Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-09-14 / 37. szám

1918. szeptember 14. BA L AFO NVH>ÉK Hornig br. dr. bíboros püspök jubileuma. Veszprém. Sokáig emlékezetes 'esz Veszprém ben az az ünnep, amelyet sz egyház és polgár­ság rendezett f. hó 8 án a szeretett me­gyéspüspök 25 éves püspökségéuek emlé­kére. Veszprém már vasárnap zászlódiszben pompázott s az utcákon a tisztelgő kül­döttségek csapatai hullámzottak. A jubi­láns főpapot papsága a Corvin-kódexekre emlékeztető diszalbummal és gyönyörű pásztorbottal ajándéko/ta meg. Kitett magáért a káptalan is, mely az ünnepelt tiszteletére 25 ezer koronás ala­pítványt. tett. A pü-pöknél tisztelegtek : a papság, a káptalan, a Veszprémben levő szerzetesrendek, a katli. iskolák, a kir. tör­vényszék. a püspöki urod. tisztikar, a ka­tonaság, Vasárnap este fényes kivilágítás volt a püspök tiszteletére, h szerenád azonban a jub'láni egyenes kérésére elmaradt. Szept. 8-án a jubiláns ünnepélyes mi­sét mondott, a gyönyörűen restaurált szé­kesegyházban. Sz. mi>e végén Bédey Gyula dr. nagyprépost tartott, hatalmas beszé­det, amelyben hű vonásokkal rajzolta meg a nagy püspök érdekes szellemi arcképét, mindenütt kiemelve bőkezűségét, jótékony­ságát, a magyar kultura oltárára letelt ál­dozatait. A jubilánst a király is ig-n me­leg távirattal kereste fel. Keszthely. Rédey Gjula dr. káptalani nagypré­post rendelkezés" szerint Keszthely is ki­vette részét a magasztos ünnepből. Dunst Ferenc dr. apátplébános f. hó 8-án délelőtt 9 órakor nagy segédlettel ün­nepélyes misét tartott Te Deummal. A hí­vek imádkoztak a szeretett, főpásztor jó­létéért. Istentisztelet után a torony vala­mennyi harangja félóráig zúgott, jelentve a magasztos, szép üunepet. A keszthelyi prémont,rei társház ne­vében Berkes Ottó hosszabb táviratban üd­vözölte a megyés püspököt. gáns urlovasok és urlovasnők szoktak lo­vagolni. A park mellett húzódik a Park Lane, a londoni milliomosok lakóhelye. Még egy dolog érdekel minket bizo­nyára. Az angol biró. Sokat, hallottuk már emlegetui, hogy az angol biró mily füg­getlen, mily liberális és hogy mily nagy­szerű fizetésük van 1 Hát bizony ezt. meg is érdemlik. Az angol biró mindmegannyi ki­váló egyéuiség. ítéleteiket nagy látkörfel és mindig jó szívvel alkotják meg. Azért, amint tapaszt al ha tiú a közéletben, igen nagy tekintélynek örvendenek. Tekintsünk be egy-egy bírósági épü­letbe s hallgassuk a tárgyalásokat s az Ítéletet. : Patrik O'Gtrady, egy 25 éves kocsi­mosó ül a vádlottak padján. Lopá miatt 3 hónapra Ítélte a biró. Miután az Ítéletet kihirdették, tudta meg a biró, hogy vád­lott fiatal házas, heti fizetése 22 shilling (26 kor. 40 fillér), kis gyermeke pedig ha­lálos beteg s vádlottat, a nyomor kénysze ritette a lopásra. A biró, Ur. Allan Lawrie, maga elé hozatta az elítéltet s azt mondta neki : «Megeng6dem Önnek, hogy haldokló kis fiát még egyszer láthassa, visszaveszem az ítéletet s Ont egyelőre szabadlábra he­lyezem. Jöjjön hozzám 14 nap múlva s ügyét újra tárgyalom.* A fiatal apa megköszönte és nagy könycseppel szemében távozott. A biró jó szive és belátása nemcsak Ez Pest! *> Mozifelvételek a főváros életéből. Irta BERKES RÓBERT. II. Mert hát rendnek muszáj lenni! Amióta C/.uczor Geigely falusi kis leánya Pesten járt, sok víz folyt le a Du­nán. Azóta már sok kis lány jött be Pestre a falujából, ki tojással, ki almával, ki meg csak ugy kosár nélkül, tisztán a fiatalsá­gával. Itt is hagytak aztán mindent reudre szépen, anélkül, hogy bálkinek is eszébe jutott volna idillt irni róluk. A falusi eladja szépen a hamis tejet, a pesti meg kifizeti szépen hamis pénzzel és forog a világ tovább. Es ha néha-néha bevetődik is egy falusi lány' A Isó-Reczeczéiől, olyan, aki még sohase járt nagy városban, tudja Isten, mintha ma már nem nézné nagy urnák a cifraruhás parádés kocsist és j mintha ma már hívogató szavára nem almával fizetné ki a szép baju*zu bácsi', mint. Czuczor idejében. És mintha az a jó vidéki a pestiek által annyira hangoztatott látogatást is felejteni kezdené. Mintha mikor falujaba visszamegy, nem azt mesélné otthon, hogy jaj be' szép ez a Pest, Istenem be' szép, hanem mintha majdnem kivétel nélkül, igy fakadna ki! «De meg jártam Pesten, a kutya fgye meg !» Nem éitem! Hiszen világváros a mi Pestünk ! A fek­vése olyan, hogy ilyen nincs még egy városnak a világon. A pa'oták egész tö­mt'ge nőtt ki a földből az, utolsó évtized­ben, a közintézményeink mintaszerűek, az utcákat, automobilok, kocsik, villamosok száza száguldja végig és mégis ezt a ra gyogó pompát, ezt a fényes külsőt elho­nsályositják, a szemlélőie nézv>- az össz­benyomást kellemetlenné teszik azok az apró-cseprő hibák, amelyek a főváros fej­lődésének szellemében, a vezető egyének nagy szabású alkotásai mellett a kisebb dolgokat e hanyagoló felületességben ke­resendők. Ezut'al arról az intézményről kivánok néhány szót szólni, ami minálunk a legtökéletesebb: a rendőrségről. Nem akaiok azonban kimerítő kri'ikát gyako­rolni rendűi-k őreiről ! h sz e lap kereté­ben nem is vállalkozhatom e szerepie, csupán épen a vidékiek érdekében elme­Lásd a Balatonvidék 36-ik szán át. is e >1 tölti megnyugvással, de hálaérzette] az elítéltet. Amint tudjuk Magyaiországon az es­küdts/éki tárgyalás alól az esküdtek csak igen különös menthető okok folytán nyer­hetnek felmentést. Angliában ez is liberá­lisabban megy. Egyik esküdt kérte a bírót, hogy adna neki felmentést a tárgyalás alól, mert egy • Krikett versenyen* akar résztvenni. Ké­rését azzal indokolta, hogy : «Már nem va­gyok többé fiatal, nem sokáig fogok már krikettezni. Ez talán az én utolsó játék­szezonom s ezt éivezni óhajtanám.* A biró (a Lordmajor egyúttal London főpolgár­mestere) azt válaszolta : «Ugy vélem, ez elég indokolt, majd következő ülésszakra fogom Ont előterjeszteni.* Igy van ez Angolországban 1 S az emberek nem élnek vissza a biró kegyével! Miközben p pdig ezeket irom, hajónk, a St. Louis óránkiut 42 angol mértföldes gyorsasággal szeli a hullámokat. Közele­dünk Amerika partjaihoz. Holnap ilyenkor már ott vagyunk. Körülöttem vidám társaság. Egy olasz gróf azt vitatja, hogy a füstölgő V^zuv a világ legbámulatosabt) látványossága. Erre azt válaszolja foghegyről egy nyakas ame­rikai, hogy : «Van nekünk egy vízesésünk Amerikában, amely 5 perc alatt azt a füs­tölgő kemencét örökre kioltaná, ha alája helyeznék.* (Vége.) sélem az én «falusi kis lányom* szonior.u kis történetét. Szent Istvánkor történt. Ez a nap, amikor a legtöbb vidéki ember jön ba Pest re látni, tapasztalni* Ekkor van alka­lom olcsó pénzéi t a vasutat is járni. Ek­kor jött közénk — bár ne tette volna — Nógrádmegyerből Király Borbála is. Hát amint menne, csak menne, fel a várba, körmenetet nézni, elébe áll egy hegyes csákóju vitéz fonna ember. Azt' rárivall nagy mérgesen! Hé, mit mászkál maga erre, nem tudja, hogy e' van zárva ez az utca, mi ? — Hogy tudnám instállom, nem jártam én erre világ-életemben — hangzik a megszeppent leányzó válasza. Ne járjon a szája, hogy meri maga a hatósági köze­get megsérteni!!? Mindjárt be kisérem.