Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-21 / 8. szám

BALATONVIDÉK 3 — A Zalavármegyei Hivatalos Lapból. A febr. 11-én megjelent hivatalos lap közli a honvédelmi miniszter rendeletét a fémkészletek bejelentéséről, a V. K- miniszter rendeletét az alapok és alapítványok vagyonában és gazdálkodásában a háború következményekép keletkező kiadások nyilvántartása tárgyában. A keresk. min. rendelete értelmében az állami közutakon ródlizni tilos, másik rendelete szerint a palackok mennyiségtartalmának kötelező megjelölése 1916. január elsejével lép életbe. —- A tapolczai hordójelző állás elhalálozás következtében megürült, s ezért Árvay alispán a hordójelző állásra pályázatot hirdet. Jav. 1000 K évi fizetés, 300 K irodai, 400 K napszámbér. Határidő febr. 19. — Hermán Ottó levelei dr. Yutskits Györgyhöz. (Folytatás.) Budapest, 1902. febr. 17. Kedves jó tanár ur! Nagy élvezettel olvastam a > Halászat »-ba irt érdekes és nekem kiválóan becses cikkét, mert tanultam belőle. De volna pár kérdésem is, amelyre szives felvilágosítását kérem. 1. Egy helyen ez áll «karitakeszegeket (balin)-» ; tudtommal a balatoni halász nem ismeri a bálin halat, mert ez neki „On"Aspius rapax, ez pedig nem lehet karitakeszeg, mert ez uem Asyius, hanem Abramis. Igy van ez ? 2. Az «alvó pontynak» szigonnyal való halászása ugyanaz, a mi Mosztonga mocsár rónavizein a «pipáló halra• való halászat. A pipálás azt jelenti, hogy a hal a felmelegedett, büzhődő viz felszínére jön s ott az oxygénnel inkább áthatott rétegből nyeli és hajtja kopoltyuin keresztül a vizet, halász nyelven «pipál». Ilyenkor az illető ponton a viz nemcsak mozog, hanem -a szinén látszik a halkoponya felső lemeze is s ez a célpont. Nem ártana ezt a dolgot a halászokkal recapitulálni, mert a «pipálás» csakugyan a helyesebb felfogás. Nagyon kedvemre van, hogy ez a mód a Balatonon ismeretes. Az • Osfoglalkozások»-ról készülő munka anyaga már roppant terjedelmet ölt. Most nem a szerszámra, hanem a végrehajtás módjaira fektetem a fősúlyt és biztos vagyok benne, hogy a külföldön is bámulatot fog kelteni az «anthropoid> halászat. A legszívesebb baráti üdvözlettel az öreg Hermán Ottó. Budapest, 1903. okt. 18. Kedves jó Professzorom ! Fogadja a «KurtaBaing»-ról szóló szép és alapos értekezésének közléséért hálás köszönetemet. Jól esik a megemlékezés és a bizonyíték, hogy valaki tudományosan foglalkozik az Ichthyologiával azokon a szerény nyomokon, amelyeket egykoron én is róvtam. Minden szépet és jót kiván öreg híve Hermán Ottó. — Sebesült katonák szórakoztatása. A polgári leányiskolái tartalékkórházban szerdán délután két lelkes praxi, Körmendy Zsigmond és Sauerwein Béla énekkel és hegedűjátékkal szórakoztatták a sebesülteket. Bár mindenki tenne valamit értök, hisz mily jól esik nekik, ha iátják, hogy nem részvétlenek azok sorsuk iránt, kikért szenvednek, küzdenek. — Hamis százkoronások. Az utóbbi időben, különösen Bécsben, igen sok hamis százkoronás került forgalomba. Mivel az osztrák és magyar bank semmiféle hamisításért felelősséget nem vállal, a kár azt éri, aki az ilyen hamis bankót elfogadja. A hamisítást arról lehet megismerni, hogy a magyar oldalon fönn a bal sarokban a bárki szó igy van nyomva: bárki. A magyar oldalon a hetük keskenyebbek és