Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-02 / 27. szám

z. BALAT01S VIDÉK 5 916, julius 2 gyámolitására kell most fordítanunk, mert ebben az emberirtó háborúban, melyben a magyar haza legértékesebb emberanyaga, ugy szólván szine-virága pusztul el, — a jövő nemzedék megmentése és biztosítása kétszeres kötelességünk. Épen ezért nem tartjuk most még időszerűnek azt a külömben szintén szé-> és nemes mozgalmat, mely a hói halált haltak emlékszobrának felemelését tűzte ki feladatául. Nem tartjuk időszerűnek először azért, mert hiszen a háborúnak még vége sincs, nem tudjuk, hogy meddig tart, mennyi véráldozatot kiván még tőlünk, hány szerencsétlen polgártársunk nevét kell a szoborra vésnünk s igy mily méretűnek kell a szobornak lenni, hogy azon a hősök neve elférjen és méltó legyen azok emlékéhez? — De nem tartjuk időszerűnek ennek a kétségtelenül szent ügynek most leendő felszinrehozatalát azért sem, mert attól tartunk, hogy a két, egy időben szőnyegre hozott ügyben kifejtendő tevékenységünk egymást keresztezni és, gyengíteni s a nagyközönségnek már nagyon is igénybevett áldozatkészségét bénítani fogja. Ne méltóztassék bennünket félreérteni! Hiszen mi is tudjuk, ihogy mivel tartozunk hőseink emlékének, akik tüzön-vizen keresztül, a földön, a föld alatt és föld felett küzdöttek, harcoltak, szenvedtek, nélkülöztek, vérüket és életüket áldozták értünk s a mi boldogságunkért! Ott él emlékük szivünkben örökké, annak utolsó dobbanásáig. De a jövő nemzedéknek is tudnia kell, hogy kik voltak ők? Márványba kell vésnünk nevüket, hogy tudja az utókor is, kik voltak az ö jólétük, boldogságuk megalapozói? De először kenyeret adjunk itthagyott szeretteik szájába, ruhát adjunk didergő testükre, csillapítsuk nyomorukat, enyhítsük mérhetetlen fájdalmukat s ha a bánat és szenvedés könnyeit már letörültük arcukról, csak akkor emeljük fel a kegyelet és hála oszlopát vértanúiknak! Az érdem jutalma. Lélekemelő ünnepély színhelye volt a mult vasárnap az irgalmas nővérek zárdájában berendezett és Festetics herceg által fenntartott Mária — s a Csányi szállodában levő katona kórház. Sipeki Balázs Béla dr. főispán osztotta ki a Vöröskereszt Egyesület által adományozott érdemjeleket a sebesült katonák ápolása körül kiváló érdemeket szerzettek között. Az ünnepély d. e. 10 órakor a zárda kápolnájában ünnepélyes istentisztelettel kezdődött, melyet Dunszt Ferenc dr. apát mondott s melyen a kitüntetekken és nagyszámú közönségen kivül megjelent Festetics Tassilo herceg ur Ö főméltósága is a hercegnővel együtt. Mise után a tornaterembe vonult a közönség, ahol a hercegi családot énekkel fogadták. Az ének után Dunszt Ferenc dr. apát szép szavakkal méltányolta a hercegi család nagylelkűségét, hogy a háború kezdete óta a Mária kórházban 40 beteg katonát tartott el minden szükségesekkel s oly ; bőkezűen, melynek messze földön liire van. Sajnos, a Vöröskereszt beszüntette a kisebb magánkórházakat s igy a keszthelyi Máriakórházat is állami kezelésbe kellett adni. Majd Illés Ignác dr. törzsorvos érdemeit méltatta, aki fáradságot nem ismerő buzgalommal vezeti a keszthelyi összes tartalékkórházak ügyeit s akinek már felsőbb helyről is elismeréssel adóztak ez irányú működéséért. Majd a kedves nővéreknek és az ápolónőknek mondott köszönetet azért az önfeláldozó buzgalomért a melyet a beteg katonák gondozása köriil kifejtettek. A magas szárnyalású beszéd után egy sebesült katona emelkedett szólásra és ugy a maga, mint társai nevében mondott hálás köszönetet a hercegi családnak nagylelkűségéért. Ez után Bálás Béla főispán magvas beszédben, szép szavak kíséretében tűzte fel Illés Ignác törzsorvos mellére a Vöröskereszt érdemjelét; Eugénia főnöknőnek, Viktória nővérnek, továbbá Nagy Margit, Párkányi Margit, Schmidt Carry és Friez Vilma ápolónőknek pedig átnyújtotta azt. A lélekemelő ünnepély után, a Csányiszállóba ment a főispán, ahol megfelelő ünnepély keretében a következők részesültek a Vöröskereszt Egyesület kitüntetésében : Reischl Imréné, Sziklay Kálmánná, Klein Lipótné, Veháp Erzsébet, Varga Ilona és Szalay Juliska. — A tanulók előleges felvétele a főgimnáziumba. A helybeli kath. föoimnáziumba a tanulóknak előleges