Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-12-28 / 52. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. december 28. 52, szám. VIDÉK I^olitiKm 1 a etil ap. MEGJELENIK H E T E N K I N T EG YS Z K lí: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHI VATAL Kéziratokat a szerkesztőség, címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkar a kiadóhiEgész évre ELŐFIZETÉSI ARAK : 10 K. — I. Negyedévre . 2 K. 50 i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN vatalba kérünk. Fél évre . 5 K. — f.| Egyes szám ára 20 i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttér petitsora 1 korona. Heti kis tükör. ( A huzavona vége. A tisztét komolyan felfogó újságírónak nincs nagyobb öröme, mint az, h» arról értesítheti olvasóit, hogy amiért küzdött, amire lelkesített, a megvalósuláshoz közel áll. Hát. mi sokat, irtunk a keszthelyi állomás botrányos világításáról ; s éppen azért nem kis örömmel adjuk tudtára olvasóinknak, hogy j a huzavonának vége le*z, rövidesen vége ! lesz. Dr. Bacsínszky Vladimír üzletvezető I megbízásából 'Pillét Ignác főfelügyelő a ' Friedmami-céggel szerződést kötött a ' keszthelyi állomásnak invert rendszerű \ lámpákkal történendő kivilágítására. Vasiéi főemberektől vett értesülés szerint a • keszthelyi állomás és a helyiségek világi- I tása párailan lesz a miga neménen ! Madarat tolláról. A csabai vá- \ laszlá- érdemes egy-két komoly szóra. Az történt » sok tekintetben híres Csabán, j hogy az ellenzék jelöltje ejj;y iiotóriu- sza- j badkőmüves volt a minden pozitív vallás i esküdt ellenségének, a «Világ »-uaJc szer- | kesztő|e. Ha igaz az a mugyar közmondás, j hogy a ma darai, tolláról, akkor ezután még j több okunk v»n, hot>y kiábránduljunk ab j ból a függetlenségi pártból, mely Károlyi [ grófot vallja vezérének s amely, úgy lát- j szik. a Szabadkőműves vakotokkal egy gyékényen akar árulni. Hát ezért érdemes a csabai képviselőválasztás egy-két komoly szóra ! BÚCSÚZÓ. Irta Somogyi. Csodálatos egy gépezet ez a sajtó, akárcsak az a fővárosi újdonsült «Mindent megmondok» vállalat. Alig hunyja be szemét egy korának kimagasló alakja már is hasábos cikkekben röpiti világgá a «boldogult> érdemeit méltató nekrológját. Korunk szomorú hirre vergődött nagj^sága, az 1918-ik esztendő búcsúzik tőlünk. Még csak néhány nap s órája utolsót üt, liogy azután 1912 elődjének sírjába térjen örök nyugovóra! Búcsúztatót kellene írnunk, de mel}'ik az az érdem, mit eseméményeinek sorozatából kiragadva, jóhiszemű dicséretre méltathatnánk ! Szomorú világesemények irták föl nevüket homlokára. Jót mon dani, mikor nem hozott semmi jót, bajt, szerencsétlenséget azonban an nál többet! Egyetlen érdeme, hogy adott alkalmat és módot, hogy mulasztásait pótolva mi tehessünk jót. Es ha mi a távozó 365 napjában valami érdemes jót cselekedtünk, ez mégis csak maradandó érdemül szolgál, ha majd a jótettek nagy könyve az örök idők utolsó nagy napján felnyittatik. Egy jószívű császárról, Mark Aurélról irták föl életirói. hogy egyik nap alkonyán azért busult, mert az a nap rá nézve jó cselekedet nélkül mult el. A nagy búcsúzó távozásán nekünk is akkor volna okunk bánkódni, ha annak valamelyik napja jó cselekedetet nem őriz számunkra ! Egyébként pedig rajta is, valamint minden benne élőkön érvényesül az örök törvény. Jött, tehát