Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-13 / 24. szám

XIX. évfolyam. Keszthely. 1915. május 16. 13. szám. Előfizetési ár Egész évre Fél évre . 10 K - i 5 K - f Negyed évre . 2 1\ 50 f Egyes szám ára — K 20 f Nvilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . TONVID Kéziratokat a szerkesztőség citnére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASARNAP. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. Heti kis tükör. Az Est meg a balatoni fürdők. Fényes László az Est' keddi számában egy igen jóindulatu cikket irt a balatoni fürdők felvirágoztatásáról. A derék újságírónak és az elterjedt lapnak mindenesetre hálával tartozunk, hogy foglalkozik velünk. A lap tördelője ellen azonban kifogásunk van. A szóban levő cikk mellé közvetlen egy idegenországbeli fürdő hirdetését tette, mely természetesen agyondicséri önmagát. Már most a rólunk szóló bírálat mellett helyet foglal egy idegenfürdő dicsérete. Ezt eg" magyar lapnak tennie nem volna szabad. Hiszzük is, hogy az osztrák fürdő helyett a mi hirdeté-. síinket tette volna oda a tördelő, de az összes balatoni fürdők között nem akadt egy, amely hirdetésre is áldozna pár koronát. Pedig ugv hisszük, nem ártana, ha városunk o o J ' ' is fizetne néhány nagyobb újságban egy-két sor hirdetést fürdőnk jóságáról. HÚSHAGYÓ KEDD. Irta: N. I. A szó igazi értelmében anachronizmussal vádolhatna valaki ennek a régi jó hirü keddnek kánikulai emlegetésével — ha a dolog nem volna annyira reális és szomorúan aktuális. Arról van ugyanis szó, hogy a kormány a nagy hushiánvra való tekintettel — húshagyó napok behozásával szándékozik s.egiteni a husinségen! Már most azután egészen mindegy, vájjon hushagvóul a régi jó keddet vagy napot állapit-e meg a koregy bizonyos, hogy a mai idők Komolysága és a szükségessé vált kormányhatósági intézkedés fénves igazolása az Egvház által reno o delt böjt intézményének! Pedig kevés egyházi rendelkezés szenvedett több gáncsot és semmibevevést a böjtnél, noha egészen világos, hogy nemcsak vallási, hanem nemzetgazdasági, egészségügyi, sót jellemképzési szempontból is nagyon bölcs intézmény az. Nincs most szándékunk a morális szempontokkal bővebben foglalkozni, elég itt csak annyit említeni, hogy a böjt vagy mondjuk, a bizonyos ételektől való tartózkodás bizonyos fokú fegyélmezettséget, megtagadást, lemondást jelent s így önkéntelenül is akaratszilárdságot, erőt és határozottságot o 7 tételez fel s hozzájárul az ugvnevezett oegé-zember kialakításához! Ahhoz a magasabb embertípushoz, mélyre a nagvídökben oly nagv szükség van ! . . o. o Az örrfegyelmezésnek e típusai szolgáltatják azután a csataterek és lövészárkok hőseit! Akik megszokták ; ^ O jóidőkben az önkéntes nélkülözést, ami már böjt, azok a szükség idején nem lesznek kislelkü pessimísták ! — Nem lesznek desertálók az első ínséges napokban! A böjt intézménvének nevelő, jellemalkotó ereje tehát vitán felül áll. Ám nem kevésbbé bölcsnek kell tartani e rendelkezést az igazi Übermensch szempontjaiból sem! A szilárd jellem kialakulásának alapja nemcsak a nélkülözések között is helytálló lemondás, hanem az engedelmeskedni tudó lelkület is! Az a böjt egy negatívum — ne egyél a tiltott "fa gyümölcséből — valóban egy nagy etikai positivumot, az engedelmesség parancsolatát vonja maga után! A nagy idők s harcos napokban a siker, a győzelem a fegyelmezett engedelmességen fordul meg. Engedelmeskedni s parancsot ismerni és teljesíteni akkor is, ha a magam feláldozásával jár, csak hősi lelkek tulajdona! És mi ennek a lelkületnek köszönjük, hogy igazügyünk azzal a rettenetes pigra massával szemben most a gvözelem jegyében áll! Egészségügyi előnyei fölött az orvosi tudomány már döntött. Erre is elmondható Roma louerta, causa finita. Róma — az orvosi tudomány szólt s az ügy be van fejezve! A huseledelek túlzott élvezete káros, az orvosilag megállapított doguma, melyről többet szólni — szópazarlás lenne! Ami nemzetgazdasái vonatkozásait illeti — itt a nagy idők példája! Az ország megdöbbentően megfogyatkozott állatállományának hiánya már is aggodalommal tölti el a közgazdaság iránt érdeklődőket, mert a Gondviselés az állatvilág e hasznos fajtáit, a szarvasmarhákat nemcsak táplálékul, de az