Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-12 / 50. szám

1915. december 12. magasabb szinvonala'ra kell emelni. A világháborút követő nagy átalakulás alsó néposztályunkatnem hagyhatja érintetlenül, hanem szervezkedésre utalja, mely által a szétforgácsolt és parlagon heverő erők összegyűjtésére együttműködésre és közös célok elérésére irányittatnak. Nemzetünk törzsfája, a parasztság, nem érheti be többé morzsákkal. Ami kivált a felnőtt paraszt ifjúságot illeti, az elemi iskolai műveltség kiegészítésre és kiszélesítésre szorítkozik. A jól-rosszul végrehajtott népiskolai törvény 6 rövid téli időszakon keresztül alig képes megközelíteni a kitűzött eszmét, látva a még mindig tetemes számát (40%) az analfabétáknak. Ha valami, csakis a positiv eredmény lehet mérvadó a népnevelési eszmény megvalósításában. Mit lehet, mit kell méltán elvárni mai nap értelmes és öntudatos polgárembertől, hogy mint cselekvő tényező essék latba az erők értékelésénél ? ! Hogy kellően mérlegelhessük : micsoda nagy töke rejlik földmives osztályunkban, külömbséget kell mindenek előtt tenni városi és vidéki polgár ember között. E külömbség mélyen belevág a lényegbe. A városi polgár élete általában véve — a pénz, a forgandó tőke, a véletlen szerencse és alakulás esélyeihez van kötve. Ha veszély fenyegeti, a veszély embertársaitól és ezeknek helytelen szervezkedésétől származik. Ha a szervezet gyönge, vagyis az egyest nem támogatja egy öntudatos kissebbség szellemi ereje, az egyes polgár fennállása mindig kérdéses és kockán forgó. A családfenntartó kockázatos vállalataitól van függővé téve a család, melynek egsistenciája bizony sokszor a véletlen esélyeinek v