mennie kell. Az örök végzések törvénykönyvében igy van ez megírva! — Az az 1913 szám csak a véges emberi számvetés tankönyvében numerái. Hiszen amit mi esztendőnek nevezünk, az csak egy emberileg kiragadott, rész az 'örök» idők sírjából. Erre az arasznyi szakaszra mi emberek irjuk a számjegyeinket ! Az évek azonban föltartóztathatatlanul hömpölyögnek az idők végtelenségének tengerében ! Valamint az idők tovább folyását a mi véges számításunk föl nem tartóztathatja, nem 0 A L A TÖN V Ili ÉK TAHCAJA. jf íavaíiji nagy rózsás falapom. Irta R. MARISKA. * A tavalyi nagy rózsás kalapom, A melyik akkor úgy tetszett magának, Az idén már divatját multa, Rajta a rózsák megfakulva, Mind összetörve, összetépve, Mintha csak élö virágok volnának. A tavalyi nagy, rózsás kalapom ! Ahogy elgondolkozva nézem; Sok minden eszembe fut nékem. A tavalyi boldog csillagos esték, Az elmúlt nyárról ezer édes emlék, Sok együtt töltött napsugaras óra, Sok elhuzatott, bús szerelmes nóta. Szavak, melyeknek vakon hittem akkor, A bubáios nyárvégi alkonyatkori Akkor öröknek, szentnek hitt érzések, Azóta, átadnak a feledésnek Mind egytől egyig új életre kelnek A tavalyi rózsás kalapom mellett. S egy percre a lelkemen átsuhan; Be kár, hogy most már mindnek vége van, Hogy csak egy rövid, szép álom volt minden, A melynek most már folytatása nincsen, A régi érzések hogy megfakulva, A régi virágok, hogy mind elhullva, Ó, hogy mind épen úgy <divatját múlta*. Mint a tavalyi, rózsás kalapom! éíefem * E kedves, hangulatos verseket felolvasta a költőnő Budapesten, a polg. isk. tanítók és tanítónők összejövetelén. Az életem egy hosszú, öszi nap volt. Tavasz helyett is mindig ősz, Mindig köd, felhő, szürke égholt. Vájjon ki élte át a sok tavaszt S kinek jutott a sok-sok napfény, Ami az életemből kimaradt ? Megpróbáltatás. Elbeszélés. Irta Lakatos János. Régen volt, jó néhány éve már annak, hogy Berendi Kálmán teljesen szakított régi életmódjával. A zajos éjjeli társaságot szerető ifjúból csendes és munkálkodó férfi lett. Barátainak társaságából mindinkább kimaradt. Fel is tünt ez nekik és ráfogták, liogy hiitelen megváltozásának szerelem az oka. És valóban, ő maga is olyan-féle érzelmet tudóit a szivében. Eleinte tiltakozott ugyan, de később átlatta, hogy érzelme egyre határozottabb: malegebb, forróbb, lángolóbb. Egy tüneményszerű termet, egy édesen mosolygó arc, egy melegen ragyogó szempár tette ilyenné. El is határozta, hogy ezeknek bírásáén. mindent el fog követni. Most, tudta csak meg igazán, midőn égő vágya űzte e gyönyörű cél felé, hogy az időnek mily nagy az értéke ! Most érezte csak, hogy a könnyelműen elprédált évek mennyire megboszuiják magukat. Ha ö is olyan komolyan vette volna az életet, mint sok más, vel^ egykorú, hát bizony mo.-t már kés*, ember lehetue, s magáénak mondhatná őt, aki neki legkedvesebb széles e világon. — No de, ami késik, nem múlik, vigasztalta magát keserűn, amikor néha letehette a jegyzetek készítésére szolgáló irónját Vizsgákra készült szorgalmasan. Szorgalmának nem is maradt el a jutalma, mert. nem sokára okleveles ember lett belőle. Helyzete is javult, mert jobb, jövedelmezőbb állásba került. Egy nagyobb vállalatnak lett a hivatalnoka. Fizetése nem volt ugyan nagy, de elég volt arra, hogy egy kis család szerényen megélhessen belőle.