Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-17 / 3. szám

1915. január 17. Fonai Jánosné, Polltár, Laszkovits Sándorné, N N., Bodor Annus 40—40 f, N. N„ Haracsim Józsefné, Pálffy D„ N. N. 30-30 f, N. N., Csukárdi Mihály, Lőkéné 20—20 f. A Keszthelyi Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet ivén : Dobos Györgyné 5 K 20 f, Gaál József 5 K, Ángyán János 4 K, Bernáth József 2 K, Salamon János 1 K 30 f, Csider Jánosné, Szeles József. Kokits Viktor, Füzesy Anna, Bernáth Irma, Laky Péter 1 — 1 kor. (Folytatjuk.) — Lopás fényes nappal. Bronrier Hermán ny. kávés városi bundáját ellopták a rnult csütörtökön délben. Az ismeretlen tolvaj megvárta, mig a szolgáló lement a pincébe s azalatt belopódzott az előszobába, ahol Bronner Hermán értékes városi bundája fel volt akasztva. Mivel a lopás egész tervszerűen ki volt eszelve, nagyon valószínű, hogy a házba bejáratos egyén követte el. Hisszük, hogy erélyes csendőrségünk hamarosan nyakon'csipi a vakmerő tolvajt s elveszi a kedvét a kabátlopástól. — Kilencvennégy sebesült katonaló érkezett f. hó 25-én éjjel Keszthelyre. Szánalmasan néztek ki szegény párák, valóban reá szolgáltak a pihenésre és az ápolásra,, amiben bizton nem lesz hiányuk. Szánalmasan néztek azonban ki a kísérőik is, szivet facsaró látványt nyújtottak torzonborz szakállukkal, a fáradságtól és kimerüléstől beesett arcukkal, lerongyolódott ruháikban. Remélhetőleg lesz idejük a pihenésre. — Egy őrölt rémte te. Vonyarcvashegyen Angyal Antal jómódú gazda 35 év körüli fia már régebb idő óta elmebajban szenved. A zalaegerszegi kórházból hazabocsájtották a szülői házhoz ; itt őrjöngésében mindent tört-zuzott s mit sem sejtő öreg édes atyjára rohant, vasvillával úgy fejbe verte, hogy órái meg vannak számlálva. A dühöngő fiút megkötözve a keszthelyi' korházba szállították. — Mikor a muszka éhes. A sebesültekkel érkezett kórházvonat parancsnoka az orosz harcszintér néhány kedves apróságát mesélte el. Ezek közül való az az eset, amikor a muszka éhes. Mivel pedig a szegény muszka katonával ez többször megesik, valószínű, hogy az alábbi eset is, talán különböző variacióban, szintén többször megesik. Az esemény hüebb reprodukálása végett adjuk a szót a kedves regélő parancsnok szájába : — Egy kemény napi munkánk után, éppen távozóban voltunk a halottak borította harctérről, összeszedvén már minden sebesültet, mikor egyszerre csak, mintha a földből bujt volna elő, elibénk toppan egy jól megtermett igazi muszka. Kifordított tenyerekkel elibém áll, vigyori pofával megnyugtatón magyarázza, hogy ne féljünk, mert nincs nála semmi öldöklő szerszám. Először azt hittem, hogy kém, később arra gondoltam, hogy szegény ördög talán a kiállott izgalmaktól meghibbant, pedig dehogy, egvik sem, hanem éhes volt a nyomorult. Miután magam is töröm kissé az orosz nyelvet, kihámoztam belőle, hogy napok óta egy-egy doboz húskonzerv lett volna az élelmük, ha a sok tolvaj generálisuk a hust a dobozból ki nem lopta volna ; hus helyett a dobozban fürész por volt, azt pedig a muszkagyomor sem veszi De, hát, ha mindjárt felakasztjuk is, legalább egyszer jóllakni kivánt, azért jött hozzánk. Megparancsoltam a legényeimnek, hogy adjanak neki enni, azután tartsák szemmel, nehogy megszökjék. Nem kellett őrizni soká az én muszkámat, esze ágában sem volt megszökni, örült, hogy el nem kergettük, alázatos, megelégedett és szolgálatkész volt, a legénységgel dolgozott, vágta a fát, hordta a konyhára a vizet, mosogatott takarított, csakhogy ehessen. Miután azonban engedélyem nem volt a létszámon felüli kenyérpazarlóra, de meg mert mégis csak ellenség a muszka, gondoltam, mielőtt baj lenne a dologból, eltávolítom a kórházvonatomtól, emberem azonban nem volt arra, hogy szuronyos kíséretet adjak melléje, gondoltam magamban, ez ugyan viszsza nem szökik a fürészporos kosztra, megmutattam neki a? irányt s ráparancsoltam, hogy menien a táborunkba, hát szomorú képpel, de szépen elment. Több, mint egy hónap múlva hallottam, hogy annak rendje és módja szerint, már tudniillik kifordított tenyérrel és vigyori pofával, szépen beballagott a reá nézve legbiztosabb helyre, a magyar táborba, ahonnét néhány napi " vendégszereplés után egy üres trénkocsin, felkuporodva a kocsis mellé, víg fütty és nótaszóval eluíazott a legközelebbi fogolygyüjtő helyre. — HIRDETMÉNY. Mindazoknak a magya. sz_ent korona országai területén tartózkodó 1875., 18/6., 1877., 1878., 1879., 1880. és 1881. évben született és esetleg ennél fatalabb A) alosztályu — katonailag kiképzett, népfelkelésre kötelezett magyar állampolgároknak, akik a közös hadseregnél, honvédségnél vagy a csendörségnél szolgáltak és bármely okból még a nem tényleges viszonyban (polgári foglalkozásukban) vannak (pld. mint létszámfelettiek, betegek stb.) behívásuk elrendeltetett. Ennélfogva fent emiitett népfelkelésre kötelezettek valamennyien, tehát az ajánlati lappal ellátottak is, tekintet nélkül az abban foglalt rendelkezésre, folyó évi január hó 20-án a nagykanizsai népfelkelési parancsnokságnál jelentkezni tartoznak. Megjegyeztetik, hogy bármely okból, tehát betegség vagy szolgálat képtelenség okából szabadságoltak, vagy bármely fegyvernemhez tartozók, tehát a lovasságnál szolgáltak is Bevonulni tartoznak. Azok azonban, kiknek a katonai hatóságtól bizonytalan időre szóló felmentésük van, továbbá mindazok, kik vegyes katonai vagy honvéd felülvizsgálat utján a hadsereg vagy honvédség kötelékéből annak idején véglegesen elbocsáttattak s ennek folytán a B) alosztályu népfelkelők csoportjába áthelyeztettek, bevonulni nem kötelesek. Behivottak bevonulásuk alkalmával meleg takarót, meleg alsó- és felsőruhát, evőeszközt, evöcsés?.ét, hátzsákot, jó erős lábbelit és két napra való élelmet vigyenek magukkal. Azok, kiknek népfelkelési könyve elveszett vagy bevonatott, a községházán ingyenes utazásra jogositó igazolványért jelentkezzenek. Könyvek és igazoló jegyek indulás előtt a vasúti pénztárnál bemutatandók. A behivási parancsnak ellenszegülők a törvény teljes szigorával büntettetnek. Keszthely, 1915. évi január 12-én. Szekeres Ödön, jegyző. — Két orosz sebesült érkezett a f. hó 7-iki sebesült transzporttal, két hamisítatlan orosz. Az egyik lengyel orosz Varsó vidékéről, a másik tatár-orosz a szibériai határról. A