Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-26 / 39. szám
BALATONVIDÉK 1915 . sz eptember 19. vagy ami még ennél is rosszabb, a rézgál ic hiányáról, ami egyenesen sírásója volt ' annak, hogy az idei bortermés a legtöbb helven kíelégitö legyen? Egy szóval a szőlőművelés amúgy is költséges voltál tekintve az idén'"talán az járt legjobban, aki rábízta a természetre a szőlő gondjait. Ha-terem jó, — ha nem terem, még jobb, legalább megspórolom a szüretelési költségeket. (Ez se lesz kicsi.) Aki igy gondolkozott — legjobban járt, de' ezt csak az tehette, akinél a szőlőtelepítéssel járó nagy befektetés csak mellékes kérdés volt, — akinél a szüret nem exisztenciális kérdés. Hány ember, hány bortermelő van ilyen ? Ujabban a hadvezetőség is vásárol sok bort. Ez szintén fokozza a keresletet. Ezt sem lehet hibáztatni, mert kiszen a bor békés polgári foglalkozás közben inkább luxus-cikk, — a harcoló katonánál azonban energia növesztő s elismert tápláló szer. Százszor jobb a pálinkánál, amit ugy látszik, kiküszüböltek nagyrészt a harcterekről. A polgári fogyasztó nyugodjék tehát bele abba is, hogy ha a termelés körülményei folytán megdrágult bor igen jelentékeny része oda jut, ahol szükség van rá s ha esetleg ez is hozzájárul a bor drágulásához, viseljük azzal a könnyű szivvel, amivel a cipő drágulását viseljük, vagy a tintáét. Kevesebbet iszunk, kevesebbet írunk, kevesebbet járunk fölöslegesen. Pont. Mi fogvasztók — azt hiszem nem is fogunk tiltakozó körmeneteket rendezni a borárak drágulása ellen. — Elég baj azonban, hogy az árak drágulása miatt első sorban a borüzérek jajdultak fel. Az elégedetlenséget itt is a profit-éhség szitja. Nagyon jő lesz tehát résen lenni a borfogyasztónak s akár takarékossággal, akár pedig a körülmények tárgyilagos mérlegelésével azon lenni, hogy a borárak emelkedése ne fajuljon ujabb indokolatlan börnyuzási kísérletté. Apuka-anyika. Irta: 5omogyi. Az uj tanév alkalmával egyik kath. tanügyi szaklapunk, a ..Népnevelő-' — legutóbbi számában Mihalicska János tollából": „Fegyelem és jellem" cimen igen figyelemre méltó és tanulságos cikk jelent meg. Szerző a nevelő-oktatás egyik legfőbb feladatául a jellemképzést sürgeti, melynek legcélravezetőbb eszközéül a fegyelmezés szükségességet sürgeti. — Mert csak az okosan alkalmazott fegyelmezés vezethet el a nevelés elsőrendű céljaihoz a : jellemképzéshez 1 A gyermek fegyelmezése: a családi és iskolai nevelésben valóban nagyon is időszerű prolema, melyet minden okosan gondolkodó szülőnek és nevelőnek nagyon is helyén való megfontolás tárgyává tenni. •— Me>t mint a cikkíró aggodalommal megjegyzi, a mai kor gyermeke — persze kicsiny és nagy gyermeke, nem szereti a fegyelmet. Megmondja az okát is, miért „mert-ugymond — a modern idő nagyra növelte az egvéui szabadságnak olyan felfogását mely korlátoi nem igen akar ismerni. A fölötte megnövekedett igények az elégedetlenséget fokozzák, aminek következese az, hogy, a meglevő intézményekben keresik azok kínéin elégitésének okát, - Innét a sok ellenszegülés. — A mai ember sokat képzel magáról, nagyra van képességeivel, tudásaival. Túlbecsüli értékét, azért nem ismeri a tiszteletet, nincs előtte tekintély. A baj okát a gyökerében kell keresnünk : a gyermekek fegyelmezetlenségében ! Ki merné állítani, ho sy a gyermekek fegyelmezettek ? I\i van megelégedve a mai iskolai fegyelemmel ?. Természetes, hogy így a baj később is mutatkozik. Bizony a gyermek századának a gyermeknevelés körül bűnei is vannak. — Azt hitte, hogy azzal te-z jót a gyermeknek, ha mindenben előtérbe viszi, ha ő a központ, ha túlságosan szabadjára hagyjuk, ha mindent megengedünk, mondván: h szén még gyermek. Feledvén, hogy a gyermek azt megszokja és öntudatának ébredésével később a/, már követeli éíj ki is erőszakolja. Bizony már ott tartunk, hogy a gyermekek uralják a családot és a szülök feje fölé nőttek. — Nagyon már. . . Nem tudjuk, hova lőjjiink. . . Melyik a halott, melyik az élő ? Most megjelenik a kapitány ur! Csak egy bot van a kezében. «Fiuk, előre !» «Magyarok rajta !» Ugy estek e szavak, mintha az anvánk szájából jöttek volna. Lezárjuk a fegyvert" Kiugrunk a fedezékből. Előrerohanunk a hajtásig. . . azok, akik gyáván meghunyászkodva feküdtek, feltartják kezüket. Áz utolsó két rajvonal is megbomlik most. Egyik előre szalad kezét feltartva a másik hátra s őrült futásnak ered. — Mi csak megyünk tovább. Lent újból két rajvonal állítja "meg a hátrafutókat. Egymásba olvadnak, lefeküsznek, lőnek. Megállunk, r lövünk.- Nyilaid fájdalom a jobblábamon. . . odanézek. .". vér. . . egy szikla mögtt bekötöznek. . . Beállok újra. Kapitány ur ismét szalad. . . Fiuk, előre, mert elveszünk! Örült rohanással előre. Nem várnak be^ bennünkst. Futnak visszafelé.. . Most élvezet lőni. . . sebemet nem érzem, lábam most nem fáj. Hogy potyognak. . . felugranak, elesnek, szaladnak, ismét "potyognak. . . Vissza már 1 vissza már ! Jön hátulról az aviso. De hát hova is menjünk már ? vissza a fedezékbe. Feladatunknak vége. Visszafelé már nem tudok menni. . . Visznek. Jézusom I ott a kapitány ur fekszik. . . odamegyünk. Nem szól semmit. Szemei félig nyitva. . . Szive táján meleg, piros vér csörgedez még. Két fiu felöleli.' Viszik. Legalább illő temetésben részsüljön ez az áldott, magyarul érző, bátor férfiul Főiérünk a hailáshoz ; már kiválogatták az élo, gyáva taljányt. Bambán, még meg-meg remegve mosolyognak. De akik ott maradtak ... 10 lépésnyire a fedezék előtt . . . valóságos hullahegy. A szikláktól szürkés terep zöldellik a tengerzöld olasz posztótól. Egy kis mésszel befecskendezik azt a területet. El vannak temetve. — Jobb temetést saját vére nem enged. Már ismét megkezdi azt a pokolian rettenetes tűzi játékot. Velem két sanitats megindul a kötözőhely felé. ... A fiuk elfoglalják régi helyüket. Pár hely üresen marad egyelőre. . . . íme egy ecsetfolt jul. 26.-ról. Ha ezt az egy foltot nézzük, ez a, maga sajátosságaival eléggé szines. Igy történik ez mindennap" azzal a ktilömbséggel, hogy holnap nem St. Michaelnél, hanem Sagradónál, vagy másutt támadnak s ott verik vissza őket. Az ernberanyaggal ép ugy dobálóznak, mint a munícióval. Igy alakul ki az isonzoi csata képe. Csakhogy a festőre nézve igen unalmas lesz, ha részletesen akar festeni, mert egyik nap olyan mint a másik. . . . egyik nap úgy szalad vissza az a gaz áruló, mint a másik nap. Tán azokról a hullahegyekről Cadorna se tud 1 ? Morgós Jenő. (Vége köv. ritka már a szülők iránt való benső tisztelet és tekintély ! Igen találóan jellemezte az egyik napilap a modern gyermeket, amikor igy irt. — Olvass-uk, hogy Párisban egy kilencéves kis leány helytelen, illetlen viselkedése konok, heves eljárásnak szolgál anyagául ; olvassuk hogy Londonban a hotel child, a legmodernebb gyerinektipus, valóságos réme » . előkelő szállók és vendéglők tulajdonosa. , olvassuk itt is, oít is, de meg lépten nyomon magunk is meggyőződtünk róla, hogy'a kiskorú enfant-terrible soha sem termett oly bőven, mint manapság eoben az agyonpeda-• gógiázott, társadalmi problémákon és iskolai reformokon rág dó huszadik században ! — Minek szépítsük a dolgot : a modern gyermek , nem tekintve az 4ellenkező csekély kivételt, rossz gyermek. — Helytelen, illetlen, csintalan, vásott. .. . Ezerféle változatban akad utunkba az enfant terrible : az egy ik kotnyeles fecsegésével, a másik tolakodó bizalmaskodásaival tesz bennünket idegessé ; az egyik örökös nevetéssel, a másik folytonos bömböléssel ejti kétségbe az embert. Szóval neveletlen pubik és médik keserítik életünket. — Es szól a bölcs: mindennek az iskola az oka! A padban a gyerek csak betűket tanul s amit mostan pedagógiának neveznek, csupa elvont kísérletezés, meddő szobatudomány, aminek a lélek neveléséhez semmi köze sincS. A szülő minden erőlködése kárba vész a helytelen iskolai nevelés mellett. — És felel az ellenbölcs : egyedül a szülő a /libris! — A modern pedagógia jó, de a családapa gondatlan, az anya könnyelmű! — A férfi nem törődik gyermekével, mert nincs ideje rá. . . a modern asszo«y meg csecsebecsét, luxus-cikket lát magzatában, akit Jhetenldnt kétszer-háromszor elvisz ugyan sétálni magával, de akkor is csak az a főgondja, hogy a drága csemete az utolsó divat szerint legyen öltözve. A cikkíró azután a két bölcs ellentétes nézete közül a középutat hámozza ki s megállapítja, hogy e viszás állapotnak oka a ferde korszellemben van! Ennek a korszellemnek valami megmagyarázhatatlan gyöngesége nebántsvirágot lát a gyermekben. Afféle üvegházi palántát, a mire ránézni is alig szabad. Ebben rejlik a hiba mind a két részről: a ferde álhumanizmusban és az oktalan kényeztetésben. * Igy ir a cikkező a mai gyermegtipusokról! Nenf sajnáltam az időt a citálástól, mert ezzel felmentettem magamat az elmondandók indokolásától. (Folyt, köv.) A 18 evesek behívása. Október 15-én kell bevonulniok. A hivátt?los lap szeptember 23 iki száma közli, hogy a népíölkelésre kötelezetteknek az 1915. évi II. törvénycikk alapián történt behívása folytán az 1897. évben született, továbbá a népfölkelé:-ről vagy a hadiszolgáltatásokról szóló törvény alapján kirendelt (igénybevett), de ezen szolgálatból időközben elbocsátott egyének (munkások, kocsisbk, hajcsárok stb ), ha a megtartott népfölkelési bemutató szemlén vagy utóbemutató szemlén népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak, 1915. évi okióber lió lá-éu — amennyiben névszerint felmentve nincsenek — a népfölkelési igazolványi lapon feltüntetett m. kir. honvédkiegészitő, illetőleg cs. és kir, kiegészítő parancsnokság székhelyére népfelkelési tényleges szolgálatra bevonulni tartoznak. Ezen rendelkezés a cs. és kir. osztrák népfölkelés behívása folytán kiterjed mindazon 1897. évben szü.stett osztrák állampolgárokra, valamint bosznia-hercegovinai tartományi illetőségű egyénekre is, kik a magyar szent korona országai területén a folyó évben megtartóit népfölkelési bemutató szemlén a népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak.
