Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-24 / 34. szám

2 1918. augusztus 24. vadul gyűlölködő szomszédoktól. Szt. István napja a legszebb és legindo­koltabb magyar ünnep.* Ilyen meleg­séggel, igazi elfogulatlansággal, a történelem adatainak helyes mérle­gelésével megirt vezércikket nem találunk az egész magyar sajtóban. Bárcsak ez a hang az elvek tisztu­lásának hajnalhasadását jelentené ! Ha a Független Magyarország cikke a legmelegebb, akkor az Egi/etértés-é a legeredetibb. A vezércikkiró * István lceze> c. alatt bizarr párhuzamot von Szent István és Tisza István keze kö­zött. Az elmés párhuzam természe­tesen nem Tisza István javára fejti ki a különböző politikai és szocioló­giai igazságokat. A kimondottan katholikus új­ságokról (Alkotmány, Ujlap) azért nem emlékeztem meg, mert azoknak iránya úgyis teljesen hozzásimul az ünnep vallásos és hazafias jellegé­hez. Rossz vasúti politika. A P. H. aug. 13-iki számában olvas­suk a köv. közérdekű cikket, melyet szo­rul szóra közlünk : T. szerkesztő ur ! Evek óta túrijuk, hogy a régóta várva-várt. Balaton körüli vasutat megnyitóiták. nagy örömére « tó­melléki lakósoknak. Ugyanczak évek előH készült el az érsekujvár—komáromi vonal, mely megvalósította a dunáninneni me­gyék régi álmát, hogy t. i. egyhuzamban egyenesén átjuthassanak a Dunántúlra. Semmi sem látszik valószínűbbnek, mint hogy legalább a nyári kónapok alatt, az ugynevezett füielőszezon idején egy direkt gyorsított személyvonat fog közlekedni Érsekújvár és Balatonfüred, valamint a többi fürdőhelyek között. Próbálja meg valaki a mai menetrend szerint megtenni ezt az utat a fel>ö megyékből a Dunámul irányában! Elmegy végképpen a kedve az utazástól. Hát a Bécsből Komáromba ér­kezők számára hogyan alakul a helyzet, lia meg akarják látni a Dunánkul csodá­ját, a szépséges Balatont ? Tessék csak megnézni a 414. számú vonalat, mely a Déli Vaspálya-társaság vonala és melyen a 82 km.-nyi ut csak személy vonatokkal há­rom Óra alatt tehető meg. Hát nem tudná ezt a forgalmat, a Máv. a saját vonalaiia átterelni és nem lehetne legulább a nyári hónapokban Komárom és a balatoni vasút között direkt összekötletést létesíteni? Kenese, 1!)1B. augusztus hó. Tisztelettel Mérő Ferenc. Mangold Henrik dr. kir. tan. szobrának leleplezése Balatonfüreden. Augusztus hó 20-án (Szt. István nap­ján) — mint a cBalatonvidéki Hírmondói jelenti — leplezték le a Deák Ferenc sé­tányon dr. Mangold Henrik szobrát. Verő­fenyes szép idő kedvezett az impozáns és méreteiben nagyszabású ünnepnek. A ba­latonfüredi tűzoltóság Fazekas Vilmos őr- I parancsnok vezetése alatt tartotta fenn a rendet és az óriási számban megjelent kö­zönség áhítattal várta az ünnep kezdetét. Pontban 11 órakor a balatonfüredi dalárda Szabó Károly rector vezetése alatt egy szívhez szóló alkalmi énekkel nyitotta meg í az ünnepélyt. A dalárda előadása után Lingl Valérián bfüredi nyug. igazg. és a Szent-Benedek-rend szentszéki ülnöke tar­totta a megnyíló diszbeszédet, melyben a legmesszebbmenő és legmelegebb szavak­ban emlékezett meg Mangoldnak a Bala­ton és Füred érdekében kifejtett széles­körű munkásságáról és a tihanyi apátság nevében egy koszorút, helyezett a szobor talapzatára, melynek kék-fehér, a főapát­ság színeit viselő szalagjain ez a felirás volt: «Az odaadó munkatársnak.' Most Pető János dr. bfüredi fürdő­orvos, a szoborbizottság ügyv. alelnöke lé­pett a dobogóra és nagy vonásokban is­mertette Mangold életrajzát, kiemelven kü­lönösen, hogy ő volt az első, ki a Bala­tonnak hasonlatosságát a tengerrel tudo­mányos alapon bebizonyította és a széles külföldön isineitté tette, miáltal az egész Balaton vidéke nagy fellendülést nyert. Az iigyv. alelnök után Pethő Pál, a debreceni "Nemzeti Színház" v. tagja adta elő nagy tetszés közepette Szenes Béla változatokban gazdag és szines emlék­Versét. Ezek után Langer István a ba'aton­füredi járásnak érdemes és népszerű fő­szolgabírója Zalavármegye közönsége ne­vében é* képviseletében hatósági felügye­let és gondozás alá vette az emlékszobrot és a tűzoltóság kürtjele és tisztelgése kö­zepette lehullott a lepel. Miután az elnök köszönetet mondott mindazoknak, kik a szobor létrehozásában segédkezet nyújtottak, kik közül különösen kiemelendőnek tar'otta Vaszary Kolos dr. bíboros hercegérseket, aki, mint védnök magas nevét kölcsönözte a mozga'omnak ; H«jdu Tibor dr. pannonhalmi főapátnak, ki — mint Balatonfüred kegyura — a