Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-29 / 35. szám

1915. augusztus 29. hatalmából, természetesen hozzájárul a drágaság csökkentéséhez. Lássa el tisztviselőit tehát minden szükségessel az állam, akkor csökkenti a mesterségesen felhajtott drágaságot. Ixion. A SZERKESZTŐSÉG KÉRELME. A „Balatonvidék" szerkesztősége azzal a kéréssel fordul a igen t. szülőkhöz, kiknek fiai hadi kitün= tetésben részesültek, ke^yesked= jenek ezt a jó űgv érdekében a szerkesztőség tudomására hozni. Feldúlt tűzhelyeinkért. Magyarország vármegyéihez, városaihoz és tehetős társadalmához szólunk. Mindazokhoz, akikel megkímélt a világháború pusztító forgataga, akik bár megfeszült idegzettel, de mégis távol minden veszedelemtől, dolgozhattak önmaguknak, kedveseiknek. A nagy magyar Alföld, a Dunántul már be volt vetve, a gyárakban folyt a hasznot hozó munka, az üzletember megkötötte az üzletét, mig a Kárpátokban élethalálharc dult, hogy minden élet, minden munka, minden üzlet, minden család minden otthona a mienk marad-e ? A magyar katona és nagy szövetségesünk világraszóló ereje visszavetette az ellenséget. Lengyelországot felszabadítottuk, bent Oroszország szivében kergetjük már az oroszokat és a fenyők újra szabad napfényben fürödve állanak a vérlepett szabad Kárpátokon. De a győzelemnek ára is volt! Hőseink temetője lett a Kárpátok hegyevölgye, a kegyelet örök földje, ahova elzarándokol majd az utód, hogy a névtelen sírokra letehesse a hála hervadhatatlan koszorúját. Az erő, mely »őseinket felhozá Kárpát szent bércéremeg is tartotta halálmegvetö hősiességgel a Korpátokat és vele Magyarországot: ai Alföldet, a kincses Erdélyt, a televény Bánátot és a gyümölcsös Duiuíntult. Mienk a .győzelem ; óh, de milyen lehetett volna a pusztulás, ha a győzelem is ennyibe került. Községek falvak "mentek tönkre százszámra a Kárpátokban. A kis helységek lakóinak nincs lakóhelye, a tűzhely A művészestély. Több mint egy éve minden, de minden a háború jegyében múlik el. Azóta minden a katonákért történik. Sóhaj, mely elszált, majd mind utánuk szállt, könny, mely lepergett azóta, értük pergett le, öröm, ha' megcsillant a szemekben, : az ő dicsőségükért volt, ha szomorkodtunk, értük szomorkodtunk, ha örültünk, ha vigadtunk, ha mulatságot rendeztünk, értük rendeztük, az ő javukra, az ő boldogitásukra, könnyeik letörlésére, szenvedéseik enyhítésére, értük, kik életüket adták a hazáért és itthagytak özvegyet és árvát, értük, kik elves-ztették a véres zivatarban szemük drága fényét, vagy lábukat, vagy dolgos kezüket,' értük, minden csak ő értük volt, a háború félisteneiért, hőseiért, mártírjaiért, rokkantjaiért, nyomorultjaiért. Ő értük volt a balatonmenti vöröskeresztes üdülőtelepek javára f. hó 22-én a Hungáriában rendezett hangverseny is. Mikor e hangversenyre visszaemlékezve e sorokat irom, önkénytelen eszembe jut egy másik ünnepély a télről, melyet hasonló szent cél hozott létre. Azt helyi erők rendezték, ezen nagyobbrészt fővárosi művészek működtek közre ; az egyetlen ki helybeli volt közöttük, helyesebben : ki eredetileg idevaló, annak is "tehetsége már régen túlnőtt e városka határain és most is költői lelkének gyönyörű strófáit szag gazdasági, technikai üszkös téglahalom és hamu lett. Gránátok fúrták át az