Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-18 / 16. szám

2 BALATONVIDEK 1915. április 18. Berzsenyi László zászlós jöttek át Nagykanizsáról" bucsut venni hős bajtársuktól. A koporsót boritó koszorúk szalagjain a következő felírások voltak olvashatók : »Felejthetetlen Jenőnek — a viszontlátásra , » A jó testvérnek — Bö/sike«, »Részvétiik jeléül Raffelék«, »A fiatal hősnek — a keszthelyi hölgyek*, Hős bajtársának szeretettel — A m. kir. 20. honvéd gyalogezred tisztikara*, .Hazádért' adtad ifjú életedet. Legyen Neked könnyű a haza szent földje (Lehrmann Ferencz), »Keszthely város -— kegyelete jeléül«. A gyászszertartást dr. Dunst Ferenc apát celebrálta fényes segédlettel. Az utolsó ut fényét emelte öt fehérruhás lány : Mesterich Marinka, Illés Irma, Mesterich Magda, Berzsenyi Margit és Payer Ili. Mielőtt leeresztették volna a hideg sirba a koporsót, melyen rajta volt a csákója és a kard, melyet vitézül forgatott, a sir szélén dr. Lakatos Vince főgimnáziumi tanár búcsúzott el a halottól. Az esti szél, mely ott zúgott a temető kopasz, még alig rügyező fáinak galvai között, az esti szél vitte szerte-szét a szónok hangjait a temetőben, melyet beláthatatlan sokaságban lepett el a gyászoló közönség, akárcsak Mindenszentek-napján. Senkitől fel nem szólítva, hanem csak mint mondotta — csupán lelki sugalatát követve, kérte pár percre a gyászoló közönség türelmét. Beszélt, mint ember, kinek szive könynyet küld fel szemébe, mely egy fiatal életet lát kialudni, beszélt, mint igaz, vérbeli magyar, fölötte, ki életét adta a magyar haza szabadságáért és beszélt, mint a hős egykori tanára, aki talán az első volt, aki a gyermek lelkébe beléplántálta a lángoló hazaszeretetet. Beszélt a maga és mindnyájunk nevében, beszédében szavakra olvadtak mind azok az érzések, melyek ott feszültek, ott szorongtak mindnyájunk lelkében a szomorúság, melyet a fiatal Leonidás iránt, a mély részvét, melyet az édesanya és a testvér iránt éreztünk. Ezek az érzések, melyek kivitték az egész város lakosságát ma egy hete a sirhoz, minden Demosthenesnél szemben hirdetik, hogy a nép, mely egy testté, egy lélekké válva igy siratja meg vértanúit, érdemes arra, hogy újra éljen, ha majd újra kizöldel a béke olajága, ha majd újra nyugodt és szabad lesz ez az ország, melynek szabadságát olyan hősök védelmezik és adják vissza, mint Hilián Jenő ! A 20. honvéd gyalogezred tisztikara a következő gyászjelentést adta ki : A m. kir. 20. honvéd gyalogezred tisztikara méh fájdalommal jelenti, hogy szeretett bajtársa Hilián Jenő hadnagy, hazánk védelmében, a kárpáti harcokban kapott súlyos sebe következtében f. évi április hó 5-én, Kassán, 20 éve

c korában elhunyt. A nemzet titáni küzdelmeiben lángoló lelkesedéssel vett részt, drága vére a legszentebb eszményért, hona szabadságáért omlott ki. Küzdő seregünknek felemelő példát mutatott, ezredünk hősiességének magasztos emléket állított. A haza, melyért fiatal életét adta, hiven őrzi emlékét. I Gyászunkban is büszkén hirdetjük, hogy a miénk volt! Nagykanizsa, 1915. évi április havában. A múltkori irásom is, ez is, legyen egy-egy kicsi hant, mit könnyes szemmel dobok én is a koporsódra. Ifjú hadnagy, régi barát, aludjál csendesen. . . Beér Gyula. Miss Mary. ' Irta : Orosz Valéria. Mióta a világháború vészes fergetege dul, gyakran jut eszembe e név s vele együtt az intézeti angol conversation-órákon folytatott sok-sok eszmecsere. Ez órák mély hatással voltak lelkemre, mert a hazafias érzésnek hatalmas megnyilatkozását először itt éleztem közvetlen közelből. A miss nálunk magyarok kőzött ugy tekintette magát, mint az egész angol nemzetnek képviselőjét s mindenkor az egész nemzet szempontjából beszélt, mintha az állam saját tulajdona volna. Meg volt győződve, hogy csak egy nagynemzet van — az angol, csak egy nyelv van, mit megtanulni érdemes - az angol. De hirdette is nyiltan e meggyőződését ! Már mi is tudtuk, ha valami angol eseménynek emléknapja volt, akkor délben teríték előtt ki volt tűzve az angol lobogó s a kis zászló itt egy intézet ebédlőjében, messze a hazájától hirdette, hogy ma a gőgös, önhitt angol nemzet ünnepel s annak nem kevesbbé büszke honleánya még a t ivóiban is dobogó szívvel gondol a közös, összekötő nagy nemzeti eseményre. Ismerte is hazája történelmének minden lapját, az angol földnek minden pontját, hisz a világ minden részében voltak rokonai, kikkel levelezett. S aztán őket más nejn is érdekli csak ami angol, igy annál behatóbban ismerik önmaguk t. Sokszor kérdeztük, milyennek tartják a magyar lányokat? s milyenek az angolok ? Persze az összehasonlítás az ő javokra dűlt el ! »A magyar lányok lelkesedők, szépre-jóra hajlandók — de lelkesedésük hamar lohad, akadályoktól régen a bársonyruha sárga virágporos. Hullott a vére a szentelt anyaföldre, mint langyos permetező eső, hogy uj életet fakasszon diadalmat nagyot! 20 esztendő! ö; mondom lázadozva. 20 esztendő, mondom tűnődve, lehorgasztott fővel. 20 esztendő suttogom újra megnyugodva az Isten akaratán. Mintha ez a halál nem volna olyan ijesztő, olyan rettenetes. Lám még a napsugár is besuhan a kápolna sűrűn nyiló ajtaján — arany kristályosan — és körül folyja mint dics-fény a virágos koporsót. Az áprilisi szél halk melódiákat dúdol, dicsőségről, becsületről. Temetni megyünk, fájó szivvel, bánatosan. Könnyeink, sokaknak könnyei hullnak-hulldogálnak s röppen a könyörgés az egek felé : Vedd • Uram kegyelmedbe hős ifjú lelkét. Gyógyítsd meg meggyötört szivét az édesanyának és testvérének. Áll a koporsó a sir szélén, csákója és kardja rajt. 4 ifjú lány — koszorús lányai a halottnak — áll mellette, szemükből pereg a könny, mint májusi gyöngyvirág kelyhéről az esthajnali hírmat. A kereszt fehér fátyolát lobogtatja a szél . . . Áll a koporsó virágerdő és embererdő között, reáhull a búcsúzó nap áranybiborös sugara, hangzik felette dr. Lakatos Vince szivbe markoló gyászbeszédének utolsó gyönyörű mondása: ' 'v • . ••'••••" Ha leszáll a tavaszi alkony, s lejössz Te is a lélek szárnyán -— borulj átöltve anyád kebelére, vigasztald halkan : Ne sirj anyám, légy büszke, hisz hős volt a fiad, ki a legszebbért, a legdrágábbért, a hazáért adta ifjú életét! Nem tudok szebbet hozzá tenni, csak azt: Isten veled bársonyruhás fiúcska! * * írva e sorokat, tűnődve a halál hatal- ! mán, fenségén, mely annyi drága életet oltott I ki, egy másik hős halottra emlékezem meghatottan. Eljött a hire önfeláldozó bajtársi szeretetéről, hogy éjnek idején , lámpással végig ; kutatta a csatateret, hogy megtalálja földijét, ' iskolatársát, hogy fedél, ápolás alá vihesse ! Megtalálta, biztonságba helyezte aztán, ment újra a kötelesség, irgalom útjára, ott érte a golyó s egy élő hőssel kevesebb lett... és több az érte fájdalomtól vonagló sziv ! Ez a hős: Pollák Rezső gyógyszerész volt, ki már itt pihen a hazai földben. Most már ketten vannak ! ... Keszthaly város büszke tz ő megdicsőült fiaira, s emléküket őrizni fogja áhítatos kegyelettel. megijednek ; — az angol leány azonban SZÍVÓS, kitartó, tetterős, nem tér el a célhozvivő útról.