Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-01 / 31. szám

2 BALATONYIDEK 1915. augusztus 1. nagy elődöknek dologtalan és jellem­telen utódai a dicső mult ragyogó em­lékein élősködnek s gyarapodtak. De akik ugyanakkor a kereszténység fejét ezer éves örökségéből s jogos tulajdoná­ból olasz jellemtelenséggel kiforgatva < magasztos és szent szegénységre* kényszerítik .... Az Unita Italia kis Emánuele, Nikita apó vöje nem pirul veréb módjára oly fészekbe szállani, melyet nem ő rakott, oly házban lakni, melyet nem ő s dicső savoyard ősei építettek — a Quirinálban. . . Amily méltatlannak mutatta ma­gát a kis' Emánuel a jogtalan terüle­ten bitorolt koronára — oly méltatlan­nak bizonyult népe arra a dédelgető támogatásra, melyben az idegen világ abban a szép országban pénzét szórva részesítette. Méltatlanok arra a ba­rátságra és szövetségre, melynek ol­talma alatt föltollasodva, jótevő barát­ját rúgta el magától ... A hazugság és becstelenség politikája nevelhet Ma­chiavelliket, — de meg nem szerezheti sem a becsületes népek szimpáthiáját, sem az Ur áldását. Lehet, hogy a végső szükség elvitte őket Páduába a csodatévő szt. Antalhoz, de hogy sem a nagy szt. Antal közbenjárása, sem az Ur áldása nem segíti őket sem az Isonzon át, sem a görci hídfőn tul, az immár negyed évi isonzói és görci nyaralásukból egészen világos . . . ! A pazarul szórt gránátjaiknak szilárdul* ellenálló görci hidfőnél az igazság diadalmaskodott eddig is. An­nak a hídfőnek vasoszlopai az igazság erejét jelentik, melyről visszahullanak a gránátok azokra, kik az igazság el­len szórják. Bárhogy fohászkodjanak is azért a megszorult olaszok, rablóhadjáratuk sikere ezentúl sem lesz nagyobb, mint eddig volt. És ha az Emánuel il piccolo eddig nyugodtan reggelizgetett is a mások jogos tulajdonát képező Quiri­nálban, annyi bizonyos, hogy sem Trentinóban reggelizni, sem Triesztben ebédelni nem fog soha. Arról majd Isten segítségével gondoskodnak a vitéz magyar honvédek és a tiroli császárvadászok. . . Mi pedig a Seregek Ura nevében erősen reméljük, hogy eljön az idő, mikor lesz még olasz földön háborús isteni tisztelet, de azt majd mi tartjuk a győzőkkel a szépséges majlandi szé­kesegyházban. Az az igazság győzelmi Tedeurna lesz! A hitszegők pedig csak imádkozzanak, hogy adjon nekik az Ur jobb belátást és elegendő maka­róni! tJnio-íiím. Budapest, Bálvány-utca 8. A mult vasárnap az egyik helybeli mozi egy hirdetést ragasztott ki, mely a magyar önérzetnek egyenes arculcsapása. A falragasz német szövegű. Egyetlen magyar szó nincsen rajta. Keszthelyen pedig nem tud mindenki németül. De a pénzét az ilyeneknek is elte­szik. A hirdetés szegélyzete vörös-fehér-fekete és fekete-sárga. Tehát a magyar szinek hiá­nyoztak. A szöveg pedig csak Németország és Ausztria győzelmes hadairól tesz említést. Felsorolta a filmen bemutatásra kerülő ösz­szes hadviselő felek katonaságát. A magya­rokról elfelejtkezik, mert österreichische Ka­valleriet említ csak. Végül, hogy a mellőzés teljes legyen, a központi hatalmak két ural­kodóját is bemutatja a mozi ilyen cimmel : Kaiser Wilheim, Kaiser Franz Josef. Keszthelyen nem tudjuk, ki az a Frarz josef császár, de igenis raicnc ; . ^retettel csügg szivünk-lelkűnk Sz istván 'ódán, Ferencz József magyar királyon. Elhiszem, hogy derék szövetségesünk hivatalos körei méltányolják a magyar állás­pontot, ennek magyar szivvel örülök is. Az a németországi filmgyár azonban nem tudja a magyar közjogot."Nem is az a mestersége. Hanem az Uiiio film Budapest Bálvány-utca 8 nemcsak tudhatná, de éreznie is kellene, hogy az a németországi reklámkép és fí melyet ő közvetít a magyar közönségn sértő. Mert nem áll az a megalkuvó állás­pont, hogy mindegy, hiszen szövetségesek va­gyunk mert a szövetségben férfiasan helyt állunk, pénzünkért megkívánhatjuk azt, hogy ne sikkasszák el magyarságunkat és létezé­sünket. Ez utón kérem az Unio-film céget, ha már magvar gyártmánya filmet nem közvetít a magyar közönségnek, intézkedjék, hogy legalább ne legyen sértő az az idegen gyárt­mányú film. Ennyivel tartozik az Unio-film annak a magyar közönségnek, melytől él. Keszthely, 1915. julius 30. KOZMA IMRE tanító. Cenzúrázott hadszíntéri levél, Olasz hadszíntér, 1915.-jul. 22. Kédves jó Tanár úr ! Örömmel értesítem kedves jó Tanár urat, hogy megérkeztünk a fönti frontra. Je­lenleg még a front mögött mintegy 5 — 6 kmnyire. Várjuk a további parancsot. Pár vonással akarom ecsetelni utunkat s azt a képet, melyet itt látok. Ha van hely a Bala­tonvidékben számára, kérném betenni. Feltéve, ha megfelel. S ha óhajtja kedves jó Tanár úr, szívesen írok egyes képeket, mint szem­tanú. Természetes, ha időm s elfoglaltságom engedi. Nekem más dolgom is van. * Utunk a zágráb-laibachi vonalon veze­tett. Csodálatosan szép a szemnek e vadre­gényes táj . . . Hat-nyolc méteres töltésen ro­han a vonat. Szakadékok, sziklacolossusok mosódnak el szemeink előtt. Lassankint meg­jelenik a háborús kép: muníció, élelmi tá borok rengetege az egyes állomásokon. Vonatunk megáll. Több óráig kell vá­rakoznunk. A pálya elől meg van rongálva. Épen most . . Kém ? Árulás ? Suttognak itt-ott. Egy másik hatalmas vonat nyújtóz­kodik a mellettünk lévő sínpáron. Álinden kocsi lecsukva, leólmozva. Írások mutatják : • Feltartóztatás nélkül továbbítandó.» Beku­kucskálunk a nyílásokon. Telve haiáltoszto­gató munícióval. S most tétlenül áll a forró, tengermelléki napsütésben. Több órai késéssel megérkezünk. . . A nap forrón tüzel. Az ég kék, tiszta. Itt-ott kuszált, fehér felhők szétfoszlanak, mint szél­ben a szétbontott leányhaj . . . Menetelünk előre. Megjelenik az igazi kép . . . Bumm 1 Bumm I hallatszik jobbról. Most elől, majd balról stb. Már tudjuk ab­ból, hogy előttünk félkörben húzódik el az arcvonal, Autók rohannak el mellettünk, mo­toros kerékpárok száguldanak . . . jelentést visznek, hoznak. Élelmiszert szállító kocsik végtelenje. Ezek nem rohannak. Pedig ordi­tozássá fajul a sok biztató szó : «Qyüa . . » «Ne . ,s> «Gyí . .» stb. ostorcsapás, pattogás . . . lárma, sípolás, tülkölés, berregés. . . Megállunk az ut mellett. Pihenünk. Félre­ülök egy kis fa árnyékában. Valamikor fű volt itt. Most is az van. De hatalmas rétegű por lepte be. Az úttól csak annyiban külön­bözik, hogy kövek nincsenek. A kép élénkül . . . Vöröskeresztes ko­csik . . . Telve jönnek, üresen mennek. Az ut mellett bágyadtan, megtörve jön egy csoport. Lassan, húzzák lábaikat. Fehér kötések tar­kálják őket. Csupa fej- és kézseb. Mindamel­lett vidámak. Beszélünk velünk. Biztatnak bennünk : «a taljány gyáva, nem mer semmit. Csak a tüzérség. Az borzasztó. A gránát szétvágja a sziklát, ez apró darabokra sza­kad. Ezért a sok sebesült.» Tőlünk balra kukoricás 4—500 lépésre. Egy hatalmas monstrum, a 30V 2-es van el­rejtve ott. Rettenetes száját a taljányok felé fordítva. Míg fői a menázsi, beszélgetünk ott egy hadnaggyal. Mily élvezettel beszél, mily büszke: «Uraim, ma reggel 4 lövést adtunk le. Ala ganz genau, ala tadlos.> Mind a négy egyenesen az olasz lövészárokba. S ott 600 méteres körben élő lény nem maradt. Este felé jár már az idő . . . Semmire nem gondolva, belemélyedek a szürkületbe. Egyszerre csak egy rettenetes bődület, hatal­mas lökés s valami sikító robajjal megy át ez a hatalmas löveg a taljányokhoz. Valaki megjegyzi: «Tábori posta 34. • Három lövést adtak le 10—15 percnyi időközben. Ez elég volt mára. Reggel 4, este 3. Az éjjel irtózatos volt. . . Ágyútűz, crya­logsági ;üz. . . s mindez a szép, csendes ju­liusi éjszakában oly borzasztó zörejt, dübör­gést, ordítozást idézett elő, hogy a nagy fá­radság sem tudott bennünk elaltatni. Majd holnap közelebbről . . . Mély üdvözlettel: Morgás Jenő. Fürdőélet Hévízen. Héviz fürdőéletét a háború alig látszik befolyásolni, hacsak annyiban nem, hogy az előző évekhez képest szokatlanul nagy az itt üdülő, illetőleg gyógyulást kereső tisztek és katonák száma. Ami természetesen csak emeli a fürdő élénkségét s hogy a közönség is tudja ezt s szívesen igyekszik honorálni, bi­zonysága ennek a katonák nagy népszerű­sége. Hogy egy csekélyke példát említsünk csak erre, Nagykanizsa város főkertésze, a közismert Fabby bácsi egy csokor gyönyörű szép virágot sorsolt ki a sebesült katonák javára s a virágszálak annyira kapósak vol­tak, hogy a sorsolás körülbelül 40 koronát eredményezett. A fürdő látogatottsága nem csappant s a régi törzsvendégek ma is csak oly szere­tettel keresik fel Hévizt, mint a háború előtt. Nagyban el segíti ezt a fürdő bérlőjé­nek modern felfogása, aki elismerésre méltó buzgalommal igyekszik a fürdő nívóját mind­jobban emelni s minden évben valami újabb meglepetéssel szolgál. A fürdő parkjának díszítésére, a fürdő­tulajdonos hercegi család címerével ellátott, grirfeket ábrázoló szobrokat állíttatott. Nem lehet eléggé dicsérni azt az újítást, mely sze­rint közvetlenül a part közelében, ahol leg­mélyebb az iszap, új iszapfürdők létesültek, eleget téve azok óhajának, akik a mély iszap­ban keresik a gyógyulást. Ugyancsak új a gőzház mellett felállí­tott kádfürdő is, amely azt célozza, hogy a nagy gyógyhatású viz hűvösebb időben, eset­leg télen is használható legyen. Maga a fürdőélet a régi, kellemes, test­nek, léleknek szórakozást nyújtó s amíg más fürdőről eltűnt a fürdőélethez annyira hozzá­tartozó cigány, — Hévizén az idén is vígan húzza a tabi cigányok népszerű bandája. Használjunk mindnyájan hadisegély pnstabélyeget! 11 i: i t is — Személyi hir. Kárpáti Kelemen csor­nai prém. kanonok, a székesfehérvári tanke­rület kir. főigazgatója folyó hó 28-án Keszt­helyről székhelyére, onnan pedig a Tátrába utazott. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom