Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-04 / 14. szám

>915. április 4. 3 chay Pali éneke — egy műdal és két katona nóta — sok tapsot kapott, kellemes, szép hangja van, meg aztán olyan fessen állott a zongora mellett, hogy azt hiszem, minden lánynak tetszett. Sauerwein Béla, Vajay Kálmán és Payer Qéza kisérték. Szebb, jobb hangia van Körmendi-nzk kit a háborús délutánokról ismert már erről az oldalról a közönség. LaÉkay Irmus kisérte zongorán, Sauerwein hegedűn, ügyesen, szépen mindakettő. SzentGály Jenő és Altnássi Lajos couplékat énekeltek. Szent-Gály először egy buta tisztiszolgát alakított, azután egy lengyelzsidót ügyesen, hűen, a közönség sokat nevetett rajta. Talán többet nevettek /xlrnássy coupléinak, különönösen a hátsó sorok és viharosan tapsolták, az első sorokban ülők inkább igyekeztek magukba fojtani a nevetést, de azért hallgatták, mint ahogyan : Steinhardot is hallgatják Pesten. (És mondja valaki, hogy Keszthely el van maradva) Alakítása különben jó volt Ügyes dolgokvoltak Garay Jenő árnyképei, Csete Pista állathangokat imitált, különösen a disznóöléssel keltett c-odálkozást. — A hoszszu műsor 14 pontját Tóth János konferálta be. Egy kicsit ej felejtkezett arról, hogy a coníerensier se nem szereplő,se nem közönség, hanem valami a kettő között, inkább: egy a közönkég köréből. Volt egypár nagyon ügyes szava, de nem is nagyon sok, annál többet sétált a színpadon föl és alá, de nem hát utóvégre konferálni nagyon nehéz dolog, igazán csak egy ember tud nálunk és az még a nyár végén elment a hábouba: Nagy Endre. Volt még egy élőkép befejezésül: jelmez, görögtűz, háttérben kis angyalkák... általában, mint minden élőkép. Summa summarum: 9-től fél 12-g kellemesen szórakozott a közönség, a főrendezőt azonban felejtette megéljenezn', Szent-Gály Jenőt, pedig sokat fáradozott és amit összehozott, azzal a várakozást, — azt hiszem — kielégítette. — Beér Gyula. — Az ELET szépirodalmi hetilap (szerkeszti Andor József) legutóbbi száma a szokottnál is gazdagabb és érdekesebb tartalomMelegen ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VII. Damjanich-utca 50. Előfizetési ár félévre 10 korona, mutatványszámot készséggel küld a kiadóhivatal. Gabona- és lisztkészletek elkobzása Rendelet az eltitkolok ellen. A gabona- és lisztkészletek bevallásának, bejelentésének itt van a legeslegutolsó határideje ! A földmivelésügyi minisztérium rendeletére vármegyékben országszerte az alispán, városokban a polgármester megállapított három napot; mely idő elteltével aztán nincs többé kímélet az eltitkolok ellen. Mindazok, akiknek búzából, rozsból, árpából, vagy ezekből őrőlt lisztb I több készletük van annál, amennyi saját háztartásuk vagy gazdaságuk céljaira újig elegendő, kötelesek a fölösleges mennyiséget bevallani és a megjelölt három nap alatt bejelenteni a hatóságnál. Akik ezt elmulasztják, az 1914. 