szo­bor helyér, engedélyezte ; Hatbik Czyprián tihanyi apát urnák ; b. Kétly Károly dr. egyetemi tanár ; Ling Valérián és Rigler Gusztáv dr. egyetemi tanárnak ; Lányi Dez»ő szobrászművésznek és Vida József műépítésznek, kik a kiválóan sikeiűlt szob­rot megalkották és a szoborbizottság ösz­szes tagjainak. A dalárda éneke után Mangold Flóra asszony, Mangold dr. leánya ragadta meg a szót és különösen szellemes és hálálkodó felszólalásáváI mindvégig lekötötte a fi­gyelmet. Végül a koszorúk letétele és a sür­gönyök felolvasása következett. Pádly Aladár, a Mar góid család megbízásából l tolmácsolta a család köszönetét. A tömege­sen érkezett sürgönyök és koszorúk közül felemiitjük : Darányi Ignác v. b. t. t., orsz. tij'. képviselő, dr. Vlassics, Jávor Béla dr. kir tan., Gelléri Mór kir. tan., sippi Ro­ditzky Jenő dr. cs. ós kir. asztalnok, ud­vari tanácsos, lovag Ováry Lipót minisz­teri tanácsos, nyug. orsz. főlsvéltái nok, Segesdy Miklós ref. esperes, a Szép Sziv társaság : «Érdemekben gazdag disztagjá­nak> ; Ováry Ferenc dr. a Balatoni Szö­vetség elnöke, Markovits Oszkár, Angyal Ödön dr. stb. stb. Délután a vigalmi bizottság szépség­verseny, szabad színpaddal, konfetti csatá­val stb. egybekötött nagy parkünnepélyt rendezett a Vaszary Kolos sétáuyon, me­j lyet a gyógy teremben tánc követett. Este szükebbkörü társasvacsora volt. Keszthelyi fürdőképek. Iita Vércse. II. Futuristák a Balatonparton. Tudja, kedves Tanár úr, sok minden megesik az emberrel, ha úgy gyanutlanul a parkban sétál. Ma délelőtt is érdekes látványban volt részem az alső szivar mel­lett. Már messziről a szemembe ötlött kék hatalmas vászon. Eleinte vitorlásoknak gondoltam, de utóbb álványokat is felfe­deztem a vásznak mögött, sőt festőket is, de nem olyan közönséges, jámbor festőket, kik kopott szürke luhákból gyönyörű sötét­kéket varázsolnak, hanem ezek dühös futhu­risták voltuk. Tudja, Tanár úr, mik azok a futku­risták ? Nem ? De nehogy a pesti «tutis­ták»-kal hozza valahogy kapcsolatba, áh, nem. Hogy is gondolhat ilyet, kedves Tanár ur. nahát, ezt a meleg csinálja, ked­ves Tanár úr, viseljen jégborogatásokat. Nem, futhurista az egé*z más. Futhu­rista az . . . hogy is- mondjam, — olyan futhurista. Félbolond. Tudja, egész nap pipázik. Néha leteszi a pipát és minden­féle festéket rak a vászonra. Vastagon, többnyire barnát és pirosat. Aztán vesz egy korbácsot, közönséges szíjas korbáosot és verni kezdi a vásznat teljes erejéből. Testi munka, többnyire az orvos ajánlotta. Igy aztán a színek fantasztikus és élthe­tetlen vonalakba keverednek és ei re azt mondják, hogy <rázós kocsi hangulatai. Ilyen furcsa emberek ők. Alsói uhát rend­szerint. nem viselnek. Ei,ész nap pipáznak. Na! Most, már tudja, kedvts Tanár úi". Hát ilyenek voltak a Balatonparton. De most nem igy festettek, hanem csak úgy színeket raktak fel. Egymásra igen dühösen néztek, dühükben mindegyik a másikat festette. Egy darabig csendesen ment a dolog. Egyszerre aztán megszólalt a tisztábbik : — Gyere ide, kolléga, ha akarsz líjat látni, eredeti ötletet, vérbeli futurizmust. Ezzel elővett egy vakarókést és el­kezdett a vásznon kaparni. A lomposabbifc odaballagott. — Megborotválom a portrédat — mondta diadalmasan az első, — ráfér. A lompos festőt láthatóan bántotta a dolog. A fogát vicsorgatta. Aztán meg­szólalt : — Ez semmi. Gyere hozzám, én kü­lönbet mutatok neked. Átballagtak a másik vászon elé. Itt a lombos piszmogott valamit, aztán odaszólt a tisztábbiknak, hogy tartsa a fülét, mert azt akarja lefesteni. Egy darabig izgatott csend uralkodott, majd megvillant a lom­pos kezében a vakarókés és a következő pillanatban már leszelte vele a másik festő fülét s egy ügyes mozdulattal a vászonra ragasztotta. — íme — kiáltotta mámorosan — ez új ötlet, ez futurizmus. A festők összecsaptak. Óriási por és átható i lat keletkezett. Villogtak a va­karó l ések, a nők, gyermekek visítoztak, valaki csendőrökéit szaladt. Egy félóra múlva valahogy elült a por. Meg lehetett közelíteni a harcteret. Rettenetes látvány tárult, szemeink elé. Ott hevert a két festőkabát üreseu. A festők többi részei a vásznakon kapá­lództak. . . . Tanár úr, drága Tanár úr, mi baja ? Térjeu magához, az Istenért, csa­varjátok az orrát, segítség ! Orvost. ! Nyán mulatságokra lampionok, konfetti és szerpentin - igen előnyös áron kapható SUJÁNSZKY könyv- és papirkereskedésében. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom