Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-19 / 38. szám
BALATONVIDÉK 1915. szeptembe r 19. előttünk lezajló események elfogulatlan bírálója előtt világosan áll az a nagy történelmi igazság, hogy a népek nagy mérkőzésében a a döntő súlypont nem a számbeli, fizikai és teknikai erőn, hanem a szellemi fölényességen alapszik. Ez a szellemi fölényesség viszont a vallás örök igazságainak forrásaiból meriti a minden akadályokon győzödelmeskedő lelki energiákat. Ezer szerencséje a magyar nemzetnek, hogy minden csábitó kísérletezés ellenére is megmaradt a kipróbált s kilenc század viharedzette alapon. Ezen az alapon támadt újra a Hunyadiak, Mátyások, Kinizsiek, Zrínyiek, Nagy Lajosok legendás szelleme s hordozza diadalmasan három ország határain a dicsőséges trikolort! Azért bízunk is benne, hogy oktatásügyünk a jövőben is ezen az alapon óhajt maradni s ily irányban szivárogtatja a világháború tanulságait az ifjúság fogékny lelkébe ! — Nemzeti és hitvallásos oktatás lesz tehát az uj iskolaiév vezérlő motívuma ! - Az uj idők erre intenek. Mert csak lelkileg erős nemzedék lesz képes a most duló vihar nagy rázkódtatásait diadalmasan leküzdeni s azt a nagy örökséget, melyért mot folyik a harc és a hősi magyar vér, megtartani. De a szellemi és fizikai erők egymásra hatásának tanáb 1 az következik, hogy a lelki energiákban erős nemzedék fizikailag is gyarapodjék. E nagy cél elérését a mai pedagágiai viszonyok különösen az elemi népoktatásban az elméleti tárgyak halmazata miatt nem szolgálhatják. Mélyreható reformokat ajánlanak azért az uj idők, melyeket az uj tanév háborus viszonyai alig tehetnek lehetővé. Mégis amit a körülmények megengednek, kívánatos, hogy a tanulóifjúság már az elemi fokon intenzívebb testgyakorlásban részesülhessen, természetesen a megfelelő felügyelet és fegyelem határai között! — Ezt a célt szépen szolgálja a már számos helyen bevezetett iskolazászlóaljak létesítése! — Így tesz azután mens sana iri corpore sano — ép lélek ép testben alakul ki a most diadalmoskodó magyar vitézség hősi típusa! Ily fényben látjuk mi a most kezdődő uj iskolaévet. — De sajnos, a fényt nyomon követi az árnyék is! — A világháború árnyéka látszik az iskolai uj év arculatán is. megfertőzött vizét elnyeli az Adria szürkesége. . .. Most halk kattogás.. . Ezt jól ismerjük már. Naponta megjelenik vagy 10 db. állásunk felett. Bumm ! Bumm ! Apró füstfelhők vaszik körül. Mégis a mieink kezdték meg a napot. Mig figyeljük, vájjon mi lesz e vasmadárral, addigra megérkeznek a taljány gránátok is. Bumm ! Bumm 1 Egyik pisszegve jön, a másik sikolt, a harmadik jajgat Örült koncert következik most. .. Össze-vissza csak lőnek. . . Kisebb Bumm ! Nagyobb bumm ! Egaik itt csap le, a másik ott "fenn pukkanik el. . . Ugyanaz, mit tegnap csináltak. Nem vagyok tömeg számoló, de egy nap legalább, hogy is mondjam .. . borzasztó sok... Nem lehet számmal kifejezni. Most gyalogsági tüz is közbeszól. Miért ? Nem birom megérteni. Lőnek, lőnek... Nem tudják hova, nem tudják miért ? Hisz egyszerűen lefekszem a fedezékembe, mely egy jóképű, félköralaku kőrakásból áll s jöhet akár itélet napig is. Nevetséges dológ. Mi nemülövünk. Miért? Majd ;megjön annak is az ideje... A kapitány ur mászik fel balról, Hej ez volt ám az ember! Csak ugy törte a magyart, de a magyar bakát, meg azt a szép országot ujabban a szivében viselte. ! — „Hol van X hadnagy ur ?" — Én nem tudom, kapitány ur, jelentem alázattal, még ma nem is voltam fent. — »Mert azt telefonálták le,^hogy fejfájás miatt eltávozott, — mondja ő — „Ja én kénytelen vagyok szökevénykép beadn', mert nálam nem jelentkezett. No, de fejfájás miatt! — Eh ! légy szives vedd át a zugskomandot." — Köszönöm kapitány ur ; rendben lesz !" — azzal négykézláb tovább mászott a jobbszárnyra. Morgós Jenő. (Folyt. köv. A napsugaras fény örömmel, az árnyék melankolikus gondolatokkal tölt el bennünket! Amannyire örvendünk a magyar tanügycsarnokai ajtainak megnyitásán, ép oly sajkozás tölt el bennünket, hogy ezen uj iskolai évben is számtalan iskola ajtaját kell bezárva látnunk! Számtalan iskola lesz néptelen s tanitás nélkül a t- -rők a'nya miatt! —- Vannak és lesz* . most • községek, melyeknek tanerc adi, vagy k, inai szolgálatot teljesítenek, s igy a tanitás ez évben is szünetelni fog. Az egyes iskolafentartó községekre háramlanék a feladat, hogy a távol lévő tanítók helyett helyetteseket alkalmazzanak ! — Ez azonban több ok miatt nem vezet eredményre! — Egyik legfőbb ok lenne a helyettes erők hiánya, a másik nem kevésbbé nyomós ok a községek vagi képességének fogyatékossága! A hadihelynek pedig alig nyújt lehetőséget a katonai szolgálatban álíók szabadságolására, vagy teljes felmentésére. — A jelenlegi helyzet pedig szinte ajánlja, hogy mikor az őszbecsavarodott öreg regrutük hivatnak zászló alá, a fiatal erők is ott maradjanak a nemzet jövőjének biztosítását hirdető zászlók alatt, mig a háború okmányaira a győzelem és béke pecsétjét rányomhatjuk ! — Ezen a bajon csak a hősök példája segíthet Ha az otthonlévők odaképzelik magukat a lövészárkok nyílásaiba s ihletet merítenek az önfeláldozó áldozatkészségre s segítségül mennek az elhagyott iskoláknak. Ugy gondolom, hogy a szomszédos iskolákban hetenként egy-két napon rövid cursus tanítási tartanának. — Nincs kétség abban, hogy a helyi iskolai hatóságok a kivitelben bármi nehézséget is támasztaná nak, annál kevésbbé, mert az illetők az ifyen mulasztást saját iskoláikaan heti néhány óra többlettel pótolhatnák ! A mi részünkről sem jelentene emberfölötti teljesitménvt, mert a hosszú, majd öt hónapos szünidő (falun elegendő alkalmat szolgáltatott ilyen áldozathoz a megfelelő erőgyűjtésre ! — Ez természetesen csak pium desiderium. Ennél reálisabb megoldásnak kínálkoznék, ha a tanügyi kormány a tauitóhiányon a vándortanitás eszméjének felkarolásával igyekezne segíteni, Ha kerületenként egy-egy vándortanítót alkalmazna, ki az egyes községekben telváltva végezné hetenként a helyettesítés munkáját! Természetes, hogy sem ez, sem az előbbi már éppen nem ideális állapot, de maga a háborus helyzet sem ideális. Ha az ily szükségbeii oktatás nem is járna ideális eredménnyel, még is csak megtenne a maga haszna. Nem maradna parlagon annyi tanulni vágyó gyermeki lélek, nem lenne szellemi u£ar egyes községek tanügye, melyen csak szellemi dudvát termel a második háborus esztendő is. Ha azután minden jóakarat mellett sem segíthetünk a háború okozta e bajon — várjuk a nyugodtabb jövőt, mert most mindenek fölött a legfontosabb a haza fennmaradásának teljes biztosítása j Az ellenség táboraiban most mutatkozó szélcsend s az ellenség szégyenletes kudarca senkit korai illúziókban ne ringasson! — Az a szélcsend uj viharnak előhírnöke csak. — Elég, ha csak a neutrális észak-amerikai 2 milliárdos muníció rendelésre gondolunk, hogy az ántánt szándékait átlássuk ! A végső győzelemig még hosszú ut van hátra! Nagy és SZÍVÓS küzdelemre kell felkészülve lennünk! — A nemzet minden ép karjára s a haza végső erőfeszítésére lesz még szükség, hogy biztonságba helyezhessük jövőnket s Janus templomának ajtajára feltehessük a lakatot. A mi hiányok a tanügy terén is mutatkoznak, a béke napsugarai idején rövidesen helyrehozhatja a hazafias buzgalom és készség\ A SZERKESZTŐSÉG KÉRELME. A „Balatonvidék" szerkesztősége azzal a kéréssel fordul a igen t. szülőkhöz, kiknek fiai hadi kitün= tetésben részesültek, ke_yesked= jenek ezt a jó ügy érdekében a szerkesztőség tudomására hozni. Leányegyesületet! Irta : Grosz Valéria. Talán megbocsátja nekem városunk kis buzgó és tevékeny >apostola«, kitől az eszmét félig-meddig elloptam, de mivel életre való, hadd legyen a köznek belőle haszna. Nálunk Keszthelyen még nincsenek olyan szervezett leányegyesületek, mint nagyobb városokban, ahol sokszor még saját növendékei között az iskola is fenn tartja az összekötő kapcsot. Nálunk általában a közös célok, közös munka iránt még nincs meg a kellő lelkesedés, hiánvzik a kellő érzék. Nincs összetartás ! Pedig egyesült erővel mily sokat tehetünk. Alexander Bernát Írja a háború tanulságaiból lesziirődött »Feljegyzések«-ben : »A német szervezettség nem a municiógyártásban van. ámbár abban is, hanem a közösség érzésének maximális fokozottsága, s legnagyobb erkölcsi potentia, mely a lelkiismeretesség, a köteles óvatosság, előkészülés, körültekintés, anyagi és szellemi fölszerelés gránitoszlopjain nyugszik. A közösség érzésének fokozását azonban 'csak céltudatos neveléssel érhetjük el a nemzet tagjai közt. — Ma, midőn a női munka ép oly számottevő tényező a nemzet életében, mint a férfiaké, indokolt, hogy a nők is ugyanilyen szellemben irányittassának. Neveljünk vallásos, emelkedett lelkű, hazaffag nőket! Szervezzünk leányegyesületet! Ha eleinte szerény keretben is mozogna az egye-ület, az elhintett mag maid meghozná a gyümölcsöt. De nem szórakozás, nem mulatság, hanem csupán a tanitás, a lélek müvelése legyen ami a leányokat odavonzza. Csak odaadó munkával lehet lelkiekben is előre jutni! Az odaadás, áldozatkészség. lelkiismeretesség elérése stb. stb. a léleknek éppúgy folytonos gyakorlását kívánja, mint valami kézíügyesség elsajátítása — a kézét, szóval munkát! Induljunk meg tehát, erős hittel, bizakodó lélekkel, a siker nem marad el! Könynyitsük meg a leányoknak az utat, — hogy kevesebb tévedéssel, kevesebb csalódással jussanak el a helyes útra s energiájukat annál jobban felhasználhassák az egész nemzet javára. Magamról tudom, ki sok utat tettem meg magamban, mennyi fáradozás, felesleges erőpazarlással értem el egyegy szellemi eredményt — s mily rövtd lett volna az ut, ha a kölcsönös összekötő kapcsok ápolását el nem mulasztom ! Most; midőn nemzetünk oly sikeres eredményeket mutat fel egy nehéz háborúban. csak annál serényebben kell az itthon maradottaknak küzdeniök, hogy minden szellem, és anyagi erő az elpazarlástól megóva, az a haza javára, felvirágoztatására szolgáljon. — Adomány. Ő méltósága Kohl Medárd püspök ur az építendő szegényház céljaira 1000 K-át volt kegyes adományozni, melyért hálás köszönetét fejezi ki íz Elöljáróság. A keszthelyi Iparosok dalköre részére Ö méltósága Kohl Medárd püspök ur 100 K-át volt kegyes adományozni, mely nemes adományért ezúttal mond köszönetet Bognár Imre alelnök Dr. Mojzer György elnök. — Windisgrátz herceg halála. Mélységes részvéttel hallottuk a gyászhírt, hogy Wíndischgrütz Károly herceg, Festetics Tassilo herceg ur 0 főméltóságának veje, meghalt Bécsben, f. hó 16-án. Az elhunyt herceg igen kinos és hosszasan tartó betegségben szenvedett, mig a jótevő halál meg nem mentette fájdalmaitól. — Az elhunyt főúr gyakran tartókodott Keszthelyen s akiknek módjukban volt, hogy vete érintkezzenek, kedves nyájasságáért nagyon szerették és becsülték.
