét leszakassza, miért szenved és vonaglik ez a meggyötört Magyarország, ha nem lesz, aki remélt boldogabb korát majd élvezze. Hiszen ma minden a gyermekért, a jövendőért történik. Érettük folyik a vérünk, elnyűtt öreg asszonyok érettük szenvedik a háború Ínségét, a gyászruha őket köszönti a túlsó partról való érkezésükért. Maga a semmisülés volna számunkra az a gondolat, hogy a mi harcunk meddő, várakozásunk céltalan, Viert utánnunk semmi sem következik ! Nem, ez ellen a gondolat ellen titáni erővel kell küzdeni, mert sok, minél több uj magyar kell ide. Kell társadalom, mely ezt megérti, hivatalok, melyek ennek a szeretetében dolgoznak, politika, mely országot átérő karokkal öleli keblére a magyar gyermeket. Ingyen tejet szegény gyermekeinknek! Napról-napra súlyosabban nehezülnek ránk a világháború nyomorúságai. Az élet terhe mindennap növekszik, mindennap több suly nyomja vállunkat. »A mi frontunkon sem nagy öröm az élet, harc az élet itt is, csak ezen a fronton nem vér, hanem verejték és könny folyik és nem ágyúgolyók sivítanak, hanem gyermekek, nem ágyuk dörögnek, hanem gyomrok korognak.« E szavak igazságát mindnyájan fájdalmasan érezzük. Százezreinknek a harctereken kihullott vérével egybevegyül az itthon levők könyje és verejtéke, mert itthon is nagy és állandó az élet veszedelme. Sehol sem nagyobb azonban e veszedelem, mint legdrágább kincseink, gyermekeink körében, kiket pedig az élet számára megmenteni soha sem volt égetőbb szükségünk és parancsolóbb feladatunk. A legnagyobb örömmel, őszinte elismeréssel és gyermekeinket szerető szivem egész melegével üdvözlöm ezért városunk nemeslelkü hölgyeinek a gyermekmentés körül megindított ujabb mozgalmát, amelynek célja szegény gyermekeinknek naponkint meleg reggelit biztosítani és őket legfontosabb táplálékukkal, tejjel, ellátni. E fenséges cél érdekében fordulnak most kérő szavukkal városunk és vidékünk gyermekszerető társadalmához, hogy nyissa meg szivének tárházát e mozgalom számára is és hozza meg érte a még oly csekély, de tőle telhető támogatást. Akik oly nemes bőkezűséggel, lankadást nem ismerő munkával és fáradtsággal siettek gyermekeinket megmenteni a hidegtől, bizonyára megmentik őket az éhségtől is ! Nemzetét szereti az, ki szereti a gyermeket és szerethettük-e valaha mélységesebb érzéssel ezt a nemzetet, mint a dicsőség, de egyúttal a megpróbáltatásoknak is eme nagy napjaiban ? ! BERKES OTTÓ. Közélelmezési hivatalt! Belátták mindenütt, még a kormánv o J körökben is, hogy a mai állapot tovább fenn nem tartható. Az élelmicikkeknek és az áruknak a nagyközönség körében való eloszlása valahogy nem igazságos. Mert mig egyik teljes egy kiló cukorhoz juthat, addig a másik egy nyolcad kilót sem tud kapni. Mig az egyik jól felhalmozott éléstárral várja a telet, addig a másik üres kamarájával remeg tőle. Ez az egyenetlen elosztás egyedül a kispénzű emberek, a fixfizetésüek kára. Akinek nincsen pénze, az nem szerezhet be jó előre, mert annak első gondja nem a holnapot és az azután következő napokat, hanem a mát biztosítani. Az a hivatalnok, vagy munkás család, ahol 2—3 gyerek van, naponként kenyeret kér, az tudja csak igazán, hogy mit jelent ez az egyetlen szó : háború ! Mindnyájunk érdekében rendet, uj intézkedést kell sürgetnünk az élelmiszerek igazságos és arányos megosztására. Akár közélelmezési hivatallal, akármilyen erélyes intézkedéssel, de még mielőtt ránk köszönt a hideg tél, tenni kell valamit. A kormány megkezdte a közélelmezési hivatal szervezését, elég későn már, de talán még nem elkésetten. De hol késik ez az uj hivatal, miért várat ugy magára, amikor annyi égető szükség kiáltoz segítségért feléje. A közélelmezés rendezése, a mindennapi nélkülözhetetlen cikkek, ruha, cipő, stb. ármegállapítása, ma sürgős