lengyel-orosz súlyos sebesülten került fogságunkba, mindkét lába törött, a tatár-orosz sérülése nem súlyos. Jó fiu mindkettő, taglejtéseikkel igyekeznek tudomásunkra adni. hogy jól érzik magukat a bajtársak között, akiunek vigságukkal akarják meghálálni azt a jó bánásu bajtársi készségüket, amit talán egész világon csak a magyar lélek bir. A súlyosan sebesült magyar fiukat hordágyaikon az állomásfőnöki irodában helyezték el ideiglenesen a kórházankénti elosztásukig, de itt sem feledkeztek meg a szintén súlyos sebesült lengyel bajtársukról, kérték, hogv ne válasszák el tőlük a jóképű vig cimborát, a kinek hálásak akartak ezzel lenni vig mókáiért, amellyel annyira megkönnyítette a lioszszu és kínos utjukat idáig. A tatár-orosz, mondják bajtársai, amilyen dühös bátorsággal harcolt ellenünk, ép oly szelid egykedvűséggel vegyül el magyar bajtársai közé, örökös mosollyal tűrvén azoknak gyengéd bajtársi mókáit. Patkányos apró szemeivel értelmesen figyel mindenki mozdulatára, tatárosan lelóggó ritkás bajusza alatt mintha mindig afeletti örömében mosolyogna, hogy bizton érzi itt magát. Mikor az állomásfőnök a vöröskeresztes hölgyeknek bemutatván, muszkának nevezte, élénken igyekezett tiltakozni a muszka megjelölés ellen, kezét, fejét rázta és indignálódva magyarázta, hogy nye ru?zsza, zama turki tatara», de azért csak mosolygott. Reischl városbíró kíváncsi volt vallási viszonyaira, kérdezte : katholikus, orthodox vagy zsidó-e, mutatott neki olvasót, feszületet, mutatott volna néki Mózes-táblát is, bár az véletlen nem volt nála, de a szegény nehezen értette meg, hogy mindez mire jó, végre a mimikák egyikét elértve és mutató ujjával az ég felé bökve «Allah.-al bizonyította, hogy ő igaz hivő mohamedán és mosolygott ehez is, valószínű afeletti örömében, hogy nem kénytelen sem Allah szakállán, sem Mohamed keblén ez idő szerint még pihenni. Ha, hát mindnyájunk «nagy Allah*-ja úgy rendelte, hogy ide kerülj, légy nyugodt és érezd jól magadat közöttünk szegény tatár. Laptulajdonos : Bontz József. Felelős és főszerkesztő: Dr. Bozzay József. Kiadó : Sujánszky József. Nyomatott Sujánszky .József könvvsajtóján Keszthelyen. a I eg m agasabb árban régiségeket, tölt aranyat, ezüstöt és drága köveket vagy becserélem ezeket nj tárgyakra. FRISS SAMU aranyműves és mtióráe KESZTHELYEN. Kiadó lakás. Egy kényelmes 3 szobás lakás, két utcai, egy I udvari szoba, előszoba, cselédszoba, konyha, éléskamra, pince és faház azonnal kiadó. Bővebbet HUSS FERENCNÉL Keszthelyen. Miren mentes kenszeloteket, kénezö akonát, erős és könynyü raffia kötözd háncsot és t idegen folyó oltóviaszt legjutányosabb árban ajánl Laskay Ernő Keszthely Ugyanott 1 tanonc is felvétetik Varga J ános ablaktisztító, parcbettakezelő, padlófestési és olajozási = vállalata = Keszthely-Újváros Árpad-u 190 Özv. Kunze Antalné utóda =LöwyPál = órás ékszer és látszeresz üzlete Keszthely (Kossuth L-utca Hungária mellett) Ajánlja dúsan felszerelt raktárát minden e szaka xágó tárgyakból. Orajavításokat MF 3 évi ^m jótállás mellett készítek. Mindennemű, ékszerjavítást elvállalok. Tört aranyat és ezüstöt a legmagasabb árban becserélek.