— Hát akkor visszamegyek, mert én a pro­cessiót jöttem nézni, ott már vár a Ko­vácsné is. — Majd adok én maguknak processiót, marsok be ide a kapu aá! Es ha hiszik, ha nem, Királj' Borbála a k»pu alatt végig sírta a nagy díszes felvonulást, a szent-jobb diadalmas körútját, mikor minden igaz magyar szivében öiiil és ün­nepel. Node ugy kell neki ! Minek jár tilos utakon és mit felesel egy ügyeletes őrszemmel. A kirá'yi váriért és az uia'­kod ó lako-ztályának megtekintésénél már több szerencséje volt. Fenuakadás nélkül bebocsájtotlák a cifia kapun. Rendre meg­mutatták neki a tagyogó termeket. Ugy érezte magát Király Boibála a márvány falak és selyem szőnyegek közt, mintha az a tündér mese válna valóra, mit egy­szer az anyja mesélt neki. Egé z boldogau hagyta el a királyi házat t eljeseti feled ve, hogy reggel valaki gorombán bái.t vele. Ámde lenn a Duna partján, amint egy perecet venne, zsebéhez kap : szent Lten ! ellopták a bugyelláiist. Hát most mitévő legyen? Szólni leli a rendőrnek! Hja lelkem — azt mondja a poszton álló, az eltulajdonítási ügj'eket nem mi tartjuk nyilván Tessék bemenni a kerületi kapi­tányságra, o't majd felveszik a jegyző­könyvet. Hogy hol van? Hát itt lemegy ezen az uton előre egé^z a templomig, azt.' vis-zajön egész addig a vörös házig, ott a másik vörös ház mellett. Ezzel szem­ben nyilik egy utca balra, abban a máso­dik ház jobb kéz felől a kapitányság. Es képzeljék el, oda talált. Itt várni kellett 1—2 óra hosszat, ami természetes, elvégre nem lehet semmit se felfújni. Végre be­bocsátják. Mit akar? Most jövök kérem a várból, ellopták a bugyelláiisomat, amit még a . . . . Jó van lelkem, az ügy nem tartozik ide, menjen fel a várba és ke­resse meg az I ker. kapitányságot, ott van a Fortuna-utcában. Csak az illetékes a panasz felvételére. Ott is várni kel'ett egy kiedkét, de nem sokat. Hamarosan felvilágosították, hogy csak menjen be a királyi várba és keresse meg u palota de­tektivi hivatalt, miután csakis ott lophat­ták el az erszényét, mikor a szobákat nézegette. Megyen hát szegény Király Borbála a Fortuna utcából a királyi várba. Kábult, a feje, kisírt a szeme. Elvitték a pénzét, minek is jött Pestre! S megy az uton által, nem nézve se jobbra, se balra, egyszerre csak mintha a föld alól jönne, jön nagy irammal egy töfögő autó. Sze­génv Borbála kerü'ne, de késő. Szerelmes Istenem, gondolni se jó rája ! Ott fekszik a földön, felvérezve teste, sáros a ruhája! összeszaladnak az emberek, az autó meg vigan tovarebben. Hamar mentőkért kell telefonálni! Igen ám, de csak hivatalos közetr szavára jönnek. Hát akkor hamar egy rendőrt. Futnak nyolcan tizfelé ren­dőrt. hozni. Addig valaki vizet kerít vala­honnan és nyakon öntik az alélt leányt. Nem használt semmit! Nagysokára tény­leg jön egy rendőr ur. Áttöri magát, a tö­megen és hivatalos hangon kérdi ! «Hun az a lány ?» Itt fekszik a földön, hát nem látja! — «Nem kérdeztem az urat! Majd mingyá felirom, ha sokat beszél!* S ezzel tényleg egy piros táblás jegyzőkönyvet vesz ki a kabátja zsebéből. Ámde a leány fölé hajol és igy szól hozzá, miután meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom