Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-31 / 35. szám

1913. augusztus 3]. totta fel az élet szürke nyomorúságát a társadalom feljajdulásának hatása alatt hasábokon át öntötték a lapok a bánatos elégiákat a díáknyom orról, az ifjmág lelki és testi züllésének veszedelméről s azután . . . csakhamar napirendre tértek a szomorú eset fölött s a szülök tovább járják a gondok és aggodalmak kálváriáját . . . ! Mert a nagy társadalom a följajduláshoz ugyancsak ért, de ha a bajok orvoslása végett áldozatkészségére appellálnak, azonnal kész a vissza vonulás s a segités gondjait - szívesen ruházza át másokra ! Mi katholikusok pedig — egészen őszintén szólva — az ifjúság anyagi gondozásában nagyon is liátra vagyunk maradva ! A református felekezeti közép és főiskolák mellett mindenütt ott vannak a diákjóléti intézmények, melyek a szegényebb sorsú tanulóknak olcsó lakást és ellátást biztosítanak. Vannak ugyan nekünk is árvaházaink, nevelőintézeteink, de oly intézmények hiányát, melyek az ifjúság nagyobb és szegényebb részének anyagi segélyezését munkálnák,— nagyon is érezzük ! Egyes kulturális emporiumainkban keletkeztek ugyan ilyen célú intézmények, de ezek részint drága fizetési feltételeik, részintszükkoru mumerus klauzusuk miatt az ifjúság nagy és pedig kevésbbé tehetős részére megközelithetetlenek. Az ifjúságnak e szegényebb sorsú része, vagy továbbra is szenvedi a diáknyomor keserűségét s delinek aluid itt is finanszírozója, amiből, az érzéki, állutias érzékekre számítva. haszou, busás jövedelem látszik. Tolnai Világlapnak akadnak koukurrensei az Érdekes újságokban. D^ a becsületes irodalmat kultiváló 1 hpok bukunk sorr«, vagy tengődnek. Mert nincs s nem ébresztjük öntudatunkat Egy velünk ellentétes fiijta pedig altatja, uiert abból csak kára s nem busás haszna lenne. Csöndébresztés. Bukott nemesi család kín-iájának ambitusán állok Álmodozom. Vasárnap. Meleg vau. Lanliadtan lóggázom kezemet. . . Máskor olyan csönd, halott, pálott volt a vasárnapi levegőnk. Egy-egy ismerős, ünnepes ruhás sietett a falu felé . . . Semmi több. Mn kocsik zörögnek, botos nagyparapléseniberek igyekeznek ; ismeretlenek, idegenek. Talán vásár készül ? Nem. Legalább nem közönséges értelemben. A magyar zsentri maga alól kirúgott földjét parcellázzák. Nézik, nézik s alkusznak rá kevéspénzü, földimádó magvar parasztok. Kevesen vesznek, uh erre olyan élhetetlenek a magyarok ! Képtelen vagyok Szabolcskából kisajátitottan egy passzusi átalakítani az én vidékem népére gondoltam. Ha ez a népség szülőföldemről volna, Arról a szép földről kevés alku folyna ; Az is ami folyna, tudom másként folyna, S az a föld régóta Parasztoké volna / / Bocsánat Szabolcskátói, hogy a Salzburgi csapszékben c. költeményét megfejeltem. De ennyi élhetetlenségre a magamfajta, békeszerető, magánykereső ember zsebében is kinyi!ik a bicska. küzd a végső kimerülésig, vagy derékon törik ketté pályája s önkéntelenül is emeli a szellemi proletariátus különben is ijesztően nagyra nőtt számát ! A kath. intelligencia térvesztése úgy a tudományos, mint a kei^-érkereseti pályákon már is országosan érezteti káros hatását. Mert a megélhetés nehézségeinek arán}'ában mindinkább ritkulnak azok a kath. családok, melyek rászánhatnák ma gukat, megfelelő támogatás hi&nyában a gyermekeik taníttatására ! Mig más vallású polgártársaink nemcsak tápintézetek és egyéb diákjóléti intézményekkel segítik elő a szegényebb szülők gj'ermekeinek tanulását, hanem egyéni áldozatkészségükkel is odahatnak

; hegy minél több szegény tanulót segítsenek biztos életpályához, nálunk katholikusoknál csak elvétve találkozunk az egyéni áldozatkészség ily ritka példáival ! Pedig, hogy többet ne említsek, eg3

T Kolping és egy Kneipp sohasem lehetett volna a szociális munka 9 a szenvedő emberiség apostolává, ha az egyéni áldozatkészség hiánya továbbra is iparossegédi sorsukban hagyja őket ! Az egyéni áldozatkészség fényes tettekben gazdag multia tekinthet vissza. A kath. klérus nagyjainak egész sokaságát lehetne és kellene is sorakoztatnom, ha kime ritően akarnám annak a bizonyos cholt kéznek > áldozatkészségét e téren is jellemezni. A veszprémi káptalan tagjai vezettek e téren a múltban is. Hogy többet ne említsek, Markli Ignác volt veszprémi káptalani nagyprépost nevét és emlékezetét egész nemzedék áldja még ma is, ki évenként egymaga 12 szegény tanulót látott el teljes élelmezéssel s támogatott segéllyel ! 0 már félszázaddal előbb megérezte az idők szelét.Messzelátó lelke fölismerte azt a nag}

7 szellemi kincset, meiy a szegényebb sorsú néposztályok gyermekeink lelke mélyén lappangott s ál dozatkész kézzel emelte azt ki az ismeretlenség homályából s tette értékessé a kath. társadalmi ügy javára ! Fényes példája nyomán indultak az illusztris káptalan tagjai közül különösén Palotay Ferenc nagyprépost, Magyar János, a volt siófoki plébános évenkint 6 diákot részesített teljes ellátásban ! Devics József veszprémi apátkanonok pedig szinte pazar kézzel szórta szeretetének szinaranyát az ottani főgimn. ifjúságára ! A méltó utódok a nagy elődök nyomdokain haladnak ma is bizonyára! E tekintetben periferialis magányomban távol a centrum kulturális és társadalmi mozgalmaitól, neyek felemiithetése a jelenben nincs módomban, de bizton gondolom, hogy a <holt kéz» az ezen irányú áldozatkészségben ma sem maradt hátra a nagy múlttal szemben ! Mert egy kath. i)úelligentia nevelése ma inkább érdekünk, mint valaha volt ! De a <holt kéznek* ezen áldozatkészsége nem mentheti föl a kath. társadalmat amaz erkölcsi kötelezettsége alól, hog3

r más vallású honfitársainak fényes példáján fölbuzdulva, a kath. középiskolai ifjúság sorsát istápoló diákjóléti intézmények létesítésére segédkezet nyújtson, főképpen ha ő is érzi a kath. intelligentia számának apadását a közpályákon s számarányának megtelelő érvényesülhetéséueh nehézségeit ! Mert éppen kath. világi körökben hallható gyakran a kath. intelliírentia térvesztése és inferioris helyzete fölött nyilvánuló panasz. A szabad verseny nagy korszakában a közönyösök sorsa csak lemaradás leheti Ha majd bajainkat nemcsak megállapítani tudjuk, de azokon segíteni akarunk is, kevesebb lesz a panasz is. Mert a panasz szó elhangzik, de a cselekedetekre felváltott akarat győzödelmeskedik. A mostani iskolai évben városunkban megnyíló ifjúsági tápintézet egy ilyen győzelmes cselekedete a nehézségeken meg nem törő akaratnak ! Ezért üdvözöljük meleg rokonszenvvel e tápintézet eszméjét s annak megtestesítőjét, Berkes Ottó főgimnáziumi igazgató urat! Adjon a jó Isten sok Berkes Ottót a tanuló ifjúságnak, akkor nem kell beszélnünk diáknyomorról, nem kell félnünk a szellemi proletáriátus túltengésétől, kath. intelligentiánk pedig ismét elfoglalhatja az őt számarányánál és tamdtságánál méltán megillető helyét a közéleti pályákon. Tűzoltók napja. Vidám dobpergés, hangos trombitaszó hallatszott a múlt vasárnftp Keszthely utcáin. A Zalamegyei Tőzoltó Szövetség tartotta itt közgyűlését a városháza tanácstermében. A .szövetséghez tartozó 29 zalai egy1 tböl 12 csoport vett részt a közgyűlésen tizenkét különböző egyletnek Itépviseletében. A legtöbb egyesület saját, zászlója alatt érkezett. Az egyesületek kellő elszállásolásáról a helybeli tözoltóság gondoskodott. Fél tizenegy órakor az egész csapat sz. misét hallgatott. Mise után volt, a közgyűlés az előre megállapított tárgysorozattal. Ennek legérdekesebb pontja volt. a tisztikar és választmány megválasztása, melynek eredménye az, liogy az eddigi elnököt, Knortzer Györgyöt, közfelkiáltással újra megválasztották. Nagyon szomorú és a zalai viszonyokra jellemző, liogy a Szövetsegnek a tűzrendészetre vonatkozó javaslata már igen-igen hosszú ideje a megyén fekszik elintézetlenül, pedig tudni kell, hogy Zalamegye, valamint a tüdővész, ugy a tüzek g3'akorisága terén sem engedi a babért egy hazai megyének sem. Egyhangú ag kimondották, hogy a legközelebbi közgyűlést Zalaegerszegen fogják megtartani. A hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Reischl Imre városbíró a tűzoltókat lobogó tűzzel üdvözölte. Üdvözlését meleg éljenek s tapsok követték. Sajnos, a fontos ügyet a városiak részéről nem valauii nagy érdeklődés kisérte. Közgyűlés után az egyes csapatok dob- és trombitaszóval elvonultak szállásukra s onnan a jóhirü Csányi-szálló kertjébe, ahol pompás közebéden vettek részt. Délután 3 órakor az egész testület a helybeli kaszár' nya udvarára vonult, ahol a Keszthelyi