Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-04 / 14. szám
XIX. évfolyam. Keszthely. 1915. április 4. 14. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — í Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 í Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében.. BALATONVED POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASARNAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóiiivatali Interurbán: 51. Heti kis tükör. Tisztaság. Eddig is az igazi müveltség egyik elengedhetetlen kelléke és ismertető jele volt, a háború kitörése óta s a tavasz közeledtével pedig már egyenesen életkérdés. A napokban olvastam, hogy valamelyik megyében egy derék főszolgabíró megtiltotta, hogy a község utcáját tele köpködjék. A derék főszolgabíró angolos rendeletét (mert a londoni Cityben már rég nem szabad a földre köpni) általánosítani kellene egész Magyarországban. Ezzel a rendelettel végtelen sok ragadós baj bacillusait lehetne megölni. És itt eszembe jut a mi főutcánk és* Andrássyteriink vasárnap. Micsoda irtó hadjáratot kellene itt viselni a sok ízléstelenség ellen. De ki törődik nálunk ilyen kis dolgokkal ? Festetics=szobor környéke. Húsvét meg a fürdőévad közeledtével a könyörületesség szemei ráfordulnak a Festeticsszobor körül elterülő kis parkra is és felássák a földjét, pótolják a hiányzó bokrokat, kijavítják a rozoga kerítést, stb. szóval rendbe teszik a kisparkot, amely tisztán meg is marad egészen addig, mig az utolsó munkás ki nem teszi a lábát belőle. Aztán közprédája lesz harangozó gyereknek, koldusnak, vásárosnak egyaránt. Nagyszombaton a körmenet alkalmával rátipornak a gyepre, össze-visszagörbitik a kerítéseket, az egyenes vesszőkből ostornyél készül a csigahajtásra s egy-két hét alatt trágyatelep lesz a helyes kis parkból, honnan valóságos avernusi büz árad felfelé és lefelé, oldalvást és mindenfelé. Azt hisszük itt volna már a végső ideje annak, hogy gondolnánk valamit e helyes kis parknak rendbentartásáról, mert Festetics Tassilo herceg ur 0 főméltóságára nézve sem lehet közönyös, hogy milyen környezetben van nagy ősének emlékszobra, melynek őrzését a leleplezéskor az akkori városbíró annak rendje és módja szerint ünnepélyesen igérte . ^ Húsvét ünnepén. Irta: Sz. L. A húsvéti győzelmi zsolozsma harci zajba vegyül, a feltámadás diadalmas lobogója a csatazászlók erdejéből emelkedik szemeink elé, szent hitünk győzelmes, hazánk küzdelmes napjaiban megosztott lélekkel ünnepelünk. Hiába is erőlködnénk, hogy lelkünket megszabadítsuk a háborús gondolatoktól, melyek fogva tartják azt hétköznapon csak ugy, mint a legszentebb ünnepen. Lehetetlen most ezektől megszabadalnunk. Az Isten házai, a tudományok és művészetek csarnokai háborús imákat, sóhajokat, gondolatokat, megnyilatkozásokat visszhangzanak ; a piac, az utca nyüzsög j a háborús tevékenysegtöl ; az ipar és kereskedelem mintha kizárólag ezt szolgálná vagy ettől pangana ; a társadalmi tevékenységet majdnem teljesen lefoglalja; beszélgetésünket átfonja, gondolatainkat uralja, szórakozásainkat korlátozza, mindennapi kenyerünket átalakítja, odahajlik még nyugvó ván; kosunkra is, hogy álmainkat is átszője az ő képeivel. Nem természetes-e, ha az emberi léleknek legfenségesebb érzelmei, melyek a vallás igazságainak ünnepein törnek elő, ha ezek sem tudnak megI szabadulni a háborús vonatkozástól ? Hiszen a karácsony örömeit is áthelyeztük a csatamezóre, ott állítottuk fel a karácsonyfát, odaküldtük a kis Jézus ajándékait, s imádságos lelkünk