« Szeretném most újra megkérdezni, midőn oly szép példák állnak előttünk e háborús, nehéz napokban, vájjon nem látja-e nálunk a kitartó, serény nőket ? vájjon még mindig nem értünk el oda, hogy megelégedhessünk magunkkal ? Hisz nekünk i5 fülünkben cseng mindnyájunknak e mondás : „Ki-ki annyit ér, amennyit a hazájának használ." S nemcsak az angol conversation-óránk fejeződött be mindig a »God save the King« és »Home, sweet home«-al, de mi magyarok is megragadtunk minden alkalmat, hogy elénekeljük nemzeti imádságunkat, hő fohászunkat: »Isten, áldd meg a magyart.« 1 £ I — Dr. Sághváry főszolgabíró Tapolca nagyközségben ujonan rendszeresített két írnoki állásra pályázatot hirdet. Jövedelem : 1200 K és 200 K lakbér. Feltétel .4 középiskola, tisztességes előélet, 24—40 éves kor. Határidő ápr. 30. — Levél 9Sl<; kilométer távolságból. Dr. Hoffmann Ferenc gazd. akad. tanár, tiszteletbeli főszolgabíró levelet irt dr. Lakatos Vince főgimn. tanárnak Szibériából. Dr. Hoffmann a lublini ütközetben esett hadifogságba s jelenleg Krasznaja-Rjecska városában tár tózkodik. A nagy földet megjárt levelezőlapon ez van : Grüsse an Allé. Jeden Tag sende ich Grüsse durch die abgehende Sonne. Az érdekes levelezőlap épen 2 hónap alatt érkezett meg Keszthelyre, f. hó 14-én. Dr. Hoffmann szép, szabályos vonásai azt mutatják, hogy hadifogoly honfitársunk teljes egészségnek örvend. — Nagy idők tanúja. Bocsári Svastics Sándor 85 éves korában elhunyt Balatonedericsen. A nagy idők tanújáról szóló gyászjelentés igy hangzik : Bocsári Svastics Gyula és bocsári Svastics Róza özv. chernelliázi Chernel Gyuláné ugy a maguk és az összes rokonság nevében fájdalommal jelentik szeretett nagybátyjuk bocsári Svastics Sándor volt 1848 - 49. főhadnagynak 1915. évi április hó 12-én déli 12 órakor végelgyengülésben, életenek 85-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult hűlt tetemei folyó évi április hó 14-én d. u. 3 órakor a balatonedericsi családi sírboltban fognak örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig április hó 15-én d. e. 10 órakor fog a balatonedericsi róni. l-ath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Balatonederics, 1915. április 12. —Áldás és béke hamvaira. — A Zalavármegyei hivatalos lapból. (Ápr. 8.) Árvay alispán utasítja a hatóságokat, hogy a m. kir. rovartani állomástól kiadott utasítás értelmében a mezei pockok irtására szigorúan felügyeljenek. A lókórházakból kiselejtezett lovakért nem a földmivelésügyi miniszterhez, hanem a főispánhoz, illetőleg a lótenyész-bizottsági elnökhöz kell fordulni. A buza-, rozs- és árpakorpa mai ára 17 K, a kukoricakorpáé 40 K— Hősi halál. Grössingér Sándor a zalaegerszegi 6-ik honv. huszárezred főhadnagya 1914. évi augusztus hó 17-én az északi harctéren a grodecki ütközetben roham alkalmával kapott súlyos sebesülése következtében orosz fogságban néhány órai szenvedés után életenek 30-ik, boldog házasságának 3-ik évében hősi halált halt. A megboldogult földi maradványai ideiglenesen orosz földben külön sirban pihennek, honnét a háború után haza fogják szállítani. A hősi halált halt katonatiszt a Keszthelyen állomásozó tisztikarnak egyik legkedveltebb tagja volt. — Zalaapáti gyásza. Mint mély részvéttel értesülünk, Horváth Róbert István szent.-, benedekrendi áldozópap, zalaapáti alperjel í.. hó 11-én rövid betegség után a szentségekkel ellátva, élete 68. évében Budapesten a Szt. Rókus-kórházban meghalt. A megboldo- * gultróL rendje a következő gyászjelentést • adta kí. A pannonhalmi szent Benedek-rendi, zalavári apátság apátja és konventje Isten