szélesebb fehér sáv veszi őket körül, mint az igazi bankón, továbbá a női fej alatt a 100-as szám és a díszítés, amelynek közepében a szám van, nem oly finom és kidolgozott, mint a jó százkoronáson. Aki tehát a hamis bankók veszedelmétől meg akar menekülni, ajánljuk, hogy mindig egy igazi hamisítatlan százkoronás bankót tartson magáhál •— mintának. — Ipartestületi ügyek. Az ipartestület elöljárósága január hó 29-én tartotta első havi rendes közgyűlését, amelyen tekintettel arra, hogy az elöljáróság nagyobb része, alelnöke és jegyzője is hadba van vonulva, csak apróbb ügyeket tárgyaltak, köztük a hadiállapot miatt segélyre szorult iparosok ügyét is. Az elnökség indítványára a segélyre szorult iparosok névsorát összeállítják és megküldik a soproni kereskedelmi és iparkamarának, hogy azt pártolólag az illetékes helyre juttassa. Az elnök javasolja, hogy ez évben a szokásos Unterberger-társasvacsora, tekintettel a háborús viszonyokra, ne tartassák meg. Az elöljáróság ugy határoz, hogy társasvacsorát nem tart, hanem ahelyett felhívást intéz az ipartestület tagjaihoz, hogy halhatatlan jótevője : Unterberger Ferencnek lelkiüdvéért tartandó gyászmisén, amely halálának évfordulóján, február hó 23-án reggel 9 órakor fog megtartatni, a teljes számban való megjelenéssel rója le kegyeletét és örök háláját a megboldogult nagy jótevő iránt. — Még több apró tárgy elintézése után az ülés véget ért. — Panasz a drágaság ellen. A «Zalai Hirlap» febr. 18-ki számában hosszabb cikket olvastunk «Boykott a húsárakra* c. alatt. A cikk elpanaszolja, hogy a sertéshús és a zsir ára felhőkarcoló magaslatokat ért el a termelők lelketlen gazdagodás! vágya és az árusok kapzsisága miatt. Az ország sok városában történtek már intézkedések ár drágaság csökkentésére, de Kanizsa még némán tür. Vigasztalódjék kanizsai laptársunk, a viszonyok itt Kesztkelyen sem sokkal jobbak. — Halászat a Balatonon. Mivel a beállt enyhe időjárás a Balaton jegét elolvasztotta, a vizi halászat az egész Balatonon megkezdődött. Hála az Istennek. .. . 1915. január 5. Hála az Istennek Nincs még semmi bajom, Amely hirt teveled Örvendve tudatom. Újságot különben Nem sokat irhatok, Hogy miért nem, Azt úgyis tudhatod. Pénzéért az ember, Sok mindent vehetne ; Ha ezen a vidéken „Nyima nyice" nem lenne. Néha van tánc is, Amelyet mi járunk ; Mikor egy kis schrapnelt Vagy gránátot várunk. Szóval jó a sorsunk, Amig itten vagyunk, S jó sorsunkban Rátok is gondolunk. Soraimat lezárva, Leveledet várva, Folytatását soraimnak El kell halasztanom. Végül elbúcsúzom Tőled édes húsom, Alajon meg a jó Isten Minden lépten-nyomon. Pataky Géza 3l-es honvéd. — A háború és a vidéki lapok. Nehéz napok járnak mostanában még az újságírásra és az ujságkiadásra is. Nemcsak a sajtószabadság redukálódott a katonai érdekek szüntelen respektálásának kötelessége miatt a minimumra, nemcsak hirdetései nincsenek a lapoknak (pedig ha valamikor, úgy most vannak hirdetni igazi «szezoncikkek») hanem még a szerkesztőket és kiadókat, sőt a nyomdák személyzetét is sorba elszólítja nagy hivatásuk mellől a mindennél nagyobb kötelesség : a haza védelme. Ritka vidéki lap részesült abban a szerencsében, aminek a háborúval kapcsolatban a zalamegyei vidéki lapok közül a legjobban szerkesztettek