Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-20 / 25. szám

2 BALATONVEDÉR 1915. julius 11. a gloir nemzetének nyomorúságos sorsára jutni nem akarunk! A csata­terek véres hőseinek önfeláldozása hiv mindenkit, hogy a nemzet életét és egészségét megmentsük. Tegyen mindenki meg mindent! Mert a ma­gyarság jövője nemcsak a csatatereken, de a közegés ségügy terén is eldűlhet! SZÓZAT. Irta: RÁKOSI JENŐ. Az Európát duló világháború borzal­masan gazdag képsorozatai felett egy asszo­nyi alak lebeg, mintha e háború tüzein ke­resztülmenve emelkednék tőlünk egy jobb világba. De bánatos szeme itt csügg az elha­gyott földön a maga szegény árváin, akiknek anyja és százezer más árván, akinek patro­nája vott életében. Hohenberg Zsófia hercegasszony volt a Zsófia gyermekszanatórium védőasszonya és most árván maradt tőle a szanatórium maga is. Mert hiszen azért, amiért e rettentő háborúban a magyar vitézek halálmegvetés­sel küzdenek: az ő vére hullott el elsőnek azért a nagy és szent célért. Azt hittük, hogy a béke munkáiban várja őt egy nagy históriai küldetés nemze­tek boldogítása körül, mert lám aki a szere­lem csodás és titokzatos lobogója alatt for­málta a maga és fenséges férje életét, rakta meg családi fészkét és készült a feladatra, hogy egy koronás főnek legyen gondenyhitő menedéke és biztató angyala : azt váratlanul egy durvább kéz kegyetlenebb történeti kül­detésbe taszította át könyörtelenül. Ő volt gondviseléstől kiszemelve arra, hogy holttes­tén át lépjen közibénk a háború réme, amely­nek véres feladata, hogy igazságot tegyen népek, nemzetek, országok és fejedelmek között. És most, amikor hadaink páratlan ki­tartása és vitézsége folytán ennek az igaz­ságnak közeledő lépteit mintha már hallanók: gondolatunk oda száll a fejedelmi asszony­hoz, árvák anyjához, árvák patronájáóoz, és idézzük elszállt alakját, hogy felmutassuk fo­gékony szivek előtt. Mert emléket szántunk neki, hozzá méltó emléket, nem kőbe, hanem szivekbe, hálás gyermekszivekbe vésve. Testi élete meghalt egy világkatasztrófa zord előjátékában ; lelke éljen elmulhatatlanul a jótékonyságban, a segítségben, a szeretet­ben, a hálában. Hohenberg Zsófia nevére gyermekvé­delmi alapot kívánunk létesíteni s ebben for­dulunk a magyar nemzet gyermekeihez, hogy segítsenek meg bennünket. Aki valaha bol­dog volt anyaságától, aki mint gyermek volt boldog édesanyja mellett; aki mint árva va­laha könyet ejtett és érezte felebarátja simo­gató kezét, avagy aki meglátta vigasztalás nélkül az árvaság keserves ábrázatát: a bol­dog boldogságának okáért; aki boldogtalan, az azért, mert tudja mit jelent árvának, be­tegnek, szegénynek, boldogtalannak lenni: mindenki a saját jó szivéért és Hohenberg Zsófiának boldogsága teljében átlőtt anyai szivéért jöjjön és segítsen adományával ne­mes és szent célunkban. A háborúban elfolyt vér, a békében folyandó könyözön keserveit akarjuk enyhí­teni és egy mártirasszony tragikus halálának emlékében kapcsoljuk a jó cselekedetet, meiyre társul kérjük a magyar társadalom szivét, lelkét, eszét és becsületes két kezét, Isten és az árvák nevében. Városi közgyűlés. Keszthely nagyközség képviselőtestülete folyó hó 12-én délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlésen a képviselőtestület tagjai mérsékelt számban jelentek meg. Első tárgy volt Antal Jenő ajánlata a vasutivendéglő bérbevételére. Mivel az aján­lattevő sebesülteket akart a vendéglőben el­helyezni, ajánlatát nem fogadták el, mert a vendéglői jelleget a fürdőévadra való te­tekintettel szükségesnek tartják megőrizni s igy a házi kezelés mellett döntöttek. ReischI Vencel házasságának 50. évfor­dulója alkalmából 5000 K-t adományozott a háborúban megrokkantak részére a szegény­házzal kapc iolatosan létesitednő menedékhely építési költségeihez. A közgyűlés az adományt köszönettel fogadta, jegyzőkönyvileg megörö­kítette és köszönetének tolmácsolására bizott­ságot küldött ki. amely ReischI linre város­bíró, Szekeres Ödön, Harasztovics István, Dr. Lénárd János és Práger Tivadar tagok­ból áll és a mai nap fog ReischI Vencel előtt tisztelegni. Gaál Jószef indítványára a közgyűlés ReischI Imrének különböző időkben és alka­lommal tett nagylelkű adományaiért jegyző­könyvi köszönetét fejezte ki. A rendőrség kérelmére a szolgálat teljesítő 4 rendőr részére drágasági pótlék cimén 100—100 koronát szavaztak meg. A tengerésziskola részére az úszás gyakorlására a Berényi féle iparvágány mel­letti vizterületet jelölték ki. Illetőségi ügyek tsrgyalása után a köz­gyűlés fél egy órakor váget ért. Hallod-e még ; Csak nyugodhassak szent ölelő éjjel, Halovány asszony, hószin melleden. . . (Egy repülő lapra.) •yóni papnak készül. Apja is pap volt, kálvinista pap. Ez a papság is kiütközik zsol­táros szépen Gyóni tábortüzes művészibb versein. Valamikor mellbe lőtte magát, mint Juhász Gyula, aki meg kath. papnak öltözött be, de kivetkőzött. Juhász teljesen kispapi emlékeiből, impresszióiból, imitációiból me­ríti témáit, vagy kapcsolja azokkal. (Szent­ségtörés, Imitáció Chr. Dicsősség, Halálhim­nusz.) Csak magyarsága, szomorú sirvabu­sulósága menekedte ti a halászbárkás, szo­morufüzes Tiszához. Szerzetes lelke vissza, magábavonuldsága zeng szordinós fojtott­sággal minden verséből. Gyóni — Ady proletárhangu versei szerint — prédikátoros hangú, szónokló, harci riadó. Keresetlensége a hitujitáskori szabadszájuságra mutat Juhász misztikus templomok s meditációs kolostorok csöndjé­vel szemben. (Vagy a középkor tömjéné kell neked szivem s az égi ostya arany kehely felett?) S lám, a kath. fohászt agyonhallgatták a kath. lapok, pedig én is az Aktotmányból tudtam meg könyvecskéje megjelenését. Per­sze csak nevét említve, holott olyan klikk­hülyeségeket feldicsér az ósdi szerkesztőség. Az Élet se ismertette, mert a Pethő-gárda tagja volt Juhász. A szerkesztő változás az Életnél mindig bajjal járt. Az előzők nem kellettek. Persze a lap se kellett. Anyagi ká­rosodás állott be, mint Izsóf szerkesztőskö­désével s most Pethőék távoztával. A klikk rendszer öl meg nálunk min­dent. A klikkrendszernek köszönhette Gyóni, hogy szépségei helyett kortesdalát adták le szemelvényül a kath. lapok. Miért nem kö­zölték az ellenzékieknek szóló: Csak egy éjtszakára. .. cimüt ? Hm ?! Óh, az évnegyedenként kormányszub­venciók szerint igazodó Rákosi Jenő lapja fedezte föl Gyónit, aki a nyugatosok ellen hadjáratot indított s ellenmozsárul előásatta sírjából Komjáthy Jenőt, akinek szemét ki­dugta rongyos garasokkal munkáiért néha sok modern, szokatlan szépséget kihúzott pesszimista verseiből. Pártoskodás ez is. Csak egy éjszakára küldjétek el őket, A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára : Akik fent hirdetik, hogy — mi nem felejtünk. Hja, Rákosi Jenő most a kormány szub­venciósa. Nesze ellenzék I — Tehát miért, miért ? dfegfe Minden drágul. Egyik-másik dolog drágulását még csak meg lehet érteni, mert hogy drága a gabona, természetesen drágább a hus is, munkaerő hi­ányában drága a szén, drága a fa is. fel­megy az ára a vászonnak, posztónak, a gyarmatcikkek behozatala megszűnt, felment az ára a kámfornak, kaucsuknak, gumminak stb. stb. Többé-kevésbbé minden cikknek a drágulása megmagyarázható, hogyan tudja azonban megmagyarázni a Bal. Hal. Részv. Társ. a hal árának a rettenetes drágulását? A Balatont nem kell sem szántani, sem bo­ronálni, a jó Isten most is ép ugy ingyen adja a halat, mint tavaly, vagy mint 10 év­vel ez előtt. A tisztelt Társaság mégis fel­emelte a hal árát és pedig nem is valami szerényen, a keszegnek, ennek a semmi ér­tékű halnak egy korona kilója. De hát miért? Mert az állam segiti a Társaságot, mert ma sem az általános drágaság közepette sem fizet több bért, mint tavaly, vagy mint 10 évvel előbb, és hát főleg mert az idén, úgy­szólván ingyen van a munkaereje, orosz fog­lyokkal halásztat, óh bár halásztatna a Vol­gán s piaca volna Moszkvában, itthon pedig halászna más, a kinek jobb a szive. Megfigyelések. Ha az ember sokak közt és a társa­dalom minden rétegében megfordul, döbbenve látja, hogy még ma is, midőn minden akarat­nak, tervnek, egy célra kellene törni, vannak kik folyton a másikat nézik és annak éinek, hogy csupa irigységgel, kislelküséggel ipar­kodjanak elvenni annak érdemeiből, aki vala­mit kivivott, avagy a jó sor neki juttatott —• aki némi előnyt nyert felettük. És megindul a küzdelem, de nem a közjóért, de a társunk sikerének lekisebbitéséért; mennyi energia vész igy el ? mennyi keserű órát szerez az illető önönmagának is 1 Ha valakinek a neve megjelenik a lapban, hogy eredményes mun­kásságáról a köz is tudomást vegyen, egész viperahad támad fel — hogy az illetőt meg­mardossa. S van olyan, ki e sziszegő nyelvek előtt meghátrál. Elég kár. Csak igaz legyen a szándékunk — akkor bátran előre. Sok, mérhetetlen sok energia és jó szándék vész azonban el az által is, hogy nincs aki a megfelelő erőket kellően alkal­mazásba venné s mindenkinek a maga helyét a közös munkásságbán kijelölné. Vannak oly lelkek, kik megérzik, hogy hol akadnak szá­jukra megoldandó feladatok, de a legtöbb ember várja a vezetést, az irányító kezet. Irányító erős egyéniségek az emberiség legmagasabb jótevői, ha lelkük nemes, szán­dékuk amellett igaz. JH I H E Iv. — Gondoskodjunk sebesültje­ink szórakozásáról. Ha azt hisszük, hogy kötelességenknek eleget teszünk, midőn megnyugszunk abban, hogy a betegeink anyagi napi szükségletekben nem szenvednek hiányt, csalódunk. A léleknek, hogy erős, akcióképes ma­radjon, üdülnie kell s erre szolgál a gondolatok elterelése, a szórakozás. A mi szép asszonyaink, lányaink is rendezhetnének valami mozgalmat, ne minden dicsőséget a többi városok ragadjanak el. Egy kis hajózás a Balatonon, valami népünnepély ami üdülőinknek is elkelne s nem kellene annyi irigységgel gondolniok fővárosi bajtársaikra, kikért annyit fáradozik a társadalom. — Személyi hir. Festetics Tassilo her­ceg ur őfőméltósága és magas családja a mult hetet Keszthelyen töltötte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom