Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-16 / 20. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 16. 36. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 f Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . BALATONVIDÉK POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKjNT EGYSZER: VASARNAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. Heti kis tükör. í Tengerészek Keszthelyen. Folyó hó 13-án este az Adria mellől mintegy 350 tengerésznövendék érkezett Keszthelyre. A kék Balaton kedvelőinek és bámulóinak száma ezzel kétségkívül nagyban íog szaporodni. De még másért is örvendünk, hogy ezt a tekintélyes számú tengerésznövendéket ide hozták a panon tengerre. Néhány évvel ezelőtt a • Balatonvidék« ben e sorok Írója vetette fel azt az eszmét, hogy állítson fel a hadügyminisztérium Keszthelyen tengerészeti akadémiát, amely nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a magyar elem haditengerészetünk keretében az őt joggal megillető helyet elfoglalja. A felvetett eszmét akkor sokan megmosolyogták és ime, az események véletlen alakulása folytán ez az eszme legalább egyidőre testet fog ölteni s megérjük azt, amit még a legvérmesebb fantázia is csak féltve rejtegetett: hogy a Balatonon valóságos tengerészek valóságos tengeri gyakorlatokat fognak lartani. Nem tehetek róla, én ebben a tényben a magyarság egy szebb jövőjének hajnalhasadását látom, mert fel kell tenni, hogy ha a Balaton a katonai tengerészeti tanulmányok céljaira ma alkalmas, akkor a jövőben is az lesz. A város vezetősége aknázza ki a véletlen nyújtotta kedvező helyzetet! Hős magyar vitézeink vérüket ontják ezredéves hazánkért, mi pedig adjuk oda aranyunkat és ezüstünket, hogy a drága magyar vér hiába ne omoljon. Jegyezzen mindenki a második hadikölcsönre ! ^hadikölcsön és a takarékpénztári betétek. A most kibocsátásra kerülő hadikölcsönnél - épp ugy mint az elsőnél — a pénzügyi kormány a legnagyobb súlyt arra helyezi, hogv a jegyzés céljaira elsősorban a yyümölcsözetlenül heverő tőkék mozgósittassanak. E holt tőkék ekként a közgazdasági élet csao o tornáiba visszavezetve, életrekelnek és egyaránt megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek nemzetünk élet-halál harcának győzelmes befejezhetése és jövő pénzügyi politikánk uj alaprahelyezése érdekében. Egyben azonban a busás kamatnyujtás által nagy és biztos hasznot juttatnak széles néprétegek heverő tökéinek. De kétségtelen, hogy a tezaurált pénzösszegek mellett a közönség a takarékpénztári betéteket is igyekezni fog a szembeszökően kedvező feltételek mellett kibocsátásra kerülő kölcsön jegyzésére igénybe venni. Az augusztus 1. után elhelyezett s igy moratorium alá nem eső betétek a felmondási idők betartásával erre természetesen igénybe vehetők. Ami azonban az augusztus 1. előtt elhelyezett s igy moratorium alá J c>J eső betéteket illeti, az uj hadikölcsön kibocsátásánál a pénzügyi kormány kifejezetten gondoskodni kiván arról, hogy az előnyös feltételű hadikölcsönre • óhajtó betevő és a kisebb be-tétekkel rendelkező s kevésbbé mobilis, a betétekre ráutalt pénzintézetek érdekei között összeütközés ne támadjon. Ezt a célt szolgálja a második hadikölcsön kibocsátásánál tervbevett az a korlátozás, hogy a betétüzlettel foglalkozó intézeteknél a más ily cégeknél az 1914. évi augusztus hó 1 előtt betéti könyvre, vagy folyószámlára elhelyezett, egyébként moratorium alá eső betétek a kibocsátandó hadikölcsönkötvényekre történő befizetések céljaira a két kölcsönre együttesen csupán a jegyzés idejében fenálló őszszegük 25

w/c-a, de legfeljebb a betét tulajdonosa által jegyzett összeg 25