is odaszállt a hazáért szenvedő, küzdő fiaink táborába. Most a húsvétét, a feltámadást ünnepeljük, a Megváltó szenvedésének, J halálának emlékezete után. Szenvedés, halál, feltámadás ? Nem ez-e a háború ? A szenvedések egész tengere, a halálnak kegyetlen tobzódása, a feltámadásnak, a győzelmes békének reménye, És volt-e valaha böjt a világon. melynek komolyságát több szenvedés, bőségesebb könvhullatás, mélységesebb fájdalom szentelte meg, mint a mai nappal véget ért böjti időszakot ? Volt-e valaha nagypéntek, melyen a halálnak szárnyai sötétebb árnyékkal bontották volna a Megváltó halálát sirató lelket, mint a tegnapelőtti ? És volt-e valaha húsvét, melynek pirostojása annyi vértől ázott volna, mint a mai napé, és volt-e húsvét, melyen viz helyett vérrel, és Zöld bimbóval. . . Zöld bimbóval piros szegfű Szivem fölé tűzve ; Barna lányka hószin keze Szépen ide tűzte. Piros szegfű, hófehér kéz, S zöld bimbó melléje : Ez szép hazám : Magyarország Drága szent jelvénye. Meg is őrzöm ezt a szegfűt S a szivembe zárom. Mer én nekem mindennél több Ez a fényes »három« ! Mert én nekem ezt a szegfűt Magyar lányka tépte. Akinek e szép virágban, Ragyog szeme fénye. Szép leányka, barna gyermek. Szeresd a virágot, De még jobban a virágban E szent »háromságot« ! Lángoljon a szived érte, Szeresd mint anyádat: Háromszínű jelvényében Szép magyar hazádat! A BALATON\?IDEK TARCAJA Lakatos János. Őhelyette! Irta: Kertész Kálmán. Személyek : Az anya. — Margit. — Etel. I. Margit: Mamám, Etel még nem volt itt? Anya: De itt volt fiacskám, azonban te jól aludtál, hát nem akart felzavarni. Majd visszajön. Margit: Janitól nem jött semmi? Anya: (sóhajt) Bizony semmi. Margit: Mikor is irt utoljára? Anya: Tizenegy napja, hogy azt a levelezőlapját kaptuk. Margit: Uzsokról, ugye? Anya: Onnan. De édes szivem, ne fáraszd el magadat a sok beszéddel. Inkább olvasgass. Mit irjak oda? Margit: ó mamám, hogy husz szóval többet beszélek, vagy kevesebbet, az már igazán nem határoz. Anya: De mégis . . . Margit: És olyan jól esik beszélni. Jobban, mint olvasnr. (Szünet). Szeretném, ha Etel mielőbb jönne erre. Anya: Miért? Margit: Gondoltam valamit. És szeretném megmondani nektek. Anya: Nem mondod el előbb nekem? Margit: Egyszerre mondom el mind a kettőtöknek. Anya: Ma jobban érzed magadat ? Margit: Ma igen jól érzem magamat. Olyan jót aludtam . . . valaki iön. Anya: Etel lesz. Etel: (belép) Jónapot, mama. Jónapot, Marguci. Hogy vagy? Margit: Jól, Etuskám, igen jól. Etel: Megmérted már ma ? Margit: w, ma alig van Iázom. A sebem meg már gyönyörűen heged. Anya: Tegnap azt mondta a doktor, hogy: »hála Istennek.« Harmincegy éve is.. erem őt és tudom, hogy ezt csak akkor mondja, mikor igazán van rá oka. Etel: Na akkor hiszen pompás! Anya: Csak Jani irna már! Etel: (sóhajt) Tizenkét napja: Margit: Hiszen nem irhát mindig, amikor akar, még kevésbbé mindig, amikor mi akarnók. Etel: De tizenkét napja! 0, aki minden héten kétszer is irt eddig! (Sirni akar). Margit: Etus, tudod, hogy nem szeretem, ha sirsz. Etel: (elfolytja könnyeit) Hiszen nem sirok. Margit: De akartál. Etel: Dehogy. Margit: Ha nem szólok, már eddig féllitert kisírtál volna. Etel: (kissé erőltetve kacag) Dehogy. Igazán örülök, hogy tréfálni is van kedved, Marguci. (Elkomolyodik). Volnál csak te is menyasszony! Margit: (Titokzatosan mosolyog. Gondolja:) Hiszen vagyok is. A halál menyaszszonya. (Fenhangon:) Gyertek közelebb. Anya, Etel (kissé megdöbbenve odalépnek az ágy mellé. Látván azonban Margit