ereszt, ahol máskor a fecske fészkel, tüz égette fel a gerendát, ahol aranyfényben csillogó kukoricasor mesélte eddig, hogy élet, béke, nyugalom volt. A Kárpátok népe egész Magyarországért szenvedett; a Kárpátok falvai azért pusztultak el, hogy Magyarország megmaradjon. Sáros vármegyében 20, Zemplémben 20, Ung vármegyében 5 község és falu pusztult el teljesen, töméntelen ezenkívül a községek és falvak száma, amelvek részben szenvedlek. Több mint 5000 -ház semmisült meg! Nincs igavonó állat, nincs marha, nincs baromfi, mindent elhajtott, elpusztított az orosz. A mezőt nem lehet felszántani, a földet bevetni, a gyermeket iskolázni. Siessünk az érettünk szenvedő Kárpátok segítségére. Az állam megtette, amit tehetett, gondoskodott az első segítségről, gondoskodott arról is, hogy a feldúlt tűzhelyek felépüljenek. De Magyarországnak, a magyar vármegyéknek, városoknak és társadalomnak nem lehet közönbös, hogy miként épüluek | újra a Kárpátok elpusztult falvai. Szegény és elhagyatott volt eddig ez a j vidék, kulturája elmaradt; a hála érzete, a magyarság szeretete és kegyelete kötelességgé teszi, hogy' gondoskodjunk róla, hogy többé ne legyen szegény, elhagyatott és kulturátlan. Ujjá, szebbé, jobbá, egészségesebbé és ! magyarrá építjük az elpusztult falvakat, hogy gyermekei még az unokákban is erről meséljenek, hogy milyen csodál tett a magyar hála és szeretet. Magyar ovodák és iskolák támadnak a rutén és tót jalvakban és magyar imával fogja megköszönni a föld szegény népe a Kegyelmes Istennek, hogy a magyarság szi- j • vét teléje fordította és hogy öt a magyarság szivére zárta. Mindnyájunk közös, szent munkája az, | hogy igy történjék. Ezért alakult meg a Háborúban Feldűli Tűzhelyeket Ujrafelépitő Országos Bizottság (Budapest Képviselőház), amely Magyarorés művészi legjobb erőinek bevonásával, a hatalmas- magyar sajtó támogatásával akarja célját megoldani. Ezért fordulunk Magyarország vármegyéihez, városaihoz és tehető; társadalmához, hogy segítenek munksnkbau, lássanak termékenyítő gondolatokkal és pénzel, hogy hozta ide. ... Ez dr. Lányi Viktor, ő nyitotta meg a müvfiszestélyt prológusával. A szereplők közül mind fényes nevek, "híres tehetségek, ünnepelt művészek. Pálmay Ilka lépeti először a színpadra, ki először Kurucz János zeneszerző zongora kísérete mellett pár német dalt énekelt. Utáua édesatyja zongora kísérete mellett Benkő Alice hegedült bámulatos talentummal és sok bájjal. Ismét dalok, melyeket Palotai Árpád, a Népopera tagja, énekelt. A programmban jelzett, de utolsó pillanatban elmaradt Rózsa S. Lajos helyett jött ő és szereplése a hatás után itélve-sajnos, hogy az éneket és zerét inkább élvezni, mint "bírálni tudom a rózsánál is rózsásabbnak mondható. Rövid szünet után ismét az előbbi szereplők, Pálmay lika ezúttal Forgách Béla gróf dalait énekelte, egy ideig maga a szerző kisérte zongorán, azután ismét Kurucz János. Benkő Alice ujebb hegedüjátéka után ismét Palotai énekelt, ő is néhányat Eorgách gróf gyönyörű magyar nótái közül, majd Szabolcska Mihály „Grand Cafée" ját, melyet a közönség kétszer is megujráztatott. Az estély a Hymnussal ért véget, melyet a művészek és a kitóduló közönség együttesen énekeltek. U. i. Programmon kívül szerepeltek néhányan, ismeretlenek, kevésbé műértők, hazafiatlansággal nem akarom megvádolni őket, kik időközönkiut a terem ajtaját folyton nyitogatták és nyikorgatták. Beér Gntla leróhassuk hálánkat a Kárpátok népe iránt és vigyük egy fckkal a ktiltura utján. A szív szeretetével, a gondolkodás bölcseségével lehet ezt elérni. A szeretet és gondolkodás vezet ahhoz, hogy pénz, pénz és pénz szükséges ehhez a munkához. A Korpátokban elveszett Y J"ísine és szivének épít emléket, aki a . várpátok pét segíti. Ha azok a vármegyék, azok a városok és az a társadalom, amelyet megkímélt, sőt üzlethez juttatott a háború, engedelmeskednek a sziv és ész szavának, a Kárpátok elpusztult vidéke szebb, jobb és magyar lesz. Budapest Képviselőház. 1915. Szent István király napján. A Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Ujrafelépitő Országos Bizottság; Gróf Khuen-Héderváry Károly v. b. t, t. elnök Gróf Andrássy Gyula v. b. t t. Gróf Apponyi Albert v. b. t. t. Berzeviczy Albert v. b. t.t. Gróf Zichy Aladár v. b. t. t. Pékár Gyula orsz. képv. alelnök. Aki Budapestre utazik, nézze meg a o o Pasaréti lövészárkot i o o Az ország egyetlen hadi látványossága. Megyéspiispokünk beszéde augusztus o 18-án. A király 0 Felsége születésnapján a hivatalos szerr misét bibornok megyés püspök ur Ő Eminenciája tartotta igen fényes segédlet melleti. A szent misén megjelentek az őszes katonai és polgári hatóságok. Délben u Eminenciája a katonai előkelőségeket és a polgári hatóságok fejeit vendégül látta, és a következő fel köszöntöt mondotta 0 Felségére : „Mélyet! Tisztelt Vendégek! Huszonhat éve, több mint negyedszázada, hogy szívesen teszem, hogy 0 Felsége születése napján az ö tartós egészségére poharamat ürítem. Midőn ma ugyanezt a kötelességet ismételten szives örömmel teljesítem, mégis kissé vegyes érzelmek töltenek el. Nem hiszem ugyanis, hogy 0 Felsége 67 éves uralkodása alatt lett volna esztendő, amely annyi bút és bánatot hozott, mint a mostani. Nem \ olt esztendő, mely annyi keserűséget okozott volna annak, aki kormányzói kötelességeit annyi gonddal és lelkiismeretességgel teljesítette, mint ez a 'nagy világháború. Ez a legkeserűbb tudat. Azonban búban, bánatbán osztozkodnak vele hü alattvalói, osztozkodunk vele felelem és aggodalom nélkül. Ez az érem egyik oldala. A másik fényes és tündöklő. 67 év alatt nem volt idő, melvben a Felséges Ur iránt a hűséges szeretet és áldozatkészség annyiszor és oly mértékben megnyilvánult volna mint épen most. (Éljen í Ugy van ! kiáltás) Hódolatteljesen tiszteljük, forrón sze* retjük őt és kívánjuk, hogy szent István koronáját még soká hordozhassa. Milyen szép látvány, hogy .az' egész ország hódolattal, ragaszkodással áldoz vért és pénzt és mindazt, !<mi rendelkezésünkre áll, hogy ennek a keserves bánatnak megnyugtató vége legyen. Annak örülhet a felséges Ur, hogy nem hiába árasztotta szeretetének melegét népeire, jóakaratát jobbágyéira, mert láthatja, hogy teljes mértékben viszonozzák azt. Ennek látása felbátorít, hogv bízzam a jövőben s kérjük egyúttal a Gondviselést, hogy az esztendő, mely oly nagy szomorúsággal kezdődött, fényes sikerrel végződjék. Kívánjuk, bízva nem kételkedvén, hogy Ő Felsége babérkoszorúval fején, mint győztes erpelkedjék ki a háború küzdelmeiből." Használjunk mindnyájan hadisegély postabélyeget!