ü/'o-a erejéig vehetők igénybe. Tehát a pénzintezetek — az e rendelkezés által nem érintett felmondási határidők figyelembevétele mellett — a betéteket csupán a jelzett mértékig tartoznak a jegvzés céljaira a betevőknek rendelkezésére bocsátani. Viszont a betevők a moratorium alá eső betétjének 25°/o-a erejéig igénvbevehetö részét csak az esetben fordíthatja a jegyzésre, ha ennek négyszeres összegét jegyzi, illetve ha a jegyzésre szánt betéti rész megfelelő kiegészítéséhez szükséges öszszeg, tehát a jegyzésre szánt betéti rész háromszorosa — egyébként rendelkezésére áll. A hadikölcsön kötvényei kedvezményes kamatláb mellett névértékük 75%-a erejéig lombardirozhatók lesznek, aminélfogva a jegyezni óhajtó betevőknek módjukban lesz a jegyzésre szánt betéti összeg kiegészítésére Talpra magyar!... Talpra magyar! A csatatérre szólit Véresen komoly nagy idők szava. S ha meg nem érted, napod nyug[vóra fordul S ráborulhat egy örök éjszaka. Tenger ellenség tört rád mndenünnen S a bitang már a Kárpátokba, jár. Magyar földre éhes, magyar borra A muszka Cár! [szomjas Rajta magyar! mutasd meg a világnak, Hogy visszavágod még te, aki bánt; Legyen hatalma félvilágra szóló, Mégis letiprod rongy féreg gyanánt. Határainkat őrző minden magyar [kar most Megvihatatlan büszke sziklavár. Szolga hadával soha le nem birja A muszka Cár! Ágyudörgéstől hangos most a Kárpát, Népek rohannak egymásra vadon, Országok sorsa fordul jobbra-balra. Ez irtóztató vérzivataron. Szelíden kéklő erdős hegyeink közt, A martalóc had emberére vár, Ne bántsa a Kárpát egy fenyőfáját se, Ne lássa viszont egy katonáját se A muszka Cár! A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Kárpátok, 1915. április 25. Kedves Tanár Ur! Lobogó tábori tüz mellett I 100 méter magas hegyen irom e sorokat. Messze barátaimtól, oly helyen, hol még a madárfütty sem hallik, az ember el-el gondolkozik, viszszaszáll lelke a múltba, visszavarázsolja gondolatban az édes gyermekkorának legszebb éveit, s a mult boldog percén élődve bevarázsolja a jövőt. S én — hisz egész természetes — Keszthelyre gondolok, az én városomra, hol nevelődtem, tanultam, hol férfi lettem, hol talán az első szerelmem is volt. . . S Keszthely városával eszembe jutnak azok a jó magyar emberek, kik belém nevelték a lángoló hazaszeretetet, kiknek még e pályámon is oly sokat köszönhetek, s ezek a magyar emberek —- az én tanáraim ! — Kedves Tanár ur! Ha sokat is feled az ember az iskolai életből, de azok a magyar és történelem órák, melyeket Keszthelyen hallgattam, oly mélyen vésődtek lelkembe, hogy feledni nem lehet; s mi taniványai itt messze, távolban is abból az izzó hazaszeretetből táplálkozunk, melyet még gyermekleikünkbe csepegtetett. Hisz csak ily lélekkel í lehet jó kedvvel elviselni azokat a fáradalmakat, melyeken keresztül megyünk. Talán érdekelni fogja kedves Tanár urat az én kis lakásom, melyben a< éjjeleket töltöm, nó meg ha nappal nagyobb sshrapnellesőt hullat a muszka cár patantyusai, a nap egyes részeit is. — Nagynak ép nem mondható; 2 és fél méter hosszú, 1 és fél méter széles, földalatt 1 és fél méter mélységben. — Eszembe jut Gaál tanár ur mondása: «A rajz százszor többet beszél, mint a betű!« nézzük, igaz-e? A lakásom alaprajza : A. Az előszoba, nappali, dohányzó, ha ugy tetszik, hát uri szoba. B. Tiszti szolgám lakása. Horváth J. Civil életben cigány. Kedves gyerek, csak a gránát bugását ne.n szereti. Véleménye szerint csak az Atyaisten 'bandájában lehetne alkalmazni e hangszert bőgő gyanánt. Ha haza megy nem választ bőgőst komájának. C. Talán legdíszesebb a hálószobám. Gyenge száraz falevélből vetve a nyoszolyám, csendes lópakróc a dunnám (csendes — csak néha zajlik éjjel. . .) fejem fölött Őfelsége