Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-17 / 3. szám

2 BALATONVIDÉK 1915. január 17. ívunk alatt Magyarországba menekül és 1715-ben Szerbia állami léte teljesen megszűnik. 1804-ben Karagyorgye György sikeres lázadást szervez. Hazáját Yelszabaditja, öt magát az uralkodásban követő I. Obranovics Milos Szendrö közelében megöleti. 1842-ben már a III. Obranovics trónol, kit azonban a Karagyorgyevicsok lázadása menekülésre kényszerít; később azonban újra uralomra jut. Az öt követő IV. Obrenovics a szkupstina pressiójára kénytelen fia javára a trónról lemondani. 1. Sándor 1893-ban államcsínyt követ el, a regensséget megszünteti és a kormányt átveszi. 1896ban Őfelségével a Vaskapunál találkozik. Ezt követöleg 1903. jun. II-én a szerb radikális párt nejével együtt megöleti, hogy így az Obranovics dinasztia megszűntével, ezen egyre népszerüsödö párt támogatva az orosz diplomatiától, teljes hatályú eszközévé lehessen a monarchia ellenes orosz törekvéseknek. A párt az orosz lakáj Karagvorgyevics Petárt hozza uralomra, ki jelenleg is Nisben várja elborult elmével, a háború szerencsés kimenetelét. Ennek a pártnak kolomposaiból alakult a trónörökösünk elleni merényletet tervező Obrana Narodna hírhedt egyesület, melynek bűnösségét igazolja, hogy Tisza István ultimátumában annak feloszlatását követelte. A berlini kongresszuson Andrássy Qvula valósággal protegálta Szerbiát. Kétségtelenül döntő részünk volt, hogv Szerbia előbbi területének közel egyharmadával gyarapodva, mint európailag garantált létű, önálló állam indulhatott újabb fejlődésnek. Az úi állammal való ió szomszédos viszonvt siettünk rendkívül előnyös tartalmú kereskedelmi szerződéssel is biztositani. Egyenes óhajunk volt Szerbiával a békés barátság úgy közgazdasági, mint politikai téren. Ámde Oroszország nem nyugodott ! Izgatásainak meg volt az eredménye. Az annexió után, I908.dec. 20-án feltalálták a szkupstinának az orosz konyhán főtt híres interpellációit. A kérdés az volt, hogy mit tett a kormány Szerbia és Montenegró állami függetlenségének biztosítása végett és Bosznia és Hercegovina önállósága érdekében. A választ Milovanovics Milován akkori külügyminiszter adta meg. Beszédében benn van a mai szerb nemzedék politikai hitvallása és mindaz, ami anyagát képezi a most dúló háborúnak. A vita folyamán Protics, a jelenlegi külügyminiszter valóságos forradalmi beszédet mondott a monarchia ellen. Azt fejtegette, hogy a monarchia állandó és gonosz indulatu ellensége Szerbiának. És Protics igéi — ugyanannak a Protícsnak, ki a szerb királyi pár legyilkolását Pancsováról intézte — szálltak szerteszéjjel az országban, azon túl, át a Száván, át a Dunán mindenütt a szerb lakta vidéken és mély, kiirthatatlan gyökeret vert ott. És mi minderről nem tudtunk semmit! Még alig száradt meg a nyomda festéke annak a „sok hírlapi cikknek, parlamenti fejtegetésnek, melv Szerbiát simogatta, a vele vaLó barátságos gazdasági viszonyt hangoztatta. C>e nem "baj! Mi tudjuk, hogy az önző orosz agitáció vádaskodása ellenünk ép oly hazug és ravaszkodó volt, mini a hármas ententenek magatartása a háború előidézésében és a való célzatok burkolgatásában. A cári kapzsiság belekergette Szerbiát —- ki tudja — tán a megsemmisülésbe! Az utolsó háború. Irta Kertész Kálmán. (Folytatás.) Skorkó Ferenc élt 23 évet. Ez a felirás volt olvasható a keresztjén annak a sebesült és elhalt tót katonának, akit a mult vasárnap temettek el a keszthelyi városi kórházból. A temetés szertartását Salzer Sándor ny. plébános végezte. A nagy világháborúban résztvett katona végtisztesSégén megjelentek Reischl Imre városbíró, néhány városi előljáró és az itt időző katonaí ságból többen. Feltűnő volt, hogy a szegény katona koporsóján semmiféle katonai jelvény nem volt látható. Ez bizonvára feledésből történt. Eckhardt Antal karnagy erre a szomorú alkalomra szép búcsúztatót készített, mely a gyászoló közönséget könnyekig meghatotta. Az elhunyt katona rokonságából senki sem volt jelen s így, sajnos, ismét igaza lett a szomorú magyar