Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-02 / 18. szám

XIX. évfolyam. Keszthely. 1915. május 16. 18. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — í Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 f — ( Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «vo!t Gazdasági Tanintézet épületében . POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKÍNT EGYSZER VASARNAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. A Magyarországi Kath. Népszövetség háborus tevékenysége. A Pázmány Védőiroda közleménye. A társadalmi tervezeteket, különösen az egész országra kiterjedőket, igen súlyos teherpróbának tette ki a háború. Annak a tevékenységnek a folytatását, amelvre alakult és amelyIvei fenntartja magát, a háborus viszonyok és a kivételes törvények csaknem lehetetlenné tették. Viszont, amennyiben kürültekintö s a rendkívüli vjszonvok között is megfelelő tájékozódó képességű vezetőség áll az élükön, megtalálták és meg is kellett találniok a saját és a köz érdekében azokat a tevékenységi ágakat, amelyekkel a háborus viszonyok igényeihez hozzásimulnak s a ma végzendő munkába belekapcsolódni tudnak. A Magyarországi Kath. Népszövetség -vezetősége az első pillanatban szerencsésen felismerte feladatait és a háborus tevékenység útját és lehetőségeit. Füzeteit és egyéb kiadványait a háború céljának előmozdítására szentelte. A háború kitörése után megjelent első füzetében ismertette a háború okait, a világháborúban résztvevő haderőket, a kivételes törvényeket, a moratóriumot, a hadisegélyt. Kis lexikont adott a háborus hírek trtU tatta gértésének megkönnyítésére. K'oka gazdaközönséget arról, hogy mit kell pótolnia a mezőgazdaságnak. Milyen gépekkel lehet segíteni a munkaerő hiányán. Sürgette a készletekkel való takarékoskodást. Megjelölte, hogy mi Íven korai zöldséget és hogv 1 ' i kell termelni. A hushiány pótlására a baromfitenyésztés nagyobb felkarolását sürgeti. Mindezek a cikkek s ezen kívül még több kisebb-nagyobb a tagsági illetményül szolgáló népszövetségi füzetekben jelentek meg, amelyeket 300.000 példányban küld szét a Népszövetség havonta, • a három nyári hónap kivételével. Ezenkívül a háborus oktatás és felvilágosítás célját szolgálták a népszövetségi szervezetek vezetőinek szamára kiadott Hivatalos Kőzlönv. valamint az értekezletekre megküldött következő gyűlési anvagok: »A háború erkölcsi hatása.® A gazdasági élet a háború idején.« »A K^th. Népszövétség a háborus esztendőben.« »A nő és a háború.« »Mi az állami kölcsön?* »A világháború gazdasági okai.« »A burgonya o o o J eltartása és a korai zöldségtermesztés. « »A nemzet hibái és erényei.* »Az egyház és a háború.« >A mezőgazdaság és a háború.« »Mit, veszít a o o kisbirtokos szükségleteinek beszerzésénél ?« A felsorolt cikkek, röpiratok és füzeteknek két millió példányban való elterjesztése által a Népszövetség nagy mértékben szolgálta egyrészt a gazdasági hadviselés céljait, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy a magvar nép a háború okaival, eéljával ugy megismérkedjék, hogy öntudatosan és kitartással vállalhassa a reá nehezedő vér- és pénzáldozatokat. A Kath. Népszövetség az oktatáson és felvilágosításon tul is segitséo> o gére kivánt lenni tagjainak. F célra fokozottabb mértékben hivta fel a tagok figyelmét Gazgasági és Jogvédő Osztályára. Mind a két osztályt az eddiginél tényleg sokkal nagyobb mértékben vették igénybe a tagok, mert különösen a hadbavonultak feleségei igen sűrűn rá voltak utalva arra, hogv gazdasági tanácsokat vegyenek igénybe és főképen, hogv a kivételes törvények által reájuk rótt teendők és kötelezettségek természete felöl felvilágosítást kérjenek. Ez év első 3 hónapiában csak a központi Jogvédő Irodához 8567 esetben fordultak