intézkedéseket parancsolnak. A sürgős intézkedések talán még csak megszületnek majd, az intézkedések betartása azonban aligha. Nálunk már igy szokás. Különösen a háború óta. A sertések összeírása. Rekvirálja a katonaság. Nem arról van szó, hogy a lakosság saját szükségletére hizlalt sertéseket rekvirálják, csak a negyven darabnál egy helyen nagyobb mennyiségben levő sertéseket akarják a hadsereg részére biztosítani. A földmivelésügyi miniszter ugyanis távirati rendeletet intézett a törvényhatóságok vezetőihez, amelyben elrendeli, hogy az összes városokban és az egyes járásokban sürgősen összeirandók tételek szerint, hogv 40-nél több sertés ezidőszerint kinél és hol van hizlalás alatt. A kimutatásban felveendők a tulajdonos neve és pontos cime, a házszám, tanya, major, ahoJ a sertések vannak. Pontosan és részletesen kitüntetendő a hizlalt sertések száma, a felvétel idejében hozzávetőleg és átlag milyen súllyal birnak, továbbá, ha eladattak, vagy leköttetlek, annak pontos neve és cime, akinek a sertések eladattak, vagy leköttettek. Bevezetendók a kimutatásba, ha a sertések eladattak, vagy leköttettek. Bevezetendők a kimutatásba, ha a sertések tulajdonosa mezőgazda, annak a megjelölése is, hogy hány hold földön gazdálkodik. Az igy összeállított jegyzéket a legsürgősebben, a hatóságok ajánlott levélben küldjék meg a cs. kir. hadügyminisztérium sertés átvételi bizottságának cimére, (Budapest, V., Alkotmány-utca 29.) Az összeírás másolata a főszolgabíróhoz, illetve a polgármesterhez küldendő meg, a felügyelet és ellenőrzés biztosítása céljából. H I R E K. — A holnapi képviselő válasz= tásra a választó bizottság a következőkép alakult meg : választási elnök lett dr. Lénárd János hercegi urad. főtitkár ; küldöttségi elnök Kardos Celestin zalaapáti apátsági kormányzó ; helyettes elnök Berkes Ottó főgimn. igazgató és Reischl Richárd földbirtokos ; jegyzők lettek : Szekeres Ödön, Bognár Imre és Pallér János. — A Balatoni Muzeum palotájá= nak terve. Mult vasárnap és hétfőn a muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége megbízásából városunkban tartózkodott a főfelügyelőség előadója, Mihalik József kir. tanácsos, valamint dr. Hültl Dezső műegyetemi tanár és jeles műépítész. Mindketten a muzeum Kossuth Lajos-utcai telkén, helyszíni szemlét tartottak. Á főfelügyelőség ugyanis Hültl műépítészt bízta meg a muzeumpalota végleges tervének elkészítésével s ez okból vált szükségessé a telken és szomszédos környezetén a helyszíni szemle. — Ingyentej a szegény gyerme= keknek. A gyermekmentés egyik leghathatósabb eszközét, az ingyentej mozgalmat indította meg néhány lelkes urnő, a mult napokban városunkban és vidékünkön. A mozgalom célja, hogy a szegény gyermekeket naponkint, legalább reggel, jó meleg tejjel lássa el. E jótéteményt ugy az ovodás, mint bármilyen más iskolába járó és otthon meleg reggeliben nem részesülő gyermekek fogják élvezni, akiknek összejegyzése már javában folyik. Az iskolába járók naponkint fél nyolckor a főgimnázium tornatermében fogják e reggelit megkapni, a tejet pedig a premontrei rendház konyhája melegíti. A kiosztást, az erre vállalkozó úrhölgyek naponkint felváltva fogják végezni. A mozgalmat, mely november 1-én akai testet ölteni, a legmelegebben ajánljuk a gyermekszerető nemes szivek jóindulatába és kérjük, hogy azt kegyes adományaikkal támogassák. Az adományok Berkes Ottó, főgimn. igazgató cimére küldendők. — Az ingyentejre adakoztak : Mérei Ignác 50 K, Radó Géza (Budapest) 50 K, Sparszam Pál (havonkint) 10 K— Halálozás. Udvarhelyi Gyula, nyug. felsőkereskedelmi iskolai igazgató f. hő 9-én, Kispesten, 73-ik évében meghalt. Minket, keszthelyieket, benső részvét és hálás megemlékezés csatol ehhez a távoli sirhalomhoz. Udvarhelyi több éven keresztül