Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-24 / 34. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. augusztus 24. 34. szám Polltilial lietilap. MEGJELENIK HE T ENKINT E G Y S Z V li: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL & VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . . 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Tisza—Pallavicini párbaj. Nem politikából említjük meg e párbajt. Hisz politikai jelentősége eltöipül morális értéktelensége mellett. A magyar viszonyokra jellemző, hogy minden nézeteltérést lovagias uton intéznek el. Mintlia a kardlapra volna ráirva a békéltető ige. Vájjon mikor látja be az egész társadalom, hogy a párbaj nem más, mint egy nagyon mérges társadalmi betegség ? Nem vérrel kell lemosni a becsületet. A megsebzett vagy megölt ellenfél vére nem adja vissza senkinek a tisztességes jelzőt. Bármennyire megvagdalták is egymást Tisza és Pallavicini, továbbra is azok maradtak, akik volt ak. A 20. hágai békekongresszus. A jelen viszonyok között sokan nevetségesnek tartják, hogy ismét összeül a békekongresszus. Valóban bámulatos is az a lelkesédés, amely egyes embereket olyan rajongókká tesz, hogy a püskaropogás közt is arról álmodoznak, bogy elkövetkezik a világbéke ideje. Amig két ember él a föld hátán, addig nem lesz békesség ; amig a föld szinén élő lény mozog, addig a fegyverek nem rozsdásodnak meg. A <p«x mundi* csak örökös ábránd, amelyben tán azok sem hisznek, akik zászlóvivői a világbéke eszméjének. Orökigazság, hogy ahol tudósok in'ézik a dolgok állását, utópisztikus eszmék támadnak. A lég nrai. Az aviatikusokról szólunk. A levegő bátor harcosairól. Ez sem kevésbé fontos dolog, mint a sarkok felfedezése. Csakhogy tán nehezebb. Azért szüntelen a küzdelem a levegő legyőzésére. Manapság már nem némulnak el a kattogó repülőgépek. A számtalan szerencsétlenség nem riasztja el az aviatikusokat merész tervüktől. Ha sok jobb dolog irányában ekkora volna a lelkesedés, de sok hiányt lehetne pótolni ! Az aviatika u^tn ad kenyeret százezreknek, sőt sokakat megfoszt tőle. Mát- a kísérleteknek is vémyomok a kísérői, mint a legutóbbi Szent István-napi repülő versenynek. A mi ügyünk. A Vállalkozók Lapja megemliti a Szombathelyt és a Balatont összekötő vasút ügyét. Evvel kapcsolatban sok oldalról hulljuk a hirl, hogy az eidekel'ség úgy fog határozni, hogy a vasút ne Keszt helynél érje el a Balatont. Ha ez valóban igy van, akkor sz^gyeliiünk kell magunkat nemtörődömségünk miatt Sümeg hathatósan munkálkodik a s»ját érdekében. Mindent megteU eddig és minden áldozatra kész. Ott nemcsak ábrándokat szőnek, hanem dolgoznak is Csak Keszthely nem tagadja meg önmagát most sem. Kes/thelyi virtus a nemtörődömség. Majd meglesz enn-k a méltó eredménye, de akkor sírva gondolunk vissza a múltra. Csak pihenjünk tovább. Szent István ünnepe és a sajtó. Irta Dr. Örsi József. Első szent királyunk felemelő ünnepe, amely nemcsak egyházi ünnep, hanem egyetlen nemzeti ünnepünk is, évről-évre megszólaltatja a magyar sajtót. Igaz, csak egy napra, de mégis megszólaltatja. Szent István király emlékezete akkora nemzeti kincs, bogy annak ragyogása előtt még az u. n. se hideg, se meleg Sajtó sem hunyhat szemet. Nagyon érdekesnek és mindenképen tanulságosnak Ígérkezik tehát egy kis kalászat. a magyar sajtó mezején így Szent István nyolcadában. A mi magyar természetünk úgyis szeret minden nagy eszmét amúgy rövidesen elintézni, tegyünk ez egyszer kivételt, hisz akinek erűlékét ünnepeljük, annak köszönhetjük, hogy a Duna, Tisza tájékát magunkénak vallhatjuk ; hogy még élünk Európa szivében; hogy nemzetünk, ez a «testvértelen ága nemének* lelkesedve gondolhat vissza nagyjai ra ; neki köszönhetjük, hogy A BALATONVIüEK I

AHCAJA. Jlz élef csatái. Irta BARTÓK IMRE. Adáz csatákra kényszerít az élet, Az ember küzd — hiába s pályabére: Jaj d oldó lein és fájó szenvedések. Küzdöttem én is bátran s haj, elestem, Szökellve jött a vér szakadt eremből, Ezer szederjes folt takarta testem. Elestem én, mint annyian elestek, Most meghunyászkodom csüggedt lélekkel'. S viszem tovább az érc-súlyos keresztet. Hunyászkodást... Ő, jaj neketnl Mivé lett A lángoló tűz, izzó, vad zsarátnok, Mely szivemben kezdettől fogva égett? Hová a tűz, a kedv, a vágy villáma S hová zsarnok-szava az akaratnak, Mely mindig ösztökélt ujult csatákra? Az uj csatát immár én nem veszem fel, Erőm kevés s ha sujt az élet ökle, Talán el sem birotn törött szivemmel. A nihilista. Irta Serfőző László. A császár oroszországi látogatásával kapcsolatban jelentékeny óvintézkedést tett a berlini rendőrség. Néhány rendőrtisztet, köztük engem is, Szentpétervárra küldtek a császár örizetére, Éppen két héttel előbb érkeztünk meg az orosz fővárosba, mint a császár. Azonnal jelentkeztünk a rendőrségen ós a főparancsnoknál, ahol uagyon szívesen fogadtak bennünket és intézkedtek, hogy kapjon mindegyikünk maga mellé egy orosz kollegát. A sors abban a szerencsében részesített, hogy az orosz rendőrség egyik legkiválóbb tagját, Mihalevics Vazult, kapjam vezetőül. Mihalevics Vazul hatalmas, robostus alak volt, tipikus orosz nagy fekete szakálla a kabátját érintette, sötétkék szemei mindig ugy látszottak, mintha messze valakit keresnének. Hamarosan megbarátkoztunk. Utunkat a Szergiusz nagyhercegről elnevezett utcának irányítottuk. Ezen utca azok közé tartozott, melyen a császári felségeknek keresztül kelleti hajtatniok. A házra, melyet, kijelöltek részemre megfigyelésre, már nem emlékszem. A második emeleten kivettem egy hónapos utcai szobát. A lakás gazdája egy megbízható és a legnagyobb tiszteletnek örvendő prémkereskedő volt. A szoba felett rövidesen megegyeztünk havi 20 rubelben. Egy hófuvásos napon, midőn megfigyelésekről jöttünk haza Mihalevics kollégámmal, házigazdám leánya, Dimitrevics Olga bocsánatkérő szavakkal lépett elém és értesített, hogy érdekes mondanivalója van. Távollótünk alatt — úgymond — egy ízben benn volt szobánkban és csodálatos dolgot tapasztal'. A fal egyik kárpitján egy emberi szemet látott, mit nem tudott magánsk sehogy sem megmagyarázni. Én szavait halhicinatiouak tartottam, ezzel as ügyet be is fejeztük. Másnap este azonban érdekes jelenségnek voltam szemtanúja. Ágyam közvetlen az ablak mellett volt s midőn le akartam feküdni, szeaiben a falon egy emberi fejet láttam egy pillanatra. Utána eltűnt. Rögtön kiugrottam az ágyból és odafutottam a falhoz. Már nem láttam semmit. Elpróbáltam aludni, azonban akárhogy akartam is, nem tudtam. Mindenfélére gondoltam, már arra is, hogy szellemek kisértenek, de nem jöttem rá e titokra. Alig vártam a reggelt, hogy megfigyelésemet közöljem Mihalevics kollégámmal. Mikor elmondtam néki az eseményt, rögtön fontolóra vette. Elhatároztuk, hogy mind a falakat, mind pedig az egész lakást megvizsgáljuk és átkutatjuk. Legtöbb súlyt arra fektettük, hogy azt a falat, melyen az emberfejet láttam, jól megvizsgáljuk. Csakugyan egy ajtóra is találtuuk a falon s a padlótól fölfelé körülbelül egy félmóter távolságra egy kis lyukat fedez tünk fel. Megállapítottuk azt is, hogy csu pán a szomszéd lakásból nyitható. Eihatá