Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-11-16 / 46. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. november 16. 46. szám. BAL TO VIDÉK F^olitiliai IxetJLlajp. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZK Ü: VASÁRNAP. 8ZERKESZ TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adnnk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50^ . ' 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Heti kis tükör. Jótékony bazár a zárdában. Parecco Eugénia, a helybeli irgalmasok zárdájának melegszívű főnöknője gyönyörű tervekkel foglalkozik. Nov. utolsó '2 napján és dec. elsején jótékony bazárt rendez a szegény, apátlan, anyátlan árva és elhagyott gyermekek felsegélyezésére. A szeretet találékony s az irgalmas nővérek szeretete kifogyhatatlan ! Reméljük, bogy ennek az égő szeretetnek hullámai útat találnak a nagyközönség szivébe is és kiki sietni fog adományaival a bazár gyönyörű céljait előmozdítani, egy-egy csillogó gyermeki könnyet felszárítani. Visszaemlékezés egy papi gyűlésre. Azt olvastam a »Balatonvidék»ben, hogy a minapában megtartott karmacsi papi gyűlés határozatai között az is szerepel, bogy az esperesi kerület papsága megértve a kor intő szózatát, a kath. sajtót szellemileg és anyagilag jobban fogja ezután támogatni, mint eddig tette. Üdvözöljük a kath. papságot e lelkes elhatározásért s Kossuth szavainak értelme szerint válaszolunk neki, mondván : «Uraim, annyi erőt a kivitelben, mint amennyit mutattak a megajánlásban s a magyar kath. sajtót a pokol kapui sem dönthetik meg.» Dr. Br. Hornig Károly bibornok beszéde a Népszövetség diszgyülésén. Bíboros megyéspüspökünk a kath. nagygyűlés alkalmával a Népszövetség diszgyülésén a következő beszédet mondotta: Nagyméltóságú elnökség, igen tisztelt diszgyülés ! Üdvözlöm a Katholikus Népszövetséget, mint a magyar katholikus hitéletegyik éltető, mondhatnám, teremtő tényezőjét. Hogy miért tartom a Katholikus Népszövetséget a katholikus bitélet éltető tényezőjének, a következőkben lesz szerencsém előadni és bizonyítani. Az ember társas lény, ezt mindnyájan tudjuk és érezzük. Az ember önmagában elszigetelten, minden összeköttetés nélkül, saját szellemi és testi erejére utalva képtelen volna céljait megvalósítani. Ez annyira világos, hogy bizonyítani sem kell. Bizonyos, hogy az ember a kulturális haladás mai magaslatára társuí lás, összemüködés nélkül nem tudott volna felemelkedni. Erre a meggyőződésre vezet bennünket a történelem tanítása is, midőn látjuk, mint tömörülnek az egyének a családban, mint lesznek a családokból községek, a községek tömörüléséből törzsek s a törzsek szövetkezéséből az állam. Mit akar e téren a Katholikus Népszövetség? Azt vethetné fel valaki a Katholikus Népszövetség ellen, hogy hiszen a katholikus ember mái- születésénél fogva tagja a legrégibb, legerélyesebb, legjobban szervezett társulatnak, a katholika egyháznak és hogy ez a katholika egyház, mint társulat elég erős arra, hogy az embert életének minden viszonylatában támogassa és vezesse kitűzött célja felé. A dolog tényleg ugy áll, hogy a katholikus egyház az egész embert karolja fel, az egész embert akarja földi és túlvilági céljai felé vezetni. Csakhogy e célok elérésében, amint az élet viszonyai eltérő természetűek, akként az is egyháznak is különféle eszközökre van szüksége és ezeket az eszközöket használja fel céljai elérésére. Szellemi tekintetben az egyház K BALATONVIDÉK TAllUJA. Guru családja. Darnay Kálmán Gisimár c. regényéből. Tavasz végét járta az idő. Somlyó veremlakói kint tanyáztak a zöldgalyas sátrak alatt. Csak az őszszakállu bölcs Ibra, ki már száz telet látott, nem hagyta el sziklaoduját. 0 volt az árják táltosa, birája. Ibra jövendölt az égi jelekből, ő mutatta be az Ur áldozatát, melynek füstje feltört a magas egekbe, ha azt szívesen fogadta az árják hatalmas Istene. Most is épen főbenjáró dologban ü'nek tanácsot. Az áldozat tüze ott ldbog a sziklabarlang bejáratánál, az elé telepedett Guru, a családfő, a bölcs Ibrával. Amodább Guru hűséges felesége, Ibilla, ki kilenc életet adott ennek a rögös földnek, edénykészítéssel foglalkozott. Gisimár, az aszszonysorba való szépséges hajadon leányuk pedig odakuporodott a sátor küszöbére. Neki legsietősebb a dolga, mert már csak egy szarvasbekecs híja a lakodalmának. Kérőben sincs hiány. Somlyó, Csaba, Tárkány legénysorban levő vadásza, halásza mind Gisimár után bomlik. Ki csak egyszer meglátta az egészségtől duzzadó barnapiros arcát, rengő járását, rajt' felejtette szemét. Bögréit elkapkodták, hálójáért, melyet ügyes kezével kötött, versengtek a halászok. A minapában is egy rakás hallal többet ajánlott Gisimárnak Buru, az öreg somlyói halász egy vetés hálójáért, mégis elcsapták kezéről. Hogy is engedhetné Suga, az első halász hogy más kezébe jusson a szépséges Gisiinár hálója, mikor magának szánta készítőjét is. Mi tagadás benne, egy kis jusa is volt Gisimár kezére, mert még gyermekleány korában kimentette a Séd viz sodrából. Azóta be sokszor taposta Suga Guru becsületes tanyáját, de mindig nehezebb szivvel távozott onnan. Pedig kedvében járt az egész családnak, különösen Ibilla asszonynak. A legszebb, legfrissebb sügér, potyka, süllő Ibilla bögréjébe került. Sőt a minapában, midőn aranypiros pikkelyü halacska akadt Suga hálójába, azon elevenen elvitte azt Gisimárnak. Hadd teljék benne gyönyörűsége. Kedvelte is Ibilla a módos halászt. Ha átlépte sátruk küszöbét, szarvasbőrrel leteritett lócára ültette és haomával telt csobolót tett eléje. Szerette ennek a szent növénynek bűvös nedvét balász, vadász egyaránt. Ki mértékkel élvezte, elfeledte attól buját, bánatát, de bóditó álomba merült az, ki a csoboló fenekére nézett. Fel is vetette nem egyszer Ibilla az ő alázatos hangjával Urának, pai ancsolójának, Gurunak, hogy asszonysorba kellene ereszteni Gisimárt. Nem megvetendő legény Suga. ki négy tulkot ajánlott, hogy magáénak nevezhasse a somlyói telep legszebb hajadonát, Gisimárt. De ilyenkor felforradt Guruban az árja vér. Leszólta élettársát, hogy halkergetőnek nem adja leányát, mert az igazi árja vér az erdőből él, nem a vízből. Sugát különben sem szenvedheti, aki, ha vadbömbölést hall, az asszonyokkal együtt, bújik a verembe. Meg Gisimár sem hajlik hozzá, kiszökik a sátorból Suga enyelgése elől és miudig ezer dolga akad, ha szóhoz fogja. De bezzeg oda sem néz a füstölést váró tálaknak ós bögréknek,, szünetel az orsó, ha Ingár, a csabai vadász, jön tanyájukra. Nem hiszem, Ioilla, hogy az anya szeme észre ne vette volna, mint borul lángba Gisimár arca Ingár keze érintésétől. Ibilla megkísérli néhány ellenvetéssel nyomatékot adni szavainak, hogy idegenbe kerül leányuk, meg hogy mégis csak Sugát, Gi imár életének megmentőjét, illetné az elsőség. De mikor látja ura csökönyösségét, megnyugszik * sorsában. Most is Suga körül folyik a tanácskozás a bölcs Ibra és Guru között, mert kenyértörésre került a dolog. Guru, mielőtt a beszéd komoly fordulatot venne, jónak látja Gisimárt lektildeni az áztatóhoz. Nezze meg, hámlik-e már a szarvas szőre ? Hadd készüljön el minden, ne legyen semmi híjjá a lakodalomnak: Ingárt, nem félti, majd előteremti a váltságot. Egy elejtett bölény fölér négy tulokkal, attól pedig nem riad vissza a veszélyt nem ismerő csabai vadász, Ibilla előbb kezénél fogva betereli két kis leányát, Iribet és Turmillát a ve remkunyhóba, azutén maga is tisztesség.