Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-07 / 45. szám

BALATONVTDEK 1915. november 7. bizott utján is bárhol, annyit vásárol­janak, amennyi hasonló célra az 1913—14. gazdasági évben felhasznált tengeri mennyiség háromnegyed ré­szének megfelel. Tilos a termelőnek tengeri ter­mését annak a törv. hatóságnak a te­rületéről, ahol gazdasága van, elszál­lítani. A^ás törv. hatóság területén levő gazdaságba leendő szállítására az engedélyt a vármegye első tiszt­viselője adja meg. A jelen rendelet alapján eladott tengeriért nem köthető ki magasabb vételár annál, amely a szállítás idejé­ben érvényben álló, hatóságilag meg­állapított áraknak megfelel. Ezek volnának a kormány ten­geri rekvirálására vonatkozó rendele­tének lényegesebb pontjai. E rendelet által lehetővé van téve, hogy azok, akik itt Keszthelyen a sa­ját ^ szükségletükre sertés neveléssel, vagy hizlalással foglalkoznak, 1916, április l-ig közvetlenül a termelők­től szerezhetik be tengeri szükségle­tüket. Ennek megkönnyítése céljából üd­vös volna, ha az elöljáróság ezeket a tenyésztőket és hizlalókat s ezek ten­geri szükségletét összeírná és vala­mely nagyobb termelőnél a tengeri árának a tenyésztőktől s illetve a hizla­lóktól előleges behajtása mellett biz­tosítaná. Ezen intézkedés által sok keszt­helyi családnak biztosítaná zsirszük­ségletét is s igy a zsir-mizeriát is enyhítené egyúttal. Karácsony a harctéren. Közeledik a második Karácsony, amely fiainkat a családi otthontól messze, a rideg lövészárokban találja. Ünnepelhetünk-e mi itthon lévők Karácsonyt anélkül, hogy gon­dolatunk, szeretetünk és ajándékunk feléjök, hozzájok ne szállana ? És hadd tudják meg mentül előbb, liogy nekünk csak ugy lehet az idén ünnepünk Isten fiának a születése estéje, ha rájuk nézve is ünneppé tudjuk avatni szeretetünk adományával. Mert attól, ha az ő szivük a mienkkel szeretetben összedobban; attól, ha lelkes, önfeláldozó hősiességük tüze a karácsonyi örömtüzekkel versenyt lobog ; attól, ha a mi imádságunk értök az égbe, gondolatunk hoz­zájuk szállván gyöngéd megemlékezéssel, elevenen érzik honvédő nagy munkájuk er­kölcsi erejét és acélos karjuk, acélos sziviik, acélos elszántságuk félelemmel boritja el ellenségeinket: attól rebben föl, ez jus>on eszünkbe, az ő rettenetes lövészárkaikból, a fehér galamb, szájában az olajággal, meghozván a világnak az óhajtott, az áldott békét. Ezért fordulunk a magyar közönség­hez, mely buzgóbb, mint bárki a világon, a nemzeti jótékonyság oltára körüli áldo­zásban. A honvédelmi minisztérium Hadsegé­lyező Hivatala és a Vörös-Kereszt Szeretet­adomány-osztálya együttesen fogják az idén a Szeretet e müvét intézni. Mert az eddigi tapasztalás azt mutatta, hogy ily tömeges feladatot csak jól megkoncipiált egységes terv szerint lehet sikeresen megoldani. Hi­szen nemcsak a n agunk magyar gyermekei­ről van szó. Nagy karácsonyi testvériség lesz ez ; a magyar, az osztrák, a német, a bolgár s a török, akik együttesen dolgoznak e világtragédia n, ^y fináléján a Balkánon, mind bele vannak foglalva ebbe a magyar nemzeti Karácsony ünnepbe. Ki nem akkar ebben közülünk részt venni ? Jöjjön tehát mindenki : az is, akinek hőse ott küzd a soron, azért mert ott van a hőse ; az . is, akinek nincs ott senkije, azért, mert nincsen ott hozzátartozója. És senki se legyen olyan önző, hogy ő a ma­gáénak akarji ,i külön ajándékot küldeni. Tudjuk a tavalyi Karácsonyról és a háború egyéb tapasztalataiból, hogy az ilyen kül­demény más időben is nehezen jut céljához és későn, hát még a karácsony ajánclékos napjaiban, amikor a postaforgalom százszo­rosan meg van terhelve. Szerbia iskolaügye általában gyenge, de a keleti fogalmakhoz képest elég jó. A nagyobb iskolák mellett könyvtárak és nyil­vános gyűjtemények, a fővárosban egyetem, muzeum s irodalmi társaság is van. Papi szeminárium régóta van ugyan, de a papok nagy részének képzettsége igen csekély, jó­formán csak az egyházi szertartásokra szo­rítkozik s vannak sokan, akiket a köznéptől csak öltözetük s hosszú szakálluk kiilömböz­tet meg. A szerzetesek sem műveltebbek, de tekintélyük nagyobb, L metropolita és a püspökök az ő körükből kerülnek ki. Szer­biában vallásszabadság van, de az állam­egyházból kitérni nem szabad. Mint már említettük, a földmüvelés és iparűzés nagyon kezdetleges. Jóformán az állattenyésztés a nép fő élelmi forrása. Mágnások és nagybirtokosok nincsenek. A kisbirtokosok pedig nem igyekeznek az ok­szerű földművelést meghonosítani. A művel­hető föld egy része parlagon heve-, de azért gabonanemüek s gyümölcs bőségben terem­nek. Általában gazdag, áldott földje van az országnak. A hegyeket sűrű erdők borítják, melyek az esztelen pusztítás dacára is nagy kincset képviselnek. A hegységekben érc és barnaszén található s egyes völgyei nagyon termékenyek. Az ipar fejletlensége folytán a legtöbb iparcikket külföldről hozzák s az egész or­szágban alig egy tucat jelentékenyebb gyár van. A kereskedelem azonban igen" élénk. Az országnak nemcsak fővárosa, de kétségtelenül legjelentékenyebb helye Belgrád (Nándorfehérvár). Kevés város van, melvnek földrajzi fekvése oly kedvező lenne, mint a szerb fővárosé. Közintézetei közt egyeteme nevezetes, melyhez a nemzeti könyvtár és gazdag éremgyüjtemény is tartozik. Bankjai és kereskedőházai nagy számmal vannak. Vasár- és ünnepnapokon a lakosság a vá­rostól 6 kilométernyire fekvő kellemes Top­csider nevű kies helyre rándul, melynek szép parkjában Obrenovics Mihályt megölték. Belgrádot ma már keleti városnak szo­ros értelemben alig lehet nevezni, bár tagad­hatatlan, hogy idegenszerű jellegűvé teszik a vár körül amphiteatralis alakban való szétterülése és piszkos utcái. Az országnak legnevezetesebb helye a fővároson kívül a napokban elesett Kra­gujevácz, mely hatalmas katonai erősség volt. Körülbelül 19 ezer lakosa van. A Duna partján levő városok között említésre méltó a magyar történelemben is nevezetes Szendrő és Milanovácz. Jelentéke­nyebb városok még Krusevácz, Alexinacz és különösen keleti vasúti összeköttetésénél fogva Nis, az ókori Naissus, Nagy Konstan­tin római császár szülőhelye és dédelgetett városa, melyet később Attila feldúlt. Mindig fontos csomópont volt Konstantinápoly és Szaloniki felé. Ma nagyságra Szerbia máso­dik városa. A vitéz bolgár hadsereg most döngeti kapuját s mire a sorok napvilágot érnek, talán már kí is tűzte ormára diadal­mas zászlóját. A szerb sereg pedig mindig szűkebb gyürü közé szorul. Petár király pedig futva menekül s ingó koronájával' fején, talán meg sem áll Párisig, ahol a kis padlás­szoba már várja nem is olyan régi lakóját 1 György E. után. Az lesz a tökéletes karácsonyi öröm, ha mindenki, aki meghatottan gondol harco­sainkra, pénzbeli adománvát címünkre küldi el. Mert így mindenki egyszerre, biztosan kapja a lehető legjobbat, a lehető leggyor­sabban. Nem gyúlhat ki Karácsony estéjén annyi láng a karácsonyfán és csillag a téli égbolton, mint ahány szív katonáinkért meg­dobban, ahány kéz kinyujtódik szeretete adományával, ahány katonaiélek megenyhül a gondolatban, högy a magvar nemzet ap­raia-nagyja, szegénye és gazdagja, összc­hordta filléreit, hogy a szent Karácsony fénye, üdve, dicsősége és me'egsége járja be a szivét annak is, aki az ajándékot veszi, azét is, aki küldi. \ Budapest, 1915. november havában, í A Vörös-Kereszt ; Szeretel adom íny-osztályának vezetője: i báró Herzog Mór Lipót, í főmegbizott. A Hadsegélyző Hivatal vezetője : Kirchner Hermann. cs. és kir. altábornagy. A katonák karácsonyi megajándékozá­sára szánt mindennemű pénzküldemény a' : rendes utalvány-űrlapon a m. kir. posta­! takarékpénztárhoz (Budapest, V , Hold-utca) cimzendö, de föltétlenül szükséges, hogy a szelvényre odaírja a feladó a következő sza­vakat: Karácsonyi szeretetadományok 8880. j számú számlájára.« Kérjük az adakozókat, hogy a pénz­küldésnek lehetőleg ezt a módját vegyék igénybe, de beküldhetők az adományok a honvédelmi minisztérium Hadsegéhző Hiva­talának (Budapest, Országház), vagy a Vö­; rös-l\ereszt Szeretetadomány-o-ztályának (Bu­dapest, Lipót-körut 1.) azonban minden eset­ben megjelöjendö, hogy az összeg a katonák j karácsonyára van szánva. Az elemi iskola havi ülése. A keszthelyi községi elemi iskola tanitó testülete, folyó hó 2-ikán tartotta november havi rendes ülését, melyen iskolaügyeket tár­gyaltak le. Ezekkel kapcsolatban elnöklő igazgató Vaszarv Kálmán bejelentette, hegy a szegény tanulók felruházására vonatkozólag a kellő intézkedések már megtétettek. Az óriási drá­gaság dacára a szegény tanulók jó része részesül a felruházás áldásaiban. Már a mér­tékvétel is megtörtént, s a munkák kiadattak. 24 fiút és 11 leányt ruháznak fel teljesen és 30 pár cipőt osztanak ki a legszegényebb tanulók között. Elnöklő igazgató ezzel az ügygyei kap­csolatban bejelentette, hogy Berkes Ottó főgimnáziumi igazgató és iskolaszéki elnök, mint már annyiszor, ugy most is megmutatta az iskolaszék iránt táplált jóindulatát es nem csak a szellemiekben, hanem emberbaráti, humánus, anyagi áldozattal is hozzájárult az iskola nívójának, előrehaladásának emelésé­hez. Ez alkalommal 150 koronát adott a szegény tanulók felruházására. Jelentette to­vábbá elnöklő igazgató, hogy Práger Tivadar iskolaszéki tag is 10 koronát volt szives hasonló célra adni. A nemesszivü, áldozatkész uraknak, ugy a maga, mint az egész tanítótestület nevében hálás köszönetét fejezte ki, amiért a hadbavonultak gyermekei és más szegény gyermekek arcáról lepergő könycseppeket a szeretet és áldozatkészség melegével ipar­kodtak felszárítani. Bár másoknál is követésre találna e szép és nemes példa, akiket a gondviselés anyagiakban megáldott. Soha >em jönne a segítség jobbkor, mint most, mert van ám még sok iskolásgyerek, akikre ráférne egy kis melegebb gönc s egy kis lábbeli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom