Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-19 / 38. szám

BALATONVIDÉK 1915. szeptembe r 19. előttünk lezajló események elfogulatlan bírá­lója előtt világosan áll az a nagy történelmi igazság, hogy a népek nagy mérkőzésében a a döntő súlypont nem a számbeli, fizikai és teknikai erőn, hanem a szellemi fölényes­ségen alapszik. Ez a szellemi fölényesség viszont a vallás örök igazságainak forrásai­ból meriti a minden akadályokon győzödel­meskedő lelki energiákat. Ezer szerencséje a magyar nemzetnek, hogy minden csábitó kísérletezés ellenére is megmaradt a kipróbált s kilenc század viharedzette alapon. Ezen az alapon támadt újra a Hunyadiak, Mátyások, Kinizsiek, Zrínyiek, Nagy Lajosok legendás szelleme s hordozza diadalmasan három ország határain a dicsőséges trikolort! Azért bízunk is benne, hogy oktatásügyünk a jövő­ben is ezen az alapon óhajt maradni s ily irányban szivárogtatja a világháború tanul­ságait az ifjúság fogékny lelkébe ! — Nemzeti és hitvallásos oktatás lesz tehát az uj iskolai­év vezérlő motívuma ! - Az uj idők erre intenek. Mert csak lelkileg erős nemzedék lesz képes a most duló vihar nagy rázkódta­tásait diadalmasan leküzdeni s azt a nagy örökséget, melyért mot folyik a harc és a hősi magyar vér, megtartani. De a szellemi és fizikai erők egymásra hatásának tanáb 1 az következik, hogy a lelki energiákban erős nemzedék fizikailag is gyarapodjék. E nagy cél elérését a mai pedagágiai viszonyok különösen az elemi népoktatásban az elmé­leti tárgyak halmazata miatt nem szolgálhat­ják. Mélyreható reformokat ajánlanak azért az uj idők, melyeket az uj tanév háborus viszonyai alig tehetnek lehetővé. Mégis amit a körülmények megengednek, kívánatos, hogy a tanulóifjúság már az elemi fokon intenzí­vebb testgyakorlásban részesülhessen, ter­mészetesen a megfelelő felügyelet és fegye­lem határai között! — Ezt a célt szépen szolgálja a már számos helyen bevezetett iskolazászlóaljak létesítése! — Így tesz azu­tán mens sana iri corpore sano — ép lélek ép testben alakul ki a most diadalmoskodó magyar vitézség hősi típusa! Ily fényben látjuk mi a most kezdődő uj iskolaévet. — De sajnos, a fényt nyomon követi az árnyék is! — A világháború ár­nyéka látszik az iskolai uj év arculatán is. megfertőzött vizét elnyeli az Adria szürke­sége. . .. Most halk kattogás.. . Ezt jól ismerjük már. Naponta megjelenik vagy 10 db. állá­sunk felett. Bumm ! Bumm ! Apró füstfelhők vaszik körül. Mégis a mieink kezdték meg a napot. Mig figyeljük, vájjon mi lesz e vasma­dárral, addigra megérkeznek a taljány grá­nátok is. Bumm ! Bumm 1 Egyik pisszegve jön, a másik sikolt, a harmadik jajgat Örült koncert következik most. .. Össze-vissza csak lőnek. . . Kisebb Bumm ! Nagyobb bumm ! Egaik itt csap le, a másik ott "fenn pukkanik el. . . Ugyanaz, mit tegnap csináltak. Nem vagyok tömeg számoló, de egy nap leg­alább, hogy is mondjam .. . borzasztó sok... Nem lehet számmal kifejezni. Most gyalogsági tüz is közbeszól. Miért ? Nem birom megérteni. Lőnek, lőnek... Nem tudják hova, nem tudják miért ? Hisz egyszerűen lefekszem a fedezékembe, mely egy jóképű, félköralaku kőrakásból áll s jöhet akár itélet napig is. Nevetséges dológ. Mi nemülövünk. Miért? Majd ;megjön annak is az ideje... A kapitány ur mászik fel balról, Hej ez volt ám az ember! Csak ugy törte a magyart, de a magyar bakát, meg azt a szép országot ujabban a szivében viselte. ! — „Hol van X hadnagy ur ?" — Én nem tu­dom, kapitány ur, jelentem alázattal, még ma nem is voltam fent. — »Mert azt telefonálták le,^hogy fejfájás miatt eltávozott, — mondja ő — „Ja én kénytelen vagyok szökevénykép beadn', mert nálam nem jelentkezett. No, de fejfájás miatt! — Eh ! légy szives vedd át a zugskomandot." — Köszönöm kapitány ur ; rendben lesz !" — azzal négykézláb tovább mászott a jobbszárnyra. Morgós Jenő. (Folyt. köv. A napsugaras fény örömmel, az árnyék melankolikus gondolatokkal tölt el bennün­ket! Amannyire örvendünk a magyar tanügy­csarnokai ajtainak megnyitásán, ép oly saj­kozás tölt el bennünket, hogy ezen uj isko­lai évben is számtalan iskola ajtaját kell be­zárva látnunk! Számtalan iskola lesz népte­len s tanitás nélkül a t- -rők a'nya miatt! —- Vannak és lesz* . most • községek, melyeknek tanerc adi, vagy k, inai szol­gálatot teljesítenek, s igy a tanitás ez évben is szünetelni fog. Az egyes iskolafentartó községekre háramlanék a feladat, hogy a távol lévő tanítók helyett helyetteseket alkal­mazzanak ! — Ez azonban több ok miatt nem vezet eredményre! — Egyik legfőbb ok lenne a helyettes erők hiánya, a másik nem kevésbbé nyomós ok a községek vagi képességének fogyatékossága! A hadihelynek pedig alig nyújt lehető­séget a katonai szolgálatban álíók szabad­ságolására, vagy teljes felmentésére. — A jelenlegi helyzet pedig szinte ajánlja, hogy mikor az őszbecsavarodott öreg regrutük hivatnak zászló alá, a fiatal erők is ott ma­radjanak a nemzet jövőjének biztosítását hirdető zászlók alatt, mig a háború okmá­nyaira a győzelem és béke pecsétjét rányom­hatjuk ! — Ezen a bajon csak a hősök példája segíthet Ha az otthonlévők odakép­zelik magukat a lövészárkok nyílásaiba s ihletet merítenek az önfeláldozó áldozatkész­ségre s segítségül mennek az elhagyott is­koláknak. Ugy gondolom, hogy a szomszédos iskolákban hetenként egy-két napon rövid cursus tanítási tartanának. — Nincs kétség abban, hogy a helyi iskolai hatóságok a kivitelben bármi nehézséget is támasztaná nak, annál kevésbbé, mert az illetők az ifyen mulasztást saját iskoláikaan heti néhány óra többlettel pótolhatnák ! A mi részünkről sem jelentene emberfölötti teljesitménvt, mert a hosszú, majd öt hónapos szünidő (falun ele­gendő alkalmat szolgáltatott ilyen áldozat­hoz a megfelelő erőgyűjtésre ! — Ez termé­szetesen csak pium desiderium. Ennél reáli­sabb megoldásnak kínálkoznék, ha a tanügyi kormány a tauitóhiányon a vándortanitás eszméjének felkarolásával igyekezne segíteni, Ha kerületenként egy-egy vándortanítót al­kalmazna, ki az egyes községekben tel­váltva végezné hetenként a helyettesítés mun­káját! Természetes, hogy sem ez, sem az előbbi már éppen nem ideális állapot, de maga a háborus helyzet sem ideális. Ha az ily szükségbeii oktatás nem is járna ideális eredménnyel, még is csak megtenne a maga haszna. Nem maradna parlagon annyi ta­nulni vágyó gyermeki lélek, nem lenne szel­lemi u£ar egyes községek tanügye, melyen csak szellemi dudvát termel a második há­borus esztendő is. Ha azután minden jóaka­rat mellett sem segíthetünk a háború okozta e bajon — várjuk a nyugodtabb jövőt, mert most mindenek fölött a legfontosabb a haza fennmaradásának teljes biztosítása j Az el­lenség táboraiban most mutatkozó szélcsend s az ellenség szégyenletes kudarca senkit korai illúziókban ne ringasson! — Az a szél­csend uj viharnak előhírnöke csak. — Elég, ha csak a neutrális észak-amerikai 2 milli­árdos muníció rendelésre gondolunk, hogy az ántánt szándékait átlássuk ! A végső győzelemig még hosszú ut van hátra! Nagy és SZÍVÓS küzdelemre kell felkészülve lennünk! — A nemzet minden ép karjára s a haza végső erőfeszítésére lesz még szükség, hogy biztonságba helyezhessük jövőnket s Janus templomának ajtajára fel­tehessük a lakatot. A mi hiányok a tanügy terén is mutatkoznak, a béke napsugarai idején rövidesen helyrehozhatja a hazafias buzgalom és készség\ A SZERKESZTŐSÉG KÉRELME. A „Balatonvidék" szerkesztősége azzal a kéréssel fordul a igen t. szülőkhöz, kiknek fiai hadi kitün= tetésben részesültek, ke_yesked= jenek ezt a jó ügy érdekében a szerkesztőség tudomására hozni. Leányegyesületet! Irta : Grosz Valéria. Talán megbocsátja nekem városunk kis buzgó és tevékeny >apostola«, kitől az eszmét félig-meddig elloptam, de mivel életre való, hadd legyen a köznek belőle haszna. Nálunk Keszthelyen még nincsenek olyan szervezett leányegyesületek, mint na­gyobb városokban, ahol sokszor még saját növendékei között az iskola is fenn tartja az összekötő kapcsot. Nálunk általában a közös célok, közös munka iránt még nincs meg a kellő lelkese­dés, hiánvzik a kellő érzék. Nincs összetar­tás ! Pedig egyesült erővel mily sokat tehe­tünk. Alexander Bernát Írja a háború tanul­ságaiból lesziirődött »Feljegyzések«-ben : »A német szervezettség nem a munició­gyártásban van. ámbár abban is, hanem a közösség érzésének maximális fokozottsága, s legnagyobb erkölcsi potentia, mely a lelki­ismeretesség, a köteles óvatosság, előkészü­lés, körültekintés, anyagi és szellemi fölsze­relés gránitoszlopjain nyugszik. A közösség érzésének fokozását azonban 'csak céltudatos neveléssel érhetjük el a nem­zet tagjai közt. — Ma, midőn a női munka ép oly számottevő tényező a nemzet életében, mint a férfiaké, indokolt, hogy a nők is ugyanilyen szellemben irányittassának. Neveljünk vallásos, emelkedett lelkű, hazaffag nőket! Szervezzünk leányegyesületet! Ha eleinte szerény keretben is mozogna az egye-ület, az elhintett mag maid meg­hozná a gyümölcsöt. De nem szórakozás, nem mulatság, hanem csupán a tanitás, a lélek müvelése legyen ami a leányokat oda­vonzza. Csak odaadó munkával lehet lelkiek­ben is előre jutni! Az odaadás, áldozat­készség. lelkiismeretesség elérése stb. stb. a léleknek éppúgy folytonos gyakorlását kí­vánja, mint valami kézíügyesség elsajátítása — a kézét, szóval munkát! Induljunk meg tehát, erős hittel, biza­kodó lélekkel, a siker nem marad el! Köny­nyitsük meg a leányoknak az utat, — hogy kevesebb tévedéssel, kevesebb csalódás­sal jussanak el a helyes útra s energiáju­kat annál jobban felhasználhassák az egész nemzet javára. Magamról tudom, ki sok utat tettem meg magamban, mennyi fárado­zás, felesleges erőpazarlással értem el egy­egy szellemi eredményt — s mily rövtd lett volna az ut, ha a kölcsönös összekötő kapcsok ápolását el nem mulasztom ! Most; midőn nemzetünk oly sikeres eredményeket mutat fel egy nehéz háború­ban. csak annál serényebben kell az itthon maradottaknak küzdeniök, hogy minden szel­lem, és anyagi erő az elpazarlástól megóva, az a haza javára, felvirágoztatására szol­gáljon. — Adomány. Ő méltósága Kohl Medárd püspök ur az építendő szegényház céljaira 1000 K-át volt kegyes adományozni, melyért hálás köszönetét fejezi ki íz Elöljáró­ság. A keszthelyi Iparosok dalköre részére Ö méltósága Kohl Medárd püspök ur 100 K-át volt kegyes adományozni, mely nemes adományért ezúttal mond köszönetet Bognár Imre alelnök Dr. Mojzer György elnök. — Windisgrátz herceg halála. Mély­séges részvéttel hallottuk a gyászhírt, hogy Wíndischgrütz Károly herceg, Festetics Tassilo herceg ur 0 főméltóságának veje, meghalt Bécsben, f. hó 16-án. Az elhunyt herceg igen kinos és hosszasan tartó betegségben szenvedett, mig a jótevő halál meg nem mentette fájdalmaitól. — Az elhunyt főúr gyakran tartókodott Keszthelyen s akiknek módjukban volt, hogy vete érintkezzenek, kedves nyájasságáért nagyon szerették és be­csülték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom