Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-08-03 / 31. szám

6. BALATONVIDEK 1913. augusztus 3. dőző, nálunk pedig a fürdő kong az ürességtől. Pedig hát a somogyi rész is a Balatonhoz tartozik. Fürdőnk jelenlegi külső emelkedését a múlthoz viszonyítva leginkább az tudja kellőképen észrevenni, aki akkor szemléli a változást, midőn a tervezett munkákat befejezték. Én hosszabb idő éta nem láttam a Balaton környékét. Osak gondolatban szálltam el e fenséges tájra. De folytonos érdeklődésemmel szellemi osztályosa voltam az óhajtott haladás j nak s egész lelkem letéteményese volt számtalan ábrándnak, melyeket Keszthelyen eddig vagy megvalósíthatatlanokuak gondoltak, vagy pe dig gúnyos mosollyal intéztek el. Idegen tájakon sokszor volt alkalmam olyan emberekkel beszélni, akik valaha Keszthelyen nyaraltak. Kérdezösködéseimre a legtöbb esetben rám nézve nagyon kellemetlen választ kaptam. Fenséges a Balaton, gyönyörű Keszthely vidéke, volt a felelet, de azért a legtöbben nem voltak hajlandók azon reményüket kifejezni, hogy a következő években is Keszthelyt szerencséltetik látogatásukkal. Miben kell ennek az okát keresni ? A felelet a kérdezettek ajkán lebegett, csak nem akarták kimondani. Mi tudjuk és mi ki is akarjuk és ki is merjük mondani, hogy a bánásmód, a szórakozás hiánya, az érintkezés merevsége és több ehhez hasonló baj nehezítette meg a haladást Ezeken kell segiteni. Amit így másoktól hallottam, azt én már régóta tudtam. Izgatott azonban a körűimén}', hogy külsőleg legalább mennyit fejlődött a város és a fürdő ? Mert ezt még azok is elismerték, akik nem a, legkellemesebb emlékekkel távoztak Keszthelyről. Amire vártam, beteljesedett és mondhatom, bog}' nem csalódtam volt egy kivá ó tulajdonsága, hogy juhász bojtár létére lovon jáit. Elég furcsa dolog. Lajos, hogyan hogyan'eni, beleszeretett a benedeki számadó leányába a szép Zsuzsiba. Az igaz, nem sokszor látták egymást, de a távolban is szerették egjmást. Lajost sokszor látták a majoibeliek, amint szürkéjén Benedek felé nyargal. Boldogságuk azonban csak addig tarlóit, míg a benedeki majorba egy uj csikóslegény nem jött. Azt beszélik, hogy nagyon szép legény volt. Az alföldről hozta az uraság ide. Mindig hétszél gatyába járt, mely olyan fehér voli, mint a hó. Természetesen Zsuzsinak jobban imponált ez a csikós, aki sarkantyús csizmában járt, mint Lajos, S igy töri ént, hogy Zsuzsi beleszeretett. Lajos már régebben észrevette, iiogy Zsuzsi nem az övé. Nem volt, olyan forró az ölelése, nem olyan édes a csókja. Egyszer este, történetesen Nagyboldogasszony előestélyén aztán, hogy megtudja a valót, későbben indult el a pusztáról, mint szokott Zsuzsihoz. A mint beért a majorba, már jó este volt. A hold ép ugy világíthatott, mint most. A ló dobogását elnyomta a fü A számadóház kapujában ket alakot pillantott meg, amint összeölel kezve, halkau suttognak. Amiut észrevették Lajost, ijedten ugrottak szét. Ő közelebb ment hozzájuk, de mikor meglátta a csikóst, hirtelen megállította lovát s kidűlt szemekkel hörögte : «Hát te ?» Majd valami ellenállhatatlan vágy vett rajta erőt, várakozásomban. Most saját szememmel látom, hogy csakugyan igaz, hogy épűl-szépül a város is és a fürdő is, szóval nagy a fejlődés. Azt nem láthatom előre, de sejtem, hogy a külső változással nem történik meg a fent emiitett hiányok kiküszöbölésének harmonikus folyamata. Egyés ember hiába fáradozik. Ha az egész város, mint egy érdekszövetkezet lép működésbe, eredmény csak akkor lesz. Ez a mi vágyunk. A rossz idő miatt úgy sem valami rózsásak a kilátások. Hiába remén}'kedünk abban, hogy az idén még lesz fürdőélet. Hisz már a nyárból kifelé megyünk. Szomorodott szívvel tekintünk a Balaton parton körül és keressük a fürdővendégeket. Csak keveseket látunk, akik hozzánk jöttek szerencsét próbálni. Legalább ezen keveseket becsüljük meg. inert minden fürdős vendég egy-egy fecske, aki a szélrózsa minden irányába elviszi hírünket. Orvosoljuk a .bajokat, akkor néha-néha hallunk dicsérő szót is Keszthelyről és a keszthelj'i fürdőéletről. Mert valójában nem a konfetti csaták réven, hanem igy haladunk a fejlődés utján. . . . A gyenesdiási fürdőéletből. Irta Ifi. Ii»jos. A szebb, a nemesebb cél hoz'a össze Gyenesdiás nyaraló vendégeit julius 29 én este a