Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-21 / 47. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7. szám. Nyilttér soronkint 1 korona KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK Kéziratokat! r nem adunk vissza. Szerkesztőség-és kiadóhiva- ÉRDEKEI^ OZD1TÓ tal a «volt Gazdasági Tan- ' Szerkesztőségi és kiadóintézet épületében . J » ^y § J[ rJC' I " ' JK T I T_J Jk^. B hivatali Interurbán: 51. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat; hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Egész évre . . 10 K — í Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f T4 flj • ^ A gazdák mozgalma a fogyasztók részére. Ebben a háborus felfordulásban a spekuláció berkeit nem érintette semmiféle korlátozás, sót soha vígabban és több eredménnyel nem dolgozott az, mint épen most, mikor mindenki megadózik a háborúnak, ha nem is egyenes megterhelésekkel, hanem azzal, hogy elszenvedi a spekulációnak minden nyomorúságát. Az üzérkedő elemek, a felesleges közvetítés kalózai, — mivel a könnyű gazdagodás nyilvános ódiumát viselni nem akarják, — mindent elkövetnek arra, hogy a kevés munkával s a legkevesebb kockáztatással szerzett millióikhoz tapadó gyűlöletes szint magokról lemossák. Éhhez a mosakodáshoz szappannak és törülközőnek pedig felhasználják a magyar gazda megvádolását azzal, hogy tulajdon képen a gazda az uzsorás, az adja drágán a termékeit, ők csak becsületes közvetítők, a kik üzleti veszteségeket nem rakhatnak a haza oltárára. Ennek épen az ellenkezője igaz. A háborus spekuláció kinövései ellen nem a merkantilis testületek léptek sorompóba, hanem a Magyar Gazdaszövetség emelte föl elsőnek tiltakozó szavát, megmutatván egyúttal a kormánynak s a nagyközönségnek, hogy >iem lehetetlen a védekezés az ilyen kalózkodások ellen. K^ét felterjesztése van immár a kormány előtt ennek a vezet; gazdatársadalmi szervezetnek, a melyek mindegyike gyors és hathatós védelmet kér az elharapózott áruuzsora, a háborus helyzetet lelketlenül kiaknázó spekuláció ellen. Nagy bajokra kérnek orvosságot ezekben a felterjesztésekben, a melyek alatt cseppenként veszíti vérét a fogyasztó közönség, a melynek a legnagyobb tömegét épen a városi tisztviselő osztály adja ki, de benne van abban maga a gazdaközönség is, eddig véletlenül kiszolgáltatva annak, hogy a mezőgazdasági üzem használati cikkeinek folytonos drágítása következtében még kevesebb, még drágább lesz a mezőgazdasági termelés s csak a gazda vallja erkölcsi és anyagi kárát annak, hogy ideje korán nem vették igénybe nálunk mindazokat az eszközöket a fogyasztók és a termelők védelmére, a melyek mind meg vannak Ausztria és a Németbirodalom közigazgatási és igazságszolgáltatási intézményeiben és ha nem is teljes védelmet nyújthatna minden visszaélés ellen, de elég hatásosak arra, hogy azokban az államokban a viszonyok tűrhetetlenekké ne fajuljanak, mint nálunk. Ausztriában császári pátens emel korlátokat az árúuzsora elfajulásának, a német birodalom pedig legfőbb intézkedési hatósága, a Bundesrat rendeletével szervezi a fogyasztók hatái sos védelmét, messzemenő hatalmat biztosítván a községi hatóságok részére az élelmiszereknek szükség esetén való rekvirálása, valamint a hatósági árak ellenőrzése szempontjából, sokkal jelentékenyebb szabadságvesztési és pénzbüntetéseket állapítva meg a kihágások hatásos megtorlására, mint a minőket nálunk alkalmazni lehet. Ma nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy ne recipiáljunk közigazgatásukban és igazságszolgáltatásunkban, ha jónak és célraveztönek bizonyul a két szövetséges birodalom intézkedése az árúuzsora és a spekulációs visszaélések mederbe szorítására, egyszerűen át kell venni ezt a pátenst és ezt a rendeletet. Törvénykönyvünkön ezzel nem esik szeplő, hiszen van abban elég másolás abból az időből, a mikor volt időnk az önálló kodiíikációra, a pátenstől zunk olyan nagyon, van még érvényben zás előtti rendeleteknek és pátenseknek, a melyeket régen kiküszöbölhettünk volna. Csak máltányolni lehet a Gazdaszövetség munkáját, hogy az orvoslást pedig ne irtózmert egész tömeg ma is a koronáSi sz=e meg : Akiket most féltünk, akikért most élünk, Én régi szerelmem, ott vagy te is velük, Hol harcok tüze ég. Borús nappalokon, fagyos éjjeleken, Csak a jó Istentől, csak tőle kérdhetem : Élsz-e még? . . . Élsz-e még? Hova hős fiaink bátor szívvel mennek, Hol a halál arat gazdag ifjú rendet: Lelkem ott van veled, Árva lelkem, mely mindig sirat gyászol, S mint halvány árnyék, mint borongós fátyol Áll a szíved felett . . . Vájjon merre, hol vagy?Beteg vagy-e, ép-e? Én édes Istenem, hogy tudjam meg végre, ha ugy elfeledtél, Mint a virágzó fa tavali levelét. . . Ugy-e, meg sem állsz, ha el is jut feléd Az én emlékemnél? Kis rózsaszín lapok, tábori levelek, Csak én nem kaphatok, csak én nem (küldhetek, Minek is küldenék? Csak a jó Istentől kérdhetem csendesen: Elsiratott álmom, messze tünt kedvesem, Élsz-e még? . . . Élsz-e még? Krüzselyi Erzsébet. Orosz halászok a Balatonon. Mozog a Balaton napleáldozáskor. Alkonyati illatpárába szállnak a fürdostrand ezerszínű virágrondói. Tüzvörösre vedlik a vakitő fehér híd, melyet aranysugárzás vert a széles vizre és a végében a másik parton ott izzik vérpirosán a nap, a zafir-kék ég kerek vörös kapuja. A távolból különös ritmusu, vágyódó bús dalok hallatszanak. Amint lassan gyűlnek feléjük uszályos felhők, csudálkozva neszelnek rá az ide kéklő legendás hegyek, a regényes csip-csup körvonalú kis szürke romok, Csobánc, Tátika, Somlyó, a vágyódó bús dalok hallatára. A mélyek fövényében most megemeli hátát a tóisten, a vén Sió és a zöldszemü sellőtábor haragosan csapkodja ballábával a mély vizeket, mig a hullámzás a szürke csigák és kagylók közül a mélyekből a habzó felszínre jut. Tarajosan mozog a tó háta már a szürkeségben, csapkodják hullármárok, vizsáncok a partokat, apró villámlások világlanak le a feketés zöld síkokra. Olykor dörren, sirályok sikoltoznak és messze hallatszanak a különös ritmusu bús dalok, amelyekbe vidámabb lüktetés sohasem vegyül. Hajó közeleg a készülő viharban, bodoran fiistőlgő, erősen igyekvő. Amint nő, közelebb jutván a fehér test, uszályok tűnnek fel mögötte, azokról vetődnek erre az ezerujju szélcsikozta hullámokon a szomorú harmóniák. Messzeországok fiai öntik belé a lelküket az éneklő szóba, halásznóták sirnak az ajkakon. Ismeretlenek, különösek, melyeket itt nem énekelnek, a bajkáliai messze vizeken, a Kaspitengeren, az Ural-ta.on honosak a sóhajtó, vágyódó hangok, melyeket a csengő tenor, a lágy basszus dédelgetve küld a levegő égbe Sokszor felbukkan bennük valami Tsajkovszkyból, epedve szerelmesek, templomi ájtatosak, minden moll hangnemből valók. Sem a somogyi halászlegény, sem a zalai nem tud ilyen zord bánatosan keseregni, elnyújtva Összes harctéri térképek 1: Beszerezhetők!! SUJÁNSZKY JÓZSEF könpv-, és papirkereskedésében Keszthelyen Kossut L^jos-utca.