Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-06 / 23. szám

XIX. évfolyam. Keszthely. 1915. május 16. 97. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — í Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 f Nyilttér soronkint 1 korona. BALATO Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében... POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKíNT EGYSZER: VASARNAP. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. Heti kis tükör. Przemysl eleste. Amily megdöbbenéssel vettük tudomásul a monarchia legerősebb várának elestét március hó végén, épen olyan lelkes öröm töltötte el szivünket Űrnapján arra a hírre, hogy a német és magyar—osztrák egyesült csapatok kiverték az oroszt Przemysl erődítményei közül. Amint látszik, az orosz kolosszus vitéz katonái vetélkedve futottak ki a várból s ez minden esetre olyan látvány lehetett, mely az atyuska szerető szivét egy kissé összeszorította. Przemysl visszavételének hire városunkban is lelkes örömet keltett, de mégsem olyant, aminőt joggal el lehetett volna várni. Keszthelyen némelyek annyira sajnálják a nemzeti zászlót, hogy tán akkor sem tűznék ki, ha hadseregünk egész Muszkaországot meghódítaná is. Ez bizony nem jól van s valahogy változtatni kellene rajta! Hős magyar vitézeink vérüket ontják ezredéves hazánkért, mi pedig adjuk oda aranyunkat és ezüstünket, hogy a drága magyar vér hiába ne omoljon. Jegyezzen mindenki a második hadikölcsönre ! :-: Markolnak az ágyuk. Irta : Somogyi. Egy éve innét-onnét, hogy megszoktuk a hangjukat: Mégis valami uj énekről szólnak nekünk! A monarchia erejének uiabb megnyilvánulásáról s az olaszok megfutamodásáról. Az ágyúdörgés 10 hónapi bizonytalanság sürü homáját oszlatja szét, mint reggeli napfény a határon terpeszkedő ködöt. Kár volt azért a tiz hónapért, mikor az olasz nem tiz hónap, hanem tiz év előtt is kész volt az —

: árulásra! — Csak az alkalmat leste s időt akart nyerni, mert annyit ö is tud, hogy qui habét tempus, habét vitám .. . Erőinket akarta kitapasztalni, most már ugy gondolta, hogy kitapasztalta. Csalódik és csalódni fog az ellenség leghitványabbja. Ausztria és Magyarország soha sem volt erösebb, mert soha sem volt egységesebb, mint most 1 Azt pedig a legutolsó analfabéta olasz kucséber is tudhatná, hogy egységben van az erő! A havasi gyopáros, bokrétás, zöldkalapu tiroli zergevadásztól az árvalányhajas kalapu magyar alföldi kisbojtárig, a hosszusapkás stejerinémettől a kis piros sapkás dalmatáig, a monarchia minden rendű és rangú lakóját csak egyetlen egy érzés heviti és feszíti, elszánással megvédeni a hazát és trónt, megbüntetni a becstelen árulót 1 A királygyilkos ország bünhődését követi a pártfogó szégyenletes futása... hanem az árulóval ennyivel, sem elégedhetik meg a megsértett erkölcsi rend! Neki saját hazájában kell feladni a leckét a becsületről és hűségről ! Olyan népnek, melynek olajos a arcú, éhség és nyomortól sápadt lurkói békeidőben is, fővárosában is, az idegenek kocsija előtt cigánykerékhányással keresi a soldót, olvan népnek alapos kitanitás szükséges, hogy zöldséghulladéktól, bűzös és piszkos piazzáin hogyan tüntessen máskor ellenünk, vért és- háborút üvöltözve ...! Hadaink itáliai utja nem ismeretlen. Jártasok már Lombardia terein csak ugy, mint az entente aranylázában zajongó Majland utcáin. A ráksii Kis János csak ugy, mint a tikosi Kristóf József öreg harcosok még nem felejtették el az utat odáig... Hej de öreg csontok ők már, mennének, de az unokáik mondják, majd mi mutatjuk meg a taliánnak, mit jelent az: Ne bántsd a magyart! Ha viszketett a talián tenyér Judásbérért, majd megvakarják ők