ember igazi munkatársaiul renA BALATOhMDEK TARCAJA Giuseppe KI epei cl i tábornok. Irta: Somogyi. A jó Giseppe Klepeidi sem gondolta, hogy gyors futamban emelkedjék a még eddig mindig elpáholt talián ármádia ranglétráján a közönséges polgári életből. Pedig ugy történt ... A dolog histórikuma a következő... Giuseppe Klepeidi az olaszországi Udinéből fölfödözte, hogy Magyarország sok természeti kincse között, nem az utolsó érték a vízi sás sem! — Mi itthon eddig nem tudtuk másra csak elégetni, vagy almozásra használni. — Giuseppe Klepeidi tudta a módját, hogyan lehet a sást kultur célra, székek, nyugágyak s másfajta hasznossági és dísztárgyak készítésére értékesíteni. — Giuseppe Klepeidi a jó talián élelmességével udinei magányából éles tekintettel felfedezte a sás magyarországi eldorádóját is — a Balatonsarkot ! — Lehet, hogy az üzléti ösztönt a történelmi emlékek is nógatták. — Talán valamelyik morgentinából ide kiruccanó római légionárius emlékiratai, vagy a pannóniai legionáriusok hagyománya irányította figyelmét e sarok felé. Hiszen a többi most ellenünk agyarkodó italiani^simok között a jó Giuseppe Kepeidi is a római legionáriusok egyenes leszármazottjának tekinti magát! — Elég az hozzá, hogy Giuseppe Klepeidi sem az az ember, aki csak gondolkozik s tervezget, hanem aki cselekszik is! Csakhamar a Balatonsarkon termett, nagykanizsai Bálint tolmácsával. Megkötötte a bériizletet s munkához fogott. — I\itc)iener és Lloyd George íera toboroznakjjoly vehemenciával angol színes és nemszines harcosokat, mint milyen délies energiával gyűjtötte Bálint tolmácscsal a balatonsarki magyarokat a sás szedő munkászászlóalj alá. —. Annál inkább, is mert az itteni gazdák nagy mérgére az ajánlat nagyon is kecsegtető volt, napi 4—5 kor. kereset! — A falu fiatalsága sorakozott is a Klepeidi zászló alá! — Csakhogy egy kis baj történt. — A dolog nem men egészen szárazon! —Az iszapos, hol mélyebb, hol sekélyebb vizbe is bele kellett gázolni, ami azután nem egy esetben kisebb-nagyobb mérvű hascsikarást s más egészségi rendetlenséget vont maga után, mivelhogy akkor még nem illett holmi haskötőket emlegetni, lévén az a világháború szomorú nevű szabadalma. Az eredmény az lett, hogy a munkástábor, akár csak a beszorított tripoliszi bersaglieri hősök, kezdtek visszavonulni, oszladozni s végre elpárologni. Giuseppe Klepeidi aki a munkaszezon derekán magára maradt Bálint tolmácsával. Giuseppe Klepeidi segített magán. Udinéből hozott sás újoncokat. Ez időtől fogva éveken át 40—50 talián munkással érkezett meg a tavaszi és nyári idényre! A Balatonsarok egy kis olasz kolonia lett. Folyt az olasz szó, esténkini az olasz ének. Az olasz szó ragadt a fiatalság között, a csintalan lurkók is már »bona sera«-val köszöntöttek. A dolog tetszett a vörsieknek, mert Klepeidi gavallérosan fizetett, szórta a lirát és centesimit. Hanem nem sokáig tartott a vig élet. Beütött a világháború . . . Giusppe Klepeidi, ugy látszik jobban ismerte udinei honfitársait, mint mi szövetségesünket s érezte azt is, hogy Udine körül, valami nincs rendben, mert egy szép szeptemberi éjjel egész zászlóaljával elpárolgott temérdek sást és adósságot hagyva hátra, mert az adósságcsináláshoz nem csak mi, hanem ugy látszik, a taliánok is jól értenek. Az entente bankházai erről bővebb felvilágosittással szolgálhatnának bizonyára . . . Ám azóta folyt a világháború! Megjött a tavasz is, csak Giuseppe Klepeidi nagykalapos ármádiája nem jött — hanem megjött a hős, a vitéz talián ármádia — ellenünk harcolni. És itt kezdődik Giuseppe Klepeidi gyors karrierje ... A mindenütt kémetlátó néphiedelem már megállapította, hogy Giuseppe Klepeidi nem üzlelember volt, hanem olasz kém, mégpedig nem is közönséges kém, hanem »olasz tábornok« a nagy vezérkartól, kinek az volt a föladata, hogy a római légiók hajdani útjait tanulmányozza, hogy melyik lesz alkalmas a pannóniai uj olasz megszállásra! Én pedig márt most hiába magyarázgatom nekik, hogy Giuseppe Kepeidi vallásos ember lehetett, hiszen, mint nekem mutatta, pénztárcája legelőkelőbb rovatában mindig magával hordotta a Madonna képét! Szabadkőmives tehát nem lehetett, sőt föltehető, hogy becsületesebb ember volt Salandránál vagy akár Sonninónál, ennél az