50-ik törvénycikk 9. §-a értelmében kéthónapig terjedhető elzárással meg 600 koronáig terjedhető pénzbirsággal lesznek büntetve s tetejébe a hatóság elkobozza készletüknek azt a fölösleges részét, mely a házi vagy gazdasági szükségletet meghaladja. A 3 nap eltelte után a péniigyőrök is nyomozni fogják az elrejtett vagy eltitkolt készleteket. De az ilyen hazafiatlan eltitkolókat a közügy érdekében bárki fel is jelentheti. Az elkobozott készlet értékének egyötöd része a feljelentöt illeti. Röviden összefoglalva ez a veleje a kormány intézkedésének. Ehhez még csak az tartozik, hogy aki három nap alatt önként maga jószántából teszi meg a bejelentést : arra semmiféle büntetés nem vár. Tehát úgyszólván amnesztiát kap azért, hogy a múltkori összeírás alkalmával kötelességét elmulasztotta. Mármost, ami magát a büntetést illeti, a két hónapi elzárás meg a 600 korona pénzbírság talán nem is túlságosan súlyos az ilyen lelketlen eltitkolókra, ámde a nemzetnek mostan való nehéz erőpróbája idején nem is a büntetés nagysága, hanem a vele járó megbélyegzés, a becstelenség az, ami a polgárt még unokáiban is üldözni fogja. Azért ez az aránylag kis büntetés is sokkal js megszégyenitőbb, mint az, ha valakit például súlyos testisértésért nem két hónap, hanem akár háromesztendőre is el?árnuk. Ennek a két hónapi, vagy akár csak két napi elzárásnak is szörnyűbb és lesújtóbb az erkölcsi elítélő ereje, mintha tán valakit Illavára becsuknak. Aki csak egy ember ellen vétett, annak még kijárhat a társadalom szánalma és megbocsátása. Aki azonban ily súlyos időkben az egész nemzet ellen vétett, annak nincs bocsánat. Az örökre meg van bélyegezve. Amiképpen a katonaszökevény méltó az ítéletre és megvetésre: azonképen éri a szégyen és gyalázat az ilyen eltitkolókat, kik attól a kötelességtől szöknek meg és rejtőzködnek eí, hogy az ország népének kiéheztetését módjuk és tehetségük szerint megakadályozzák. Jusson eszébe midenkinek, hogy minden eltitkolt kilogramm bűn a nemzeti erő ellen és gyöngíti se a nemzet elienállóképességének. Minden eltitkolt kilogramm csak ellenségeinket erősiti. Itt tehát az utolsó pillanat. Tessék választani : becsülettudás, vagy nem?eti megbélyegzés ! A pénzintézeti, központ. Kormányozni annyi lévén, mint előrelátni, sőt előre intézkedni, bizonyos, hogy a háborús idő nem csökkenti a kormány gondjait. Egyik legfőbb gondja pedig most a kormánynak az, hogy a béke idejére a közgazdasági helyzetet megerősítse. Ezt a célt szolgálja az a tervezet is, amelyet egy pénzintézeti központ léXesitése tárgyában most bocsátott nyilvánosság elé a pénzügyminiszter. A pénzintézetek szervezetét a háború előtt szükségesnek Ítélte a közvélemény. A háború alatt á périintézetek meglepő szívósságnak és életképességnek adták tanújelét s ebből mindenki megértheti, hogy milyen hatalmas tényezőivé válhatnak elkövetkezendő gazdasági föllendülésünknek, ha rég óhajtott reformjuk végre megvalósul. A kormány tervezete két nagy, demokratikus eszmét szánt a tervezett reform talpköveinek, úgymint a szövetkezeti és az önkormányzati eszmét. A pénzintézetek önkéntes belépéssel a maguk számára egy központot létesítenének, szövetkezeti formában s ezp III. Anya: Szivecském, vedd be az orvosságot. Margit; Igen, mamus. Etel (egy sarokban mereven néz a semmibe). Margit: Etus 1 Etel: (felriad) Parancsolsz, drágaságom? Margit: Valamit szeretnék kérni tőled. Etel: Parancsolj. Margit: De megteszed? Etel: Nem kérhetsz olyat, amit meg ne j tennék. Margit: Ha . . . ha Jani irni fog, és én . . . én azt már nem tudnám . . . kérlek ne sírj, akkor azt a levelet vagy levelezőlapot tedd a koporsóba, ha már nem lehet, hozd el a síromhoz, mutasd meg