Tulipán nagy termében. A cél szép és nemes volt, mert a diasi kis kápolna ékesitését célozta. A fáradozás gyümölcsöző, mert ha nem is sok kincs t, de annál értékesebbet — érdeklődést az Isten háza iránt — nemzett. Szép jelenet volt, mint gyűlt egyba a válogatott vendégsereg s tömörült csa Iáddá. Az egész est különben nagyon családias jellegű volt. A kellemes társalgást félbeszakította a hegedű nemes hangja, melynek az alapot a zongora hatalmas akvillámsebesen kapájához kapott . . . egy-két durranás, . . . hirtelen lódobogás . . . majd ismét haUlos csend támadt. Másnap azután nyomaveszett Lajosnak. Néhány hónap múlva egy szegény legénybanda vetődött a vidékre. Keresztapám elfogatta őket s az egyikben ráismert Lajos bá'ra Neki az,án elmondta töredelmesen, amit én i> t neked elmond;am. Húsz évi börtönt kapott, de királyi kegyelemből kiszabadult s most azóta megint it

l. van. Máskor soha sem megy templomba, csak Boldogasszony napján, azért kérdez tem tőle, hogy elniegy-e holnap ? Itt elhallgatott Józsi. Egyik üi k sem szólt, csak néztük az izzó parazsat. Nemsokára halk káromkodás hallatszott mögöttünk. Az öreg jött vissza, szidta a bojtárokat. Ismét leült mellénk. Szemei még most is könnyesek voltak. Egy darabig hallgatott, majd mintha tudta volna, miről beszéltüuk, igy szólt : Higyje el segédtiszt ni, nem voltam én olyan igazi betyár, nem gyilkoltam meg más senkit, csak Ők tették azt, hogy eltudtam akkor egyszer követni. Elővette furulyáját, s az öreg, miközb -n könnyei peregtek, olyan szivrehaióau furulyázta, hogy magam is könnj'ezni kezdtem : < Éjfél után három óra az idö, Furulyatzó hallik onnan messziről. Furulyaszó berepül az ablakon, Ébr$djen fel, ne alugyék kisasszony kordjai adták meg. A hegedű szólót Vaszary Mihály jószágkormányzó játszotta igazi klasszikái zeneértelemmel, zongorán pedig bájos, szeretett leá»>3'a, Margitka kisérte. A zene hatalma szinte teljesen lebilincselte a hallgatóság figyelmét. Ily zene még nem hangzott Gyenesdiásön. A szűnni nem akaró taps végét be sem várva, z nditei t. i á Hofhauzer Hermina úrhölgy elbűvölő hangjával bájos melódiáira j Vaszary Margitka zongoiakisérete mellett. É kedves nangokat követte a «Kis i kadet» cirnü operett, melynek sikeres elő] adása csak növelte az est értékét. Vaszary ' Nándor ur éne dének hatása alatt pedig j már a jó kedv elérte tetőpontját. Más nem volt hátra, mint a tánc, mely habár nélkülözte i-t a jó magyar cigányt, mégis belenyúlt, a késő éjjeli órákba. Gyenesdiás tehát megmozdult. S ha kutatjuk a mozgató erőt, azt látjuk, hogy 1 az a nemesebb érzelemben van. Már tavaly megindult a mozgalom, hogy a hasznavehetetlenné vált orgonát a diási kápolnában egy ujjal kicseréljék, amely diszére válik az amúgy is csinos kápolnának. Szép összeg is gyűlt össze a mult évben, de ez kevés volt a szándék megvalósítására. A szent ügy az idén se ment feledésbe. Ezt mutatja a minapi áldozatkészség. HIVATALOS ROVAT. HIRDETMÉNY. í. Keszthelyen egy veszett kutya találtatott, a hatóság 40 napos ebzárlatot rendelt el. Erről a közönség azzal értesíttetik, hogy az ebek 40 napon át megkötve tart-uidók A szabadon talá't »bek kiirtatnak és tulajdono»aik szigorú büntetéssel sújtatnak. Ebek csak pórázon vezethetők s ezenkívül szájkosárral látandók el. Keszthely, 1913. julius 30-áu. Az elöljáróság. HIRDETMÉNY. Közhírré tesszük, hogy a nagykatii! zsai 20 honvéd gyalogezred nagyobb menynyiségü lovak beszerzése végett Nagykanizsán a lóvásártéren augusztus hó 6-án lóvásárt tait. Keszthely, 1913. julius 29. Elöljáróság. HIRDETMÉNY. ' Az 1893 : XXXVII. t.-c. értelmében évenként kötelező népfölkelők időszaki jelentkezése a folyó évben nem fog megtartatni. Keszthely, 1913 julius 29. Elöljáróság. Az újságkiadók nagygyűlése. A közönség és a sajtó. A Magyar Újságkiadók Országos Szövetsége f. évi május hó 25-én Budapesten az újságkiadók Otthonában nagygyűlést tartott, amelynek egyedüli tárgya volt a liirdetési üzlet rendezése a vidéken. A gj'iilésen, a betegen fekvő Zilahi Simon kir. tanácsos, eluök helyett Klein Samu (Miskolc) alelnök elnökölt, kinek megnyitója után Hoffmann Sándor (Debrecen) felolvasta a hirdetési üzlet iendezésére vonatkozó következő elaboratumot : Magánérdek a lapokban. Tisztelt Kartársaim ! Sok pénz, arany hever a földön, de