o o felvétele főkép az alsóbb osztályokba julius 3. és 4-én délelőtt 9 órátó lesz az igazgatói irodában. Az uj tanulók felvételéhez okvetlenül szükséges az iskolai, születési és ujraoltási bizonyítvány. A fizetendő felvételi díj 10 korona. Színészet. Szombaton Király Ernő gyönyörködtette a nagyszámú közönséget vendégfelléptében. Vasárnap a Mozi tündér operettet játszották, sikerült, öszhangzatos előadáásban. Kedden Zsuzsi kisasszony operette került volna szinre, azonban az előadás a közönség részvétlensége miatt elmaradt. Kár; élvezetes estében lett volna részük. Szerdán Hévizén kabarézott a színtársulat. — Csütörtökön a Vörös ördögök-et cidták elő, kevés számú közönség előtt, Sáfár Sándor vendégfelléptével. A gyenge darabban a szereplők nem igen tudtak érvényesülni, pedig a jó szándék megvolt. — Pénteken Mágnás Miska kitűnő operette került s'inre igen jó előadásban, Sáfár Sándor vendég felléptével, aki rokonszenves megjelenésével, kellemes hangjával és ügyes játékával csakhamar meghódította a szépszámú közönséget. A főszerepben Virág Imre remekelt és sok tapsot aratott Révész Mariskával együtt, aki Marcsát személyesítette. Kár, hogy közönségünk nem támogatja jobban színészeinket, akik megérdemelnék a melegebb pártolást. el tagjait s fénytelen szemeit kérőleg, esdekelve emeli az orvosra, ki ép akkor lépett oda, hogy a rokonszenvet ébresztő sebesült hogyléte iránt érdeklődjék. — S hősünk először érthetetlen szavakat mormog, majd az arca kigyullad, szemei égnek, eszébe jutnak a kedves álmok s hangos kiáltás szakad fel melléből. — Orvos ur, én még élni akarok, mentse meg az életemet. S az orvos biztalólag rázza meg a sovány kezeket s biztosítja, hogy egészsége rövid időn belül vissza fog térni. A beteg arcán meglátszik, hogy a vigasztalás jól esett neki, mert fáradt szempillái becsukódnak s arcán mosoly vonul végig. Ki tudja, talán ismét tovább szövi a kedves álmokat, hisz neki még élni kell, joga van az életre I Azonban a Gondviselés — utjai kiszámíthatatlanok; dacára a leggondosabb ápolásnak, állapota napról-napra súlyosabbá válik. Az orvos csüggedten, lehajtott fejjel közelit hozzá, hisz mindent elkövetett, hogy fiatal bajtársát megmentse s mégis percei már megvannak számlálva. Forró kezeit kezébe fogja és szeretettel, biztatólag kérdi, nincs-e valami kívánsága, nem-e kell neki valami ? S a beteg mintha megérezné, hogy .a válságos pillanat rohamosan közéig, szaggatottan, halkan beszélni kezd, hogy szavai alig érthetők. — Orvos ur, nekem egy ősz, öreg édesanyám és egy gyönyörű menyasszonyom van, kiket életemnél is jobban szeretek s a kiktől búcsúznom kellene. Az orvos tiltakozókig emeli fel kezét, de ő nem 'hagyja beszélni. — Ne tessék közbeszólni, én érzem, hogy még csak rövid néhány perc van hátra életemből és ép azért kérem, könyörgök Önnek orvos ur, írja meg annak a kis leánynak, hogy mindkettőjüket kimondhatatlanul szerettem s nevükkel ajkamon fogok meghalni s egy fájó, szomorú emléket viszek magammal síromba, hogy viszontlátás és bucsucsók nélkül kellett megválnom tőlük. írja meg kérem neki, hogy vigasztalja az én drága jó anyámat, kíméletesen, lassankint adja tudtára szerencsétlen fia halálát, kinek csak az álmokra, tervezgetésekre adott időt a jó Isten, de azok megvalósítására nem. Ugye megteszi, ugye megírja neki édes Orvos ur? írja meg neki, hogy imádkozni fogok érte, hogy a sebet, melyet az én halálom üt a szivén, az idő minél hamarább begyógyítsa s hogy idővel még feltalálja a boldogságot, melyet én akartam nyújtani neki. S az orvos kemény, férfias szivében feltűnik saját családja, s egy nehéz könnycsepp gördül végig bánatos arcán. Megszorítja a beteg kezeit, de szólni nem bir, mintha valami torkát szorongatná. S a beteg ebből a kézszorításból megért mindent s erőtlenül hanyatlik vissza párnáira. Egy mély sóhaj és megszűnik élni. Ép akkor a kis faluban megszólal az estharang édes, imára hivó szava. A vén anyóka áhítattal emeli fel kezeit és nem is sejti, hogy most már az ő fia is hős áldozat, kinek ifjú életét és összes reményeit magával ragadta a kérlelhetetlen halál. Cs. Ella. Reg kékfestő gyár fest minden szövetet, bármily szinre. V1

1°r Feketét 24 óra alatt. ^