3n kiszolgáltatva. Minél kedvezőtlenebbek az esélyek, annál szemlátomástabban bomlik a családi kötelék. A s erencsétlen apa bukása magával rántja a gyermekeket, melyek erkölcsi kötelék hiján idegen hatásoknak kitéve nemzetközi proletár gondolkodásnak válnak vajmi könnyen zsákmányává. Egy szóval a forgandó tőke, a szerencse ingadozó alapjára helyezkedve, a városi polgár családja -gyakran nélkülözi az élethez megkívántató erős hitet és bátorságot és ezzel együtt az erkölcsi megbízhatóság pozitív mértékét. Innen van, hogy városokban oly nagyszámú a züllő egzisztencia. Egészen másképp áll a földmives ember dolga. A föld az esélyek változandóságának kevésbé kitett ingatlan szilárd alapja a család együttmaradásának. Fiu, leány egyaránt alig fölcsöpörödve szerző munkatárs, a szülők támasza. A munka nehézségéből és szűkös öröméből egyaránt kijut a család minden tagjának. . Bármily szűkös és korlátolt egyébként a földmives élete, a földhöz való ragaszkodása, földszeretete nagy erkölcsi tőkével ruházza föl. Megingathatatlan alapja a családi összetartásnak. Az vértezi föl SZÍVÓS ellenállással, mellyel a természet sujtoló hatalmával szemben védi és körülbástyázta csekély ingatlanját. A földszerzés leküzdhetetlen vágya családi és hazafias erényeknek állandó kútfeje, nagy nemzeti tőke, mely azonban nyesegetésre, helyes irányításra szorul és ekként népünk erkölcsi értékének fokozásában fontos tényezővé lehet. Földjéhez, családjához, honához való mélységes ragaszkodása teszi csak érthetővé a magyar faj tudatos büszkeségét, rátartiságát és konzervatív ellenállását minden idegen hatással szemben. A föld, mely élteti, tarlja mozgásban összes cselekvő ösztöneit. És amikor kivándorol Amerikába, épúgy föld utáni vágya hajtja, mint mikor elelkeseredésében enged szociálista agitátor csábításainak, mely éppen földhöz való jogát vitatón férkőzik legkönnyebben szivéhez. Hiszem, hogy mindazok, kik gondolkoznak és tűnődnek a jövendő alakulásán, egyetértenek velem abban, hogy népünk szunynyadó, vagy csak ösztönszerűen nyilvánuló erőit és erényeit tudatosakká kell tenni. E tekintetben a népnevelés és oktatás mai eszközei, a népoktatási törvényekben kifejezésre jutó módozatok nem elegendők. (Vége köv.) Dr. Prohászka Ottokár Keszthelyen. Január hó 15-én este 8 órakor nagy eseménynek lesz színhelye az Uránia. Á keszthelyi cs. és kir. tartalékkórház és a Festetics Tassilo herceg által fenntartott s vele kapcsolatos Mária-kórház fennállásának évfordulóján a háború árváiért tartanak, melynek kimagasló eseménye az lesz. hogy az ünnepi beszédet dr. Prohászka Ottokár Székesfehérvár nagy és népszerű püspöke fogja mondani. Keszthely város közönsége először részesül abban a szerencsében, hogy az ország ékesszavu püspökét hallhassa és gyönyörködhessen lángesze virágaiban. Másik nevezetessége az ünnepélynek, hogy azon Komlóssy Emma, a kiváló o"erette primadonna is részt vesz, aki a magyar művész-generációnak egyik kétségkívül legelőkelőbb tagja s akinek fellépte az est művészi sikerének egyik legnagyobb biztositéka. Résztvesz még az ünnepélyen Stephariidesz Károly, a Vígszínház népszerű karmestere is,aki a zongorakiséretet is ellátja. Az ünnepély keretében a cs. és kir. tartalékkórház fáradhatatlan parancsnokának, dr. Illés Ignác m. kir. honvéd törzsorvos emlékplakettje is átadásra kerül. A plakett művészi munka és Körmendi Frimm Jenő jeles szobrászunk műtermében készült. Az ünnepély jövödelmét a beteg gyermekek megvédését szolgáló : „Hohenberg Zsófia Gyermekvédelmi Alap" és az „Ottokár Hadiárvaház" javára fogják fordítani. Belépődijak: Páholy 5 személyre 30 korona, ülőhelyek 6, 5, 4, 3 és 2 korona. Reméljük, hogy Keszthely város hazafias közönsége nemcsak a nemes célra, hanem a kiváló szereplőkre való tekintettel is élénk érdeklődést fog tanúsítani az ünnepély iránt, melynek célja: a háború árváinak szomorú sorsán enyhíteni. a felebaráti sze retetet, ha a magyar történelem szentjeit, hőseit elnevezik bambáknak és kulturbestiáknak, hogy már akkor a régi becsületes magyar nemzeti iránv hívei, régi nagy költőink bámulói meg sem mernek moccanni! Sajnos, sokan voltak, különösen a fiatal nemzedékből s az u, n. félmüveitek csoportjából, akik a szokatlanul önérzetes hangtól, mely ezeknek az Íróknak egymást magasztaló soraiból kicsengett, elkábultak. Mert ezek a miazmás nyavalygók kitűnően értették, hogyan kell a dicsérni igét ragozni, hogy a vizet a maguk zakatoló, ritmustalan malmára hajtsák. A főelvük, melyet sohasem tévesztettek szem elől ez volt: Én dicsérlek téged, te dicsérsz engem, mi dicsérjük egymást. Nincs tovább I Az ő nyelvtanukban a dicsér ige tehát a hiányos igék száműzött csoportjában kénytelen meghúzódni. Az ő reformáló, igazában felforgató törekvésüknek természetesen logikus folyománya az lett, hogy mindazokat az íróinkat és költőinket, akiknek müvei az előbb felsorolt szellemi ertékek megbecsülése által tűntek ki, egyenesen elvetendőknek, elavultaknak, olvasásra méltatlanoknak Ítélték s ezt a nagy felfedezésüket a Nyugat, a XX Század s más ilyfajta folyóirataikkal rá akarták tukmálni a romlatlan izlésü magyar olvasó közönségre. a félrevezetett s igazi esztetikai műveltség nélkül szűkölködő tömeg kezdett üvölteni a farkasokkal s a modern irók modern közönsége egymásután kezdte száműzni Vörösmartyt, Czuczort, Bajzát, Garayt, Vachotot, Tóth Kálmánt, sőt nem kímélték Arany Jánost és Petőfit sem, a demokratikus alapokra helyezett Magyarország érzés- és gondolatvilágának ezeket a legkiválóbb képviselőit. Pedig az az igazság, hogy a mi modern költőink irka-firkái nemcsak azért élvezhetetlenek, mert nincsenek bennük igazi szellemi értékek, a melyekért régibb Íróinkat és költőinket becsültük, hanem azért is, mert 90 százalékuk teljesen érthetetlen. Müveiket olvasva önkéntelenül is eszébe jut az embernek, amit Petőfi A régi jó Gvadányi c. müvében olya igazán jóizü, magyaros humorral irt kora magyartalan, tehetségtelen verselőire : „Sok számos poéta vagyon mostanában, Fogyasztják a tintát nagy Magyarországban Sokan, de nem irnak, ugy, mint hajdanában A kegyelmetek jó régi világában. Ember azt nem tudja, hol tanultak nyelvet, Beszédjek, nem tudni, magyar-e vagy német? Magyar constructio végkép elenyészett, A nagy szomorúsággal lehet nézni eztet. Illendőképen a ki nem tud beszélni, És fundamentumos magyarsággal élni, Ki kellene minden olyat küszöbölni, Nem kellene hagyni magyar nyelvet ölni. Ha kegyelmed mostan sirból föltámadna, S ilyen magyarságot könyvekből olvasna: Élni, jól tudom, hogy nem igen kívánna, De hallottaihoz újra visszaszállna." Különben, hogy a modernek olyan érthetetlenek már a saját korukban, talán meg van az a haszon, hogy nem sokáig fogják rontani a levegőt jó Magyarországban s a mit nagy garral hirdetnek, hogy ők a holnapnak irnak, az egy-kettőre beteljesedik írásaikon, mert holnapután már csakugyan senki sem fog ügyet vetni reájuk. Lám itt van a nagy háború, melynek viharai végigsöpörték a vén Európának majdnem valamennyi országát s a nagy megpróbáltatások erős sziveket, edzett karokat s önzetlen lelkesedést kívánnak, szeretetet követelnek mindenkitől, aki az emberiség nagy összességének és saját nemzetének jövendő sorsával csak parányit is törődik. Van-e ennek a modern költészetnek egyetlen hangja, mely a végső csüggedésbe merült embert felbátoríthatná: amely a nemzet sorsa iránt bizalmat tudna kelteni a szorongó szivekben ; amely a sors viharaitól hányatott s ezer szenvedéstől sújtott kebelbe bele tudná vetni a reménynek egyetlen ragyogó sugarát; mely az egyént és nemzetet egyetlen nagy, egyetlen szent cél szolgálatába tudná hajtani, ha például benső egyenetlenség ütött volna tanyát a honfiak szivében ? (Folyt, köv.) I Karácsonyi, újévi és háborús képeslapo

k j Aztékban :-: kaphatók Sujánszky József könyv- és papirkereskedésében Keszthelyen.