Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-30 / 31. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. iulius 30. 31. szám. ^^^ flH • flH •] • • I ^^^ • §m a szerkesztősét; egész . . 10 K - mJr Mm H IS I H |l ttBMM wk'M ||| 3L m

m Pénzesutalványokat . . . • • H • • • IB mtm wH v • • ifi® SS es Negyed évre 2 K 50 fljf flH BLp ISS I U| • wM WK • Uf HL II reklamációkat a kiadóhiva. wm^ m m ••m m ^^ u w V • ^^ HHH • m ,a|b

a a. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK Nvilttér soronkint 1 korona KCbZr 1 tlcLY. nCVIZ- b AZ, CULbZ, DALATONKORNYEK Kéziratokat # „ nem adunk vissza. ERDEKEIT ELOMOZDITO lal a «vo!t Gazdasági I an- Szerkesztőségi és kiadóintézet épületében•. Jj» ^y J ^J^ J J JJ J hivatali Interurbán: 51. Szerkesztőség és kiadóhivaPanaszok a Haditermény R.-T. ellen Általános a panasz, hogy sok helyen, a többek közt Győrött és Kaposváron is napokig nem lehetett lisztet kapni, azon egyszerű okból, hogy a Haditermény nem utalta ki a szükséges lisztmennyiséget a városok részére. Furcsa, hogy éppen Dunántulon, az ország egyik legjobb gabonatermő vidékén ne legyen liszt. Öt-hat gyermekes anyák, akiknek férjeik a harctéren áldozzák vérüket és életüket a hazáért, nem jutnak liszthez. >Nincs!« ez a kegyetlen valóság és e vis major ellen erőtlenek és csak sirni tudnak. Ha sok hadi özvegynek és árvának nem lennének falusi rokonai, akik kisegítik őket egy kis hazaival, már régen az éhség és nyomor áldozataivá váltak volna Általános a panasz az iránt is, hogy a Haditermény a vásárlási igazolványokat sem küldte el a kivánt mennyiségben, de sietve összevásárolja mindenütt a gabonát. Mire majd a közönségre kerül a sor. hogy bevásárolja szükségletei fedezésére a búzát, illetve a lisztmennyiséget, nem kap majd sehol. A kormány tavaly ilyenkor is megállapította az összes gabonanemüek maximális árát és szigorúan ráparancsolt a termelökre, hogy terményeiket ezen a megszabott áron mieiöbb szolgáltassák át a Haditermény-részvénytársaságnak. Tündérrózsa. — GEIBEL — Magános tündérrózsa Az égszinü vizén, Rajt' csillogó levélke S kelyh, hófehér, pihen, A hold aranyló fénye Egész' elönti már S a kelyhen szerteárad A fénylő holdsugár. Fehérlő hattyú úszkál Körült' a vizszinen A rózsát nézi, nézi S zeng halkan, édesen. Oly halkan, édesen szól, Hogy olvadoz belé — Ó rózsa, fehér rózsa, E dalt te érted-é ? A tél és tavasz folyamán Árgusszemü rekvirálókkal még egyszer átnézette a termelők pincéit, padlásait, kamaráit, itt-ott még a földet is fölturta, hogy nem rejtettek-e el valahol gabonát, szóval valóságos rendőri házkutatást rendezett náluk. Amikor aztán minden gabona a Haditermény-részvény-társaságnál volt, amikor a termelőktől minden gabonát elvettek, a maximális ár hirtelen befagyott, hatályát veszíteni látszott, mert ettől kezdve a gabona ára folytonosan emelkedett. Szóval a maximális ár egy bizonyos időpontban megszűnt, akkor amikor a termelőnél már nem volt gabona, amikor már a kereskedelem kezében volt. Ezért aggodalommal kérdezzük : az idén is igy lesz ? Most megint el kell adni a termelőnek a gabonát a maximális áron, de a jövő tavasztól kezdve ismét kétszeres áron fogjuk azt visszavásárolni ? Kitől és miért ? Feleljen, akinek felelnie kell ! Ha ugy dolgozik tovább is aHaditermény-részvénv-társaság, mint eddig, akkor ebben az országban mindenki azt fogja csinálni, amit akar. Nem lesz többé tekintély, törvény, rendelet, hatóság amelyet respektálnának, mindenki azt fogja tenni ami neki jól esik A Haditermény nem küldi a városoknak a bevásárlási igazolványokat, erre Arad, meg Szeged városa, kinyomatja és kiosztja az igazolványokat és a dolog rendben van A Haditermény nem küld lisztet ? Hervav csanádi A Balatonvidék eredeti tarcaja. Hazafelé- • • — FALUSI LEVÉL. — . . . Megindul a vonat lassú ürszögéssel s jóleső érzés vesz rajtam erőt, hogy folyton távolodom a megszokott tájtól. Á vonat egyhangú zakatolását csak az állomások zavarják. Lassan megáll a gép, a kalauz harsányan kiáltja az állomás nevét, majd imét dübörgéstől hangos a vidék . . . Isten veletek Erdély hólepte bércei ! Ln elmegyek oda, honnan már csak egy-két ugrás a tündérszép Balaton. Engem hiv a szülőföld édes arculatja. S felém még a távíró póznák is ezernyi kézzel integetnek : Jer mi közénk, hisz itt szőtted gyermekkorod álomvilágát. Itt a te helyed köztünk, ha nem is váltak valóra ábrándos vágyaid. Itt vagyunk mi, segítünk újra szőni álmokat, ó, de ezek már mind beteljesednek . . És én hallgatom a táviró póznák halk suttogását. Altató meséjü álomba ringat. Álmomban látom a játszadozó kicsi gyermeket, mikor bújócskát játszik a Sajó kutyával. Oda húzódik a kis csöppség a távirópózna mögé s a hü Sajó mintha csak tudná, hogy alispán elrekviráltatta a malmokból a lisztet és kiosztotta a közönségnek, melyet nem hajlandó éheztetni ; Szegeden pedig Somogyi polgármester összeszedte Szeged területén a kicsépelt gabonát a város lakossága részére. Persze mindez önhatalmúlag történik. A «Somogyi Hirlap* most azt tanácsolja Kaposvár városának, hogv: • járjon el szintén önhatalmúlag; intézkedjen és ne törődjön a pöffeszkedő, tehetetlen Haditerménnyel « Hát mi eddig nem megyünk ; de kérve-kérjük városunk hatóságát s a szolgabírói hivatalt, hogy teljes ambíciójával és hatalmával hasson oda, hogy a város közönségének élelmezése, különösen elegendő gabonával, liszttel, .zsírral és burgonyával való ellátása fennakadást ne szenvedjen. A közélelmezés kérdése ma, ebben a nehéz időben a legelső és legfontosabb feladata és kötelessége az arra hivatottaknak, mely háttérbe szőrit minden más kérdést ! Még meddig ? Minél tovább harcolnak a frontokon, annál súlyosabbá válik a harc a front mögött. A hosszú ideig tartó front-harc kétségtelenül megnehezítette a fogvasztó közönség harcát a minden féle eladóval, elárusítóval, termelővel és ipari munkással szemben. Törvényes intézkedések bizonyos tekintetben védik a fogyasztó közönséget a piaci élelem- és áru-uzsorával szemben, de akkora az emberekben a kál a kanvargó sinpár töltése körül. Tudja már kivülról, hova bujt kis gazdája, de a jámbor mégis csak keres, keres, hogy annak az apróságnak megszerezze a hangos örömöt, a fülcsattanó kacajt, az édes kiabálást, a szivrepeső, vidám ugrándozást. A pirospozsgás arc majdnem kicsattanik a boldogságtól, mely a hü állatra szintén átragad. Vidám csaholása összeolvad a gyermek csengő nevetésével. . . De mi zavarja tündér álmomat ? Csak nem a Sajó jött el valóságban ? Nem. Ujabb állomás, de a csaholás már nem a Sajóé. Otromba állat, hogy elkergetted álmomat ! A vonat lassú kattogása ismét visszavarázsolta az álomvilágot, de most már nem a Sajó kutya, nem a távirópóznák szegődtek mellém, hanem a szép balatonparii városka nyájas utcái, tágas temploma. A templom mellett gubbaszt két nagy épület. Ide hozta a kisfiút először a vonat száguldó kereke, hogy felkészüljön az élet sivár útjaira. Mert nem sok rózsa termett még neki, pedig oly szépen látta egykor álomvárait. . . De félre most borongós gondolat, mikor az álom szárnya eltakar, hogy ne lássak mást, mint a kanyargó ucca apró házait, a zöldelő, nagyárnyu lombokat, a virágos, illatos réteket s az égszinü, kékellő Balatont, é- ::ixlr Uccanlrint vizében. mint