Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-12 / 37. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal a «volt Gazdasági Tan­intézet épületében >•. POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASARNAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhiva­talba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivatali Interurbán: 51. Heti kis tükör, Bibornok püspökünk jubileuma. Br. HORNIG KÁROLY dr. vesz= prémi bibornok=püspök ur Ő eminen­ciája folyó hó 8-án ünnepelte meg püspökké szenteltetésének 27=ik év­fordulóját. Ezen a nagy napon a veszprémi egyházmegye minden tenip= lomában forró imák szállottak a pap= ság és hivők ajkairól a ÍV\indenható= hoz. kérve őt, hogy nagynevű bibor= riok=püspökünket még igen soká tartsa meg viruló egészségben a veszprémi egyházmegye díszére, az anyaszent= egyház és a haza javára. Mi a magunk részéről azt a hő kérést csatoljuk a papság és a hivek imájához, hogy Ő Eminenciája, a kath. sajtónak oszlopa és erőssége, minél előbb megérhesse a jóirányu sajtó teljes megerősödését és fel= virágzását. I Vaszary Kolos bibornok temetése. Keszthely nagy fiának, Vaszary Kolos bibornok, volt hercegprímásnak nagyszerű pályafutása befejeződött. Haló porai kedden szülőföldjére ugyan­azon az uton tértek vissza, amelyen ö egykor Isten szózatára pályaválasztá­sára indult. Ez az út a balatonfüredi remetelaktól az általa felszentelt keszt­helyi templomig valóságos diadalát volt. Az igaz, a benső fájdalom ott tükröződött minden ktséröje arcán és szemében, arról csevegett az esti szellő, arról locsogtak a Balaton hullámai, arról beszélt a koszorúk erdeje. Oh az igaz fájdalom csak azoknak jut ki, a kik életükben a szeretet virágait plántálták a szivekbe s az igaz hála magvait vetették el az emberi lelkekbe. Vaszary Kolos szeretet­vetése dúsan kelt ki és gazdag ara tást hozott. Nemcsak szűkebb hazájában, a Balaton mellékén, hanem egész Ma­gyarországban felé dobbannak a szi­vek haló porában is. És ez az ö igazi nagyságának csalhatatlan bizonyítéka. Mintha csak róla vaticinált volna Flaceus, a nagy római költő: >Usque ego postera crescam laude recens.« — Az utókor előtt folyton növekszem én dicsőségben meg-megujulva.< ímmár ott nyugszik az áldott főpap szerette szülőföldjén édes szülei sírjához közel. Szeretet és béke hir­detője volt, szeretet és béke lengjen áldott porai felett. A bibornok halála hirére Keszt­hely városa mélységes gyászt öltött. A Kossuth Lajos-utca valamennyi há­zán fekete zászlókat lengetett az őszi szél. Az apácazárda homlokzatán, v főgimnázium erkélyén, Sujánszky Jó­zsef könvvkereskedésének és Kpl­gyessy Gyula füszerkereskedésének kirakatában látható volt a nagy halott gyászkeretes arcképe. Dr. Dunst Ferenc az ősi templom kapuját gyászlepellel diszittette fel. Néhány mellékutca házán szintén lát­hatók voltak a gyász jelei. A város, a pannonhalmi szent Benedekrend és Vaszary család u kö­vetkező gyászjelentéseket adta ki: Keszthely város mély fájdalommal jelenti nagynevű fiának és jótevőjének, Vaszary Kolos bibornok, Magyarország volt herceg­I primása, Keszthely város díszpolgárának folyó hó 3-án, 84-ik évében Balatonfüred­fürdőn történt elhunytát. A boldogult földi maradványait folyó hó 9-én d. e. 9 órakor, Keszthelyen a Szt. Miklós temető kápolnájá­ban helyezik örök nyugalomra. Keszthely, 