jogi kérdésben felvilágosításért és útbaigazításért. Az elmutt év hasonló időszakában ezzel szemben csak 4520 esetben; vagvis csaknem teljes 100 százalékkal gyarapodott meg az iroda forgalma. Hasonló arányban vették igénybe a tagok a Gazdasági Irodát is. A háború céljának előmozdítására szolgál a Kath. Népszövetség által szárnyaira vett Kath. Karitász is, a melyben a fővárosi kath. jótékonysági szervezetek egyesültek, hogy necsak A BALATOfWIDÉK TÁRCÁJA Ilyen a paraszt. Irta Tasn'di. I. Az ebédutáni hőség feküdt a tájon, melyben minden áll es nyugalomban van. Nincs szellő, mely meglebbentse a fák leveleit és nincsen olyan sürgős munka, melyért bárki is elmulasztana egy félórai szundikálást. A házőrző bodri még az orrára szállott legyet is lusta elkergetni. . . Ez az álmos hőség nyomta el az öregurat is, künn az udvaron, a nagy diófa alatt. A nagykapun befordul az öreg Piszka. Az aratógazda. Vékony, magas ember, semmi hus a hatalmas testen, szinte hallani lehet, amint csontjai zörögnek. Vagy tálán csak az aratóbocskorai 1 . . . Hajgató Márton lépked be utáni-. Köpcös, rövidnyaku magyar. Amint az öregúr közelébe érnek, mindketten egyszerre köszönnek : -— Aggyonisten, tekintetes ur ! Az öresr fölrezzen. Hátratekint az emberekre. — Jónapot. . . No Piszka, mi újság ? (Piszkával beszél, mert hát ő az aratógazda). Piszka nyel egyet, aztán neki kezd : — Hát, tekintetes uram, azt a rozsot, mondok, hogy megkérdezzük, hogy ... mikor mérhetjük ki ? Az öregúr legvint egyet a kezével : Én miattam akár most is. — Azir, merthogyhát mi is ugy gondótuk — vélekedik Hajgató Márton. Azzal az atyafiakról egykettőre lekerül a dolmány, földobiák a diófa egyik alsó ágára és hozzálátnak a készülődéshez. Hogy szaporábban menien a dolog, az öregúr ödafüttventi a Jóska kocsist is. Erre a Rózsi szolgálólánynak is megiön a dalos kedve. Sietve kiköltözködik az udvarra és ott súrolja tovább a faedényeket. Ekkor már az atyafiak is készen vannak a készülődéssel. — Hozhatik mán a zsákot — rendelkezik a vén Piszka. Az öregúr is odamegy a mázsához, körülnézi jobbról is, balról is, megpróbálja, játszik-e jól ? . . . Aztán épen csak hogy mondjon valamit, odaszól az atyafiaknak : — Aztán azt a rétet el ne feledjék ám! Hajgató Márton felüti a fejét. — A'mán csak nem a mi dogunk, te- j kintetes uram. , . A vén Piszka is bicceget hozzá a fejével, hogy ugy van. —' Ejnye a rézangyalát ! — fortyan föl az öregúr — hát nem áll benn a szerződésben, hogy aratógazda és az elsőkaszás, ha.. És a jobb kezét a bal tenyeréhez ütögeti, mintha ott volna kiterítve a szerződés. Az atyafiak csak tekergetik a fejüket. De az öregúr, ha valamit biztosan tud, tudja is azt és akkor nem enged a negyvennyolcból. — Majd megmutatom én maguknak, hogy igazam van ! És besietett — már amennyire az öreg lábai engedték — a házba. Á következő percben már lobogtatta feléjük a szerződést. Itt van, ni. .. ha látni akarják — és odabökte Piszka Ferenc aratógazdának és Hajgató Márton első kaszásnak, pálhidai lakosoknak az orra alá. Hajgató Márton ránt egyet a vállán, hogy azt mondja : látja, látja, de azért ő mégse kaszál. Az Istennek se ! . . Eleget dógozott már ő, megszógáta azt a kis rozsot. Az öregúr egy percig tanácstalanul dohogott magában, vérmes arcára kiült a lila harag. Hogyan magyarázza meg ezeknek a keménynyakú magyaroknak, hogy mégis kötelesek lekaszálni a rétet ? Hirtelen, mintha eszébe jutott volna valami, odafordul az atyafiakhoz. — Itt van — és odanyutja nékik a szerződést. Vigyék a jegyzőhöz. Majd az megmondja, kinek van igaza. — Pedig — tette — hozzá —- azt is mondhatom maguknak, nem vagyok jóviszonyban a jegyzővel. Hajgató Márton legyint egyet. — Törődöm is én a tekintetes ur viszonyával ! (Folyt, köv.)