nótának : „Kitették a holttestet az udvarra ; Hej, de nincsen, aki végigsirassa. Most teiszik meg, ki az igazi árva. Senki sem borul a koporsójára." Azaz mégsem volt igaza a nótának. Mindnyájan, akik a temetésen megjelentünk, adóztunk egy-egy könnyel annak a vitéz katonának, kit övéi hiába várnak haza a hegyek közé, hiába, hiába . . Kiket ti botorúl követtetek, Hivén, hogy Istennek követjei. Mostan tehát válasszatok közöttünk : E tehetetlen két öreg, vagy én ? Hivők. Oh illés, óh atyánk ! Miként segítsünk ? Illés. Beteltek az idők. A vég közéig ! Hithagyók. Mi rút csalódás ! Éljen Severinus ! Hénoch. Jaj néktek, ó vakok ! Hisz' Severinus Az Antikrisztus ! Hivők. Ó igen, az ő ! Hithagyók. Nem ! Severinus a mi Méssiásunk ! Hivők. Blaszfémia ! O Asztaróth fia ! Hithagyók. Szemünk kinyílt ! A két öreg csaló volt ! Hivők. Ki szünteté meg az esőt ? Nem Illés ? ! Hithagyók. Kinek hatalmában vagyon most Illés ? Meg Héncch ? Vájj' nem Severinuséban ? ! Hivők. Atyánk, oh Illés, mutasd Isten jelét ! Illés. A kísértésben el ne essetek ! Hénoch. Többé mi nem mívelhetünk jelet ; Időnk betelt. Illés. A hitben álljatok! Severinus. Borúljatok le hódolatra hát í Sehol menekvés számotokra immár. Kezembe' vagytok. Lássátok hatalmam, Mely által láthatatlanná tudom Magam bűvölni s embereimet. Hódoljatok ! Illés. ldflnk betelt, tudom. Felesleges minden beszéd. Kezedben Vagyunk; megölhetsz, lm, készen vagyunk. Severinus. Nem ölni akarok. De sokkal inkább Óhajtanám megosztni véletek Uralmamat ! Hódoljatok tehát meg, •S világországomnak fele tiétek ! Hénoch. Oh Asztaróth fia, nem hittelek Ily ostobának. Severinus. Hénoch, tévedés ez ; Nem ostoba vagyok, hanem kegyelmes. Illés. Minek pazarlód a becses időt ? Tedd azt,mi szándokod. Készen vagyunk. Csodatevő erőnket visszavette Az Ür e nap ; lejárt a hivatásunk. Severinus. Ti átkozottak, végetek tehát ! (Int embereinek, akik megragadják a két Szentet s elhurcolják Jeruzsálem főterére. Ott fölemelkednek velük a levegőbe. Severinus a magasban lebegve a kétségbeesetten összefutó i néphez szól.) Severinus-. Ti elvakúltak! Im, betelt a végzet. Hatalmamban vagyon e két öreg, . E két hamis vezér, e két csaló, Hithagyók. Halál reájuk fönt és itt alant ! Hivők. Csak Krisztus él, csak ő a mi Urunk ! Severinus. Végét vetem a nagy vitának, íme ! (Ledobja a magasból Illést és Hénochot, akik meghalnak. A Hithagyók diadalorditásban tőrnek ki. Severinus gúnyos kacagással eltűnik. .1 Hivők a két Szent testét- el akarják vinni, ám a Hithagyók .nem engedik, sőt irtózatosan bántalmazzák a két Szent telemét: Vad harc keletkezik késekkel, kardokkal, botokkal és öklök kai : a harcnak sok-sok halottja van mindkét részről; végre is ott hagyják a két holttestet a téren s azok ott feküsznek úgy temetetlen három és fél napig. A harcok meg-megújulnak ezalatt a városban. A negyedik napon, a leggyilkosabb harc közepette, Jeruzsálem elsülyed.) Ötödik rész. E nap igazi kezdete lőn a hat világrész utolsó, engesztelhetetlen háborújának, mely azonban csak három és fél napig tartott. Hivők és hithagyók szálltak szembe egymással az egész földkerekén. Az emberiség e három és fél nap alatt egy harmadával megfogyott. A harcnak sajátságos égi tünemény vetett véget : hirtelenül egy ismeretlen óriási üstökös forma csillagzat jelent meg keletről, mely a nap fényét is elhomályosította és kiszámíthatatlan gyorsasággal közeledett a Nap bolygórendszere felé. A csillagászok bizonyították, hogy számos kisebb csillag zuhant bele az új üstökösbe ; a Saturnus gyürüi leváltak s eltűntek, a Mars viszont, amint annak vonzókörébe jutott, egyszerűen szétporlott, elégett. A csillagászok jelentették, hogv néhány hét múlva a Földet fogja elégetni az új csillag, a Mars analógiájára, melynek légköre egyezik a Földével. A csillagrendszerrel együtt az emberiség is teljesen megzavarodott. Illés és Hénoch ekkor föltámadt s az emberek megszámlálhatatlan tömegekben tartottak bűnbánatot. Severinusnak nyoma veszett. Az új csillag egyr»í közeledett a Föld felé . . . (Vége.)