a fejfámnak. Megteszed? Etel (Sírva borul reá). Margit: Megteszed ? Etel: Megteszem . . . IV. Galícia, március 31. M. T. Nagyságos asszonyom! Részben fájdalmas, részben örvendetes hírt kell tudatnom. Jani fia megsebesült, srapnel szilánk hatolt a vállába, de bár nem könnyű a sebesülése, van remény a felgyógyulásához. Hogy hol fekszik, nem tudom, csak azt írhatom teljes bizonysággal, hogy kötözőhelyünkre eljutott, tehát biztos helyen van, mert onnan elszállították Magyarország felé. Jelen soraimat is azért irom, hogy ha ő nem írna egyenlőre, Nagyságodnak legalább ennyi tudomása legyen fia sorsáról. O is kért különben erre. Maradok kiváló tisztelettel Kenéz István táborilelkész. V. Április 12. Közel vagyok a megőrüléshez. Janiról azóta semmi hir, Marguci állapota folyton ingadozik. Nem imádkoztam Marguci szándéka ellen elég erővel. De nincs elég erőm hozzá ! Nincs, nincs 1! Jani nélkül nem élhetek. Nincs ép gondolatom. Nem tudom, nem akarom elhinni, hogy összefüggés legyen Jani sorsa és Marguci sorsa között. Nem tudom felismerni Isten akaratát ebben. Mától fogva fél- i óráig fogok mindennap imádkozni Istenhez, hogy ne fogadja el Margit önfeláldozását. De lesz-e hozzá erőm? Istenem, adj erőt! Margit anyja hihetetlen lelkierővel bízik abban, hogy Isten mindent jó! fog elintézni. VI. D. április 14. Édes jó anyám és Hugocskám! adjunk hálát a fölséges Úristennek ! Súlyos sebemből a mai napon, a krizis elmultával, kezdek kigyógyulni. Még ugyan nem.a magam kezével írok, egy bajtársam oly szives irni, de reméljük, nemsokára saját kezemmel irhatok. Addig is, ha tehetik, jöjjenek el meglátogatni, az igen nagyon elősegítené gyógyi.lásomat. Ezerszer csolkolom mindegyiteket szerető Janitok. U. i. Etusnak is ment levél. VII. (A másik szobában). Anya: Istenem, adj erőt most mindnyá- ; junknak! Etel: Istenem, Szűz anyám, segits reg! ; (Bemennek Margithoz). Anya: Édes leánykám! Margit: (gyöngén) Mamus, te vagy? i Anya: Én vagyok, meg Etus. Margit: (fölfigyel) Janiról? Érzem a hangotokról. Anya: Janiról, igen. Irt,.azaz íratott. Margit: (egészen fölélénkül) Mutassátok! Olvassátok ! Anya: (felolvassa a levelet, aztán figyel). Örülsz ? MargU : Hálát adok a jó Istennek szivem mélyéből. Áldott legyen e levél! Áldott legyen az Ur szent neve! Etel: Marguci! Margit: Tudom mit akarsz kérdezni, Etus. Igen erősen hiszem, hogy az Ur elfogadta ajánlatomat. És én boldogan, örömest ^fogok hozzá főimenni. Ne sírjatok, kérlek, ne sírjatok, az igen fáj nekem és megnehezíti a dolgomat. Etus, te menj el Janihoz. Mamám, fájdalom, te nem mehetsz, mert mellettem kell maradnod. Anya: (az ágy szélébe kapaszkodik, hogy el ne essék) lgen_ édesem ugy lesz. Etel: Ugy lesz. És én bizton hiszem, hogy ha visszajövök tőle, téged is javultan foglaK találni. Margit: (mosolyog) Azt hiszed?. .. VIII. Április 29. Kedves naplóm, arany betűkkel szeretném irni beléd ezt a lapot! A jóságos Isten az anyát hallgatta meg ! Jani már az üdülőbe van, holnap haza is jön szabadságra, Marguci pedig, az édes, a csodálatos, a hős, a szent leány, fönnjárva, rózsaszín arccal fogja őt karjaiba ölelni. A konzílium megliapitotta, hogy minden veszélyen tul van és felgyógyulása mindén kétségen kívül befejezett ténv! Áldott légy, imádandó gondviselés! Áldottüégy szűz anya!