Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-22 / 34. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szátii ára — K 20 f Nyilttér soronkint I korona. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványókat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében.. POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASARNAP. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. Heti kis tükör. Ismét egy hősi halál, melynek nyomán tátongd ür támad. A magyar Máriakultusz ihletett kobzosa elesett a doberdői csatatéren. Az a buta golyó nemcsak egy életet ontott ki. Szepessy László nemcsak egy tagja volt a magyar hadseregnek. O egy nagyrahivatott munkása volt a keresztény Magyarországnak. Halála nyomán ür támad a magyar irodalomban, mert nincs hozzá hasonló, aki a magyar érzést oly nemes rajongással szóialltassa meg vallásos strófáiban. Mária költeményeit megzenésítve az ország minden templomában éneklik. Hány hivő és hitetlen lélekben gyújtotta lángra a Máriatisztelet mécsét megható dalaival! És neki is el kellett esni! Szepessy Lászlót gyászoljuk nemcsak mint magyart, de mint érzéseink lantosát is. A tanítóság iskolája. A rosszul fizetett, sokszor kigúnyolt tanitósa'g egy uj fényes tettre készül. Stampay János köbölkuti tanitó a katholikus egyházi zene jónevü művelője felszólítást intéz kartársaihoz, hogy egy oroszdulta falu iskoláját a tanitói lakással közadakozásból a tanítók épitsék fel. Az ő adományát — közismert énekes könyvének huszadik kiadása alkalmából 50 koronát — már el is küldte a gyűjtő bizottság elnökének Preszler Antal segédhivatali főigazgatónak Budapest, V., Hold-u. 16. Kiszámította, ha minden tanitó csak 1 kororát ad, akkor is állni fog a magyar tanítóság iskolája. A lelkes tanitó cselekedete nekünk zalaiaknak amennyire felemelő, anynvira megalázó is. Megyénket a háború vihara teljesen megkímélte. Népünk szegénynek nem mondható, hiszen a sétatereken több a selyemruha meg a lakkcipő, mint az egyszerű. És mi mégse gondoltunk arra, hogy az oroszdulta falvak segítésében elóljárjunk. Pedig gazdag uraink mily könnyen felállíthatnának egy falut, mely nevét megyénk valamelyik nagy szülöttéről kaphatná. A gazdag Zalamegyét megelőzték a nemzet napszámosai. Elmélkedés a drágasági pótlékról Megsemmisült ismét az állami tisztviselőknek egy édes reménye, mely arra volt hivatva, hogy felszárítsa némileg a háború szülte drágaság által kisajtolt, keserű könnyeket. Megrendült ismét az állami alkalmazottaknak azon meggyőződése, hogy létük, sorsuk és gyermekeik jövendője a róluk atyailag gondoskodó kormányok kezébe van letéve. Nem elégséges ugyanis a drágaság meggátlására az itt-ott jutatott családi pótlék. A tisztviselők nyomorának enyhítésére és végleges megszüntetésére először rögtöni segedelem, azután kellő megfontolással megalkotott állami intézkedés szükséges. A mióta lángralobbant a világháború pusztító tüze, amióta zajlik körülöttünk ez a világot megreszkettető veszedelem szörnyű áradatával, az az osztály tett és az szenvedett leg többet, mely éjiét nappallá téve ül hivatalában és őrködik, hogy el ne ragadja a szennyes áradat a magyarság és édes magyar hazánk védelmére kibontott nemzeti zászlónkról a diadal koronáját. Ez az osztály küldte gyermekeit, hogy őseik péidája után igaz magyar szivvel, magyar tűzzel és lelkesedéssel vezessék a népet a haza védelmére. Ez az osztály adta leányait önként a duló harcok hőseinek, a sebesülteknek ápolására legszívesebben. Ez az osztály vonta meg gyermekei szájából a nélkülözhető falatot, hogy minél több adomány kerüljön a hazafias áldozatok oltárára. És mig széles e hazának minden rendű és rangú népe a háború veszedelme között is boldogul, sőt nagyon sokszor meg nem szolgált haszonhoz is jut, a tisztviselő feláldozván mindent, mit e haza oltárára adhat, a pusztulásnak, az Ínségnek néz elébe. És miért? Nem ér az ö fiainak véráldozata hazánk életében semmit? A tisztviselők leányainak szeretettel teljes gondossága, lankadatlan buzgalma mind hiába váló ? Vagy fölösleges az a lelket morzsoló munka, mely hivatalaikban leköti az ősz apákat s mig gyermekeik pusztulása fölött érzett fájdalmaikat elfojtják szivük mélyére, kezükből nem engedik kiragadni az állam rájuk bizta hajójának kormány rúdját. Vagy talán annyira megérett ez az osztály a pusztulásra, hogy megmentésére minden fáradság hiába esnék? Vagy igazán nem állana módjában az államhatalomnak, hogy leghüebb munkásainak sanyarú helyzetén segítsen ? Mindezekre érezzük a feleletet szivünk mélyén. Tudjuk valamennyien hogy mikor milliók és milliók pusztulnak körülöttünk, a tisztviselők kivánA BALATONVIDEK TARCAJA Levél az orosz harctérről. Nézem a vizet, kanyargását, a folyó parton levő orosz állásokat s rajzolok, néhány vonás, s a vázlat kész. Munkámat elvégeztem, feladatom megoldottam, az ellenség állásait kikémleltem, a vázlatot öt példányban elkészítettem — ki tudja, melyikünk kerül vissza közülünk — s a már ismert uton visszafeié igyekeztünk. Egyszerre nehéz csizmák csörtetését halljuk. Erős muszka járőr megy ugy 80 lépésre tőlem keleti irányban körülnézni. A szürkék nem mozognak errefelé. Ha tudnák, hogy hátuk mögött fekszünk I .. . • Suttogva beszélgetnek émbereim. Hiába, bent van már a magyarban a szokás, pipa nélkül, beszéd nélkül nem ember az ember. • Bizony leszehettünk volna a fürdők közül ugy húszat, harmincat is Ic — »Lehet, hogy többet is !< Csendesen megszólal Pálfy, a jó öreg népfelkelő szaRaszvezetőm : — >Má meg bolondokat beszelnek össze, emberek. Ném vdt a muszkánál puska, hiszön fürdött;

? Gyámoltalan az akiéit; riiríit a gyerek. Már pedig gyerekeket nem bánt a magyar!« Tudja a jó Mindenható, ugy elfogott valami, mikor e kis beszélgetést végig hallgattam. Gyenge, gyámoltalan . . . mint a gyerek 1 — Az egész nép lelke, a forrón érző magyar lélek ez egyszerű ember szavaiban bent volt. Valami ugy elfogott! . . . Haza érve átadtam a jelentést, s éjjel, egy kis »munka« után az ezred a San töltésénél volt. Dolgos magyar kezek vágták a töltést, födözékeket készítettek s napkeltekor sortűzzel kivántuuk jó reggelt a folyón tul levő muszkáknak. Ugy déltájban megszólaltak a nahéz ágyúink, a jó öreg Hanbitzok. Énekelve mentek a nagy gránátok, majd ugattak, s siró hangom csapott közibük. Az volt ám csak a hecc í 'Élvezettel néztük, mint szaladgálnak a szomszédok egy-egy tele találat után, de egy gyorsan küldött schrapnel élénken biztatta őket, hogy jelentkezzenek Charon mesternél, ki jelenleg pénz nélkül is Hadúr birodalmába szállítja a komákat. Az ágyuk tőlünk jobbra két kilométernyire egyjjugába dőlt faluban voltak felállítva. Elindultam a rajvonálból, hogy közelebbről megszemléljem ezeket a szépen szőlő csodaszfllötr .darvakat.* < Bandukolok a házak között, megpillantok egy kertben két nehéz ágyút. -Megyek tovább, egy másik kertben négy ágyú hivalkodik. Ugy látszik, itt Galíciában a legújabb időben ágyuk nőnek virágok helyett. Egy tüzér kadett tiszteleg le feszesen, s tova megy. Oly ismerős az arca, valahol mar láthattamÉp az ágyukhoz tart, utánna megyek, szemünk találkozik, s a másik percben már átölelve egymás vállát veregetjük. A Hampő Jóska 1— Keszthely város szülöttje, Kivel nyolc évig ültem a gimnázium padja között. Az örökké nevető Jóska gyerek! Soha sem hittük volna, hogy mi majd az Ur 1915-ilc esztendejében Ocice mellett egy leégett ház mögött rossz vörösbor mellett fogjuk visszaidézni az elmúlt szép, verőfényes, boldog napokat. Megelevenedett előttünk a letűnt nyolc év, a barna hajú édes első ideál, a a gyenesdiási Hableány, a Héviz melletti Mexikó, no meg a szerény Cseke vendéglŐElőjött a szó egy -egy kedves anekdota, volt kedves tanárainkról, az idegenbe szakadt barátainkról s csendben a beszéd az otthonhagyott mese nőkre terelődött. Beszélgetésünket, a beálló est zavarta meg, A nap nyugvóra tért, a puskatüzelés is már csak elhalóan itt-ott hangzott fel. Elbúcsúztam a jő baráttői, elindultam vissza a rajvonalba. Jó kedvem volt, fütyörészve menSzepessy László.