1915. szeptember 4-én. Áldás emlékére. A pannonhalmi szent Benedekrend szo­morú, de Isten akaratában megnyugvó szív­vel jelenti a Rend örök díszének, főmagasságu és főtisztelendő dr. Vaszary Kolos bibornok urnák volt panonhalmi Főapátnak, Magyar­ország volt Hercegprímásának és esztergomi Érseknek, a Szent Istvánrend és Ferenc Józsefrend nagy keresztesének, valóságos belső titkos Tanácsosnak stb. stb. folyó hó 3-án, kora 84-ik, áldozópapságának 61-ik, püspökké szentelésének 24-ik évében, az Egyház szentségével megerősítetten s ő Szentsége apostoli áldásával ellátottan Bala­tonfüredfürdőn bekövetkezett csendes elhuny­tát, A boldogult földi maradványai folyó hó 7-én d. e. 9 órakor fognak Balatonfüred­fürdőn beszenteltetni s Keszthelyre szállíttat­ván ott folyó hó 9-én d. e. 9 órakor tar­tandó ünnepélyes gyászmise után a boldog feltámadás reményében a temetői kápolnában nyugalomra helyeztetni. Balatonfüredfürdő, 1915. szeptember 3-án. Áldott legyen emléke. Az örök világosság fényeskedjék neki! A család gyászjelentése igy hangzik: Családunk fénye, büszkesége, Dr. Vaszary Kolos Ferenc ur Bibornok, v. b. t. t., ma­gyarország volt hercegprímása é!etének'84-ik évében, folyó hő 3-án d. u. 1 órakor jósá­gos lelkét visszaadta Teremtőjének. Megbol­dogult drága halottunkat Balatonfüreden f. h. 7-én reggel 9 órakor történő beszentelés után Keszthelyre szálitják, ahol 9-én reggel 9 órakor helyezik a temető kápolnájában nyugvóhelyére. Kelt Balatonfüreden, 1915. évi szeptember há 4-én. Átdás emlékedre ! A Vaszary-család. A városi képviselőtestület a halá­lozás után való nap rendkívüli köz­gyűlésen állapította meg a nagy gyász­pompa egyes részleteit. Balatonfüredre 19 tagu küldött­ség ment el Keszthely képviseletében. A küldöttség tagjai voltak Reischl Imre városbíró vezetése alatt: Dr. Berzsenyi Qerő, Berkes Ottó, dr. Dunst Ferenc, dr. Lénárd János, Szekeres Ödön, Szeles János, dr. Neumark Béla, Bozzay Pál, Tury Ákos, Vaszary Kálmán, Práger Tivadar, Meizler Károly. Jándy Ferenc, Bognár Imre, Vida Jenő, Szalay Ignác, Veháp Laios. A ref. egyház képviseletében Kádár Lajos nagykani­zsai reform, lelkész. A küldöttséghez csatlakozott Keszthelyen dr. Bárány Gergely csornai prépost. Karácsony Kálmán főszolgabíró Balatongyörkön, dr. Illés Ignác pedig Tapolcán csatla­kozott a viszatérö küldöttséghez. A balatonfüredi beszentelés. A megboldogult bibornok beszen­telését igen nagy gyászoló közönség részvételével dr. Hajdú Tibor panon­halmi főapát végezte. Előzőleg gyász­misét mondott, amelyen bencés rend­tagok segédkeztek, köztük Récsei Far­kas zalaapáti plébános. Beszentelés után a koporsót két­lovas díszkocsira tették és megindult b vasút falé a gyászmenet, amelyet Halbik Ciprián tihanyi apát vezetett. A gyászmenet Balatonfüreden. A méreteiben impozáns és csen­dességével megható gyászmenetben ott voltak a rokonság köréből: Va­szary János festőművész, Vaszary Ernő, Albrecht pozsonyi királyi főigazgató családja, a Nemes és Qálffy családok, Iby Lászlóné, akiken kívül a panon­halmi, győri, komáromi és soproni bencés székházak, a budapesti tudo­mányegyetem, a premontrei, a cisz­terci és a Ferencrend, a kegyes ta­nitórend, több káptalan, az Országos Katolikus Szövetség, a Katolikus Sajtó­egyes ület, a Központi Katolikus Kör, a Szent-István-Táráulat, az Országos Páz­f

Next

/
Oldalképek
Tartalom