Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-10 / 37. szám
2 BALATONVIDÉK 1916 szeptember 10. szegénységében törhetetlen lelkesedéssel * szolgálta nemzeti eszményeink kultuszát. A diadalmas jelen áldottá avatja ezt a munkát, a diadalmas jövö kell, hogy áldottá tegye, őt magát, kell, hogy az elismerés pálmájából megadja az öt megillető részt. Ma, " mikor népek vérözönéböl soha nem látott ragyogással születik ujjá a magyar géniusz, csüggedésre, kishitűségre nincs okunk. De a mával szemben követeléssel ne álljunk elő, a ma a harcé, a küzdelemé. Várjuk meg a leszámolás napját, amikor a méltók különválasztatnak a m éltatlanoktól. Fogadjuk szeretettel az erdélyi menekülteket. Lángol délkeleti határunk, a magyar eget festik vérszinüre azok a gálád tiizek, amelyeket rabló szomszédaink gyújtottak meg fölöttünk. Az égó zsarátnokok borzalmai elől futva menekülnek testvéreink, ide özönlenek hozzánk, az ország belsejébe, abban a reményben, hogy a sziv tájékán a legforróbb a vér s legdúsabb forrását találják meg a szeretetteljes gondoskodásnak. Nincs ahhoz emberi agynak kellő ereje, hogy igazán elképzelhesse : mit jelent menekülni az ősi fészekből, vagyont és mindent prédára hagyni a meztelen élet megmentéséért ! Évezredes fészkek minden sarka, dédapákról maradt kis földek minden röge, évszázados fák minden levele, fü, fa. virág, az ut pora, az udvar pocsolyája, a kávás kut, az ősi székely kapu, a virágos tornác, minden, minden, a gyermekkori emlékek minden lelki szála és érzése egy pillanat alatt ronggyá vált. Üszőkké, hamuvá változott, egy szemrebbenés alatt veszett el, ha csak muló időre is, az a magyar világ, amely évszázadokon át őrzött minket a Keletről fenyegető barbár veszedelem elől. Ezek a magyar testvéreink lettek földönfutók sok ezren, ezek közül menekülnek több százan ide a mi járásunkba, csupa tehetetlen, könyörületre érdemes fajunk, vérünk, tisztes aggastyánok, asszonyok, gyerekek. Mert a férfiak fegyverben állnak és helyettünk védik a mi ősi hazánkat. Ide jönnek közénk, a mi testvéri köIgen messze .. Néha messze látok.. S hol összefutnak glóriás utak Hamvakat űznek pici fénnyalábok. Körülöttem csillogó foszlányok Hullanak a még titkos sűrűkbe. . . Már az uj élet küszöbén járok. V. Este a zárdában. A zárdaházon csendes béke ült . .. Zsolozsmás ajkak lassú imája Röpült. . Szállt.. Szált, mint bátor sas [madár. S megnyílt az ég hét-pecsétes zára A csendben szálló imák szavára. Hideg őszök bus, fáradt concertje Aranyba foszlott, aranyló ködbe . . . S a hárfázó hold sápadt sugára, Mint bársonyos, lágy, mennyei zönge Zúgott be a mély zárdai csöndbe. fiemejj Ernő. rünkbe, abban a biztos tudatban, hogy nem is hála, hanem az önérzés nyitja meg résztvevő lelkünket s mi lefogunk hajolni kényelmes, védett tornácunkból, hogy magunkhoz öleljük a szenvedőket. Van ebben a városban, ebben a járásban sok üres szoba, üres ágy, egy fedett kamara, egy kis zug, ahol egy-egy hajléktalan család elfér. Nyíljanak meg a lakásajtók, öleljük magunkhoz testvéreinket s ne ismétlődjék meg az ősi magyar átok, amely szerint a hajléktalan egyszersmind hontalan is e hazában. Van még magyarok istene, él még ez ősi hon fölött a magyar gondviselés^ s még ha sujt is egy pillanatra hatalmas karjával, az az erős kar fogja fölemelni a ma porba sújtott magyart és ragyogni fog az a név j örökkön-örökké. És áldása kiséri az igal- j mat, a könyörületet, a lélek nemességét és | a magyar szivek színarany jóságát! CSÁNY1 LAJOS HŐSI HALÁLA. Mult számunkban feltételesen közöltük a szomorú hirt, hogy Csányi Lajos a nevéről elnevezett Deák Ferenc-utcai szálloda tulajdonosa, az északi fronton, állítólag hősi halált halt s annak a reménységünknek adtunk kifejezést, hogy miután a hir még hivatalosan megerősítést nem nyert, talán csak kósza hir leend. Sajnos, a szomorú hir valónak bizonyult, mert az óta megbízható forrásból több értesítés is érkezett gyászbaborult özvegyéhez, melyekben értesítették őt szerencsétlen férje elestéről. Az egyik értesítést Bán János tábori lelkész küldte, f. é. augusztus 29-iki kelettel. A tábori postai levelezőlap a következőleg szól : Tisztelt Asszonyom ! Részvéttel osztozva bánatában, adom tudomására a szomorú hirt. hogy férje Csányi Lajos, a 48. gy. e. katonája, az 1916. évi augusztus hó 24-én, Keletgaticiában, Zwyzynnél vívott súlyos harcban, egy roham alkalmával, hősi halált halt. Holtteste nem messze onnan egy katonatemető közös sírjában van eltemetve. E súlyos csapás elviselésére a jó Isten vigasztaló kegyelmét kérve az ön számára, vagyok teljes tisztelettel Bán János a 48. gy. e. tábori lélkésze. A másik értesítést egy százados felebbvalója küldte a gyászbaborult özvegynek. Ez a tábori postai levelezőlap pedig a következőket tartalmazza : T. Csányi Lajosné úrnőnek Keszthely. Értesítem, hogy férje Csányi Lajos f. évi augusztus 24-én, Zwyzyn mellett (tarnopoli járás Galícia) hősi halált halt s ugyanott eltemettetett. A nála talált 1 pénzerszény, levelek, fénykép és egy karóra, ez értesítéssel, mig a nála talált I darab arany jegy-gyurü és 13 korona 02 fillér, szolgálati uton önnek elküldetnek. Tisztelettel olvashatatlan aláírás. Igaz részvéttel osztozunk a gyászbaborult család fájdalmában, mely a következő gyászjelentést küldte szét a rokonoknak, jó barátoknak és ismerősöknek : Pro patria. Özv. Csányi Lajosné, szül, Medved Vilma és szomorú árvaságra jutott kis gyermekei : László és Ilona, valamint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy szerető férje : Csányi Lajos szállodatulajdonos folyó évi augusztus hó 24-én d. u. 7 órakor, Galíciában, a tarnopoli járásban levő Zwyzyn melletti ütközetben, 3 órai kinos szenvedés után, 42 éves korában hősi halált halt. A drága halottat, aki fiatal és tevékeny életét áldozta az édes haza oltárára, aué. 25-én helyezték bajtársai a harctéren ideiglenes sírjába. Az engesztelő szent-mise áldozat f. hó 9-én (szombaton) d. e. fél 9 órakor lesz a keszthelyi rom. kath. templomban. Drága halottunk ! Addig is, amig a hazai földbe kerülhet muló porhüvelyed, ahol könnyeinkkel öntözhetjük sírodat, nyugodjál békében ! Szerető nőd, árva gyermekeid és édes hazád szeretete virraszt álmaid fölött l Két diák, vagy tanulóleány teljes ellátást kaphat a gimnázium közvetlen közeiében. — Cim : a — Kiadóhivatalban. — Rekvirálják az ország egész gabonatermését. Néhány héttel ezelőtt megjelent a kormány egy rendelete, a mely arra kötelezte a termelőket, hogy birtokuk, vagy bérletük nagysága szerint bizonyos időn belül bejelentsék, illetve felajánlják gabonakészleteiket. Ez a rendelet tulajdonképpen a rekvirálás előkészítése volt és azoknak az álláspontját igazolta, a kik kezdettől fogva azt követelték, hogy a kormány az idén ne engedje meg a szabadvásárlást, hanem tegye rá a kezét az egész termésre és maga gondoskodjék a lakosság egyenletes és egyenlő gabna- és lisztellátásáról. Az azóta bekövetkezett események megerősítették ezt a felfoga'st és nyilvánvalóvá tették, hogy az idén igen lelkiismeretes beosztásra lesz szükség és hogy ezt máskép nem lehet elérni, csak ugy, ha az egész termés fölött a közhatalom ren^ delkezik. Arról értesülünk, hogy ez a felfogás a kormánynál végleg győzedelmeskedett és a. legközelebbi napokban megjelenik egy kormányrendelet, a mely ki fogja mondani az: ország egész gabonatermésének lefoglalását, illetve rekvirálását. A mig eddig csak felajánlásra voltak kötelezve a termelők, addig most már minden készlet felett a kormány a maga közegei utján szabadon fog rendelkezni és bárhonnan, bárkitől, bármilyen nagy mennyiségű gabonát közcélra lefoglalhat, illetve azonnal átvehet. Természetesen érintetlenül maradnak azok a rendelkezések, a melyek a termelők saját házi és gazdasági szükségleteinek ellátását biztosították. Férfi- és női "?HI szabó-üzlet. Az erdélyi határszélről, ahol 14 év óta szabóságot folytattunk, kénytelenek voltunk az oláhok betörése elől 7 tagból álló családunkkal együtt menekülni s ideiglenesen Keszthelyen letelepedni. Azzal a kérelemmel fordulunk a jóindulatú t. közönséghez, hogy bennünket a szakmánkba vágó munkaadással támogatni szíveskedjék. — Elvállalunk női felső kabátok, kosztümök és mindennemű férfi- és női-ruha készítését. A nagyérdemű közönség szives és jóindulatu támogatását kérve, vagyunk tisztelettel Benkő Lajos és neje férfi- és női-szabók, Pethő-utca 11. sz.