magyarosan, hogy hosszú időre menjen el a kedvük ártatlan, idegen alattvalók briganti üldözésétől.... Így, és csakis igy érez itt ma mindenki! Nincs is azért kétség, hogy a lecke alapos és tanulságos lesz! A BALATON\?IDEK TARCAJA A muzulmánok. irta : Szittya. Hogy ilyen körülmények között erősen terjednek a fertőző betegségek, azt tán felesleges is mondani. De hogy a műveltség nehezen ver itt gyökeret, azt nem a nép élhetetlenségének kell betudni, hanem a helyi viszonyoknak. A hegyvidék, hol gyakran félórás távolságokban van csak egy-egy ház, nem olyan alkalmas a közműveltségi haladásra, mint teszem a városi élet, hol kéznél van templom, iskola, kórház, olvasókör stb. Egy várost gyermek, aki egy évig ovodába járt, volt templomban, moziban, bámészkodott a kirakatok előtt, volt vásárban, százszorta külömb anyag a tanitó kezében, mint egy ilyen hegyi" lakó gyermeke, aki a családján kívül soha senkivel" nem érintkezett, szobájuk falán lógó egy-két kép kivételével a világból semmit sem látott. Fogalomszegény, szószegény az ilyen gyermek, s a tanítása kimondhatatlanul nehéz. De ha járna iskolába ! Mert nem jár ám ! Nem pedig azért, mert mincsen messze a környékben iskola. Nem csoda, ha az ily nép elmarad. Az előkelő osztályhoz tartozók tanulnak szorgalmasan. Valamennyi több nyelvet beszél. A vonatban valahogy összekerültem egy elszegényedett hercegi család sarjával, ki valamelyik kerület előliórója — olyan főszolgabiróféle — volt. Ez a fiatalember a középiskolákat Konstantinápolyban végezte, a jogot Bécsben és Párísban. Beszéli a török, bosnyák, francia, német és az angol nyelvet. Arra a kérdésemre, hogy miért nem járt Magyarországban is iskolába ? ilyenforma feleletet adott. »Nálunk az arisztokrácia Konstantinápolyban, Parisban, Berlinben és Londonban nevelteti gyermekét. Mivel Boszniában szükség van az osztrák törvények ismeretére, egy-két évet Bécsben is tanulnak. Ez teljesen elég. A magyar nélkül meg lehet élni. Ami pedig a szegényebb sorsú tanuló ifjúságot illeti, az odamegy, ahol ösztöndijat kap. Mivel Ausztriában több ösztöndijat kapnak a bosnyák ifjak, hát inkább odamennek." Ez a fiatalember különben borzasztóan el van keseredve. Az okkupáció ideién nagyapjának kétszázezer hold földje volt Hercegovinában. Szerinte az osztrák-magyar uralom megfosztotta birtoka nagyrészétől a családot, a pár év előtti kmetmegváltás még a roncsokat is elszedte tőlük. Atyja futott fühözfához. Járt Tiszánál, volt Bécsben, hiába. Keserűséggel mondta: Én, kinek a nagyapja \ a Balkán egyik leghatalmasabb embere volt, kénytelen vagyok a betevő falatomért ugyanolyan állást vállalni, mint egy galíciai lengyel harangozó fia. Most is azért voltam Szarajevóban, mert katonának akarnak vinni. Eddig fölmentettek, most behúznak. Állásomat elfoglalja egy osztrák, aki nem ismeri a helyzetet. Tönkretettek bennünket anyagilag, most meg az életünket sem kímélik. »Egy muzulmánnal többrkevesebb, az a monarkiának mindegy.« Próbáltam vigasztalni, hogy hiszen háború van, hol épen az érdemeseket veszi a haza igénybe, de nem sikerüli És ennek a muzulmánnak a szavahihetőségét biztosítja az a körülmény, hogy ő március elején megjövendölte ugyanazokat a kormányváltozásokat, melyek Sarajevóban tényleg be is következtek április közepén. Most, hogy ennek a muzulmánnak a" kesergésére emlékezem, eszembe jut egy múltkori cikkemben megirt nyilatkozat, melyet egy boszniai magyar hivatalnok tett: Nem születelt ember, aki itt rendet tudjon teremteni.« Én meg azt mondom, hogy ember legyen, aki meg tudja érteni az itteni helyzetet. Mert itt mindenki a másikra panaszkodik. á&áfe Mindnyájan jegyezzünk hadikölcsönt