egyike, az Alsólendvai Híradó vált részesévé. A lap szerkesztőjét Oszeszly Viktort a decembert népfelkelői szemlén katonai szolgálatra alkalmasnak találták és február hó 15-én kellett volna katonai szolgálatra bevonulnia. A honvédelmi miniszter azonban Oszeszly Viktort felmentette a katonai szolgálat alól és pedig azon a cimen, hogy az Alsólendvai Hiradó az ország határszéli vendvidékén magyarosítási kulturális szempontból fontos szolgálatot teljesít s arra, mint ilyenre közérdekből továbbra is szükség van. A miniszter e határozatával szép elismerését adta annak, hogy az Alsólendvai Hiradó munkája a magyarság perifériáján, Zalamegye határvidékén nélkülözhetetlenné vált. Mennyivel kevesebb szerencséje volt a szintén közeli Muraszombatban szerkesztett Muraszombat és Vidéke c. derék hetilapnak, mely a háború tartama alatt mult vasárnap jelent meg utoljára. Ennek oka a háború, mely miatt nemcsak a főszerkesztő és a felelősszerkesztő, hanem a főmunkatárs s a kiadóhivatal személyzete is bevonult. A lapot tehát a leküzdhetetlen technikai akadályok miatt a háború tartamára beszüntették. (Z. H.) — Népfelkelők szemléje. Keszthelyen a 19, 20 és 24 éves népfölkelők szemléje csütörtökön, pénteken és szombaton ment végbe. Három napig hangos volt az utca a legifjabb népfelkelők dalától. A főgimnázium felső osztályú növendékei is ez alkalommal kerültek szemlére, még pedig a VI. osztályból 2, a Vll-ből 2 és a Vlíl-ikból 8 tanuló. Valamennyit alkalmasnak találták. A gazd. Akadémia hallgatói is majdnem mind beváltak. — Az anonymusok és spionok. A Zalai Közlöny irja : Nemcsak a háború tartama óta, már korábban is, a mi városunkban valósággal vad gomba módra teremnek s fejlődnek valóságos talentummá egyesek a kételkedésben, feljelentgetésekben s mások boszantásában. S a sajátságos a dologban az, hogy a legtöbbször olyan egyének azok, akik egy-egy érdemesebb egyénnek való positiót töltenek be s akik. mint ilyenek, a hivatásuk terén ha nem is válnak be, de a nyomozásban, spionkodásban s mások titkos megrágalmazásában valóságos zsentrik. Kik mindenkit lesnek, mindenki után nyomoznak, minden nekik nem tetsző egyént igyekeznek szerecsenné feketíteni, csak a saját szemetjüket nem söpörgetik, mit vakságukban nem akarnak észrevenni. E jó orrú szimatolók, kik közül egyet mi is nagyon jól ismerünk s aki életében jót embertársának alig tett, nagyon jól tennék, ha spionkodási zseniálitásukat felajánlanák hadseregünknek s nem melengetnék itthon piszkos lelköket takargató s pirulni nem tudó bőrüket. Igen. — Tanulják értékelni embertársaikat, ne üssék bele mindenki magánéletébe irigységtől büzöá orrukat s takargassák saját szemétjöket, amitől annyira büzlenek. — Száj- és körömfájás. Marczaliban és vidékén a hatósági állatorvos száj- és körömfájást állapított meg. — Lisztlopás. F. hó 16-án Zalaapátiban figyelmeztették Mosonyi Artur^gőzmalomtulajdonost, hogy a molnár lisztet ád el. Mivel azon éjjel nagyobb őrlés volt, lezárták a malmot és a gazda lesbe állt. Nemsokára jött a molnár feleségestül s kinyitotta a malmot s öt zsák lisztet bevitt saját szobájába. Az asszony nem tudta bezárni a malmot s az udvarias férj odament segíteni. Erre előlépett a tulajdonos és előkiáltotta a malom gépészét, hogy lássa, mi történt a malomban.